A 2012. január és március között lebonyolított online felmérés során összesen 144 vállalkozás válaszolta meg a négy nyelven elérhetővé tett kérdőívet. A vizsgálat főbb céljai az alábbiak voltak:

• Milyen mértékben szolgálják a felsőoktatási intézmények és kutatóhelyek tudástranszfer tevékenységei a nyílt innovációs modellt?
• Milyen szerepet töltenek be a felsőoktatási intézmények a vizsgált régiók technológiatranszfer rendszerében?

Írásunk első része a nyílt innováció kérdéskörének főbb összefüggéseit és a vizsgálat jelentőségét ismerteti, amit a vállalati felmérés eredményeinek és következtetéseinek bemutatása zár.

A nyílt innováció koncepciója

A nyílt innováció koncepciója olyan nagyvállalatoktól ered, amelyek sikeresen tudják integrálni saját kutatási tevékenységüket külső fejlesztési ötletekkel és technológiákkal. A koncepció azonban kis- és középvállalkozások (kkv) körében is alkalmazható, hiszen azok is számos külső szervezettel, jellemzően más kkv-kkal dolgoznak együtt. Nemzetközi felmérések is rávilágítanak arra, hogy azok a kis- és középvállalkozások tudnak a legtöbbet profitálni a nyílt innovációból, amelyek rendszeresen együttműködnek az ügyfeleikkel, vevőikkel és különböző felsőoktatási intézményekkel. A sikeres vállalkozások innovációs tevékenysége egy olyan „ökoszisztémában” zajlik, melynek szereplői bizalomra épülő intenzív kapcsolatokat ápolnak egymással.

Az „innovációs ökoszisztéma”

Az „innovációs ökoszisztéma” központi magját a vállalkozások és beszállítói hálózataik alkotják. Mellettük számos tudásszervezet, egyetem, kutatóintézet, valamint közöttük közvetítő szervezet, például kamarák, szakmai szövetségek, innovációs ügynökségek és tanácsadó cégek működnek. Mivel meglehetősen nagyszámú és különböző típusú szereplője van az innovációs ökoszisztémáknak, ezért lényeges, hogy az aktorok meg tudják magukat különböztetni egymástól, illetve világosan definiálják szolgáltatásaikat, ajánlataikat.

Napjainkban – a rendkívül gyorsan változó fogyasztói igények és az egyre gyorsuló termelés korában – nagyon magasak az elvárások a potenciális együttműködő partnerek iránt. Egyrészt könnyen fellelhetőnek és elérhetőnek kell lenni, másrészt alapvető, hogy gyorsan reagáljanak és szállítsanak a lehető legjobb minőségben. Ez nemcsak a gazdálkodó szervezeteknek jelent nagy kihívást, hanem az egyetemeknek is, amelyek nem feltétlenül követik az üzleti élet logikáját és szabályait.

Lényeges kérdés tehát, hogy az egyetemek képesek-e együttműködő partnereik számára biztosítani a szükséges tudást a kívánt formában és időben, elfogadható áron? Akkor tudnak ugyanis a nyílt innováció világában hatékony együttműködő partnerré válni, ha korábbi gyakorlatukat és sokszor idejétmúlt működési modelljüket feladják, és részesévé válnak a tudás nyílt áramlásának. Természetesen ez nagyon komoly kihívás, ami az egyetemek hagyományos kutatás-fejlesztési, tanácsadási, technológiatranszfer tevékenységének és a szellemi tulajdonjogok menedzselésének megújítását és radikális megváltoztatását igényli.

A vállalkozások technológiai igényeinek és az egyetemek, kutatóhelyek tudáskínálatának találkozása csak igen ritkán véletlenszerű, azokat jellemzően aktív személyes kapcsolatok és valamilyen közvetítő tevékenység segíti elő. Ez azt jelenti, hogy az egyetemeknek, kutatóhelyeknek rendszeresen leltárt kell készíteniük, illetve naprakész adatbázisokkal kell rendelkezniük kutatási eredményeikről és technológiakínálatukról. Mindezt pedig a vállalkozások által érthető formában kell tálalniuk úgy, hogy már egy rövid bemutatás is felkeltse az érdeklődést. Az egyetemek által szabadalmaztatott technológiákat és különböző megoldásokat is könnyebben tudják hasznosítani a vállalkozások, ha vannak olyan egyetemi egységek vagy más közvetítő szervezetek (például technológiatranszfer irodák vagy specializált tanácsadó cégek), amelyek feladata a technológiatranszfer és licencbe adás elősegítése.

A feltáró jellegű kutatás az említett elméleti megfontolásokat kívánta igazolni. Az alábbiakban a felmérés fontosabb eredményeit mutatjuk be.

A nyílt innováció koncepció ismertsége

Annak ellenére, hogy a felmérés elsősorban az innovatív vállalkozásokat célozta meg, meglepő eredménynek tekinthető, hogy a válaszadók többsége nem alkalmazza a nyílt innováció koncepcióját fejlesztési tevékenysége során. Erre két magyarázatot lehet adni: egyrészt a mintában szereplő vállalkozások innovativitása nem volt különösen kiemelkedő mértékű, másrészt a nyílt innovációról elérhető információk meglehetősen hiányosak.

Külső erőforrások iránti igények

A felmérés aggregált adataiból kiderült, hogy a válaszadók mintegy ötöde nem vesz igénybe semmiféle külső erőforrást innovációs tevékenysége során. Ezek az eredmények arra engednek következtetni, hogy a gyakorlatban kevésbé alkalmazzák a nyílt innováció koncepcióját. További egyötödük használ valamilyen internetes adatbázist, míg a válaszadók 15 százaléka vette igénybe valamely gazdaságfejlesztő szervezet (például kamara) segítségét. Ugyanekkora hányad használ különböző ágazati portálokat a technológiatranszfer tevékenysége során. A mintából összesen 13 vállalkozás jelezte, hogy innovációs tevékenységébe rendszeresen bevon valamilyen vállalkozásfejlesztő szervezetet (például vállalkozásfejlesztési alapítványt).

Külső erőforrások iránti ráfordítások

A felmérés azonosította azokat a külső erőforrásokat, amelyekért
a vállalkozások hajlandóak fizetni és amelyeket lényegesnek tartanak az innovációs tevékenységükhöz. Külső erőforrásnak tekinthető a munkatársak képzése, külső szakértők és kutatók (például egyetemi professzorok) bevonása a fejlesztési tevékenységbe, más vállalkozásokkal és klaszterekkel való együttműködések, új ötletek, kutatási eredmények, illetve a vevők bevonása a termék- és szolgáltatásfejlesztésbe, vagy éppen kutatás-fejlesztési eszközök vásárlása. A felmérés eredményei szerint a válaszadó vállalkozások átlagosan fele soha nem költött a felsorolt külső erőforrásokra. Általánosan azt lehet mondani, hogy még az innovatívnak tekinthető cégek is meglehetősen visszafogottak, ha külső erőforrások bármilyen formában való bevonásáról van szó.

A külső erőforrások típusai

A visszajelzések alapján a vállalkozások a leggyakrabban munka­társaik képzését, valamint szakértők és kutatók bevonását tekintik a legfontosabb külső fejlesztési erőforrásnak. Úgy tűnik, hogy az élethosszig tartó tanulás elősegítése valóban fontos prioritása a vállalkozásoknak, mivel a válaszadók több mint fele lehetővé tette munkatársainak, hogy felsőoktatási intézményekben képezzék tovább magukat. Azoknak a cégeknek a 40 százaléka, amelyek költöttek külső szellemi erőforrásra, innovációs tevékenységükbe bevontak külső szakértőt és kutatót, például egyetemi professzort. A felmérés adatai szerint fejlesztési tevékenységük során a vállalkozások harmada működik együtt más vállalkozásokkal, klaszterekkel. A válaszok alapján az is kiderült, hogy a vállalkozások egynegyede fejlesztett tovább külső üzleti ötletet vagy mások által elért kutatási eredményt, illetve minden tizedik válaszadó vásárolt kutatás-fejlesztési eszközt az elmúlt években (1. ábra).

A külső erőforrások előnyei

A válaszadók több mint fele (58 százalék) vezetett be az elmúlt években valamilyen új technológiát, terméket vagy szolgáltatást. Hasonló arányban dolgoztak ki a válaszadó cégek valamilyen, az alaptevékenységükön túlmutató új víziót. Harmaduk képes volt új fogyasztók és új piacok meghódítására. Egynegyedük nyert külső forrásból új ötleteket az üzleti folyamataik optimalizálásához. A válaszok egyértelműen igazolják, hogy számos előnye van a vállalat számára, ha valamilyen formában külső szellemi erőforrást von be kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységébe. Mindebből arra következtethetünk, hogy a vállalatok többsége tudatában van annak, hogy kifizetődő más cégekkel együttműködni, még ha az együttműködés előnyeit eltérően is ítélik meg a felmérésben részt vevő vállalkozások (2. ábra).

Az együttműködéseket akadályozó tényezők

Az együttműködés mind az elmélet, mind a gyakorlat szerint egyértelműen kedvező hatású, hiszen a vállalkozások bizonyíthatóan sokat profitálnak a közös tevékenységből. A felmérés alátámasztotta ezt az állítást, habár a válaszadók jelentős hányada nem gyakorolja kellő mértékben az együttműködést. Mi lehet ennek az oka? Mi történik azokkal a cégekkel, amelyek nem működnek együtt kellő mértékben? A vizsgálat rávilágított néhány potenciális válaszra. A válaszadók közel egyharmada azt jelezte, hogy nincsenek megfelelő információik és pénzügyi eszközeik az eredményes együttműködésekhez. E főbb akadályozó tényezők mellett számos egyéb dolognak is betudható, hogy a vállalkozások nem használják ki az együttműködésekből adódó innovációs potenciált.

A kifogások között szerepel például az időhiány, illetve bizalmatlanság más szervezetek, cégek iránt, valamint jogi problémák, például nem tisztázott szellemi tulajdonjogok.

A felsőoktatási intézményekkel való kapcsolat

A felmérés szerint a válaszadók többségének (82 százalék) van valamilyen élő felsőoktatási kapcsolata. Elméletileg az együttműködések a részt vevő vállalkozások és egyetemek számára egyaránt előnyösek, ezért meglepő, amikor a vállalkozások azt mondják, hogy nincs kihasználva az együttműködésekben rejlő potenciál. Miért nincs intenzívebb együttműködés a vállalatok és az egyetemek között? Mi lehet ennek az oka? Tisztában vannak a vállalatok azzal, hogy milyen tudással rendelkeznek az egyetemi tanszékek? Hogyan tudnak hozzáférni ahhoz a tudáshoz, azokhoz az ismeretekhez? Kapnak rendszeresen tájékoztatást az egyetemi kutatásokról? Mennyire hasznosak ezek az információk?

A vállalatok és egyetemek közötti kapcsolatok formái

A felmérés szerint a vállalkozások nagy része (42 százalék) képes volt új partnerkapcsolatok kiépítésére valamely felsőoktatási intézménnyel az elmúlt években. A leggyakoribb együttműködési formaként (27 százalék) az egyetemi oktatók tanácsadási szolgáltatásait nevezték meg a válaszadók. Az egyetemek által szervezett képzéseket, tréningeket kevésbé tartják fontosnak a vállalkozások. Meglehetősen kicsi, de számottevő hányad, a cégek 14 százaléka vette már igénybe valamely felsőoktatási intézmény laboratóriumi szolgáltatásait és kutatási eszközeit. Hasonló arányú (12 százalék) válaszadó jelezte, hogy óraadóként közreműködött egyetemi kurzusok megtartásában, illetve felkínált gyakornoki helyet hallgatóknak, vagy lehetővé tette a cég eszközeinek kutatási célokra történő használatát. Az említett együttműködési formák mellett a válaszadók 8 százaléka épített ki valamilyen kapcsolatot az egyetemi technológiatranszfer szervezetek segítségével. Néhány válaszadó pedig kutatási eszközt vagy gépet adományozott egyetemeknek (3. ábra).

A négy európai régióban elvégzett vállalati felmérés tapasztalatai szerint érdemes új együttműködési lehetőségeket és utakat keresni mind az egyetemeknek, mind a vállalkozásoknak. Ehhez azonban mindkét oldalon nagyobb nyitottságra és proaktív magatartásra van szükség. A 21. századi vállalkozások jól tudják, hogy a globális versenyben a túlélés elengedhetetlen feltétele a folyamatos fejlesztés és innováció.

A zárt, csak a belső erőforrásokra támaszkodó innovációs tevékenység a múlté. A vállalatoknak ki kell nyílniuk, külső szereplőket és ötleteket is be kell vonniuk kutatás-fejlesztési tevékenységükbe, hiszen nem tudnak minden technológiát egyedül kifejleszteni.
Meglátásunk szerint a felsőoktatási intézmények aktívabb szerepvállalással sokkal intenzívebb együttműködést tudnának generálni, mint eddig. Természetesen saját érdekük is azt kívánja, hogy aktívabbak legyenek, és élénkebb marketingtevékenységet folytassanak, több és hatékonyabb kommunikációra van szükség. Például az egyetemek különböző rendezvények és kiállítások keretében be tudják mutatni kompetenciáikat és kutatási eszközeiket. Sokat lehet tenni azoknak az egyetemi tanszékeknek, kutatóknak az érdekében, akiknek megvan a megfelelő kompetenciájuk és tudásuk az együttműködések folytatására, csakhogy eddig még nem találtak egymásra.

A felmérés tapasztalatai szerint a felsőoktatási intézményeknek proaktívabb magatartást kell tanúsítaniuk, nem elegendő várni a vállalati megkereséseket, azokat aktívan kell generálni és fejleszteni. Javasolt a kutatási kompetenciáik, valamint laboratóriumi kapacitásaik és eszközeik erőteljesebb promóciója. A tudás és az információk biztosítása, megosztása mind elektronikus, mind nyomtatott formában jelentős potenciált hordoz, amit tovább lehet fejleszteni. A vállalati visszajelzések alapján a kommunikáció leghatékonyabb formáját a hírlevelek jelentik, ezeket rendszeresen kiküldik vagy a folyamatosan aktualizált honlapjukról elérhetővé teszik az intézmények. Ezenkívül éves kutatási jelentések és időszakos kutatási műhelytanulmányok is küldhetők potenciális vállalati partnereknek, akik érdeklődést mutathatnak az eredmények és közös projektek iránt. A vállalatok részéről hatékony kapcsolat- és bizalomépítési módszernek tekinthető a különböző szakmai előadások és szemináriumok tartása az egyetemeken. Kritikus ugyanis a partnerek lépésről lépésre történő megismerése, mielőtt komolyabb szakmai együttműködésbe kezdenek egymással. A közös kutatás-fejlesztési projektek meglehetősen érzékeny területeket és bizalmas adatokat, információk cseréjét is érinthetik.

Összegzésként elmondhatjuk: a nyíltabbá, nyitottabbá válás folyamatának első lépése, hogy megértsük a mozgatórugókat, a másik fél szempontjait. A második lépés pedig nyitás új partnerek, új menedzsment folyamatok felé.
A tanulmány teljes terjedelemben letölthető a http://tmk.sze.hu oldalról.•