2015. március: jegyzet, portré, lézer, tudomány, biotechnológia, neutronkutatás, innováció, paragrafus, egyetem, disszemináció, fenntarthatóság, zöldkörnyezet, energiagazdálkodás, megújuló energia, it
2015. március 5.

Szerző:
Dr. Szigeti Éva jogtanácsos, LL.M

Fekete-fehér védjegyek

Konvergenciaprogram jött létre 2011 júniusában azzal a céllal, hogy összhangba kerüljön a Közösségi Védjegyhivatal és az EU-s tagállamok nemzeti szellemi tulajdon hivatalainak gyakorlata. A  konvergenciaprogram célkitűzése az volt, hogy mind a védjegybejelentő, mind a védjegyhivatalok számára jogilag szilárd, következetes joggyakorlat érvényesüljön.


A konvergenciaprogram nem az egyes nemzeti országok jogszabályait kívánta harmonizálni, hanem a hivatalok védjegy-elbírálási gyakorlatát szándékozott összhangba hozni, mivel a közösségi védjegy hatályba lépése óta jelentős különbségek tapasztalhatók a Közösségi Védjegyhivatal (The Office for Harmonization in the Internal Market; OHIM) és a nemzeti védjegyhivatalok gyakorlatában. Érdemes lesz megfigyelni, hogy a konvergenciaprogram által bevezetésre kerülő gyakorlat hogyan érvényesül a hazai védjegyhivatal gyakorlatában.

A program első fázisában öt programot indítottak el. Az egyik program célkitűzése a fekete-fehér védjegyek lajstromozásával kapcsolatos védjegy-elbírálási gyakorlat harmonizálása.

Megfigyelhető, hogy hosszú ideje eltérések tapasztalhatók a tag­államok nemzeti hivatalainak gyakorlatában a fekete-fehér színűként lajstromozott védjegyek oltalmi körét illetően. Egyes nemzeti hivatalok azt az elvet alkalmazzák, amely szerint a fekete-fehér színben lajstromozott védjegy oltalma minden színre kiterjed, más hivatalok gyakorlata szerint azonban a védjegyoltalom csak a fekete-fehér színre terjed ki.

A Közösségi Védjegyhivatal közös közleményt bocsátott ki 2014. április 15-én a fekete-fehér védjegyek oltalmi körével kapcsolatos közös gyakorlat bevezetésével kapcsolatosan.
A közös közleményt a Közösségi Védjegyhivatal mellett Ausztria, a Benelux államok, Bulgária, Horvátország, Ciprus, a Cseh Köztársaság, Észtország, Németország, Görögország, Magyarország, Írország, Lettország, Litvánia, Málta, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország és az Egyesült Királyság nemzeti hivatalai az EU-ban, valamint Törökország írta alá, vállalva, hogy a program keretében kialakított közös gyakorlatot a közlemény kiadásától számított három hónapon belül alkalmazni kezdik.
A közleményben leírt elvek alapján kialakított gyakorlatot a Közösségi Védjegyhivatal 2014. június 2-án kezdte el alkalmazni, a legtöbb európai uniós tagállam védjegyhivatala, beleértve a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalát pedig 2014. július 15-én. A dán, a norvég és a svéd nemzeti hivatalok támogatták a projektet, de jogi megszorítások miatt kimaradtak a megvalósításból (az ő törvényeik szerint a fekete-fehér védjegyek minden színre oltalmat élveznek), Finnország, Franciaország és Olaszország nem vett részt ebben a projektben, ezért ezekben az országokban a közös gyakorlatot, úgy tűnik, nem is fogják alkalmazni.

A közös gyakorlat

A projekt célkitűzése a gyakorlat harmonizálása a fekete-fehér színben bejelentett védjegyekre vonatkozóan a védjegyjog három kulcsfontossá­gú területén: elsőbbség, viszonylagos kizáró okok és tényleges használat.

Elsőbbség

A Párizsi Egyezmény értelmében, ha egy bejelentő védjegybejelentést nyújt be egy olyan országban, amely tagja a Párizsi Egyezménynek vagy a Kereskedelmi Világszervezetnek, vagy egy olyan országban, amellyel viszonossági egyezmény van érvényben, további hat hónap áll rendelkezésére, hogy további védjegybejelentéseket nyújtson be egyéb tagállamokban ugyanarra a védjegyre vonatkozóan, azonos árukra/szolgáltatásokra vonatkozóan, és igényelhesse azt a jogot, hogy az elsőként megtett védjegybejelentés dátuma legyen az elsőbbség dátuma.

Mit jelent az „azonosság”?

Az a követelmény, hogy az első bejelentés dátumától elsőbbséget igénylő védjegybejelentés azonos védjegyre kell, hogy vonatkozzon, elég egyértelmű, az „azonosság” jelentése mégis sokszor vita tárgyát képezheti. Az új közös gyakorlat által lefektetett értelmezési alapelvek elsősorban az elsőbbségi igények tekintetében eredményeztek – a hazai joggyakorlat módosítását igénylő – változást. A közös gyakorlat bevezetését megelőzően ugyanis a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala az elsőbbségi igények teljesítésének feltételeként az elsőbbséggel érintett megjelölések teljes azonosságát követelte meg, azaz elsőbbségi igényt kizárólag olyan megjelölés esetében lehetett érvényesíteni, amely az érintett korábbi védjeggyel minden elemében – így az alkalmazott színek tekintetében is – tökéletesen megegyezett. A konvergenciaprogram keretében elfogadott közös gyakorlat értelmében ugyanakkor a fekete-fehérben lajstromozott védjeggyel kapcsolatos elsőbbségi igény érvényesítéséhez elegendő, ha az érintett megjelölések között lényegi azonosság áll fenn, azaz ha az elsőbbséggel érintett későbbi megjelölésben az alkalmazott színek tekintetében legfeljebb olyan jelentéktelen eltérés mutatható ki, amelyet a körültekintően eljáró átlagfogyasztó csak akkor vesz észre, ha a megjelöléseket egymás mellé helyezve szemléli. A hivatal a közös gyakorlat hatályba lépését követően így a megjelölések teljes azonosságára vonatkozó szigorúbb követelmény helyett a lényegi azonosság feltételeinek fennállását vizsgálva dönt az elsőbbségi igényekről.

A közös gyakorlatot tartalmazó dokumentum az Elsőbbség cím alatt szól az úgynevezett színigénylésről. Ennek az az indoka, hogy korábban a megjelöléseket kizárólag fekete-fehérben lehetett reprodukálni, így ha a bejelentő színes megjelölésre kért oltalmat, az ábrát akkor is fekete-fehérben mellékelte, a színekre vonatkozóan pedig nyilatkozatot tett. Néhány tagállam hivatala a mai napig lehetővé teszi ezt a módszert. A hivatal gyakorlata szerint azonban az oltalmi kört a megjelölés lenyomata határozza meg, az ahhoz kapcsolt szöveges magyarázat figyelembe nem vehető, így kizárólag a megfelelő árnyalatokban ábrázolt meg­jelölés benyújtása esetén terjed ki az oltalom a megjelenített színekre. A színigénylés kérdései ezért a nemzeti és az ezeken alapuló nemzetközi védjegybejelentések szempontjából irrelevánsak, tekintettel arra, hogy az utóbbiaknál a megjelölés ábrázolásának a nemzetközi bejelentés alapjául szolgáló nemzeti védjegybejelentéssel meg kell egyeznie.

Viszonylagos kizáró okok – korábbi védjeggyel való ütközés

Számos nemzeti hivatal, csak úgy, mint a Közösségi Védjegyhivatal nem vizsgálja a relatív lajstromozási okokat. A felszólalási és törlési eljárások esetében azonban természetesen szerepet kap a viszonylagos kizáró okok vizsgálata.


A közlemény alapján:
a) egy színes védjegy nem azonos egy korábbi fekete-fehér védjeggyel, kivéve, ha a színbeli különbségek jelentéktelenek; és
b) egy színes vagy fekete-fehér védjegy nem azonos egy korábbi szürke árnyalatú védjeggyel, kivéve, ha a szín vagy az árnyalatbeli különbségek jelentéktelenek.

A viszonylagos kizáró okok tekintetében a közös gyakorlat – az elsőbbséghez hasonlóan – arra vonatkozóan tartalmaz iránymutatást, hogy mely esetekben tekinthető azonosnak a fekete-fehérben vagy szürke árnyalatos formában lajstromozott védjegy a színes meg­jelöléssel. E körben a közös gyakorlat egyértelművé teszi azt, hogy a hivatkozott lajstromozást gátló ok alkalmazásának nem szükségszerű feltétele az érintett megjelölések közötti teljes azonosság fennállása, az elsőbbségi igényre vonatkozó rendelkezésekhez hasonlóan itt is elegendő a lényegi azonosság fennállása. A közös gyakorlat a lényegi azonosság fogalmát az Európai Bíróság C-291/00. számú LTJ Diffusion ügyben hozott ítéletében rögzített kritériumoknak megfelelően határozza meg, és kifejezésre juttatja, hogy bár a szembenálló megjelöléseknek az alkalmazott színek tekintetében nem kell teljes mértékben megegyezniük egymással, a megjelölésekben szereplő színek közötti eltéréseknek elhanyagolhatónak és az átlagfogyasztók által nehezen észrevehetőnek kell lenniük.

A védjegy tényleges használata

A tényleges használat kérdése akkor merül fel, amikor egy lajstromozott védjegy ellen felszólalási vagy törlési eljárást kezdeményeznek az ötéves folyamatos használat elmaradása miatt.
A tényleges használatra vonatkozó közös gyakorlat szerint meg kell vizsgálni, hogy a színes formában használt védjegy mennyiben érintheti vagy változtathatja meg a fekete-fehérben/szürke árnyalatban lajstromozott védjegy megkülönböztető képességét (vagy fordítva), de mi az, amit a lajstromozott védjegy jogosultjának meg kell fontolnia, mielőtt a védjegyet színes formában használni kezdi? Ennek megfelelően a védjegy tényleges használata megvalósul, ha a védjegy lajstromozott és ténylegesen használt alakjában

  • a szöveges/ábrás elemek megegyeznek, és ezek egyben a fő megkülönböztető elemek;
  • az árnyalatok kontrasztja megfelelő;
  • a szín vagy színkombinációk önmagukban nem rendelkeznek megkülönböztető jelleggel;
  • a szín nem minősül a megjelölés összhatását, és így a megkülönböztető képességét meghatározó fő elemek egyikének.

A fenti második követelmény felveti a további kérdést: Hogyan vizsgálják a színek kontrasztját, amikor színes védjegyeket hasonlítanak össze?
A fenti követelmény értelmében a gyenge megkülönböztető képességgel rendelkező lajstromozott védjegyek jogosultjainak arra kell figyelniük, hogy ne használják a színt olyan módon, hogy fokozzák vele a lajstromozott védjegy megkülönböztető képességét.

„Jelentéktelen különbségek”

Úgy tűnik, hogy valójában csak a nagyon csekély különbség lesz elegendő és elfogadható az azonosság megállapításához az elsőbbségigény, a viszonylagos kizáró okok és a tényleges használat kérdésének felmerülése esetén. A próbája a következő: a különbségnek a két védjegy ütközése esetén olyan jelentéktelennek kell lenni, amelyet az átlagos fogyasztó nem venne észre.

A közös gyakorlat megvalósítása

Miközben a konvergenciaprogram célja az volt, hogy minden részt vevő hivatal 2014. július 15-én vezeti be a közös gyakorlatot, az OHIM és néhány nemzeti hivatal azt a megoldást választotta, hogy alkalmazza a gyakorlatot minden védjegybejelentésre, minden felszólalási és törlési eljárásra, amely a végrehajtás kitűzött időpontjában függőben volt. Ezzel szemben a legtöbb nemzeti hivatal a végrehajtás kitűzött dátuma után benyújtott védjegybejelentésekre és eljárásokra alkalmazza a gyakorlatot. E cikk írásakor nincs tudomásom róla, hogy a Közösségi Védjegyhivatal újra vizsgálná a közös gyakorlat megvalósításának kitűzött időpontjában függőben lévő védjegy­bejelentéseket/felszólalási ügyeket/törlési kereseteket.

Következtetések

A jövőben az Európai Unióban a védjegybejelentőknek és védjegyjogosultaknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a fekete-fehér védjegyek oltalmi köre már nem terjed ki minden színre. Eddig jó stratégia volt az (legalábbis a legtöbb EU-s tagállamban), hogy az ábrás védjegyeket fekete-fehér színben jelentették be, hogy a lehető legszélesebb körű oltalmat biztosítsák más védjegybejelentők által benyújtott későbbi védjegybejelentésekkel szemben, és hogy védelmet biztosítsanak használat hiánya miatti törlés kérelmekkel szemben, amennyiben a védjegyet az idők során különböző színekben használták. Most azonban a védjegybejelentőknek már kezdetben el kell dönteniük, hogy milyen színben kívánják használni a védjegyeiket, aszerint kell benyújtani védjegy-bejelentési kérelmüket, és a bejelentett színű formában kell használniuk azt.

Az új gyakorlat arra is kitér, hogy egy védjegykutatás elvégzésekor hogyan értékeljük a feltárt védjegyeket egy új védjegy lajstromozásának és használatának lehetséges akadályaként. Azt a fekete-fehér védjegyet, amelyet korábban azonosnak tekintettek ugyanannak a védjegynek a színes megfelelőjével, mostantól hasonlónak fogják tekinteni. Azt ki lehet jelenteni, hogy ez csak csekély mértékben csökkenti a kockázat mértékét, de az bizonyos, hogy a fentebb vázolt védjegyjogi gyakorlat változása a fekete-fehér, illetve színes védjegyként bejelentett védjegyekkel kapcsolatban nagyobb hatással van azokra a védjegyekre, amelyeket a korábbi gyakorlat során majdnem hasonlónak tekintettek a fekete-fehér védjegyek korábbi, tágabb értelmű megközelítése szerint.•

Források: Közös közlemény a fekete-fehér védjegyek oltalmi körével kapcsolatban. SZTNH (sztnh.gov.hu)
Jenkins Newsletter, 34. kiadás, 2014 (jenkins.eu)

 
Innotéka