Aki megradarozta a Holdat

Negyedszázada, 1992. október 4-én, 92 esztendős korában, Washingtonban elhunyt Bay Zoltán, a 20. század meghatározó természettudósa.


Bay Zoltán

Bay Zoltán 1900. július 24-én született a Békés me­gyei Gyulaváriban. Apja a kis falu református lelki­pásztora volt. Elemi iskoláit szülőfalujában, közép­iskolai tanulmányait a híres Debreceni Református Kollégiumban végezte. Már gyerekkorában szokatlan élményei voltak: „gyermeki fantáziámat különösen a Hold izgatta. Késő estig játszottam az udvaron és megigézve néztem, miként húz el a Hold a templomtorony mögött. Néző­pontomból a Hold és a templom tornya oly közel levőnek tűnt, hogy motoszkálni kezdett bennem a kérdés: mi lenne, ha felmásznék a torony tetejére? Elérhetném, megtapogathatnám a Holdat? A felnőttek jóindulatúan mosolyogtak kérdésemen, de a gondolat továbbra is bennem élt, megőriztem az álmom” – emlékezett vissza egyik írásában.

A tehetséges diák tanárai ajánlására került a Pázmány Péter Tudományegyetemre, majd az Eötvös Kollégiumba. Érdeklődése az akkor „új fizikának” számító atomfizika felé fordult, doktori disszertációját is e témában készítette. A kivételes képességű kutató szakmai pályafutása Berlinben folytatódott, ahol az akkori tudományos élet meghatározó alakjai közül Max Planck, Albert Einstein, Erwin Schrödinger és Max Laue is vele együtt dolgozott.

Berlinből hazatérve Szegeden tanított elméleti fizikát, és itt találkozott Szent-Györgyi Alberttel is, akivel később több figyelemre méltó tudományos cikket is írt. Aschner Lipót, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. vezérigazgatója 1936-ban felkérte a társaság kutatólaboratóriumának élére. Elfogadta a meghívást, itt dolgozott egészen 1948-ig. A számára kedvezőtlenül alakuló politikai helyzet miatt kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, ahol először a George Washington Egyetem kutatóprofesszoraként, majd a National Bureau of Standards atomfizikai osztályának vezetőjeként dolgozott. Nyugdíjba vonulása után az American University Washington kutatóprofesszora volt.

Kiemelkedő tudományos eredményei közül az egyik legismertebb a híres Hold-radar kísérlet, melyet 1946 januárjában hajtottak végre, lényegében egy időben az amerikai J. H. De Witt kutatócsoportjával. A kísérlet lényege az volt, hogy a Földről a Holdra küldött radarjelek visszaverődését érzékeljék.

A holdvisszhang-kísérlet antennája

Jelentősége abban állt, hogy ez volt az első alkalom, amikor az ember „elért” egy Földön kívüli objektumot. Maga a kísérleti technika pedig hamar a radarcsillagászat – amely az űrkutatás új ága – alapjává nőtte ki magát. Ugyancsak fontos eredménye az általa kifejlesztett elektronsokszorozó-cső, a nagynyomású gázkisülési csövek terén elért fejlesztése.

Az elektronsokszorozó kísérleti példánya

Szintén a nevéhez fűződik a méter ma használatos definíciója, amely a métert a másodperchez és a fény vákuumban mért sebességéhez köti.

Bay Zoltán lézerkísérlet közben 1971-ben

Életművéért számos kitüntetésben részesült: 1981-ben a Magyar Tudományos Akadémia és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tiszteletbeli tagjává választotta, 1990-ben a Magyar Köztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje kitüntetést kapta meg.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka