Dr. Lóki József

Dr. Lóki József professzornak, a Debreceni Egyetem (DE) Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszéke egyetemi tanárának azért ennél lényegesen nagyobb rálátása van erre a tudományterületre. A tanszéken a geoinformatikai tárgyak oktatása éppen húsz esztendeje része a területfejlesztő és tájvédő geográfusok, valamint a földrajztanárok képzésének, 1997-ben pedig már egy 15 géppel felszerelt GIS Központ is működött Lóki professzor vezetésével. A bolognai rendszer 2006-os bevezetésével a DE Földtudományi Intézete elindította a geoinformatikus szakirányt is a földrajz BSc és a geográfus MSc képzések keretében, így magától értetődően a doktori képzésben és a kutatásban is megjelenik a GIS.
Nem tévedhetünk tehát nagyot, amikor kijelentjük: a Debreceni Egyetemen működik az ország egyik legjelentősebb térinformatikai oktató- és kutatócentruma. Hogy ez mennyire így van, azt immár harmadik éve bizonyítja az a nagyszabású térinformatikai konferencia és kiállítás is, amelyet mindig tavasszal rendeznek meg Debrecenben – idén május 24–25-én. A rendezvény szlogenje önmagáért beszél: „Az elmélet és a gyakorlat találkozása”, vagyis a kutatóintézetekben, egyetemeken dolgozó geográfus és informatikus szakemberek összejövetele a legfejlettebb hardvereket meg szoftvereket kifejlesztő, értékesítő hazai és külföldi vállalkozásokkal, illetve a „terepen” dolgozó térképészekkel, agrármérnökökkel, településfejlesztő szakemberekkel – a közös cél érdekében.

Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy modern világunkban a térinformatika felhasználási köre már annyira szerteágazó, hogy akár száz témakörben is elhangozhatnának érdekesebbnél érdekesebb előadások, ám a konferencia szervezői – kényszerűségből – ennél jóval kevesebb szekcióba osztják a jelentkezőket. Az idén például éppen tucatnyi témában hallgathatnak előadásokat az ország minden részéről érkező szakemberek. Térinformatika a táj- és környezetvédelemben, a talajtanban, a településfejlesztésben, az önkormányzati munkában és az oktatásban, korszerű térinformatikai technológiák és módszerek, adatkezelés, adatbázis-építés, adat-infrastruktúra – és még sorolhatnánk a 60 előadás témáját. Ezenkívül lesz két poszterszekció is.

Óriási munka egy ilyen kétnapos, több mint száz embert megmozgató konferencia megszervezése, különösen profi rendezvényszervezők nélkül. Hát még ha ehhez hozzávesszük, hogy a nyitásra minden résztvevő előtt ott lesz a körülbelül 500 oldalas konferenciakötet is – természetesen Lóki professzor szerkesztésében.
– Nehogy az jöjjön ám ki a cikkből, hogy ez a Lóki professzor mekkora munkát végez, hiszen egyrészt van itt nekünk erre egy összeszokott kis teamünk, másrészt meg szeretjük csinálni. A résztvevők visszajelzéseiből pedig az derül ki, hogy érdemes is foglalkozni vele, mert újdonságokról szóló előadásokat hallgathatnak meg a plenáris ülésen és a szekciókban, másrészt nem akarjuk őket „lehúzni”. Célunk, hogy összehozzunk egy szívünk szerint komoly szakmai konferenciát, és megpróbáljuk a lehető legalacsonyabbra szorítani a költségeket. Az elmúlt három évben nekünk ebből egyetlen fillér hasznunk nem származott. Az első évben például egy kicsit elszámítottuk magunkat, és majdnem maradt százezer forintunk. Ezen gyorsan vettünk néhány informatikai eszközt – egeret, hangfalat, pendrive-ot stb. –, és a konferencia zárásakor kisorsoltuk a résztvevők között.

A professzor korrekten azt is elmondja, hogy nem az ő fejéből pattant ki az isteni szikra: Detrekői Ákos akadémikus már a kilencvenes évek elején megszervezte az első GIS-konferenciát a Műegyetemen, Szolnok pedig több mint tíz évig volt házigazdája hasonló rendezvénynek. Csak ott valahogy elhalt a dolog, négyéves kihagyással aztán Debrecen vette fel a „fonalat”, hogy új szponzorokkal és új ötletekkel fűszerezve minden évben megszervezzen egy nagyszabású szakmai rendezvényt. Ilyen ötlet például a hallgatói szekció, ahol a számítástechnikával és földtudománnyal egyaránt megfertőzött MSc-sek és doktoranduszok adhatnak számot tudásukról. A legfontosabb cél, hogy minden résztvevő hasznos ismeretekhez jusson, tudja meg, hogy a többi cég és szakember körülbelül hol tart a kutatásban és a fejlesztésben – és mindezeken túl még érezze is jól magát.

Lóki professzor – némiképp elszakadva a konferencia nagyon szakmai előadásaitól – főbb vonalakban és kellően leegyszerűsítve azt is összefoglalta, merre tart ma a térinformatika tudománya, amelyet olyan misztikus nevek és rövidítések öveznek, mint GIS, TEIR, Inspire, Autodesk, DigiTerra és társaik.
– Biztosan rám fogják majd, hogy elfogult vagyok a térinformatikával szemben, de szerintem ez az egyik leggyorsabban fejlődő és legszerteágazóbb tudományág a fejlett világban. A 3D-s topográfiai, geodéziai vagy közműtérképektől a műholdas termésbecslésig, a mélyművelésű bányáktól a régészeti vagy szociológiai információs rendszerekig mind-mind szoros kapcsolatban vannak a térinformatikával, és akkor az egyik legfontosabb megrendelőről és felhasználóról, a modern hadseregről még nem is ejtettünk szót. Természetesen mindenki azt szeretné, hogy az ő területe fejlődjön a leggyorsabban, ezért a kutatások és a technológiai fejlesztések is igen szerteágazóak. Az elv persze évszázadok óta változatlan: létezik egy térbeli objektum, és léteznek a hozzá tartozó adatok, amelyekből szerkeszthető egy térkép. Régebben teodolittal meg háromszögelési pontokkal dolgozott a szakember, két-három évtizede viszont műholdas helymeghatározással (GPS; Global Positioning System), ami gyorsaságban és pontosságban is hihetetlen előrelépés. Itt van az asztalomon egy olyan GPS-készülék, amely 10 centis pontossággal mér, és nem is került egy vagyonba, de a katonaságnál már létezik ennél pontosabb műszer is. Régebben napokon keresztül rajzoltuk tussal a térképeinket, ma számítógépen, térinformatikai szoftver használatával csak néhány kattintás, és a speciális adatbázisból pillanatok alatt tematikus térképet állíthatunk elő akár 3D-ben is. Vagy mondjam azt, hogy a terepen egy elsőéves hallgató is könnyedén elboldogul már, hiszen kap egy GPS-t, egy digitális térképszelvényt, a mért adatokat ráteszi a Google Earthre, és már használhatja is a tökéletesen pontos térképet. Az már más kérdés, hogy ezeket a térképeket olvasni, értelmezni is tudni kell, erre kellenek azok a nálunk végzett diplomások, akik ismerik a háttérben lévő természeti és társadalmi folyamatokat is. És ez azért valahol biztató is: hiába a legmodernebb műhold, GPS, mobiltelefon és szoftver, ha nincs megfelelően képzett szakemberünk, az egész rendszer nem működik.

Hogy a térinformatikában milyen nagy technológiai és gazdasági lehetőségek rejlenek, arra talán az is jó példa, hogy a debreceni konferencia egyik társszervezője, a Hunagi (Magyar Térinformatikai Társaság) március végén nagy sikerrel rendezte meg saját nemzetközi konferenciáját Budapesten.

Dr. Remetey-Fülöpp Gábor

– Ez a két konferencia nem konkurense, inkább kiegészítője egymásnak – mondja dr. Remetey-Fülöpp Gábor, a Hunagi fő­titkára. – Míg Debrecenben, érthető módon, elsősorban a hazai felsőoktatási-kutatási területre koncentrálnak, onnan érkezik a legtöbb előadó és résztvevő is, mi már harmadik éve próbáljuk összehozni az oktató-kutatóhelyek részvétele mellett a kormányzati-államigazgatási-önkormányzati területet a versenyszférával, illetve igyekszünk külföld felé is nyitni. Egyrészt tekintélyes külföldi szakembereket hívunk meg, hogy tartsanak előadást, másrészt az itt elhangzó értékes eredményeket igyekszünk láttatni és nemzetközi kapcsolataink révén külföldi fórumokon is közkinccsé tenni. Végeredményben a Hunagi egyik legfontosabb célja éppen az, hogy a magyar térinformatikát bekapcsolja a nemzetközi vérkeringésbe, hogy hazai és külföldi partnereket találjon az itthoni ígéretes fejlesztéseknek az EU által támogatott projektrészvétel elősegítésével.

A szervezők igyekeznek megelőzni, hogy a konferencia belterjessé váljon. A korábbi évek tapasztalatai azt mutatták, hogy a hallgatók számára nem túl inspiráló, ha csak profi térinformatikusok beszélgetnek egymás között, ezért a 2010-ben bevezetett éves Hunagi-konferenciák „horizontálisan” is nyitottak. Mivel a mobil térinformatika ma már szinte az élet minden területén beépült a hétköznapokba, idén például a „kötelező” adatnyerés és technológiák szekciók mellett három tematikus szekciót is kialakítottak. Ezekben a térinformatikában csak felhasználó szinten érdekelt ipari-gazdasági szakemberek is otthonosan érezhették magukat, hiszen az ő hétköznapjaikról volt szó. A logisztikai és az intelligens közlekedés szekciót a közösségi térinformatika egészítette ki, s az utóbbi témakör aratta a legnagyobb sikert a fiatal előadók és hallgatók körében. Az OpenStreetMap példájából kiindulva a közösségi adatgyűjtés olyan izgalmas és potenciálisan fejlődő terület, amely érthető módon megmozgatja a fiatal szakemberek fantáziáját, különösen, ha még megspékelik némi szoftvertechnológiával, pénzügyi és jogi szempontokkal.

Hogy egészen konkrétan miről esett szó az előadásokon, azt a Hunagi honlapján el­olvashatják az érdeklődők, mi a főtitkárt arról kérdeztük: a konferencia tanúsága szerint nemzetközi összehasonlításban – szakmailag és pénzügyileg – hol áll a magyar térinformatika, és mi az, amire igazán büszkék lehetünk?
– Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a magyar térinformatika a kilencvenes években még térségi vezető szerepet töltött be, de előnyünket az elmúlt évtizedben fokozatosan leadtuk, mondhatni, „beleszürkültünk” a mezőnybe. Ennek szerteágazó gazdasági-pénzügyi-politikai okai voltak, azonban az utóbbi egy-két évben már a felfrissülés, a megújulás jelei mutatkoznak. A hazai mikro- és kisvállalkozások úgy érzik, hogy ezen a területen egy-egy újszerű, innovatív ötlettel akár külföldön is szerencsét próbálhatnak, mert még nincsenek leosztva a lapok. Szerencsére akad számos magyar vállalkozás és intézmény, amely nemzetközi szinten is sikert tudott felmutatni, ők inspirálják leginkább a többieket. Az egyik korábbi Hunagi-tag, az NNG (régebben Nav N Go) Kft. például a 3D-s mobil, járműipari és személyi navigáció terén ért el fantasztikus sikereket, szoftverük már világszerte több millió navigációs eszközön megtalálható, de a DigiTerra, Compet-Terra, a GeoAdat vagy a GeoX Kft. termékeit, képességeit is egyre többen ismerik a határainkon belül és kívül. Jelentős magyar siker az is, hogy az ENSZ Űrügyi Hivatala (UNOOSA) 2012-ben, a Károly Róbert Főiskolával közösen, Gyöngyösön regionális támogatási hivatalt (RSO) létesített. A hivatal annak a 12 központnak az egyike lesz a világon, amelyik a globális UN-SPIDER (katasztrófa- és vészhelyzet-elhárító) program megvalósításában részt vehet. Talán nem is kell hangsúlyoznom, mekkora dolog az, hogy az ENSZ szakosított szervezete ilyen esélyt ad egy magyar kisvárosnak, illetve a mögötte lévő felsőoktatási, tudományos háttérnek.

A Hunagi négy nagy nemzetközi szakmai szervezetnek is tagja, rendszeres résztvevője a különböző konferenciáknak és előadásoknak; a különböző globális információs csatornákon keresztül rengeteg újdonságról, fejlesztésről és innovációról értesül, amelyet a honlapján, blogjain és hírlevélben igyekszik megosztani a tagságával, köztük különböző önkormányzati, minisztériumi intézményekkel, országos szervezetekkel, mintegy 500 szakemberrel. Tapasztalataik szerint a cégek részéről komoly érdeklődés mutatkozik az újdonságok iránt, viszont, ha a saját munkájukról kell hírt adni nemzetközi szinten, akkor már jóval kisebb aktivitást mutatnak. Erre egy szemléletes példa. Az európai térinformatikai ernyőszervezet, az Eurogi lehetőséget adott a magyar intézményeknek is, hogy helyet kapjanak a téradat-infrastruktúrák európai adatbázisában, ezáltal összemérhetővé váljon a teljesítményük, és megismerhessék őket az egész kontinensen. Nem a tudományos háttér, hanem az arány az érdekes: az első fordulóban a 130 európai rendszerből mindössze hat volt magyar!

Dr. Remetey-Fülöpp Gábor szerint a négy szervezet közül talán az úgynevezett Digitális Föld (International Society of Digital Earth) a legizgalmasabb. A nagy ívű elképzelést még 1998-ban vázolta föl Al Gore akkori amerikai alelnök, akit politikusként már régen elfelejtettünk, de az azóta Nobel-békedíjjal kitüntetett környezetvédő víziója nagyon hatásos volt, világméretű nemzetközi szervezet alakult ki köré. A zászlóvivők között van az Európai Bizottság is, amely sikerrel kezdeményezte a vízió felfrissítését és 2020-ig szóló újrafo­galmazását. A koncepció – melynek hívószavai: a Föld mint egységes egész, globális információs és hírközlési hálózat, a folyamatok, egymásra hatások, jelenségek, tárgyak megfigyelése, időbeli nyomon követése, 3D/4D szimulációja, modellezése és megjelenítése, űrtechnológia, internet, térinformatika, szenzorháló, felhőszolgáltatások – jelentősége túlnőtt a kezdeti várakozásokon is.

– A Digitális Föld víziója nem azért megragadó, mert hajszálpontosan megjósolta volna a jövőt – mondja a főtitkár –, hanem „csak” a tudomány, a technológia és az innováció fejlődésére, folyamatos változására és annak hihetetlen fontosságára hívta fel a figyelmet. Kis túlzással olyan dolgokra építette a jövőt, amiket akkor még ki sem találtak. Hol volt akkor még a Google, a GPS-es okostelefon meg a 3D-s térképszoftver? Ma viszont ezek nélkül már szinte elképzelhetetlennek tartjuk az életünket. Éppen ezért jó lelkiismerettel ma sem tudunk sok tudományos okosságot mondani a 2020 vagy 2025-ös évekről, hiszen nagy cégeknél meg a kis garázsműhelyekben még csak most dolgoznak azokon a projekteken, amelyek majd megváltoztatják a világot. Akit egyébként mélyebben is érdekel a témakör, angolul már elolvashatja a Digitális Föld Nemzetközi Társaság új jelentését, amely 2020-ig tolja ki az innovációs horizontot. Nekünk, itt Magyarországon, azt hiszem, még az alapigazságokat kellene a fejekbe vésni. Ez pedig nem más, mint hogy kutatás és innováció nélkül nincs társadalmi haladás, a közösségi információknak pedig egyre nagyobb, mondhatni életbevágó jelentőségük lesz. Ezek azok az adatok, amelyek egyebek között a környezetünk állapotáról, a klímaváltozásról, a vízkészletekről, az energiaforrásokról vagy az ásványkincsekről adnak hírt, és nagyban befolyásolják egy adott ország esélyeit a fennmaradásra. Törekedni kell arra, hogy – az EU INSPIRE irányelvnek megfelelően – a téradatok széles körben közkinccsé váljanak, elősegítve a vállalkozások értéknövelő szerepét, versenyképességét.
A térinformatika csak így lehet az egyik leginkább fejlődő, munkahelyteremtő technológia hazánkban – mindenki hasznára.•