2016. december: jegyzet, portré, agykutatás, tudomány, logisztika, innováció, startup, kiállítás/konferencia, ipari automatizálás, öntészet, anyagtudomány, agrárium, élelmiszer, atomenergia, elektronika, gépipar, építés, fenntarthatóság, zöldkörnyezet, vízgazdálkodás, it
2016. december 2.

Szerző:
B. Szabó Edina

A bitcoin a jövő valutája?

A fizetési megoldások egy merőben új válfaja jelent meg a piacon néhány évvel ezelőtt, amely nem illeszthető az online fizetési rendszerekbe, sem a hagyományos pénzeszközök listájába. Vagy mégis? Mi a bitcoin, miért annyira izgalmas, hogy lassan erre az eszközre is egy komoly iparág épül? Mikor válik utópisztikus pénzügyi különcségből mindennapi fizetőeszközzé?


Mindezekről Angyal Adrián IT biztonsági szakértőt kérdeztük, aki igyekezett olyan válaszokat adni, amelyek alapján mind az eszköz informatikai-matematikai, mind pénzügyi vonatkozásait megérthetjük. S hogy miért IT biztonság? Ahogyan a beszélgetésben előrehaladunk, érthetővé válik a háttér is.

Nézzük az alapokat: mi is az a bitcoin? Annyit már tudunk, hogy ez egy online fizetési megoldás, de nem pénz.

– De bizony, pénz. Legfeljebb abban az értelemben nem pénz, hogy nincs fizikai megvalósulása, míg a legtöbb valuta kézzelfogható. Azt azért tudjuk, hogy a kézzelfogható fizetőeszközökből sem csak fizikai példányok léteznek – a bitcoinból viszont csak az elektronikus változat létezik, a szó pénz értelmében… Ám ami nagyon érdekes ebben az online fizetési megoldásban, hogy nincs egy központi szerv, amelyik mindezt adminisztrálja és nyilvántartja, itt a hangsúly a központi megnevezésen van. Ez elsősorban online fizetési eszköz, amellyel ugyanúgy cserét bonyolíthatunk le, áruért bitcoin, bitcoinért áru formájában. De lehet befektetési forma is, hiszen jelenleg 1 bitcoin értéke körülbelül 700 amerikai dollár. Természetesen ezen a területen sem lát senki a jövőbe, ugyanúgy nőhet tovább az értéke, mint ahogyan vissza is zuhanhat. Magyar pénzügyi szervezettől, banktól még nem vásárolhatunk bitcoint, de az internet mindenki számára elérhető platformot biztosít a kereskedéshez.

Jelenleg két eszközről beszélhetünk a bitcoin kapcsán, a kettőt viszont élesen el kell választani egymástól. Beszélhetünk egyrészt magáról a bitcoinról a pénzről, és a blockchainről, ami a technológia, a „sínpár”, amelyen a bitcoin fut. A kettő összefügg, mint ahogy a vasúti sín sem önmagáért és a technológia szépségéért létezik, hanem azért, mert szeretnénk valamit eljuttatni A pontból B pontba. Valamikor az 1800-as években erre a vonat nyújtotta a leghatékonyabb és legmodernebb megoldást, ezért kezdtek el síneket fektetni. Nos, ma ugyanez történik a blockchain és a bitcoin esetében, amikor szinte azonnal „pénzt” akarunk eljuttatni a világ egyik pontjából a másikba.

Az alapgondolatot Satoshi Namoto, egy a valódi személyazonosságát elrejtő fórumozó tette közzé egy fórumon 2009-ben, miután végiggondolta, hogyan működhetne egy cryptocurrency, kriptovaluta, és lefektette a megvalósítása alapjait. 2010-től pedig fejlesztők nyílt forráskódú szoftverként megalkották a szükséges technológiát, a blockchaint (pénzügyi tranzakciók egymást követő sorát, blokkok láncolatát). Ez lényegében egy adatbázis, bár másként működik, mint ahogyan azt már megszoktuk. Ebben az esetben nem egy nagy szerveren fut egy nagy adatbázis, hanem számtalan kliensen megtalálható az egész nagy adatbázis, és ezek folyamatosan szinkronban vannak.

