2018. június: jegyzet, portré, tudomány, biztonságtechnika, kémia, atomenergia, innováció, környezetvédelem, energiagazdálkodás, urbanisztika, fenntarthatóság, okostechnológia, közlekedés, orvostudomány, genomika, mesterséges intelligencia, hulladékgazdálkodás, zöldkörnyezet, it
2018. június 4.

Szerző:
Bencze Áron

Az emberiség közlekedési őssejtje

Magyarországon tavaly több mint 600 ember vesztette életét közlekedési balesetben, a világon ez a szám 1,2 millió – hívta fel a figyelmet Bíró József, a Közlekedési Kultúra Napjának megálmodója. A Közlekedéstudományi Egyesület (KTE) Közlekedésbiztonsági Tagozatának elnökét az általa megalkotott emberiség közlekedési (helyváltoztatási) őssejtjéről is kérdeztük.


Hogyan és milyen céllal jött létre a Közlekedési Kultúra Napja?

– Büszkén mondhatom, hogy a Közlekedési Kultúra Napja egy magyar találmány, azaz fogalmazhatunk úgy is: a magyar emberek hozzájárulása az emberiség közlekedésének fejlődéstörténetéhez. 2013-ban egy ötletpályázatot írtak ki a hazai közlekedésbiztonság javítására, melyet végül az a pályaművem nyert meg, melyben három javaslatot tettem. Az első a fiatalok meggyőzése a biztonságtudatos közlekedés fontosságáról szólt, a második a települési önkormányzatok bevonására fókuszált a közlekedési balesetek megelőzését illetően, a harmadik pedig a teljes közlekedő népesség megszólítását indítványozta A közlekedési kultúra napja című esemény meghirdetésével. Az elképzelést a közlekedésért felelős szaktárca, a Mérnöki Kamara és több társadalmi szervezet – köztük a KTE is – felkarolta. Hangsúlyozom: ez a kezdeményezés nem cél, hanem eszköz a közfigyelem ráirányítására a közlekedés szépségére, sokszínűségére, a közlekedésben rejlő kockázatokra, a közlekedési balesetek megelőzésének fontosságára.

Miért éppen május 11-ét javasolta?

– Az ENSZ 2011. május 11-én hirdette meg a Cselekvések évtizede a közúti közlekedésbiztonság területén című programját. Ez tekinthető az emberiség első globális szintű, e témakörben megvalósult összefogásának. Ennek a napnak a szellemiségéhez kívántam csatlakozni a Közlekedési Kultúra Napjával, melyen 2015-ben tizenöt, a közlekedésbiztonság ügye iránt elkötelezett szervezet az országban 11 rendezvényen hívta fel a figyelmet a biztonságtudatos közlekedési magatartás szépségére és fontosságára. A kezdeményezés erejét és sikerét jól mutatja, hogy az eseményhez 2016-ban már több mint 40, idén pedig már 58 szervezet csatlakozott. Az esemény alapvető célja, hogy minden nap a biztonságos, kulturált közlekedés napja legyen.

A Közlekedési Kultúra Napján, melyen az Innotéka magazin médiatámogatóként jelent meg, a többi között úgy fogalmazott, hogy az emberiség számára a közlekedés lételemmé vált. Mire alapozza ezt a gondolatmenetet?

– Egészen pontosan úgy fogalmaztam, hogy a föld, a víz és a levegő után a negyedik lételemévé vált. Ha jobban belegondolunk, gyakorlatilag napjainkban szinte minden alaptevékenységünkhöz szükségünk van helyváltoztatáshoz. Utazunk a munkába, a szabadidő eltöltéséhez, legtöbbször még ahhoz is, hogy élelemhez jussunk. A mindennapjaink szerves részévé, hétköznapivá vált a közlekedés, ebből a mindennapi rutinból fakadóan azonban az erre szánt figyelem is jóval alacsonyabb szintű a kelleténél. Talán ezért is fordulhat elő, hogy Magyarországon tavaly több mint 600 ember vesztette életét közlekedési balesetben, míg világszinten ez a szám 1,2 millió. Előadásomban kísérletet tettem arra is, hogy megfogalmazzam a közlekedési kultúra fogalmát, ugyanis erre vonatkozóan semmilyen definíciót nem találtam sem az Új Magyar Lexikonban, sem az interneten. Véleményem szerint a közlekedési kultúra az emberiség kultúrájának közlekedéssel összefüggő része. Szűkebb értelemben a közlekedési kultúra a biztonságot előtérbe helyező, udvarias, partnerségre törekvő, környezettudatos, toleráns közlekedési magatartásformák, viselkedési minták és attitűdök összessége. Tágabb értelemben pedig a közlekedési építmények (utak, vasutak, hidak, buszpályaudvarok, vasútállomások, kikötők, repülőterek), a járművek, folyamatok és jelzésrendszerek műszaki, technikai vívmányait és kulturális értékeit is magába foglalja. Ugyancsak a közlekedési kultúra részének tekinthető a közlekedés különböző művészeti ágakban (közlekedésről szóló filmek, könyvek, rajzok, festmények stb.) való megjelenítése és a közlekedési kutatások is. Természetesen nem gondolom, hogy ez az egyetlen jó definíció ebben a témában, azonban arról meg vagyok győződve, hogy alapjaiban helyes, és új megközelítést jelenthet a közlekedésről, a biztonságtudatos közlekedési magatartásról gondolkodók számára.

Az előadáson bemutatta az Ön által megálmodott Emberiség közlekedési (helyváltoztatási) őssejtjét. Pontosan mit ábrázol ez a rajz?

– Ez az első pillantásra egyszerű vázlatnak tűnő rajz valójában az emberi közlekedés evolúciója, életfája felülről nézve. A közlekedés megannyi módját és annak fejlődéstörténetét valamelyest hiteles módon egy ábrában foglaltam össze és mutattam be, és mint „Gutenberg utolsó gyermekeinek” egyike, igyekeztem mindezt a könyvekből és saját tapasztalatokból, intuíciókból összerakott tudást tudatosan a legelemibb módon átadni azoknak, akiket érdekel. Amennyiben valakinek e kísérlet láttán Darwinnak A fajok ere­dete című műve jut eszébe, megtisztel vele. Az ábrával a cél és a szándék valóban az, hogy – Darwin után szabadon – nevezzük meg a közlekedési eszközök arzenálját, próbáljuk kikövetkeztetni fejlődésük történetét, összefüggéseit, evolúcióját. S hogy mire jó mindez? Egyrészt pallérozzuk az elmét, s valamelyest rendszerezett tudást hagyjunk az információs forradalomban már csak célirányosan kereső új generációkra, másrészt az őssejt alapja lehet a globális közlekedésfejlődés rendszertanának, az oktatásban a közlekedési evolúció bemutatásának, valamint az életfa segít a további fejlődés fő ágainak meglátásában is.

Forrás: Bíró József

Az evolúciós fejlődés kezdetekor az ember gyalogolni és legfeljebb úszni tudott. Ezért a közlekedés őssejtjének „gerincét” a közlekedés földön, úton és a közlekedés vízen adja. Több ezer év után sikerült neki a vasúti – kötöttpályás közlekedést tömegessé tenni, és ugyancsak több ezer évig áhítozott a repülés iránt. Az előbb említett négy alágazat adja az őssejt alapját, ezután következhetnek a további osztályozások. A szárazföldön a gyaloglást – összes eddigi tudásunk szerint döntő valószínűséggel a „közlekedés állatok hátán” közlekedési mód követte. Elődeink lóháton, tevén, elefánton, lámán, szamáron, öszvéren, struccon nyargalásztak, kinek mi jutott. Utána sorsfordító dolog történt a kerék feltalálásával, és ennek segítségével a kocsi megalkotásával. Ezzel egy rendkívül erős ág jött létre, amely aztán az állatok kocsi elé fogásával olyan hajtásokat hozott, mint a szekér, a hintó, a konflis, az omnibusz stb. Hasonló elv alapján igyekszik az ábra – mintegy faágakkal szimbolizálva – a kerékpár, a gépkocsi, a vasúti, vízi és légi közlekedés, közlekedési eszközök fejlődését bemutatni, osztályozni, amit terjedelmi okokból most nem részletezek, de akit érdekel, az ennek alapján végigkövetheti.

Beszédében felvetette a Közlekedési Kultúra Világnapjának szükségességét. Milyen visszhangra talált ez a kezdeményezés?

– Az eseményen jelen volt többek között Sebastian Belz, az Európai Közlekedéstudományi Platform főtitkára és Ledia Lazeri, az ENSZ Egészségügyi Világszervezet (WHO) magyarországi irodá­jának vezetője, aki újszerűnek találta az ötletet, és nyáron egy személyes találkozó keretében fogjuk megvitatni a KTE vezetőségé­nek bevonásával a további lehetőségeket. Lényegesnek tartom, hogy idén a Szczecini Egyetem is csatlakozott a Közlekedési Kultúra Napjához, és egy vasútbiztonsági szimpóziumot tartottak Lengyelországban május 11-én. Érdekes egybeesés egyébként, hogy éppen az internet világnapján (május 18. – a szerk.) beszélgetünk, miközben a globális számítógépes hálózat alig néhány évtizedes múltra tekint vissza. Ehhez képest a fizikai létünk alapját képező több évezredes közlekedésnek a mai napig nincsen…•

 
2018. november – Közlekedésfejlesztési különszám

2018. november – Közlekedésfejlesztési különszám

Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018

Innotéka