Fotók: SZTNH

2000 óta a világ iparjogvédelmi és szerzői jogi hatóságai – csakúgy, mint a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala – változatos programokkal, rendezvényekkel, akciókkal és kezdeményezésekkel valósították meg az alkotóerő reflektorfénybe állítását, a szellemi tulajdon oltalma népszerűsítését. A 120 éves hazai szabadalmi rendszert köszöntő eseményt kormányzati képviselők mellett Jesper Kongstad, az Európai Szabadalmi Szervezet igazgatótanácsának elnöke, a Dán Szabadalmi és Védjegyhivatal elnöke is megtisztelte jelenlétével.

Ezen a rendezvényen emlékeztek meg arról, hogy 1895 júliusában, néhány hónappal azután, hogy Párizsban Auguste és Louis Lumière elkészítette a mozgóképvetítő kinematográfot, a hazai Országgyűlés elfogadta az első önálló magyar szabadalmi törvényt. Első szabadalmi kódexünk a korabeli jogalkotás kiemelkedő színvonalú teljesítménye volt, a megszületéséhez vezető hosszú út hű képet fest a hazai ipar fejlődéséről, továbbá Bécs és Budapest államközi kapcsolatainak alakulásába is bepillantást enged. A kiváló jogalkotói munkát fémjelzi – olvasható Vass Lászlónak, az SZTNH Iparjogvédelmi Jogi osztály jogászának az eseményre megjelent kétnyelvű kiadványban közölt írásában –, hogy „a törvény kisebb-nagyobb módosításokkal 75 éven át hatályban volt, átvészelve háborúkat és élesen szembenálló társadalmi-gazdasági rendszerek változásait”.

Módosítására először 1908-ban volt szükség, Magyarország ekkor csatlakozott a Párizsi Uniós Egyezményhez, amely a bejelentés napjának határon átnyúló elismerésével kaput nyitott a feltalálók külföldi oltalomszerzése előtt, hatását pedig egy évszázad távlatában is érezzük: a párizsi uniós elsőbbség a találmányok nemzetközi értékesítésének szilárd iparjogvédelmi fundamentuma. Apró módosításra került sor 1920-ban, ekkortól a Szabadalmi Hivatal Szabadalmi Bíróság néven működött, valamint 1929-ben, amikor tizenötről a ma is bevett húsz évre emelkedett a szabadalmi oltalom időtartama.

A második világháború befejeződése után a szabadalmi hatósági tevékenység reménykeltő gyorsasággal, már 1945 márciusától folytatódott, nem sokkal később azonban szembe kellett nézni a központosított szocialista tervgazdálkodás bevezetésével, amely a szabadalmi jogok versenyeszköz jellegét csaknem teljesen kiüresítette. Vass László szerint 1948 már a rendszeridegen szerzői tanúsítványok szovjet mintára történő meghonosításának éve. Ezek segítségével próbálták szolgálni az állami tulajdonba kerülő szabadalmak feltalálóinak anyagi-erkölcsi elismerését és az ipar fejlődését – eredménytelenül. A remélt ösztönző hatás olyannyira elmaradt, hogy 1957-ben a szerzői tanúsítványokat – a KGST heves tiltakozása ellenére – felváltotta a szolgálati találmány intézménye. Ezzel Magyarország lett a keleti blokk egyetlen országa, amely a szocializmus évei alatt is követni tudta az iparjogvédelmi fősodor mértékadó tendenciáit.

Az új gazdasági mechanizmus az iparjogvédelem területén is éreztette hatását, az áruviszonyok szélesebb körű érvényesülése mellett a szabadalmi rendszer is némi levegőhöz juthatott. Az 1969-ben elfogadott új szabadalmi törvény már a műszaki fejlődést előmozdító hatékony gazdaságpolitikai eszközként határozta meg a szabadalmakat, és a licenciaszerződések néhány szabályának beépítésével a szabadalmi jog dinamikus oldalának is teret engedett. Az ekkor elvégzett és a körülményekhez képest szakszerű előkészítő munkának köszönhető Vass László szerint, hogy a demokratikus átmenet nem érte teljesen felkészületlenül szabadalmi rendszerünket, és az nem akadályozta a piacgazdasághoz való visszatérést.

1995-ben, az első szabadalmi törvény centenáriumán intézményi és jogi értelemben is megújult szabadalmi jogunk: az iparjogvédelmi hatóság eredeti nevén, Magyar Szabadalmi Hivatalként folytatta működését, és új, a piacgazdaság viszonyaihoz immár teljes mértékben igazodó törvény született. A kétezres évek első harmadát kitevő felkészülés után hazánk 2003-ban csatlakozott az Európai Szabadalmi Egyezményhez. A csatlakozás amellett, hogy szorosabbra fűzte a kontinens iparjogvédelmi hálóját, a magyar szabadalmi ügyvivői karnak is helyet adott az európai innovációs színtéren.

Millenniumi négyek

A millennium évében, azaz 2000-ben a Magyar Szabadalmi Hivatal által alapított Millenniumi Díjat a szellemi tulajdon védelmében fontos szerepet játszó intézmények nyerhetik el. Maga az elismerés Pataki Mátyás és Weichinger Miklós ötvös-szobrász-művészek alkotása. 2001 óta – az idei négy elismerttel együtt – összesen 61 in­tézmény érdemelte ki a díjat.

Az egyik idei elismert a Debreceni Egyetem Agrártudományi Központja, amelynek kutatási tevékenysége az agrárgazdaság teljes vertikumát felöleli. A pályázati úton évente elnyert, megközelítőleg 600-700 millió forint támogatás döntő része többéves, konzorciumban, vállalatokkal együtt végzett kutatómunkát finanszíroz. Jelenleg 43 pályázati forrásból és 50 kutatási szerződés által támogatott tudományos projekt megvalósítása folyik a központban. (Az állat­tenyésztés, a növénytermesztés, a kertészet, a környezetgazdálkodás, a természetvédelem, a vadgazdálkodás, az élelmiszer-tudomány, a minőségbiztosítás, a gazdaságtudományok és a természettudományok terén folynak kutatások.) Az Agrártudományi Központ több száz hazai és nemzetközi partnerrel működik együtt: felsőoktatási intézményekkel, kutatóintézetekkel, nagyvállalatokkal, valamint közép- és kisvállalkozásokkal. A központ 19 magyar szabadalom jogosultja.

A másik elismert, az S’39 Hybrid Design Manufacture (korábban: Szövetség ’39) elsősorban komplex művészeti tervezéssel foglalkozik, melynek tárgya jellemzően a téralkotás valamely formája: installációk, épületekhez kapcsolódó művészeti tervezés, köztéri műalkotások és akciók. A csoport jelenlegi tagjai: Baróthy Anna, Kolozsvári Csenge, Bozsó Melinda és Csernák Janka. Hozzájuk csatlakoznak a műhelyben alkotó művészek, művészcsoportok. A műhely főbb projektjei között kell említeni a Memboriánt. Mádon, egy borospincében elhelyezett rezonátorról van szó, mely réztartályokból és csőrendszerből áll. A pince falán érrendszerszerűen végigfutó csövek egyszerre gondoskodnak a víz folyamatos áramlásáról
és az elektronikus jelek szállításáról. A Memborián azokat a személyes és természeti együtthatókat idézi meg, amelyek a bor létrejöttét segítik. Egy másik vállalkozásuk a CALTROPe – kísérleti bioépítészeti struktúra. A projekt a mangroveerdők természetes élőhelyének újbóli terjedését segíti a fák meggyökerezését elősegítő moduláris rendszerrel. A koncepciót győztesnek választották a Jaques Rougerrie Alapítvány által meghirdetett innovációs építészeti pályázaton, Építészet és tengerszint-emelkedés kategóriában.

Az ünnepség díszvendégei és a díjazottak

A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár célja a betegségek, a gyógyítás és a test történetével kapcsolatos eszközök, dokumentumok és műalkotások gyűjtése, feldolgozása, megőrzése, kutatása és hozzáférhetővé tétele. Az intézmény az or­vos­történelmet az egyetemes történelem olyan részének tekinti, amely természettudományos, kulturális és művelődési jelenségek komplex vizsgálatával deríthető fel és mutatható be, mely egyben a múlt ismeretének újszerű, szokatlan, egyetemes és mindenki számára izgalmas területe. (Az intézmény egyik igazgatója volt Antall József, a rendszerváltás utáni első miniszterelnök.) Az intézmény a 2015-ös nemzetközi Semmelweis-emlékévben ünnepli megnyitása 50. évfordulóját, amelyre egyebek között saját történetét feldolgozó, rendhagyó kiállítással is készül. A Várkert Bazár rekonstrukciójához kapcsolódva tavaly a múzeum teljes homlokzati felújításon esett át, és környezete is megszépült. Az intézmény 2010-ben elnyerte az Év Múzeuma címet.

Ugyancsak Millenniumi Díjat kapott a Snétberger Zenei Tehetség Központ. Az alapító Snétberger Ferenc világhírű gitárművész egy erős, Magyarországon és külföldön egyaránt elismert, példa­értékű iskolát kívánt teremteni, amelyben a fiatal, hátrányos helyzetű roma zenei tehetségek világszínvonalú képzés és mentori támogatás révén megalapozhatják zenei karrierjüket. Céljuk a képzési programban részt vevő diákok tanulmányainak, valamint a számukra mentori segítséget nyújtó szakemberek munkájának, szakmai továbbfejlődésének támogatása. A Snétberger Ferenc szakmai irányításával működő központ 2011-től évente 60 tehetséges, 12–20 év közötti roma fiatalnak nyújt lehetőséget zenei tehetsége kibontakoztatására. Az oktatók olyan elismert zenész-tanárok, mint Snétberger Ferenc, László Attila, Lukács Miklós és olyan kiváló nemzetközi vendégelőadók, mint Paolo Vinaccia, Tony Lakatos vagy Roby Lakatos. A diákok számára az évi 12 hetes oktatás ingyenes. A központ a dzsesszre, világzenére és klasszikus zenére is nyitott, hangszeren már játszó fiatalok jelentkezését várja.•