2012. május 3.

Szerző:
Szabó C. Szilárd

A biogázzal két legyet lehet ütni egy csapásra

Magyarországon a számítások szerint 750 biogázüzemet is lehetne működtetni, amivel kiváltható lenne a magyar földgázimport 30-40 százaléka. Ettől azonban még nagyon messze vagyunk, jelenleg ugyanis mindössze 40 biogázerőmű termel zöldáramot. A fenti információkat Kovács Kornél, a Szegedi Tudományegyetem Biotechnológiai Tanszékének vezetője, a Magyar Biogáz Egyesület elnöke osztotta meg az Innotékával. Kovács professzor több mint huszonöt éve kutatja a baktériumok viselkedését. Szerinte a biogázban óriási lehetőségek rejlenek.


Nemrégiben avatták fel Szeged határában az 1,2 megawatt kapaci­tású Zöldforrás Biogázerőművet. Milyen szerepe volt önnek és az ön által vezetett Biotechnológiai Tanszék­­nek a létesítmény létrejöttében?
– A Szegedi Tudományegyetem évek óta együttműködik az EDF DÉMÁSZ-szal, amely támogatta a biogázzal kapcsolatos kutatásainkat. A megújuló energiaforrások hasznosításában érdekelt energiaszolgáltató cég úgy vélte, tennie kell valamit a zöldáramtermelés témakörében. A biogáz nagyon megtetszett a cégnek. Ahogy szállítottuk a labor-, illetve félüzemi eredményeket, egyre inkább meggyőződtek arról, hogy ebbe érdemes befektetni. Így jött létre a Zöldforrás Energia Kft. projektcég, amely állami és uniós támogatásból felépítette a biogázüzemet Szeged határában.

A szegedi Zöldforrás Biogázerőmű

A megnyitó ünnepségen elhangzott, hogy az EDF DÉMÁSZ – amelynek a Zöldforrás az első megúju­ló energiaforrást hasznosító erőmű­ve Európában – már keresi a helyet és a forrásokat az újabb biogáz­üze­mének. Ön szerint Európában mennyire részesítik előnyben a fosszilis energiahordozókkal szemben a megújuló energiaforrásokat?
– Országa válogatja. Németországban és Angliában nagyobb előnyt élveznek a megújuló energiaforrások, mint más európai országban. Németországban például több mint hatezer olyan méretű, kapacitású biogázüzem működik, mint amilyen a szegedi Zöldforrás. Természetesen emellett még sok szélkerék is pörög, úgyhogy ma már a német villamosenergia-elosztó hálózatban az árammennyiség több mint 20 százaléka megújuló energiaforrásokból származik. Ez az arány tovább nő majd, mert a fukusimai atomerőmű balesete kapcsán Németország bejelentette, hogy leállítja az összes nukleáris erőművét. Így vélhetően a megújuló energiaforrások hasznosítása még intenzívebbé válik. Hasonló a helyzet Dániában is, ahol rengeteg szélkerék működik. Ott fel tudják használni a lüktetve érkező zöldáramot, szemben Magyarországgal, ahol ez probléma. Nálunk limitálták a szélerőművek számát és teljesítményét, mondván: az elosztóhálózat nem bírja a lüktető betáplálást. Pedig van erre megoldás, csak nálunk még ezt nem fogadták el, nem gondolkodnak rajta. Franciaországban elsősorban a nukleáris erőművet favorizálják, ám az utóbbi két évben ők is nagyon nagy intenzitással építenek biogázüzemeket. De ne menjünk messzire, hiszen a környező országokban, a szlovákoknál, a cseheknél és a szerbeknél is dinamikusan fejlődik a biogázzal kapcsolatos iparág. Ez az egyedüli olyan megújuló energiahordozó, mellyel két legyet lehet ütni egy csapásra, mert egyrészt olyan hulladékokat is át tud alakítani energiává, amivel csak baj van, amitől csak költséges megsemmisítéssel lehet megszabadulni. Ilyen például a trágya és a háztartási hulladék. Másrészt olyan energiahordozó nyerhető belőle, amely kis tisztítással a földgázzal egyenértékű, vagyis sok mindenre használható. Nem mellékes, hogy a fermentációs maradék is hasznosítható: kiváltható vele a műtrágya, aminek gyártása rendkívül energiaigényes. Ráadásul nem is tesz jót a földnek, ha folyamatosan csak műtrágyázzák. A természetes trágyákat sokkal jobban kedvelik a növények, jobban is növekednek tőlük. Persze semmi sem fenékig tejfel, így a biogázüzemmel is van egy komoly probléma, nevezetesen az, hogy meg kell építeni. Az in­duló beruházás pedig ugyancsak költséges: az erőmű megépítése megawattonként körülbelül 1-1,5 milliárd forintba kerül. A szegedi biogázüzem költsége 1,3 milliárd forint volt. A biogázerőműveket főként az állattartó telepek mellett lenne bölcs dolog megépíteni, de ritkán van a telepek tulajdonosainak ennyi pénzük ilyen beruházásra. És ha van is, inkább másra költik, tápra meg egyebekre.