Viszont ez a szinkron ismét nem olyan, mint egy hagyományos adatbázisnál, itt nem nyúlhatunk be akárhova. Ekkor jön képbe a tranzakciókezelés. Például amikor az ősblokk, az eredet azzal indul, hogy van, mondjuk, tíz bitcoinunk, virtuális pénzünk, és szeretnénk átadni X. Y.-nak ebből ötöt, akkor leírjuk, hogy az az öt átment X. Y.-hoz. Utána akár azt is hozzáírhatjuk, hogy X. Y. átutalt másnak még kettőt, meg még annyit és még ennyit, és így tovább. Azt, hogy az első pillanatban mennyi volt az összes bitcoin, úgy tudjuk később megmondani, hogy végigmegyünk az összes tranzakción visszafelé, és megnézzük, hogy miként álltak a dolgok az első pillanatban.

Miért olyan nagyszerű ez? A virtuális térben az adásvétel, a fenti példa alapján, miszerint átadunk öt „pénzt” X. Y.-nak, úgy valósul meg, mintha ebben a szobában itt lenne az összes felhasználó, aki bitcoint használ, és mindenki szeme láttára történne meg az átadás. Ezt pedig később sem mi, sem pedig X. Y. nem tudja letagadni. Ebből viszont az következik, hogy nincs szükség egy olyan harmadik félre, aki vezeti a naplófőkönyvet. Alapvetően az történik, hogy egy ilyen átutalás esetén bemegyünk a bankba, ott meghatározzuk, hogy a bank utalja el X. Y.-nak az öt „pénzt”. Ezt az öt „pénzt” az ott ülő banki ügyintéző – harmadik félként a történetben – átvezeti az egyik számláról a másikra, és a felek megbízva a biztonságos, nagyon titkosított és ügyes rendszerben, várják, hogy az utalás megérkezzen a célszámlára. A bitcoin rendszerrel éppen ez a harmadik fél szűnik meg, vagyis nincs szükség bank bevonására. A rendszer használatával a belépők ugyanis egytől egyig megegyeznek abban, hogy minden bekövetkezett tranzakciót látnak. Mindent, mindenki.

A blockchain, azaz a technológia további lehetőségeket is rejt. A bitcoin egy pénzfajta, vagy legalábbis azzá válik. Azonban a lehetőségek, melyeket a blockchain hordoz, szinte végtelenek. Létrehozhatunk például „okos szerződéseket”, olyan dokumentumokat, melyeket valódi tárgyakhoz köthetünk. Például egy autó életútját követhetjük végig ezzel: a könyvelés folyamatos és hiteles lesz, kezdve onnan, hogy az autó legurul a gyártósorról, eljut a rendeltetési helyére, átveszi a kereskedő, majd a tulajdonos. Közben a használati adatai is bármikor és bárhonnan elérhetőek. Életútja végén pontosan tudható, hogy mondjuk ki bontotta szét az autót, és hol zúzták be. A blockchainnel tranzakciókat kezelhetünk, töredék energia és pénz befektetésével, mint ahogy azt a mai rendszerekkel tesszük. Egy másik példa lehet a szavazórendszerek fejlesztése és működtetése. Ma is szavazunk valahogy, és erre nálunk is komoly IT rendszerek állnak már rendelkezésre. A forradalmi ebben az esetben is az olcsó fenntarthatóság lenne, mindamellett, hogy a technika lehetőséget biztosítana az anonim és mégis letagadhatatlan szavazásra. Ezek csak példák, és most még nem tudjuk, hogy rendszerszinten mely alkalmazási területek hordozzák majd a legnagyobb előnyöket.

Bár a blockchain egyelőre főként a bitcoin alapját jelenti, több szakértő szerint is remekül alkalmazható más célokra. Alkalmazható lenne, ha az illetékes szervek elfogadható alapnak tekintenék… Mire jó még a blockchain rendszer? Alapvetően egy nyilvános, mindenki számára ellenőrizhető, de identitást rejtő és biztonságos rendszer, ami a smart contractokkal, az egyedi azonosítókkal és megfelelő jogszabályi háttérrel könnyen kezelhetővé és átláthatóvá teszi a rengeteg adatot, amit kezelni kell. Vagy éppen olyan adatokat segít rendszerezni, amelyek még a rendszerben sincsenek… ezt az ellentmondásnak tűnő kijelentést például a menekülthullám kapcsán folytatott diskurzus teszi érthetővé, egyben felvázolva egy újabb lehetőséget a blockchain rendszer használatára.

