2017. június: jegyzet, portré, tudomány, egyetem, atomenergia, innováció, energiagazdálkodás, közlekedés, fenntarthatóság, zöldkörnyezet, agykutatás, it
2017. június 6.

Szerző:
Bogdán Zoltán

Drónforradalom

Ma már senki sem kapja fel a fejét, ha egy erdei tisztáson, falusi lakodalmon, sporteseményen vagy politikai tüntetésen egy zümmögő kis szerkezet köröz a feje fölött az égbolton. A drónok bevonultak a hétköznapjainkba, de azt még kevesen tudják, hogy ezek a minihelikopterek a gyerekek szórakoztatásán és a fotózáson-filmezésen kívül már rendkívül komoly ipari, mezőgazdasági és egyéb szolgáltató feladatokat is képesek ellátni. Az egyre bővülő szektor helyzetéről és jövőjéről Kakucsi-Csernák Zoltánnal, a Magyar Nemzeti Dron Szövetség (MNDSZ) ügyvezető elnökével beszélgettünk.


Az első kérdés szinte kihagyhatatlan: hogyan lesz egy jó nevű festőművészből elkötelezett „drón nagykövet”?

– Nemcsak festő, de fotós is vagyok, és mint vizuális szakember olyan különleges képbeállításokat szerettem volna létrehozni, amelyeket csak a levegőből lehet. Vettem is egy ilyen kis repülő szerkezetet, csinálgattam a felvételeket, nem is voltak rosszak, de valahogy hiányérzetem volt: csak ennyi van ebben a ketyerében? Elkezdtem beleásni magam, és kiderült, hogy ennél sokkal, de sokkal többre képes egy jó drón. 3D-s térinformatika, mezőgazdasági felmérés, katasztrófaelhárítás és sorolhatnám. Kiderült, hogy szinte nincs is olyan része a világnak, ahol a drónokat ne lehetne okosan felhasználni. Egyre jobban érdekelt az ügy, megszereztem a pilótajogosítványt, vásároltam néhány, már komolyabbnak számító eszközt. Végül a drónvilág szép lassan beszippantott. A szövetségi részvételem már csak ennek következménye volt – de azért elsősorban még mindig festőnek tartom magam.

Valamikor drónokon a pilóta nélküli katonai repülőgépeket értették, amelyek vagy felderítettek, vagy bombáztak. Hogyan lett ezekből békésen szelfiző quadrokopter?

– Szerencsére leginkább csak az elnevezés köti össze ezt a két tökéletesen eltérő világot, illetve az a tény, hogy mindkettő a „pilóta nélküli légi jármű” kategóriába tartozik. Egyébként én sem szeretem a drón elnevezést, de úgy tűnik, bele kell nyugodnunk, hogy ez terjedt el a világon.

Drónmeghatározó
A sugárhajtású „lopakodó” harci repülőgépektől a tízdekás gyerekjátékig ma hivatalosan igen széles gyártmányskálát neveznek drónnak, arra hivatkozva, hogy mind beletartozik a „pilóta nélküli légi jármű” (Unmanned Aerial Vehicle, UAV) vagy a „távolról irányított légi jármű” (Remotely Piloted Vehicle, RPV) kategóriájába. A hétköznapi nyelvérzék persze világszerte túllépett ezen a felosztáson: drónnak csak azt az akkumuláto­ros „minihelikoptert” nevezik, amely forgószárnyakkal (rotorokkal) változtatja a helyét. A négyrotoros kis légi jármű „magyarosított” neve quad- vagy quadro-, a hatos hexa-, a nyolcas pedig oktokopter. A drónok mintegy 90 százaléka különböző kamerákkal, mérőeszközökkel készít speciális fotókat és videofelvételeket, és csak a fennmaradó 10 százalékot használják szállítási feladatokra.
A katonai és a polgári drónvilágnak tehát sehol sincs kapcsolódási pontja?

– Ilyen kategorikusan azért ez nem jelenthető ki. Az biztos, hogy a polgári felhasználás során mi értelemszerűen nem használunk olyan, milliárdokba kerülő merev szárnyú, nagy testű, sugárhajtású „harci drónokat”, mint a fejlett hadseregek. A katonai, rendvédelmi vagy határőrizeti szervek viszont szerte a világban rendszerbe állítottak már olyan „rotoros” drónokat is, amelyekkel a hétköznapi honpolgár is találkozhat, mondjuk, esküvőkön. Illetve természetesen azoknak nagyon feljavított, speciális felszereltségű változatát, amelyek a sokszorosába kerülnek, mint a polgári eszközök. A Szövetségnek viszont egyértelmű az álláspontja: semmilyen formában nem kapcsolódunk katonai felhasználáshoz. Mi csak a békés, polgári célú alkalmazásokra koncentrálunk, de ha szükséges, a hatóságok természetesen számíthatnak az MNDSZ és partnerei támogatására.

A katonai, rendvédelmi vagy határőrizeti szervek világszerte rendszerbe állítottak már olyan „rotoros” drónokat is, amelyekkel a hétköznapi honpolgár is találkozhat, például esküvőn.
Az általános felhasználási terület a fotózás és videózás – vagy már jóval szélesebb ennél?

– Jogos a kérdés, ugyanis személyes tapasztalataink szerint Magyarországon még nem igazán látják át az emberek, mire is használható egy drón. Azt hiszik, hogy csak filmezésre, fotózásra, szelfizésre, egyfajta bohóckodásra alkalmas, pedig ez az iparág már most dübörög, és óriási üzleti siker előtt áll. Erre csak egy példa: az Európai Unió 2022-re 200 ezer új munkahely létrejöttét valószínűsíti csak a szűkebb dróniparban, és már ma is cégek tízezrei élnek meg az ipari, mezőgazdasági, térinformatikai és egyéb „drónos” szolgáltatásokból világszerte.

Itthon is vannak már ilyen cégek?

– Meglepően sok van, hiszen azért mégiscsak egy kétmilliárdos üzletágról beszélünk már. A Szövetség mintegy 200-250-re becsüli azoknak a cégeknek a számát, amelyek kizárólag drónszolgáltatással vagy ezzel is foglalkoznak. Azért nem ismerjük a pontos számot, mert csak 10-20 százalékuk működik abszolút legálisan, átláthatóan, a többiek, mondjuk úgy, a szürke zónában tevékenykednek. Valójában nem a cégük illegális, adóznak is, de a drónos tevékenységüket nem akarják vagy eddig még nem tudták „lepapírozni”, azaz engedélyeztetni, biztosításokat kötni rá. Általában „fotózás”, „filmezés” vagy „egyéb szolgáltatás” alatt futtatják ezeket a munkákat. Ez a „szürke zónás” felállás persze jóval ritkább azoknál a cégeknél, amelyek komoly ipari vagy mezőgazdasági felméréseket végeznek.

Hány olyan gazdasági szereplő lehet, amely rendszeresen igénybe veszi ezeket a szolgáltatásokat, esetleg maga is rendelkezik ilyen gépparkkal?

– A kérdés második felére könnyebb válaszolni: nagyon ritka eset, hogy valamelyik komoly cég saját eszközállománnyal rendelkezzen. A rapszodikus bevetés és az igen gyors elavulás miatt ugyanis gazdaságilag nem éri meg, hiszen pluszban még egész évben fizetni kellene a saját szakembereket is. Sokkal jobb és olcsóbb meg­oldás időről időre szakcégeket felfogadni, akik gyorsan és tökéletes minőségben elvégzik a munkát. Egyébként pedig úgy 1200-­1300-ra tehető azoknak a hazai vállalkozásoknak a száma, amelyek rendszeresen igénybe vesznek ilyen szolgáltatásokat.

Ezek elsősorban ipari vagy inkább mezőgazdasági cégek?

– Inkább úgy fogalmaznék, hogy ma már szinte nincs olyan része a gazdasági életnek, ahol ne lehetne használni drónt. Néhány ipari példa. A mobilszolgáltatók, távközlési cégek speciális felméréseket készíttetnek. Sok tízezer kilométernyi villamos távvezeték húzódik az országban, ezek ellenőrzése, a hibák felmérése gyakran egyszerűbb drónnal. Ma már létezik olyan hexakopter, amely bármilyen közel mehet a magasfeszültségű vezetékekhez, mert nincsen mágneses interferenciája. A napelemparkok üzemeltetői érthetően nagyon gyorsan szeretnék megtudni, miért nem működik megfelelően a rendszerük, melyik panel „halt meg”. Egy hőkamerás drónnal fél óra alatt megállapítható, hogy a többtucatnyi vagy több száz panel közül melyik az a három, amelyik tönkrement és lerontja a rendszer hatásfokát. Igen erős terület a térinformatika, a 3D-s ortofotók készítése, de használható a drón útfelmérésre vagy vasúti pályák ellenőrzésére is.

Gondolom, a mezőgazdaságban is főleg állapotfelmérésre használják a drónokat…

– Szerencsére már nem csak arra. Persze, ha van egy óriási tábla, ahol pontosan meg kellene határozni, mikor szükséges permetezni vagy aratni, akkor jöhet egy drón. Pista bácsi ugyan három nap alatt bejárja a területet, és mond egy tapasztalatra épülő szakmai javaslatot, de a drón 30 perc alatt végez, délutánra pedig már a 3D-s térképet is kézhez kapja a megrendelő: egészen pontosan így néz ki a tábla. De ha kell, a „kopter” a tábla tíz részéről hoz mintát, búzakalászt vagy kukoricacsövet. Más példa. Amikor 2014-ben volt az az óriási jegesedés a budai hegyekben meg a Pilisben, a belső részeket gyakorlatilag nem tudták megközelíteni az erdészek. Felküldték a drónt, amely különböző színkódokkal készített egy felmérést, szinte darabra meg lehetett mondani, hány fa dőlt ki vagy sérült meg. A katasztrófa sújtotta területeken egy drón oda is be tud menni, ahová a legfejlettebb helikopter sem. Ma már előfordul, hogy precíziós permetezésre is drónokat használnak helikopter vagy mezőgazdasági repülőgép helyett, hogy ne kapjon permetlét jobbra a meggyes, balra meg az almás, csak középen az eper. Az oktokopternek a GPS koordináták alapján kijelölnek egy zónát, és az szinte centiméternyi pontossággal végrehajtja a feladatot. Az erre szakosodott drónok akár egy 15 literes tartályt is simán elbírnak.

Ma már nem csak állapotfelmérésre használják a drónokat a mezőgazdaságban, ha kell, a „kopter” a tábla tíz részéről hoz mintát, búzakalászt vagy kukoricacsövet. És arra is van példa, hogy precíziós permetezésre is drónokat használnak helikopter vagy mezőgazdasági repülőgép helyett.
Ezek árát azért valószínűleg nem az átlagember pénztárcájához szabják…

– Akkor beszéljünk kicsit az árakról is. Az otthoni, „gyerekjáték” kategória pár tízezer forintból megúszható. A 60-70 dekás, úgynevezett „szelfi drón” ára valahol 160–300 ezer forint körül van. Való­színűleg ez a kategória lesz a legnagyobb üzleti siker, mert nem kell hozzá különösebb szakértelem. Előhúzom a táskámból, a rotor rajta van, feldobom, és már kerülget is automatikusan egy-két méter távolságból futás vagy kerékpározás közben, meg is lehet osztani a Facebookon. Az esküvőkön és más hasonló eseményeken leggyakrabban látható négyrotoros quadrokopterek ára a 300–700 ezer forintos sávban található, ám egy profi filmes drón ára már bőven egymillió forint fölött van, kamerától függően pedig elérheti a kétmilliót is. Általában is igaz, hogy nem a drón teste a drága, hanem a rajta lévő vagy vele összeépített kamera, technika, illetve egyéb kiegészítő. A már említett, magasfeszültségű vezetéket is megközelítő szerkezet ára például tízmillió forint körül lesz, és közel ennyibe kerül majd egy komoly, precíziós permetező drón is. Extrém esetekben az összeg bizony elérheti vagy meghaladhatja a húszmillió forintot is.

Nehezen tudom elképzelni, hogyan térülnek meg ezek a befektetések egy-két év alatt, hiszen búzatáblát vagy távvezetéket nem vizsgálgat az ember naponta, télen meg permetezni sem kell…

– A drónok nagy része multifunkcionális, tehát ugyanazzal az eszközzel tudok délelőtt „mezőgazdászkodni”, délután pedig, mondjuk, ortofotókat készíteni. Sőt, a legtöbben ezt úgy oldják meg, hogy vesznek egy stabil, megbízható alapgépet, amire aztán olyan kamerát vagy egyéb kiegészítőket tehetnek fel, amit csak a megrendelő kíván. Tehát a legnagyobb szolgáltatóknak sincs ötven vagy száz drónjuk, csak tíz vagy húsz, de azok általában újak, és szinte mindenre alkalmasak. Régebben sok hazai mérnökember nem hagyatkozott a világcégekre, inkább saját maga készítette el a drónját, és azt fejlesztette tovább. Ez még ma is előfordul, de már nem jellemző, olyan óriási a kínálat a piacon, az árak meg jelentősen estek.

Robbanásszerű elterjedés
A drónok az utóbbi három-négy évben terjedtek el robbanásszerűen a világban, aminek nemcsak technológiai, hanem gazdasági hát­tere is van. A lítiumakkumulátorok fejlődése, a videojelátviteli távolság megsokszorozódása, a nagy teljesítményű SD-kártyák és a valóban okos telefonok megjelenése biztosította a technikai alapot, mögötte viszont óriási áresések tették lehetővé a gyors elterjedést. Amerikai filmesek már húsz évvel ezelőtt is használtak ilyen eszközöket, azóta a bekerülési összeg a töredékére zuhant, miközben a rendszer tudása a többszörösére nőtt. A „piacgazdasági spirál” a drónoknál is működésbe lépett: minél többen vásárolják meg az adott terméket, annál olcsóbb lesz, ezért egyre többen érdeklődnek iránta.
A biztonság-veszélyesség kérdése, gondolom, újra meg újra előkerül drónos körökben. Én például egy esküvőn nem érzem igazán jól magam, ha a fejem fölött öt méterre egy háromkilós drón berreg. És Ön?

– Attól függ, milyen drón. Ha hat- vagy nyolcrotoros, tehát hexa- vagy oktokopter, akkor teljesen nyugodt vagyok, mert tudom, ha az egyik rotorja meghal, még ugyanúgy repül és dolgozik tovább. Ha csak quadrokopter, az már valóban idegesítő lehet, mert három rotorral egyszerűen lezuhan. A pilótaképzésen mindenkinek a fejébe véssük: négyrotoros eszközzel egyáltalán nem repkedünk az emberek feje fölött, de sajnos még nem mindenki végzi el ezt a tanfolyamot. Amúgy azt tartja a szakma, hogy soha nem a gép veszélyes, hanem az ember, aki kezeli. Olyan „bolondbiztos” távirányításos kopter még nincs, amit egy nagy önbizalommal rendelkező, de „fogalmatlan” ember ne tudna összetörni.

Vagy összeütköztetni egy másik légi eszközzel, például egy utasszállító repülőgéppel…

– Az egész világon keresik a megoldást, hogyan lehetne a légteret úgy megosztani, hogy ne csak a nagy utasszállítóknak, a kisrepülőgépeknek, a sárkányosoknak és a paplanernyősöknek jusson biztonságos hely, hanem a drónoknak is. Az innovációt ugyanis nem lehet betiltani, legfeljebb szabályozni, amire tényleg szükség is van. A dróntechnika gyorsabban fejlődik, mint a klasszikus repülés, egyértelmű, hogy ezt a két világot össze kell csiszolni, nem működhetnek egymástól függetlenül. El kell különíteni a repülési zónákat, a légteret, ezt a tudást és tiltást viszont bele lehet rakni a drónokba: erre repülhetsz, arra viszont nem. Plusz a fejlett drón azonnal át tudja tervezni a repülési irányát, ha az adott sugarú körben megjelenik, mondjuk, egy siklóernyő. Kevesen tudják, de a ma használatos drónok legtöbbje már tökéletesen ismeri a „no-fly” zónákat világszerte. Vagyis ha bármilyen repülőtér mellett leteszem a drónt, és röptetni szeretném, ki fogja írni, hogy NO-FLY ZONE! – és esze ágában sincs felszállni. Ha pedig kívülről szándékoznék bejutni egy repülés elől elzárt területre, a drón számára olyan a kijelölt zónahatár, mint egy láthatatlan fal, egyszerűen megáll. Az egyik nagy hírű gyártó például úgy kitágította a „no-fly” zónát, hogy bizonyos típusával már Vecsés szélén sem lehet felszállni.

A dróntechnika gyorsabban fejlődik, mint a klasszikus repülés, a két világot össze kell hangolni, nem működhetnek egymástól függetlenül. A ma használatos drónok legtöbbje már tökéletesen ismeri a „no-fly” zónákat, számukra egy repülés elől elzárt terület, egy kijelölt zónahatár olyan, mint egy láthatatlan fal, egyszerűen megállnak.
Van olyan ország, ahol már tökéletesen kidolgozták a drónokra vonatkozó jogszabályokat?

– Nem tudok róla. Nem véletlen, hogy az USA-ban sem működnek még a nagy dérrel-dúrral beharangozott autonóm, tehát távirányítás nélküli csomagszállító drónok, és ugyanez a helyzet a világ dróngyártásának a 80 százalékát lefedő Kínában is. Talán majd 2020-ban vagy 2022-ben. Egyébként már kész van a személyszállító drón is – Amerikában és Dubaiban. Beülök, bepötyögöm vagy bemondom, hová akarok menni, és elvisz a kért helyre. 2022-től állítólag ezt is engedélyezik – bár ez bennünket itt, Magyarországon valószínűleg még sokáig nem fog érinteni. Az Európai Unió 2018-ra ígér valamiféle átfogó szabályozást, addig viszont a tagállamokra bízza a 150 kilónál könnyebb drónok engedélyezését. Jellemző az európai helyzetre, hogy Németországban például tartományi szinten szabályozzák ezeket a dolgokat.

Nálunk már két éve várja a szakma az új, átfogó jogszabályokat. A Szövetség mit tud erről?

– Hogy nagy valószínűséggel mit fog tartalmazni, arról van fogalmunk, mert részt vettünk az előkészítésben, de a megjelenés pontos időpontjáról mi sem tudunk közelebbit. Pedig a jelenlegi bizonytalan helyzet miatt már nagy szükség lenne rá! A szakmának ugyanis nem az az érdeke, hogy bárki, akinek van félmillió forintja, mindenféle képzettség nélkül röptessen és okozzon esetleg anyagi kárt vagy személyi balesetet. Ezzel ugyanis az egész ágazat hír­nevét, presztízsét és nem utolsósorban anyagi érdekét veszélyezteti. Az MNDSZ a partnereivel karöltve szeretné „szakmásítani” a drónipart, azt akarjuk, hogy ebből családok éljenek meg. Ehhez nem kell majd mélyebb mérnöki tudás, csak komoly elméleti és gyakorlati oktatásra épülő jogosítvány. Egy bizonyos méret fölött ugyanis ez már nem játék. A „plug and play szolgáltató”, vagyis a repüléseket, felméréseket végző cég nagy valószínűséggel nem tud drónt gyártani vagy hozzá szoftvert fejleszteni. Viszont képes lesz – mint például egy taxis – magas színvonalon dolgozni, vagyis kenyeret adni a családjának. És az ilyen vállalkozók egyre többen lesznek, mert meggyőződésünk, hogy a hazai drónszektor óriási felfutás előtt áll.

A Magyar Nemzeti Dron Szövetség a partnereivel karöltve szeretné „szakmásítani” a drónipart, hogy minél több „plug and play szolgáltató”, vagyis a repüléseket, felméréseket végző cég működhessen. Ehhez ugyanis nem kellenek majd mélyebb mérnöki ismeretek, ám komoly elméleti és gyakorlati oktatásra épülő jogosítvány megszerzése mindenképpen szükséges.
Mit vár öt vagy tíz év múlva?

– Néhány ismerősöm már jót mosolygott a jóslatomon, de öt éven belül ennek a kétmilliárd forintos forgalomnak legalább a tízszeresére számítok, tíz éven belül pedig akár a százszorosát is elképzelhetőnek tartom.•

Egy kutatóintézet szemszögéből
Érdekelt bennünket az is, hogyan látja a kérdéskört Magyarország egyik kiemelkedő K+F intézménye, a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft. Grasselli Norbert ügyvezető igazgatónak két kérdést tettünk fel.

Merre halad a világ a nem katonai drónok fejlesztése terén, és milyen technikai, gazdasági és jogi problémákat kell még megoldani az eddiginél is gyorsabb elterjedés érdekében?
– A drónok fejlesztése ma két, jól elkülöníthető szegmensre szakadt. Az egyik irányzat a személyes felhasználású, ultrakönnyű, kamerával felszerelt, hobbicélra szánt repülő eszközök. A másik terület pedig az ipari felhasználásra készülő, kisebb-nagyobb terheket megemelni képes, nagyobb hatótávolságú profi szerkezetek.
Az utóbbi terület vet fel több technikai és jogi kérdést, és ezek még nem teljesen megoldottak. Technikailag szükséges lehet az autonóm drónok üzembiztonságát növelni annak érdekében, hogy emberi beavatkozás nélkül, a környezet változását figyelembe véve el tudjon végezni feladatokat a repülő eszköz úgy, hogy közben ne okozzon kárt tárgyakban vagy személyekben.
A következő terület, a kutatás egyik központi területe, a drónok valós idejű egymással való kommunikálása, így akár együttes „küldetések” végrehajtása. Erre példa lehet valamilyen objektum folyamatos megfigyelése, ami lehet ipari, agrár- vagy lakó­környezet is. Az ipar számára használható drónok elterjedését segítheti elő még a hosszabb repülési idő elérése. Ez nem feltétlenül az akkumulátorok kapacitásának növelésével érhető el, hanem olyan eszközök fejlesztésével, amelyek kombinálják a manapság leginkább elterjedt, helyből felszálló quadrocopter-felépítést a hagyományos repülőgépek vagy léghajók pozitív, energiatakarékosabb repülési tulajdonságaival. A végleges felépítést minden esetben a felhasználási cél határozza meg.
A technikai igények megoldásával párhuzamosan szükséges a repülések jogi hátterének rendezése is. Minél nagyobb egy repülő eszköz, annál fontosabb kérdés, hogy ki, mikor és milyen területen használhatja. Meg kell oldani a drónok regisztrációját – lásd a közúti járművek rendszámát –, illetve a kezelőszemélyzet alkalmasságát is vizsgálni kell, hasonlóan a járművezetői engedélyekhez. A nagyobb eszközök veszélyt jelenthetnek a polgári és katonai repülés számára, így szabályozni kell a repülések rendjét, baleset esetén pedig azonosíthatónak kell lennie a felhasználónak.

Hogyan látja a hazai gyártó cégek esélyét a nemzetközi drónpiacon?

– A dróntechnológia az egyik leginkább reflektorfényben lévő fejlesztési terület, világszerte hatalmas összegeket invesztálnak a technológiába. Az emberek vágya már Ikarosz óta az önálló repülés, és erre csábító lehetőség a dróntechnológia.
Ennek megfelelően napról napra egyre több szerkezet készül mind személy-, mind teherszállításra, illetve ipari felhasználásra. Hazai cégek számára ez utóbbi lehet a leginkább elérhető, mivel a felhasználási terület szinte végtelen, így a célfeladatok ellátására optimalizált eszközök és azok vezérlésére fejlesztett szoftverek piaca még óriási. A drónok alkatrészei pedig egyre olcsóbban beszerezhetőek a piacon.
A kis- és középvállalatok részére az egyedi irányítástechnológia fejlesztése lehet a kulcs, amely hozzáadott értékben a legnagyobb. A hazai informatikusok és villamosmérnökök jól képzettek, éppen ezért komoly eséllyel lehet akár a nemzetközi piacon is jól eladható szerkezetet előállítani.•
 
Innotéka