2015. március: jegyzet, portré, lézer, tudomány, biotechnológia, neutronkutatás, innováció, paragrafus, egyetem, disszemináció, fenntarthatóság, zöldkörnyezet, energiagazdálkodás, megújuló energia, régészet, kiállítás/konferencia, it

Csúcstechnológia a régészetben

Új digitális technológiák és magyar innovációk az örökségvédelemben címmel nemzetközi konferenciát és kiállítást rendeztek februárban Budapesten. A kétnapos szakmai találkozó célja az érintett tudományos területeken alkalmazott informatikai megoldások bemutatása volt.


Az Archaeolingua Alapítvány és Kiadó, valamint a CEU Kulturális Örökség Tanulmányok Programja szervezésében megtartott rendezvény olyan high-tech börze volt, ahol a különböző csúcstechnológiákkal dolgozó hazai és külföldi szakemberek a régészeti, műemléki örökség kutatóival együtt bemutathatták munkájukat, és megismerhették egymás technológiai fejlesztéseit, valamint az ezeket alkalmazó projektjeiket. Laszlovszky József régész, a kiállítás egyik szervezője szerint az itt ismertetett módszerek már megjelentek ugyan itthon is, a kiállításon viszont arra is választ kerestek a szakértők, hogy hogyan lehet ezeket még eredményesebben alkalmazni, akár nemzetközi csapatmunka keretében is. A kiterjesztett valóság, a holografikus ábrázolásmód vagy a 3D vizuáltechnológia a multirotoros kopterekkel együtt arra vár, hogy egyre szélesebb felhasználási körben vessék be őket a régészet szolgálatában.

A kiállítás után az egyik meghívott informatikai előadó cég ügyvezetőjével, Balogh Andrással (Pazirik Informatikai Kft.) beszélgettünk egyebek között az archeológiai informatikáról.

Ez a kiállítás világosan megmutatta, hogy a hazai régészeti, muzeológiai IT esetében nincs okunk szégyenkezni a világon elfoglalt helyünk miatt. Mióta van jelen ennyire meghatározó módon a magyar szakértelem ezen a területen?

– Véleményem szerint a magyar muzeológia sem informatikai, sem más szempontból nincs lemaradva. Erre kiváló példa volt a most megtartott nemzetközi konferencia és szakkiállítás, hiszen rengeteg előadó és kiállító mutatta meg, hol is tartunk ma ezen a területen. Úgy gondolom, hogy azok a megoldások és projektek, amelyeket bemutattak, minden tekintetben világszínvonalúak, és büszkén vállalhatók. A résztvevők olyan új technológiai eszközöket vonultattak fel, amelyeket világszerte is napi szinten használnak, a magyar megoldások pedig a nemzetközi piacon is kiválóan megállják a helyüket. Vizualizációs szempontból talán még erősebbek is vagyunk, mint akár a nyugat-európaiak, de a többi részterület is előkelő helyen áll. Erre pedig büszke lehet a magyar muzeológia és régészet.
A régészetben az IT mindig is jelen volt, megoldásai nagyon fontos kiegészítő részét képezik a régészeti munkáknak, hiszen ma már szinte mindent digitálisan rögzítünk. Egyes folyamatokban ugyan még fellelhetők a hagyományos papíralapú dokumentációk is, ám ezeket is digitalizáljuk. Régészeti feltárásoknál jellemzően már mindenhol használnak régészeti adatbázisokat, de bevetik a legújabb eszközöket is, mint a talajradar vagy a robotrepülőgépek. Ezek segítenek a lelőhelyek felmérésében, a feltárt lelőhelyek dokumentálásában. A térszkennerek használata a feltárásokon szintén egyre általánosabb. Tehát minden, ami világszerte használatos, az itthoni munkák során is fellelhető.

Laikusként azt gondolná az ember, hogy ezen a területen a szakmai célok állandóak: feltárni, kikutatni, megismerni, rögzíteni. Ha mégsem így van, hol merül fel igény a fejlesztésre? Szakmai igényekhez fejlesztenek, vagy önálló fejlesztést kínálnak a szakmának?

– Ez kétirányú dolog. Egyrészt a régészet, a muzeológia felől is érkeznek sorra az új igények. Például egy kiállítás esetében mindig meg kell tudni újulni, mindig valami újat kell mutatni a látogatóknak, hogy az népszerű legyen. Ilyen esetben nagy segítség lehet egy új hardver eszköz vagy egy új vizualizációs megjelenítés, mint például a 3D animációs film. Így rendkívül látványosan lehet elmesélni például egy vár történetét. Régi, épített örökségeinkkel kapcsolatban általános probléma, hogy kevés a jó állapotban fennmaradt épület, a legtöbb esetben csak alacsony felmenő falakat találunk, mert az idők során lerombolták őket, elhordták a köveket. Emiatt nagyon nehéz a látogatóknak elképzelniük, hogy milyen is lehetett egy-egy épület és a környezete az adott történelmi korszakokban. Ebben jelent nagy segítséget a 3D rekonstrukció és az ezekből megszülető történelmi dokumentumfilm.
Ma már a 3D rekonstrukcióknál használunk térszkennereket. Ilyesmit néhány évvel ezelőtt még nagyon kevesen használtak rekonstrukció készítéséhez. Ebben az esetben is felmerült annak idején az igény a minél alaposabb és pontosabb felmérésre. Mivel a térszkennerrel még hatékonyabban és precízebben mérhetjük fel például egy vár romkontúrját, így a többi, hagyományos adat mellett máris lehetővé vált, hogy még hitelesebb és pontosabb rekonstrukciót készítsünk. Látható, hogy ennek a technológiai eszközhasználatnak a fejlődését is egy felmerülő, konkrét szakmai igény indította el.
Létezik olyan fejlesztés is, ahol egy új technológiai fejlődés nyit új lehetőséget számunkra. Például a 3D nyomtatók elterjedésével új dimenzió nyílik a történelmi makettek készítésében. Ezzel a technológiával már kis méretben is igen részletgazdag modelleket lehet készíteni, és ha már virtuálisan 3D-ben modellezünk, fizikailag is érdemes elkészíteni őket 3D nyomtatóval. Később „önmagát egészítette ki” az ötlet, amikor rájöttünk arra, hogy a nyomtatott maketteket akár meg is lehet fogni egy kiállításon, nem kell üvegbura alá rejteni és óvni őket. Ezzel pedig a vakok és gyengén látók számára felettébb jó támpontot ad e történelmi adatok megismeréséhez, hogy megtapinthatják és megfoghatják a makettet, így aztán egyértelműen közelebb kerülnek ahhoz, hogy elképzelhessék, hogyan nézett ki egy-egy épület.
A technológiai vívmányok segítségével számos új perspektíva nyílik. Számomra fontos, hogy például a robotrepülők (RR) esetében is pozitív példákat hozzunk. Az RR már lelőhelykutatásra, felderítésre is kiválóan alkalmas. Ebben az esetben is az történt, hogy előbb kifejlődött egy technológia, majd elkezdtünk gondolkodni azon, hogy ezt a technológiát miként lehet használhatóvá tenni a régészet számára. A megoldást a szakma hamar el is kezdte használni, hiszen gyorsan felismerték, hogy jól használható nagy területek viszonylag pontos felmérésére, domborzatmodellek készítésére.

Úgy kell ezt elképzelni, hogy a már kész, megfelelő applikációkkal rendelkező drónt megrendelik, vagy egy alapot vásárolnak, amire aztán rákapcsolják a saját fejlesztésüket?

– Nem szeretem a drón szót, szerintem egy picit pejoratív értelemben használják szerte a világban. Jobb a robotrepülő elnevezés, de még ez sem fejezi ki a technológia lényegét. Nagyon sok olyan RR van a piacon, amit bizonyos felszereltségi szinten árulnak, és bizonyos feladatok ellátására már így is alkalmasak. Munkánk során általában céleszközt készítünk, egyedileg építünk, mert jelenleg nincs még konkrétan a régészetre létrehozott, tökéletesen működő rendszer. Kiválasztunk egy alapnak megfelelő RR-t, és beépítjük például a régészeti fotózásokhoz alkalmas fényképezőgépet és a repülést segítő rendszereket, vagyis a sok apró fejlesztést egy komplett célrendszerré állítjuk össze. Itt mindig az a nagy kérdés, hogy ezekben mi nevezhető saját fejlesztésnek. A fejlesztés és a kísérletezés abban rejlik, hogy kész rendszerelemeket kell egymáshoz illeszteni, tehát a felhasználói technológiát kell megvizsgálni, majd jól alkalmazni. Fejlesztés és kísérletezés eredménye, hogy milyen magasságból kell egy adott helyszínt fotózni, milyen sebességgel kell repülnie az RR-nek. Fontos kérdés és sok teszt eredménye lehet egy tapasztalati összegzés arra vonatko­zóan, hogy milyen magasságból látszik maga a lelőhely, honnan lehet észrevenni, milyen paraméterekkel, beállításokkal kell dolgozni az adott terepen. A fejlesztés itt tehát inkább a gyakorlati rész, azaz az eszközök beállításait és az alkalmazott technológiákat (objektíveket, fényképezőgépeketket, robotrepülőket, kiegészítő modulokat) kísérletezzük ki.

Munkatársai többnyire informatikusok, 3D grafikusok, úgy tűnik, mintha hiányozna a történészi háttértudás. Vagy IT szempontból az nem annyira fontos?

– De, természetesen fontos, sőt ez a legfontosabb szempont. Hiteles és pontos szakmai háttéranyagok nélkül neki sem szabad állni egy ilyen munkának, mert akaratlanul is meghamisítjuk a történelmet, és hamis képet adunk. Együtt dolgozunk művészettörténészekkel, építészekkel, régészekkel és még rengeteg más szakemberrel. Egy-egy ilyen 3D rekonstrukció mögött rengeteg kutatói munka és tudásbázis van. Minden egyes rekonstrukciót nagyon pontos, minden részletre kiterjedő szakmai kutatás előz meg, amikor is a szakemberek előkészítik számunkra ezeket a rekonstruálásra váró tereket, a legapróbb részletekig mindent meghatároznak. Az általunk készített munkák során mindig igyekszünk hangsúlyozni, hogy az egy elméleti rekonstrukció, vagyis akár ilyen is lehetett az a bizonyos vár. A magunk részéről elvégzünk minden olyan fontos előkészítést, amivel hitelesebbé válhat a rekonstrukció. Lényeges az is, hogy minden egyes megjelenés után születik egy tudományos cikk, amelyben leírjuk, hogy mi alapján készült az adott 3D modell. Ezt bárki elolvashatja és reagálhat rá saját szakmai szempontja szerint. A valós szakmai kritikának mindig örülünk, mert az további gondolkodásra sarkall.
Idővel a szakmai koncepciók változnak, fejlődnek, ahogyan a különböző szakmai tudás is fejlődik mögöttük. Erre a változásra jó példa a visegrádi Királyi palotában Buzás Gergely által rendezett Várak, kastélyok, rezidenciák című tárlat, ahol 30-40 évvel ezelőtti maketteket állítottak ki, ezekkel párhuzamosan pedig tablók és videók formájában mutattuk be a 2013–2014-ben készült rekonstrukcióinkat ugyanezekről az épületekről. Jól látszik, hogy az elmúlt 30-40 évben mennyit változott a tudomány, és hogy ma már kicsit másképp gondolkodunk. Sajnos nincs időgépünk, amivel vissza­repülve eredeti állapotukban nézhetnénk meg ezeket az épületeket, ezért mint a nyomozók, felkutatjuk és összeillesztjük a rendelkezésre álló információkat, és próbáljuk a lehető leghitelesebb megoldást megmutatni. Minden projekt mögött több száz oldalnyi levelezés áll, amiből visszaolvasható, hogy a szakértői csapat milyen szakmai adatok és viták alapján rekonstruálta az adott helyszínt.

Az is izgalmas, ahogyan maga a 3D rekonstrukció visszahat a tudományra. Olyan problémák és kérdések is felmerülnek egy 3D virtuális térben, amivel egy rajz vagy elmélet során nem szembesülhet a kutató. Számos példa van arra is, hogy a 3D térben egy elméleti elképzelés egyszerűen nem működik.

Általában mennyi időt vesz ez igénybe?

– Egy-egy projekt minimum fél-egy év munkát jelent egy viszonylag nagyobb szakmai csapatnak. Ilyenkor természetesen nemcsak 3D grafikusok dolgoznak a feladaton, hanem 2D grafikusok, informa­ti­kusok és más szakemberek is, egyszóval rengeteg tudományág kép­viselői működnek együtt. Egy-egy rekonstrukciós képen sok olyan apró részlet rejtőzik, ami mögött hatalmas szakmai munka van. Csak a végeredményt látva nem biztos, hogy meg lehet becsülni ennek mértékét. Ezért tartom fontosnak, hogy az elkészült munkákról szakmai előadások, tudományos igényű kiadványok és cikkek szülessenek. Jó példa erre Buzás Gergely és Kovács Olivér Középkori várak című, nemrég megjelent könyve, amelynek lapjain illusztrációként számos rekonstrukciós képünk látható.

A helyszínre is kivonulnak?

– Igen, a munka minden esetben úgy kezdődik, hogy kivonulunk a helyszínre, rengeteg digitális felvételt készítünk, térszkenneres felmérést végzünk, de készítünk gömbpanoráma-felvételeket, nagy felbontású és hagyományos képeket is, megnézzük a helyszínhez köthető kőanyagot és egyéb forrást, hiszen ezekből sok minden kiszerkeszthető. Például a boltozatrekonstrukció készítése is egy önálló műfaj, külön szakember foglalkozik csak ezzel a speciális területtel. Itt beszakadt, elpusztult boltozatok fennmaradó kőtöredékeit mérjük fel, szkenneljük, digitális modellt készítünk belőle, és ezekből az apró kirakós elemekből áll össze a feltételezett boltozat. Egy ilyen munkánál több variáció is szóba jöhet, így természetesen előfordul az is, hogy három-négy variációból nem tudjuk eldönteni, melyik a legbiztosabb, véglegesnek tekinthető változat. Ezért aztán, mint lehetséges variációkat, elkészítjük és bemutatjuk az összes változatot. Ez persze épületeknél is megeshet, hiszen két régész rekonstruálhat kétféleképpen egy épületet.

Melyik projektjükre a legbüszkébb?

– Nem igazán tudnék választani, mert sok kedves munkánk van. Amihez némi személyes kötődés is fűz, az a simontornyai vár 3D rekonstrukciója, ami a kezdetek kezdetén elindított minket ezen az úton. Ráadásul ennek a rekonstrukciónak egy képe 2011. októberben a National Geographic címlapjára került, amire nagyon büszkék vagyunk. De ami számomra nagyon izgalmas, az az alkotás folyamata, ahogy egy történelmi animációs film vagy rekonstrukció készül. A simontornyai várról készült film a legnézettebb animációs filmünk, egyike azoknak, amelyek nemcsak egy adott kiállításban láthatók, hanem interneten is elérhetők. Közel negyvenezren látták már, ami – tekintettel a témára – nagy büszkeséggel tölt el. De természetesen az összes többi munkánk is igen fontos és kedves számomra.

Hogyan frissíti a céges tudást? Szükség van speciális utánpótlásképzésre ezen a területen?

– Annyit tudni kell, hogy ezekben az esetekben igen összetett, komplex informatikai fejlesztésekről van szó. Ebből a szempontból a 3D technológiát nem is emelném ki, bár annyit mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a magyar grafikus szakemberek világviszonylatban is elismertek. Sok fiatal magyar szakember dolgozik már nagy külföldi animációs filmeken. Úgyhogy az utánpótlás kinevelése szerintem jó irányba halad. Ami számomra szakemberként fontos, hogy a régészeti képzésben, kutatásokban is jelenjenek meg ezek a technológiai lehetőségek, és megfelelő szinten használják, kezeljék őket. A diákok ismerjék ezeket a technológiákat, tudják, mire lehet ezeket használni, mit lehet tőlük várni. Egy példa: ha egy diák egy középkori templomot ás, és azt szeretné majd rekonstruálni, akkor neki nem azt kell tudnia, hogy hogyan készítsen 3D modellt. Azt kell tudnia, hogyan kell a lehető legpontosabban dokumentálni az adott területen a rendelkezésre álló információkat úgy, hogy a rekonstrukciót végző szakemberek azokat fel tudják használni, és elkészíthessék a rekonstrukciót. Azt kell tudnia, hogyan készítsen úgy fotót, hogy az megfelelően mutassa a templom meglévő falait, és így a 3D szakemberek a későbbiekben rá tudják illeszteni a helyszínen készített fotóra a teljes épületet.
A terepen dolgozó szakembernek el kell képzelnie a teljes templomot, és az alapján fotózni. De azt is fontos lenne megtanulnia, hogy például textúrát hogyan kell terepen fotózni, hogy azokat jól tudják használni a rekonstrukció készítésekor. Számomra az a legfontosabb üzenet az IT szakemberképzés mellett, hogy a régészek is ismerjék és tudják is alkalmazni a modern technológiákat.

Tehetnek erre javaslatot szakmai oktatási fórumokon?

– Igen, sokat beszélgetünk egyetemi oktatókkal is. Azt is látni lehet, hogy az új generáció nagyon nyitott és érdeklődő a technológiai lehetőségek iránt. A konferencián is számos fiatal régész és régészhallgató volt jelen. Kialakulóban van egyfajta megállapodás is az egyetemekkel arra nézve, hogy ezeket a technológiákat megismertessük az oktatás keretei között, hogy a leendő szakemberek megfelelő szinten ismerjék és alkalmazzák ezeket az eszközöket.

Van-e olyan projekt, amelybe szívesen belevágna, létezik-e az álomprojekt?

– Nagy álmom egy egész estés animációs film elkészítése, ami egy kiállításon alkalmazott történelmi kisfilmnél jóval nagyobb költségvetést igénylő projekt. Ennek költségkereteit és technológiai hátterét azonban még meg kellene teremteni. Téma rengeteg van, sok történelmi téma vár még feldolgozásra, reméljük, a feltételek is adottak lesznek egyszer.•

 
2019. október – Közlekedésfejlesztési különszám

2019. október – Közlekedésfejlesztési különszám

Hírlevél feliratkozás

Innotéka