Mivel sok menekült felnőtt és gyermek személyazonosító okmányok nélkül vándorol országokon, kontinenseken át az egész világon, ez mára igen égető problémává vált. Minthogy személyi okmányok nélkül létezni törvénytelen – bár nem lehetetlen –, az említettek gyakran hamis okmányokkal igazolják magukat, vagy más személy dokumentumait használják sajátjukként. Amellett, hogy mindez törvénytelen, ez a jelenleg több millió regisztrálatlan menekült lassan világszerte a bűnözők és csempészek legkedveltebb célpontja lett. Mivel a kormányokat kötik a jogszabályok és lassan tudnak reagálni, fejlesztők és nonprofit szervezetek igyekeznek gyorsabban megoldást találni a problémára: fölvetették a „blockchain identity” ötletét. Ez az illegális te­vé­­kenységből, csempészetből származó pénzösszegek moz­gá­sának megfigyelésére irányulna, így a blockchain segít­ségével a hatóságok követni tudnák a pénzmozgásokat.

A rendszer ugyanis nem feltörhető, de felügyeleti szerv nélkül – a rendszer tagjai a felügyelet – feltételezhetően ren­geteg fekete pénz megy rajta keresztül. A visszakövetéssel volna esély ezeket a pénzeket megtalálni, az illegálisan tevékenykedőket lefülelni, leállítani, ezzel a csempészban­dákat és egyéb bűnszövetkezeteket felszámolni. Ez ugyan szélmalomharcnak tűnik, de nem lehetetlen. Hogy az anonimitásukat rendkívüli módon őrző rendszerfelhasználóknak mi erről a véleményük, külön téma. A másik ötlet talán szimpatikusabb, és biztosan jobban illik a bitcoin gondolatiságához: a jelenleg személyazonosító ok­mányok nélkül élő emberek regisztrálhatják magukat önállóan vagy egy adott szervezeten keresztül. Az egymástól is független szervezetek régiók szerinti területeket hozhatnának létre, ahol kiadhatják digitálisan a hitelesített születési anyakönyvi kivonatokat, ezzel személyazonosságot és biztonságot, védelmet nyújtva az emberkereskedők által legveszélyeztetettebb, alacsony iskolai végzettségű, fejlődő országokban élő egyéneknek és családoknak.
Jogilag rendben van ez a rendszer, nem merülhet fel jogsértés?

– Jó kérdés… attól függ, kit kérdezünk és milyen aspektusból. Alapvetően nem beszélhetünk jogsértésről, ha nem követünk el valami törvénybe ütközőt. Kezdjük azzal, hogy mi a véleményük a jogi szervezeteknek, államoknak, nemzeti bankoknak a bitcoinról. A vélemény vegyes, ám az látszik, hogy kérdésekkel és félelmekkel teli. Sokan még nem értik vagy nem akarják érteni a technológiát. A félelem oka pedig leggyakrabban a kontrollvesztés veszélye.
A bitcoin egyelőre nem hivatalos fizetőeszköz. Ezek szerint illegális lenne? Nem, és nagy eséllyel nem is lesz az, viszont a konkrét jogi környezet még alakulóban van – épp úgy, ahogy a technológia is. Persze a megközelítés lehet proaktív, de lehet gátló vagy ártó szándékú is. Ezen azt értem, hogy az idén az Egyesült Államokban több eltérő végeredményű bírói ítélet született csak abban a kérdésben, hogy a bitcoin „pénz-e” vagy sem.

Igaz az, hogy a bitcoin anonimitást nyújt, és ezért a bűnözők kedvenc új fizetőeszköze?

– A bűnözéshez kapcsolódó bitcoinforgalom sajnos létezik, bár a tranzakciókhoz kapcsolódó anonimitás egyre kevésbé. Ugyanis azok a pontok, „kijáratok a virtuális térből”, azaz a kereskedők, akik átváltják a bitcoint „valódi pénzre”, egyre szigorúbb feltételeket szabnak. Mind több legálisan működő, fenntartható működésre törekvő „exchange” kezdi bevezetni a KYC/AML intézkedéseket (stands for know your customers/anti-money laundering, vagyis a banki ügyfelek azonosítása és a pénzmosás elleni küzdelem). Ezek a bűnözés és a pénzmosás visszaszorítását szolgálják. Az országok valutái és a bitcoin közti váltóhelyek, eszközök prudens és legitim működését kell előtérbe helyezni, és ez az a módszer, ami a jövőben is egyre inkább hozzá fog járulni a bitcoin biztonságához.
A technológia már működik, már bizonyított – organikusan fejlődik, és egyre nő, ezzel pedig már nem lehet mit kezdeni. Olyan ez, mint amikor elindul a lavina a hegy tetejéről, és nem lehet megállítani.

Mi lesz, amikor elér hozzánk?

– Előbb-utóbb eléri az átlagembert is az biztos, és ezt a bankok és a technológiai cégek is felismerték. Olyannyira tisztában vannak ezzel, hogy a legtöbb bank már érdeklődik a számára bevezethető felhasználási módok iránt. Vagyis nyilván nem akarnak kiszorulni, ők is váltani szeretnének.

Az IBM legfrissebb, témába vágó jelentése szerint a bankok közel 15 százaléka vezet be valamilyen blockchain technológián alapuló szolgáltatást 2017-re, majd a következő három éven belül már 65 százalékra teszik ezt az arányt.

Ez azt jelenti, hogy a várt vagy előre jelzett ütemhez képest drámai gyorsasággal vetették bele magukat bankok a fejlesztésbe, ami viszont igazolja a blockchain rendszer élet­képességét – és meg is erősíti azt.

A kétszáz, százezer főt alkalmazó vagy nagyobb bankok bevonásával végzett felmérés rámutat ugyanakkor arra is, hogy ezen a területen az éppen alakuló vagy kisebb pénzintézetek is labdába rúghatnak még, hiszen mellettük egyéb pénzügyi szereplők is dolgoznak az alapkereteken, a szabványokon, készülnek a technológia egész iparágat megváltoztató történéseire. Ismét az nyer, aki a leggyorsabban alkalmazkodik, aki a leggyorsabban fogadtatja el fejlesztéseit. Ugyanakkor a megkérdezettek szerint a valós piacra vezetésre még öt-tíz évet várni kell.

Természetesen az IBM is lépett, több új blockchain projektet indít a közeljövőben, miként a Microsoft és a Bank of America is jelezte, hogy létrehozzák a banki finanszírozásnak ezt az új, közös platformját.
Tehát akkor mi tényleg nem egy virtuális Gazdálkodj okosan! játékról beszélgetünk, hanem egy nagyon is valós megoldásról, ami leegyszerűsíti a pénzügyeinket anélkül, hogy bizalmi válságot okozna…?

– Igen. A gazdasági válság idején, 2008–2009-ben, amikor a bankrendszerben világszerte megrendült a bizalom – és nemcsak gazdasági vagy banki, de informatikai és egyéb fórumokon is a problémamegoldást keresték –, akkor osztotta meg Satoshi a koncepcióját. Levezette, hogy mi a bitcoin lényege, hogy hogyan kellene átültetni a valóságba, de nem egy megírt programsort tett közzé. Bár az tény, hogy később ebből algoritmizálták magát az eszközt.

Hogy mi az alap? Bármilyen furcsán hangzik elsőre, a hit. Most is így van: ha van egy dollárom és elhiszem, hogy a vásárlóereje holnap is egy dollárt fog érni, és ki tudom majd cserélni termékre, akkor csak ez számít. A bitcoin is ezt az elvet követi: az emberek elkezdtek hinni abban, hogy a bitcoin működik, illetve működhet.

Azóta nagyon sok nagyon okos ember átnézte magát a koncepciót, az elméletet, illetve a titkosító és egyéb algoritmusokat, amelyek kiszolgálják ezt, hiszen azért ezek mind kellenek a folyamathoz. A bitcoin kriptovaluta, mert többszörösen titkosított az egész működési vonalforgalom annak ellenére, hogy mégis teljesen publikus. Ez nem ellentmondás, hiszen bár a tranzakciókat mindenkinek látnia kell a rendszerben, azt már nem tudják, hogy kik vannak az egyes cserék mögött. Tehát, ismét az előző példával élve, egyedi maszkos emberek ülnek abban a bizonyos teremben, és cserélgetik egymással ezeket a pénzeket ide-oda. A cserét mindenki látja, és valamilyen úton-módon azért meg is tudják különböztetni egymást az egyedi maszkok miatt.

Emögött persze megint számos biztonsági intézkedés rejlik, hiszen a felmerülő problémákat el kell tudni hárítani, a kérdéseket meg kell tudni válaszolni. Vegyük például magát az alapkérdést: honnan tudjuk, hogy amit mi adunk, vagy amit X. Y. ad nekünk, az egy valid, azaz érvényes tranzakció? Itt jön képbe a többször elköltés problémája is: honnan lehet azt tudni, hogy nem fogja X. Y. azt a „pénzt” egymás után tízszer elkölteni, hiszen ez nem egy fizikailag kézzelfogható valami – és központi főkönyvvezető sincs a teremben. Mintha csak egy üres papírlapra ráírnánk, hogy „tíz pénz”, ebből készítünk, mondjuk hármat, és mind a hármat körbeosztjuk abban a bizonyos teremben – ki kapta az „igazit”?! Közben pedig még felmutatjuk, hogy nekünk még mindig van tíz „pénzünk”… Elköltöttünk harminc „pénzt” pluszban úgy, hogy még mindig megmaradt az a tíz, amivel indultunk.

Na de nyilván ezért criptocurrency…

– Igen, rendkívül komoly kriptográfiai, matematikai feladatsor áll egy-egy tranzakció ellenőrzése mögött. Ezért a többszöri elköltés a bitcoin esetében nem kivitelezhető. A titka az, hogy a rendszer által beállított bonyolultság mindig változik: ahogy erősebb számítógépek állnak rendelkezésre, úgy a tranzakciók is egyre nagyobb erőforrással ellenőrizhetők. Visszafejtésük nehézségi foka exponenciálisan nő.

A tranzakciók a hálózaton, az interneten elméletileg beelőzhetnék egymást – hiszen nem csak egy út van a két, egymás között „cserélni” kívánó kliens között. Hogy kizárják a csalás lehetőségét, a rendszerbe építettek nagy számítási kapacitást igénylő rejtvényeket, így nem lehet beelőzni másokat egy rövidebb ágon. De azt hiszem, ez egy külön matematikai és kriptográfiai cikket érdemelne…

A matematikai feladványok esetében annyit még érdemes megjegyezni, hogy mivel a rendszer automatikusan állítja be a nehézségi fokot, ahogy egyre növekszik a kapacitás, egyre nehezebbek lesznek a feladatok is – tehát sosem érjük utol a matematikát, sosem lesz akkora számítási kapacitásunk, hogy felborítsuk a rendszert, hogy vissza lehessen fejteni a kódokat, hogy bele lehessen nyúlni a folyamatba.

Erre van egy nagyon jó példa más szemszögből is: még ha volna is elegendő számítási kapacitásunk, elég erős gépünk, megfelelő technológiánk a visszafejtéshez, ha fizikailag megépíthetővé válna is az a megfelelő számítógép, akkor viszont annak az energiaellátása lenne hatalmas mértékű. Ha mondjuk – Campbell R. Harvey a Duke Egyetem professzorának példája szerint –, a Napot körülvennénk egy olyan zárt rendszerrel, ami le tudja szüretelni a Napból kijövő összes energiát, és pár száz évig tudnánk működtetni ezt a szüretelést, akkor azzal az energiamennyiséggel tudnánk működtetni azt a számítógépet, ami vissza tudja fejteni a kódolást.

Ez most nem csupán egy, a kétkedést elaltatni kívánó kijelentés?

– Nem, ilyen szempontból tényleg a matematika a hackerek legnagyobb ellensége. Arra pedig, hogy próbálgatással feltöri valaki a rendszert és visszafejti a kódot, rendkívül kicsi az esély. Egy szó mint száz, a kódot nem lehet visszafejteni, ez megvalósíthatatlan. Nem tudjuk megoldani. És persze így van ez jól, ezért működik az egész – elhisszük, mert elhihetjük, hogy az algoritmus annyira erős, hogy szóba sem jön az, hogy valaki ezzel vissza tudjon élni.•

 
2017. október – Közlekedésfejlesztési különszám

2017. október – Közlekedésfejlesztési különszám

Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017

Innotéka