2015. augusztus 18.

Szerző:
Szegedi Imre

Emlékmentés

Hosszasan sorolhatnánk világhírű magyar műszaki alkotásokat és azokat a zseniális koponyákat, akik ezeket létrehozták, ám a felsorolás nem elég, mert ha az ember nem látja a maga valójában Jedlik Ányos több mint 150 éve szerkesztett dinamóját, akkor ez a tudás (élmény híján) hamar kikopik.

Mantraszerűen felmondjuk, ugyanakkor nem értjük a lényeget. Bláthyék transzformátorát is látni kell az eredeti vasmaggal, hogy az ember jobban átélje e korszakalkotó találmány lényegét. Ilyen bemutatóhely lenne egy országos műszaki múzeum, ahol összegyűjtenék a különböző területeken alkotó feltalálók munkásságát, eredményeiket. Mondhatják erre, hogy volt ilyen és lesz is, ha majd a Ligetprogram részeként felépül az új közlekedési múzeum, de sajnosa régiben is megtűrt albérlő volt a közlekedésen túli műszaki világ. A nagy terekben autók, mozdonyok, hajómodellek sora, minden más kamarakiállítás keretében kapott helyet. Azért a közlekedésen belül is volt mostohagyerek: a repülés. A Petőfi Csarnokban kiállított értékeket tavasztól őszig tekinthették meg a látogatók, ahogy beköszöntött a hideg idő, a kiállítóhely bezárt, ugyanis nem volt fűtés az épületben.

Ezért támogatjuk a Gábor Dénes-díjazottak klubjának állásfoglalását, hogy a majdani Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum ne csak közlekedési, hanem egyéb műszaki múzeumi feladatainak is eleget tudjon tenni. A 150 milliárdos múzeumépítési program ellenére hazánk változatlanul a közép-európai térség egyetlen olyan országa marad, amelynek nincs országos műszaki múzeuma. „Ez nincs összhangban a magyar alkotó szellem és magyar műszaki alkotások elvárható megbecsülésével, és nem segíti az ország műszaki kultúrájának színvonalemelését. Pedig a műszaki kultúra fejlesztése az ország gazdasági fejlődésének alapfeltétele” – ezzel az állásfoglalásban olvasható mondattal bizonnyal egyetért a 2009-es év egyik Gábor Dénes-díjasa, Palkovics László akadémikus is, aki 2014 óta a felsőoktatásért felelős államtitkárként dolgozik a kormányban. De itt most nem egyetérteni kell, hanem lépni, dönteni.

Egyébként nem csak a műszaki értékeknek nincs végleges helyük, a természettudományok bemutatóhelye, a Magyar Természettudományi Múzeum is hasonló cipőben jár. Ez utóbbi intézmény azzal a reménnyel költözött bő húsz esztendeje a Ludovikába, hogy a fő­városban négy különböző helyen működő intézmény értékei és munkatársai végre egy helyre kerülnek. Ez az álom a Nemzeti Közszolgálati Egyetem beköltözésével szertefoszlott. A múzeumnak mennie kell, de hogy hova kerül és mikor, azt még senki sem tudja.
Kár azért, hogy a műszaki és természettudományok múzeumi szintű megbecsülése ennyire méltatlan magyar művelőinek lenyűgöző teljesítményéhez viszonyítva.•

 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka