Kezdjük rögtön egy „jóindulatú” megjegyzéssel. Egy szakmabeli szerint a „kapcsoltaknak” nem most megy rosszul, hanem 2011-ig ment túlságosan is jól…

– Hozzánk is eljutottak már olyan megjegyzések, hogy mi a KÁT, vagyis a Kötelező Átvételi Tarifa rendszeren belül „halálra kerestük magunkat”. Ennek nem sok a valóságalapja. A cégeknek kétségkívül jobban ment, de csak annyira, hogy belátható időn belül megtérült a beruházásuk, ami bizony jelentős összegeket tett ki. Ez ugyanis egy nagyon bonyolult, ezért fajlagosan drágább technológia, mivel két terméket – villamos energiát és hőt – állít elő, sőt, ha az abszorpciós hűtést is idevesszük, akkor már trigenerációs technológiáról beszélünk. Nem véletlen, hogy az igen hatékony, fűtőanyagot spóroló, környezetkímélő kogenerációs termelést a legtöbb uniós országban is támogatják.

Kivéve tehát Magyarországot. Hogyan vészelte át a szakma a 2011-es megrázkódtatást?

– Nagyon nehezen. Erre példa, hogy 2010-ben a magyar nettó energiatermelés mintegy 21 százalékát adta a kapcsolt ágazat, 2014-ben viszont mindössze 10,7 százalékot. Abszolút számokban: a 8 ezer gigawattórás termelés 3,2 ezerre zuhant vissza, ami mintegy 60 százalékos csökkenést jelent. Néhány nagyobb kapcsolt termelésű erőműegységet teljesen leállítottak, a kisebbek közül pedig pár helyen leszerelték és értékesítették a gázmotorokat. Többtucatnyi egység azóta sem üzemel. A többség pedig egyszerűen visszafogta a veszteségessé vált villamosenergia-termelését, és eléggé reménytelenül megpróbált csak hőértékesítésből megélni. A „teljes leszerelés” már csak azért sem jöhetett szóba, mert sokan hitelből vásárolták meg a berendezéseiket.

Ekkor jöttek be a képbe a szinte hungarikumnak számító, „közös portfólióba csoportosított” erőművek.

– A szakma inkább „szabályozó központnak” hívja őket, ám a lényeg ugyanaz: a néhány megawattos kis erőművek összeállnak, és úgy jelennek meg, mintha egy viszonylag nagy, de rugalmas egység lennének. Nyolc ilyen központ létezik, sokban hasonlítanak egymásra, azonban van némi rivalizálás, verseny is köztük. A kicsiknek így már lehetőségük van arra, hogy közösen elinduljanak a MAVIR áramlicitjein, és szerepet kapjanak a rendszerszintű szabályozásban. Az egységek éves kihasználtsága maximum 10-30 százalékos, az árbevétel pedig a negyedéves tenderek miatt teljesen kiszámíthatatlan és tervezhetetlen – de esélyt ad a túlélésre. Az elmúlt két-három évben egyébként már némi stabilitás, sőt fejlődés mutatkozott, főleg a központoknak és a kiszámíthatóbb hőárszabályozásnak köszönhetően. 2015–16-ban a hazai kapcsolt energiatermelés aránya elérte a 14 százalékot, ami valamivel fölötte volt az uniós átlagnak. Ha egy kistermelő tagja egy központnak, és elfogadható szerződése van valamely távhőszolgáltatóval, ak­kor már nagyon szolidan meg tud élni – legfeljebb a felújításokra és fejlesztésekre nem marad elég pénze.

Ön az európai kapcsolt szövetség, a Cogen Europe vezetőségi tagja, elnökhelyettese. Onnan milyennek tűnik a magyar valóság?

– A szövetség nagyra becsüli azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a magyar szakma tesz a kogeneráció ügyéért. Ezért fordulhatott elő, hogy húsz év után, 2017 szeptemberében a Cogen Europe először tartotta éves konferenciáját Brüsszelen kívül – Budapesten. Az is jelzésértékű volt, hogy 2014-ben a Veolia cég pécsi „szalmaerőműve” kapta az Európa legjobbjának járó díjat a biomassza-tüzelésű erőművek piacfejlesztési kategóriájában.

És hogyan látja a szövetség az európai kapcsolt helyzetet?

– Abban egyetértenek a szakemberek, hogy a kapcsolt energiatermelés nem csodafegyver, soha nem fogja felváltani a nagy, hagyományos erőműveket vagy a villámgyorsan elterjedő megújulókat. Viszont minden országnak szüksége van egy egészséges energiamixre. Ebben lehet fosszilis nagyerőmű, atomerőmű, megújuló is, de a nagy hatékonyságú, primerenergia-megtakarító, rugalmas kapcsolt erőműveknek is megvan a helyük ebben az energiacsomagban. A biomassza-biogáz alapú kapcsolt erőműveket külön is támogatják. Az EU rendelkezései – például a „Tiszta energia minden európainak” jogalkotási javaslatcsomag, az Energiahatékonysági vagy a Megújuló Energia Direktíva – egyértelműen mutatják, hogy a technológiailag fejlett kogeneráció egyre preferáltabb energiatermelési mód lesz Európában. A kapcsoltak aránya Német­országban például akár meg is duplázódhat a következő évtizedben. Nem sok új fosszilis hőerőmű épül manapság Európában, de az általában kapcsolt.

A Magyar Kapcsolt Energiatársaság 21. konferenciáján, március végén tehát tudnak majd biztató dolgokat is mondani a várhatóan több mint száz résztvevőnek?

– Mindenképpen – de azért áltatni sem szeretnénk őket. Ami az összeurópai helyzeten kívül is biztató lehet: itthon is egyre több a hálózatba kapcsolt megújuló napenergia, a megawattos méretű szolárparkoknak és a háztartási méretű PV- (fotovoltaikus – a szerk.) erőműveknek köszönhetően.

Ez a kiszámíthatatlan, lüktető energia egyre nagyobb kiszabályozási teljesítményt feltételez, ami esélyt kínál a rugalmas kapcsoltaknak is. Az is előnyös, hogy az európai hátterű jelentős cégek – mint például a Mercedes, a BorsodChem vagy a Lego – az új, zöldmezős magyarországi telephelyeikre ultramodern, mondhatni „state of the art” kapcsolt erőművet létesítenek, de gyarapodnak a lakónegyedek, irodaparkok, bevásárlóközpontok vagy szállodák mellé telepített kogenerációs erőművek is. Úgy tűnik, egyre többen jönnek rá, hogy a legolcsóbb energia a fel nem használt energia…•