2016. március: jegyzet, egyetem, portré, anyagtudomány, tudomány, fenntarthatóság, innováció, megújuló energia, zöldkörnyezet, bioinformatika, robotika, it, kiállítás/konferencia

Csillagporból vagyunk

A 2009-ben indított Lendület Program eddigi egyetlen külföldi nyertese Maria Lugaro. A Torinóban született olasz elméleti fizikus, asztrofizikus Ausztráliából jött Budapestre, hogy öt éven keresztül az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontban kutasson.


Maria Lugaro
Honnan indult és miért érkezett Budapestre?

– Nem tartozom azok közé, akik már tízévesen távcsővel vizsgálták a csillagos égboltot – akkor fodrásznak és táncosnőnek készültem. Még középiskolásként sem tudtam, hogy mi akarok lenni. Egyformán érdekelt a történelem és a fizika. 1996-ban a Torinói Egyetemen már elméleti fizikusként diplomáztam. Húsz éve hagytam el Olaszországot, először Ausztráliába, a Monash Egyetemre (Melbourne) mentem, ahol 2001-ben szereztem meg a PhD-fokozatomat. Rövid amerikai kitérő után Angliába, Cambridge-be kerültem, mert elnyertem egy posztdoktori állást. 2002-ben itt született az első fiam, Davide, 2005-ben Torinóban jött a világra a második fiam, Luca. Ezt követően Hollandiában, Utrechtben kutattam, majd ausztrál férjemmel a család 2008-ban visszatért Ausztráliába. Egy évre rá születtek meg az ikrek, Alex és Paolo. Egy ideje azt éreztem, vissza kell térni Európába. Itt ugyanis sok, nukleáris fizikában jártas kutató dolgozik, és több korszerű berendezés is létesült. A németországi Darmstadtban működő GSI (Gesellschaft für Schwerionenforschung) mellett az olaszországi LUNA (Laboratory for Underground Nuclear Astrophysics) is ilyen. A LUNA a világon az egyetlen olyan berendezés, ahol a föld alatti elhelyezkedés miatt a kozmikus háttérsugárzás olyan alacsony, hogy máshol nem vizsgálható folyamatok is kutathatókká válnak. 2014-ben nyertem az MTA Lendület Programon, és ekkor költöztünk Budapestre.

Mit akar elérni a program öt éve alatt?

– A 2014 novemberében alakult Lendület AGB Nukleáris Asztrofizika és Csillagpor Kutatócsoport a csillagokban zajló nukleáris jelenségeket, a fúziós folyamatokat kutatja. Asztrofizikusként azt szeretném megérteni, hogy a csillagok belsejében zajló folyamatok során miként képződnek a bolygókat és bennünket, embereket felépítő anyagok.

A 2012-ben Csátalján talált meteorit. A kozmokémia a Naprendszer különböző pontjairól érkező meteoritok vizsgálatával nagyon sok hasznos információhoz jut. Ezek segítségével sokat megtudhatunk a Naprendszert felépítő anyagok eredetéről. (Forrás: Kereszty és Kereszturi)

Munkám különböző tudományos diszciplínákat ölel fel: a csillagászattól az asztrofizikáig, a nukleáris fizikától a kozmokémiáig sok mindenre kiterjed. Több mint ötven publikációm jelent meg, erre 2900 független hivatkozás érkezett. Jelentős részben már a budapesti kutatásaim eredménye az a közlemény, amely 2016. január elején a Proceedings of the National Academy of Sciences of the USA (PNAS) folyóiratban jelent meg. Két radioaktív atommag vizsgálatával fedeztük fel a Naprendszer keletkezése előtt létezett csillagok nyomait. A két atommag különlegessége, hogy nehezek, ugyanakkor viszonylag kevés neutront tartalmaznak. Ezek a különleges atommagok csak olyan speciális magreakciók révén jöhetnek létre, amelyek csak bizonyos szupernóva-robbanások során mennek végbe. A nagy tömegű csillagok fontos szerepet játszanak az anyag fejlődésében, hiszen belsejükben születtek, illetve születnek ma is a nehezebb kémiai elemek, amelyek aztán a csillagok életének végén, a szupernóva-robbanás során, illetve a csillagszéllel szétszóródnak a környező térbe. A bennünk lévő szén, a csontjainkban lévő kalcium, az oxigén, amit belélegzünk mind ősi csillagok belsejében született – vagyis mindannyian csillaganyagból vagyunk. Valamennyien egy univerzális körforgás részei vagyunk. De azt nem tudjuk, hogy pontosan hogyan és hol játszódtak le azok a folyamatok, amelyek eredményeként létrejöttek a nagyobb tömegszámú elemek. Melyik csillagban milyen anyag keletkezik? Hogyan befolyásolja ezt a folyamatot a csillagok forgása? Sok a megválaszolandó kérdés.

Mire koncentrál a konkrét kérdéseken túl?

– Fontos küldetésnek tartom, hogy a fiatalokkal megszerettessem a tudományt, hiszen nincs annál csodálatosabb, mint amikor az ember az élet alapvető kérdéseire ad választ. De legalább ilyen fontos, hogy a nőknek bebizonyítsam: a család és a tudomány összeegyeztethető. Konferenciákra járva gyakorta az az érzésem, hogy a tudósnők csodabogarak. Volt olyan tanácskozás, ahol a résztvevők két-három százaléka volt nő. Azért küzdök, hogy ha valaki a kutatókról beszél, akkor ne csak a férfiakról szóljon. Ha egy cikket C. Smith jegyez, ne feltétlenül Charles Smithre, azaz egy férfira gondoljon, hanem esetleg Christine Smitht se zárja ki.•

 
Innotéka