Jelenleg hány biogázüzem működik hazánkban? Van-e különbség közöttük?
– Magyarországon jelenleg körülbelül 40 biogázüzem működik, ezek mezőgazdasági, élelmiszer-ipari hulladékokat dolgoznak fel. Kilencvenkilenc százalékuk importált német vagy kisebb részben osztrák technológiával épült fel. A biogázüzemek közül egyedül a kaposvárit fejlesztették ki és építették fel magyar mérnökök. Kaposváron működik egy nagy cukorgyár, ahol a feldolgozás során rengeteg cukorrépaszelet képződik. Ezt korábban az állatok kapták meg takarmányként, de időközben csökkent az állatállomány, ezért cukorrépaszeletből fejlesztenek biogázt. Az első laboratóriumi kísérleteket még a Szegedi Tudományegyetem végezte a kaposváriak számára, és azok ragyogó eredménnyel zárultak. A vizsgálat azt mutatta ki, hogy a cukorrépaszelet rendkívül jó alapanyag, imádják a baktériumok. Erre alapozva dolgoztak ki egy technológiát, ami a mai napig nagyszerűen működik, bizonyítva, hogy a magyar mérnökök, a magyar építőipar és a magyar gépipar is kiválóan tud biogázüzemet építeni, hiszen nem űrsiklóról van szó. Sajnos, ez az ipar még nem tudott kifejlődni nálunk, aminek elsősorban az az oka, hogy kevés biogázüzem működik itthon.

Mennyi működhetne? Miért van nálunk csak három tucat, Németországban pedig több mint hatezer? Akárhonnan és akárhogyan nézem, nem stimmel az arányszám. Milyen lehetősége van annak, aki biogázüzemet szeretne építeni Magyarországon?
– A közgazdászok számításai szerint, ha itthon összeszednénk a biogázüzemek által feldolgozható hulladékokat, és azt kiegészítenénk energianövényekkel, akkor Magyarországon 750 biogázüzemet lehetne építeni, működtetni, amivel ki tudnánk váltani a magyar földgázimport 30-40 százalékát. A jelentős megújulóenergia-mennyiségen túl rendkívül komoly környezetvédelmi előnye is származna ebből az országnak, hiszen nem lenne gond, hol raktározzuk, hová tegyük a mezőgazdasági, élelmiszer-ipari hulladékot. Ám hiába a kalkuláció, hiába szeretnénk ennyi biogázüzemet, hiányzik a rendszerből az a 750 milliárd forint, amiből ezeket a létesítményeket fel lehetne építeni. A pénz hiánya mellett a túlszabályozott, néhol ellentmondásos engedélyeztetési eljárás is hátráltatja a hazai beruházásokat. Létezik olyan kormányrendelet, amely a biogázüzem melléktermékeként említi a trágyát, amely szabadon felhasználható, szállítható, de olyan rendelet is hatályban van, amely ezt veszélyes hulladéknak minősíti, így pedig ötször többe kerül a szállítása. Nálunk jelenleg 24 engedélyező szervtől kell pecsétet és aláírást beszerezni ahhoz, hogy az ember megtegye az első kapavágást egy biogázüzem építéséhez. Ugyanez a Lajtán túl, Ausztriában egyablakos ügyintézéssel megoldható.

Mint mondta, a szerbeknél is dinamikusan fejlődik a biogázzal kapcsolatos iparág, ami azért is érdekes, mert Szerbia még nem is tagja az Európai Uniónak.
– Szerbiában most köztes állapot van. Déli szomszédunknál is bonyolult az engedélyeztetési eljárás, de tudomásom szerint nem annyira komplikált a helyzet, mint nálunk. A szerbeknél azért is érdeklődnek egyre többen a biogázüzem létesítése iránt, mert tavaly január óta náluk 16 eurócentet lehet kapni egy kilowattóra zöldáramért, amit betáplálnak a hálózatba. Ugyanez nálunk 9 eurócent. Az árkülönbség miatt a szerbeknél 4-5, míg nálunk 7-8 év alatt térül meg a beruházás.
A környező országokban – Románia és Ukraj­na kivételével – mindenütt nagyobb támogatást kap a zöldáram betáplálása a hálózatba, mint Magyarországon. Ennek egyébként már megvan az eredménye: a szóbeszéd szerint a Dunántúlról vonatszám hordják ki a biomasszát – elsősorban a silókukoricát – Olaszországba és Szlovéniába, ahol jobb gazdasági körülmények között tudják feldolgozni biogázzá.

Ön komoly kutatásokat, kísérleteket végez arra vonatkozóan, hogy fokozza a biogáztermelést. Hogyan lehet gyorsítani ezt a folyamatot?
– A szegedi biogázüzemben két azonos fermentor található, ami nem szokatlan. Az viszont újdonság, hogy ezek egymástól függetlenül működnek. Az EDF DÉMÁSZ-szal és a Zöldforrás Kft.-vel ugyanis van egy megállapodásunk, amely szerint azokat a kutatásokat, amelyeket a laborban végzünk, és félüzemi körülmények között jó eredményt mutatnak, iparilag is kipróbálhatjuk. A baktériumok jótékony hatásának kimutatásához, vizsgálatához ugyanis mindenképpen két független fermentor kell. A biogázipari fejlesztésekben a legutóbbi időkig nem foglalkoztak azzal, hogy mi történik a fermentorban, mert azt mindenki úgy vette, hogy ott kialakul egy baktériumközösség, amelyik termeli a biogázt és kész. Ez a közösség viszont nem arra alakul ki, hogy minél több biogázt termeljen, hanem a baktériumok túl akarják élni a rendszert. A kérődző állatok példájából tudjuk, hogy létezik a természetben olyan elrendeződés, olyan mikrobaközösség, amely sokkal hatékonyabban alakítja át a biomasszát biogázzá, például a tehén gyomrában, mint ahogy azt a biogázfermentorok csinálják. Ha a tehén gyomrának működésén keresztül megértjük, hogy mi történik a baktériumok világában, akkor a fermentorainkban is „rá tudjuk venni” a baktériumokat arra, hogy gyorsabban és gazdaságosabban termeljenek biogázt. Nemzetközi szabadalmunk éppen az egyik ilyen szűk keresztmetszet felismeréséről szól. Lényege, hogy a fermentorban magától kialakul és jelen van egy természetes mikrobaközösség, amelyhez mi adunk egy olyan baktériumot, amely tágítja a szűk keresztmetszetet. Ez együtt növekszik a többivel, amitől a folyamat felgyorsul, vagyis adott idő- és térfogategység alatt több biogáz keletkezik. Kutatásaink alapján azt már tudjuk, hogy számos szűk keresztmetszet van ebben a mikrobaközösségben, amit azért alakítanak így ki, hogy jól érezzék magukat. Tudni kell, hogy több száz mikroba él együtt. Van, amelyik húszpercenként, más hat-hét nap alatt duplázódik meg. Ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát, mindenkinek jusson ennivaló, összehangoltan kell működnie a közösségnek. A vizsgálataink során megpróbálunk velük „szót érteni”, megpróbálunk úgy belenyúlni ebbe a folyamatba, hogy a közösség hasonlóképpen jól érezze magát, mint amikor spontán jön létre, de gyorsabban egyék meg az ennivalót. Ez nagyon izgalmas feladat, munkánkat most elsősorban TÁMOP (4.2.1/B-09/1/KONV-2010-0005 és 4.2.2/B-10/1-2010-0012) pályázati támogatással végezzük.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka