2012. december 4.

Szerző:
Bencze Áron

A magyar nyelv jövője a digitális korszakban

Mi alapján tudhatjuk, van-e esélye a fennmaradásra egy nyelvnek? És milyen technikai lehetőségek vannak a megújítására? A Magyar Nyelv Napja alkalmából szervezett kerek­asztal-beszélgetés résztvevői, a téma hazai elismert szakértői a magyar nyelv esélyeit latolgatták. Van okunk a bizakodásra!


Az internet megkerülhetetlensége, az okostelefonok, a táblagépek és egyéb mobil eszközök tömeges elterjedése egyértelműen azt mutatja, hogy a digitális korszak új szintre lépett – szögezte le bevezető beszédében Váradi Tamás nyelvész, az MTA Nyelvtudományi Intézet igazgatóhelyettese. Nemcsak a hagyományos értelemben vett kommunikáció, de a tájékozódás, a tudásszerzés, a vásárlás, a levelezés és a szórakozás is egyre nagyobb mértékben elektronikus eszközökkel, digitális módon valósul meg. Váradi Tamás emlékeztetett: a tollat legfeljebb aláírásra használjuk, miközben az írógép és a telefonfülke immár nosztalgikus emlék.
Véleménye szerint egy nyelv túlélése a digitális korszakban nagyrészt attól függ, mennyire képes kiszolgálni a digitális alkalmazásokat igénylő és használó társadalmat. A nyelvtechnológia egyik központi feladata a nyelvi korlátok lebontásának támogatása, ami egyaránt jelenti a digitális tartalmak létrehozásának segítését (helyesírási és nyelvhelyesség-ellenőrzéssel, szövegfelolvasó rendszerrel, autókba épített navigációs rendszerekkel), valamint a nyelvek közötti közvetítést (például gépi fordítás révén).

Digitális funkcióvesztések

Kornai András, az MTA doktora felszólalásában a nyelvek halálának folyamatáról beszélt. Ennek első jele, mint mondta, a funkciók elvesztése, amikor más nyelvek veszik át a szerepét a kereskedelemben vagy az oktatásban. A tudományos tanácsadó második példaként a nyelv presztízsveszteségét említette, amikor a fiatal generáció számára már „ciki” a használata. Ugyancsak a folyamat eleme, ha a nyelvi kompetencia egyszerűsödni kezd. Kornai kitért a legújabb problémára is, mégpedig a digitalizációra, amely az élet minden területére behatolt. „Ami nincs a neten, az nem is létezik” – idézte a mai fiatalság dogmáját az MTA doktora, aki szerint fájó veszteséget jelenthet, ha ebben a versenyben lemaradunk.
Kornai András szerint a nyelveket ebből a szempontból kategorizálni lehet. Léteznek az úgynevezett biztos digitális jövőjű nyelvek (16 nyelv), az életképes nyelvek (83) – közéjük tartozik a magyar is –, amelyek megfelelő mennyiségű wikipédia-bejegyzéssel rendelkeznek. A következő kategóriát az úgynevezett „határeset” nyelvek (90) képezik, amelyeknél egyelőre nehéz eldönteni, merre billen a mérleg. Az MTA doktorának listáján szerepeltek még kultúrörökség szintjén beszélt nyelvek és a haldokló vagy halott változatok is.
A tudományos tanácsadó arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyar kifejezetten élő és erős nyelv, a digitális korszak megjelenése előtt az ismert hatezer nyelv közül az első húszban volt, és a korábban említett funkció-, presztízs- és kompetenciaveszteségek jelei napjainkban sem mutatkoznak rajta, azonban digitális téren észlelhető a lemaradás. Véleménye szerint ez egy hihetetlenül dinamikusan fejlődő világ, s aki nem reagál a fejlesztésekre, az lemarad. Kornai a mobil beszédtechnológiákat, a gépi fordítást, az intelligens rendszereket és a mindennapi gépi segítséget említette példaként.

Offenzív hozzáállásra van szükség

A nyelv ápolását, melyet nagy elődeink műveltek, a kultiválás értelmében használták, nem pedig gyógyító beavatkozásként – hívta fel a figyelmet Bánréti Zoltán, a Nyelvtudományi Intézet igazgatóhelyettese, s magyarázatképpen hozzátette: sokan keresik meg az intézményt tanácsaikkal, hogy mit, hogyan írjanak ki helyesen, vagy hogyan mondják helyesen. Nem ez a feladatunk – fűzte hozzá, kiemelve: a nyelv használata akkor biztos, ha a kommunikációs színtereken, hivatali és magánéleti szinten, nem korlátozza semmi. Kitért arra is, hogy nem feltétlenül jelenti a nyelv sorvadását, ha egyszerű nyelvtannal használják – mint ahogy azt teszik például a Keleti pályaudvar környékén –, ez csupán kifinomultságának szintjére utal.
Más kategória a nyelv és más a beszéd – hangsúlyozta Bánréti Zoltán. Példaként a latint említette, amely ugyan jelen van az egész világon, a hétköznapi életben azonban senki sem használja. Az igazgatóhelyettes szerint el kell felejteni a nyelvművelő babonákat, és ki kell mondani: a virtuális világot a magyar nyelv használatára kell meghódítani. Nem megmenteni kell a magyar nyelvet, hanem fel kell fedeznünk számára a világháló használati lehetőségeit – fűzte hozzá végül.

Hiányzó központi akarat

Prószéky Gábor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információ és Technológia Karának tanára a szótárak fejlődési folyamatairól és a gépi fordítás problémáiról szólt. Véleménye szerint a digitális világban már egészen más típusú szótárakra lenne szükség, mint amilyeneket nyomtatásban megszoktunk. Az egyetemi oktató súlyos gondnak nevezte, hogy a szótárak gyártása üzleti kérdéssé vált. Angol szótárakat még készítenek, németet, franciát és spanyolt talán, a nyelvek többségét azonban egyszerűen a „nem éri meg” vélekedés miatt hanyagolják. A digitális szótárak egyik hatalmas előnye Prószéky szerint a folyamatos változtathatóság. Nem kell attól tartani, hogy új kifejezések jelennek meg, teret lehet engedni a szlengnek és a rétegnyelvnek – mondta. Ugyanakkor problémásnak véli, hogy az internet világában nem a minőség, hanem az ingyenesség a lényeg, és szerinte tenni kell azért, hogy ez a helyzet megváltozzon.
A gépi fordítás ügye komoly félreértésekre ad okot – hangsúlyozta Prószéky Gábor, s megjegyezte: ezt a funkciót nem konkrét fordításra találták ki (a macska fel lett mászva a fára, és a kutya ugatva lett alatta), ugyanis legfeljebb a megértés támogatására képes. Ha lebutítanák a programokat konkrét témákra – egészségügy, sport, kultúra –, esetleg képesek lennének komplexebb mondatok fordítására, mert minél szűkebb a szakterület, annál jobb lehet a minőség. Az egyetemi oktató szerint központi akaratra lenne szükség, hogy tőkét fektessenek be ebbe az üzleti lehetőségbe. Mint fogalmazott, a technológiai feltételek adottak, a magyar nyelvet azonban rajtunk kívül senki sem fogja támogatni. Véleménye szerint szükség lenne egy intézményi formára, amely nemcsak gyártat ilyen tartalmakat, de működteti és üzemelteti is a rendszert.

Kommunikációs szakadék

Németh Géza, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Távközlési és Médiainformatikai Tanszékének docense a beszédszintetizátor struktúrájáról szólva arra figyelmeztetett: rengeteg munkára van szükség egy-egy adatbázis összeállításához. Egy átlagos programhoz legalább 5-10 alany 2-3 órányi beszéde elengedhetetlen, ám minél jobb rendszert akarunk létrehozni, annál nagyobb adatbázist kell mellérendelnünk. A személyre szabott struktúrák pedig kifejezetten költséges és sok munkát igénylő feladatnak számítanak, de konkrét projekteknél ez megkerülhetetlen.
A BME docense példaként a banki rendszerek hangpostáját hozta fel, ahol lassan, tagoltan és az emberi beszédtől idegen stílusban mondják be a számlaegyenleget. Állítása szerint ez nem technológiai hiányosság, hanem gyakorlati, senki sem tudja ugyanis, hogy lehetne ezt jobban is, így a cégek nincsenek rákényszerítve a fejlesztésre. Ez egy kommunikációs szakadék – fűzte hozzá.
Egy fejlesztés nem csak a tőke nagyságától lehet sikeres. Ezt bizonyítja a birminghami önkormányzat esete is, ahol 11 millió fontért fejlesztettek ki egy rendszert, amely irányítószám és lakcím bemondása alapján számlaügyeket volt hivatott elintézni. A gyakorlat azonban megbukott, mert a lakosok többsége nem volt képes kezelni a rendszert, és ez Németh Géza szerint nemcsak az adatbázis méretét jelzi, de a bevezetés körüli hibákra is utal. A kezdeti problémákat felismerve tovább lehetett volna fejleszteni a rendszert, ehelyett a támadások miatt inkább visszaálltak egy harminc évvel korábbi, nyomógombos struktúrára.

Fehér Könyv

Az eseményen bemutatták A magyar nyelv a digitális korban című kiadványt is, amely a Springer Kiadónál jelent meg a közelmúltban az Európa nyelvei a digitális korban a Fehér Könyv sorozat részeként. A kötet arra hívja fel a figyelmet, hogy a sorozatban szereplő 30 nyelv közül huszonegyet a digitális elsorvadás veszélye fenyeget.
A digitális kultúrában is meghatározó elem marad az emberi nyelv, mint a természetes emberi kommunikáció alapja. Ám ahhoz, hogy ezeknek az eszközöknek a segítségével egymással könnyedén és természetesen tudjunk kommunikálni, igen összetett technológiára van szükség, melynek jó része még az angol nyelvre sem született meg. Az internet széles körű elterjedésével csökken ugyan az angol nyelv dominanciája, ugyanakkor változatlanul fennmarad az angol és a többi nyelv technológiai támogatottsága terén mutatkozó óriási szakadék. A Fehér Könyv állítása szerint koncentrált technológiai támogatás nélkül az európai nyelvek zöme elsorvadásra van ítélve a digitális térben.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka