2011. augusztus 5.

Szerző:
Bubrik Gáspár

Felfutásra kész a magyar elektronikai ipar

Nem a vészharangot kongatták meg a Nemzeti Elektronikai Kerekasztal (NEK) résztvevői – a honi elektronikai ipar jelentőségére és erősítésének feladataira szeretnék fölhívni a kormányzat figyelmét. A kilenc szakmai szervezet, illetve intézmény által közreadott állásfoglalás szerint a hazai GDP-hez a legnagyobb mértékben hozzájáruló iparág jövője a tét: a nemzetközi piacon is elismert magyarországi teljesítmény fokozásához nem pénzt kér az ágazat, hanem olyan államigazgatási intézkedéseket vár, amelyek elsődlegesen a kutatás-fejlesztés, az innováció, a szakemberképzés terén ösztönzik a fejlődést. A NEK kapcsán az elektronikai ipar aktuális helyzetéről, a kormányzati együttműködés lehetőségeiről is kérdeztük Kazi Károlyt, aki a Magyar Innovációs Szövetséget (MISZ) a választmány tagjaként képviselte a szakmai fórumon.


Bajban van a magyarországi elektronikai ipar, hogy kerekasztal-tanácskozást tartottak az ágazat szereplői? Vagy túl jól megy az iparágnak, és ezért akarja hallatni a hangját, megmutatni magát?
– Pontosítanom kell: nem az elektronikai ipar cégei szervezték meg a Nemzeti Elektronikai Kerekasztalt, hanem olyan szakmai, érdekvédelmi és -képviseleti szervezetek, amelyek a tagjaiktól kapott információk alapján is átfogóan látják az iparág jelentőségét, gazdasági erejét, akárcsak azokat a hiányosságokat, amelyek a későbbiekben gátolhatják a fejlődését. Amúgy egyik szélsőség – sem a baj, sem a szédületes szárnyalás – sem jellemző a magyarországi elektronikai iparra. Az összteljesítménye továbbra is kiemelkedő, stabil, ám ahhoz, hogy a nemzetközi versenyképességét ne csak megőrizze, hanem erősítse is, számos kormányzati intézkedésre lenne szükség. Nem anyagi támogatásért „állunk sorba” a kormánynál, a szakminisztériumoknál, hanem azt szeretnénk elérni, hogy az eddigi piaci és szakmai pozícióinkat – a magyar gazdaság javára is – erősíthessük. Jelentős múltja és remélhetően nagy jövője van a magyar elektronikai iparnak, ezt nem szabad kockáztatni. A gyártás, a termelés területén éppúgy szükség van az ösztönző eszközökre, mint a kutatás-fejlesztésben. Jelentősek a nemzetközi sikereink, még ha itthon erről nemcsak a közvélemény, hanem az illetékes kormányzati szervek sem igen tudnak.

Mit tud fölmutatni az iparág?
– A magyar elektronikai ipar, amelynek a rendszerváltozás előtt nagy múltja volt, az elmúlt két évtizedben a legdinamikusabban fejlődő gazdasági ágazat, a nemzetközi munkamegosztásba a legjobban „beágyazott” szegmens, a termelési volumenében is évről évre az egyik legnagyobb teljesítményt nyújtja. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az elektronikai gyártóipar közvetlen hozzájárulása az egyik legfontosabb tényező a hazai GDP megtermelésében, hiszen a legjelentősebb magyar gazdasági ágazatok közül – például az építőipart, a járműgyártást vagy a mezőgazdaságot is megelőzve – az 5,34 százalékkal az élen áll. Az OECD korábbi elemzése szerint a magyarországi ipari termelésen belül az elektronikai ipar arányát tekintve holtversenyben harmadik a világranglistán: Dél-Korea, Finnország után hazánk Japánnal osztozik a dobogós helyen. Ezt a pozíciót nem elég megtartani, az ágazat jelentős szereplői – a mostani kormányzat gazdasági terveivel és az eddig meghirdetett programokkal összhangban – javítani szeretnék. Az ágazat nemcsak az éves össztermelésével, illetve az abból származó árbevétellel áll a magyar gazdaság élmezőnyében, hanem azzal is, hogy csaknem 90 ezer nyilvántartott, tehát adózó, járulékfizető dolgozót foglalkoztat. S ebben nincs benne a kis- és középvállalkozói (kkv) beszállítói kör létszáma…

Talán azért sem eléggé közismert az ágazat teljesítménye, rangja, mert már nincsenek meg az egykori magyar „világmárkák”?
– A rendszerváltozást követően valóban nagy átalakuláson ment keresztül a korábban főleg a keleti blokkban méltán jelentős szerepet betöltő magyar elektronikai ipar. Sőt olyan távoli és nagy piacot jelentő országokban is jó hírneve volt több magyar márkának, mint India, Vietnam vagy az arab országok egy része. A rendszerváltozás több szempontból is súlyos következményekkel járt a magyar elektronikai iparban: megszűnt a biztos piac, minden segítség nélkül kellett, szinte egyik napról a másikra, az igazi szabadpiachoz alkalmazkodni úgy, hogy nem volt hozzá semmilyen központi koncepció, támogatás. A cégekben a műszaki kultúra, a tudás, nyugodtan ki lehet jelenteni, világszínvonalon megvolt, de a termékstruktúrák, a cégvezetési, megújulási stratégiák elavultak, versenyképtelenek voltak. Emiatt viszonylag hamar leépült, felszámolódott, külföldi kézbe került a magyar elektronikai iparvállalatok nagy része, s mára alig lehet olyan céggel találkozni, amelyik a keresett termékcsaládját és a márkanevét is megőrizve, illetve továbbfejlesztve sikeresen túlélte a rendszerváltozást. Ugyanakkor a magyar elektronikai ipar teljesítménye, eredményei vonzóak voltak a befektetőknek, hiszen az akkori szakember-ellátottság megfelelt a világpiaci elvárásoknak. Ennek is köszönhető, hogy sok multinacionális cég telepített hazánkba leányvállalatot, amelyek elsődlegesen termelőhelyek voltak. A másik oldalon viszont leépült a mérnöki, a műszaki tudás megbecsülése, s ezzel párhuzamosan hatalmasat esett az egyetemi oktatás színvonala. Ez utóbbi területen ma már kritikus a helyzet, ennek javításához is szükségesek a kormányzati intézkedések.

Ezt az igényt csak most szorgalmazzák?
– Nem, korábban is téma volt, de nem sikerült olyan fórumot összehozni, amelyen a közös, átfogó célokat úgy tudjuk megfogalmazni, hogy azok az iparág egészének törekvéseit, érdekeit képviseljék, s ne adjon okot megosztásra, széthúzásra. Általános megállapításunk, hogy a rendszerváltozás utáni kormányzatokról elmondható: szinte nem is tudtak, tudnak arról, hogy mekkora kincs a magyar elektronikai ipar. Most némi biztató jelnek számítanak – az európai tendenciáknak megfelelően – a kkv-k, az innováció támogatását célzó intézkedések, de ezek egyrészt nem iparág-specifikusak, másrészt pedig sok esetben, sajnos, nem jutottak túl a nyilatkozatok szintjén. Például elhangzik, hogy támogatják az innovációt, ám eközben – valószínűleg gazdasági megszorításból – a több éve érvényes szerződések alapján futó több száz, köztük nem egy európai uniós projekt támogatását tartják vissza, a különféle hivatalok közötti átadás-átvételre, a szerződések átvizsgálására hivatkozva. Vagy például bátorítják a kkv-kat a hatékony működésre, s közben hihetetlenül sok és redundáns statisztikai adat szolgáltatására kötelezik őket. Különféle szakmai egyesületek, társaságok fórumain az egyes szakminisztériumok képviselőitől olykor-olykor elhangzanak elképzelések az ágazat jövőjét illetően, de nem tudok arról, hogy lenne egységes kormányzati koncepció a magyarországi elektronikai ipar átfogó fejlesztésére, erősítésére. Ezért is alakult meg a NEK, de emellett továbbra is minden más fórumot felhasználunk arra, hogy az ágazat jövője érdekében segítsünk létrehozni és tartalommal megtölteni egy kormányzati cselekvési tervet.

Mit tesznek ennek érdekében az ágazat cégei? Tudják-e függetleníteni magukat attól, hogy konkurenciái egymásnak, illetve helyt kell állniuk a piaci versenyben?
– A hasonló szakmai területen működő elektronikai cégek között valóban van piaci verseny, egymásnak konkurensei, de egyre erősebb kezdeményezések vannak a formai és tartalmi együttműködésre. Ilyenek például a közelmúltban létrehozott technológiai, teszt- és innovációs központok, a szakmai platformok, az iparági klaszterek, egyesületek, társaságok.

Mennyire reprezentálja a NEK az ágazatot? Bővülhet-e az állásfoglalásukhoz kapcsolódó szervezetekkel?
– Az ágazat szereplői felismerték, hogy tenni kell valamit, elsődlegesen a szakember-utánpótlás terén. A NEK célja: elindítani egy olyan interaktív párbeszédet a kormányzattal, melynek során viszonylag gyorsan kialakulhat egy olyan rövid-középtávú stratégia és cselekvési terv, melynek megvalósulásával a magyar elektronikai és high-tech ipar még inkább hozzá tud járulni az ország helyzetének javításához. A NEK-nek szakmai szervezetek, társaságok, egy oktatási intézmény, szövetségek a tagjai, amelyek ugyan a tagcégeiken keresztül az ágazat nagy részét képviselik, de az nem célunk, hogy más gazdasági ágazat rovására akarnánk előnyöket elérni. A NEK olyan intézkedésekre tett és tesz javaslatot, amelyek az oktatás fejlesztésétől, a kompetenciaközpontok létrehozásán, a műszaki és természettudományos szakma megbecsülésének visszaállításán keresztül a kkv-k összehangolt támogatásáig, az egyszerűbb, racionálisabb, a kiszámítható szabályozási környezetben garantálják, hogy a magyar elektronikai ipar – szellemi bázisának megerősödésével – jelen­tős mértékben hozzájáruljon az ország gazdaságának talpra állításához. A NEK törekvéseihez minden olyan szakmai szervezet csatlakozhat, amelyik kellő súlyt képvisel a szakmán belül, s van előre mutató javaslata, elképzelése a hazai elektronikai ipar fellendítésére.

Mennyire érvényesült a MISZ véleménye a NEK állásfoglalásában?
– A MISZ – a többi NEK-taggal együtt – aktívan részt vett a kormányhoz eljuttatott javaslat minden pontjának finomításában. Konkrét javaslatunk volt: a kormány, a gazdasági-diplomáciai csatornáin keresztül támogassa a kkv-k exportképes termékeinek, technológiáinak, esetleg a hazai tőkének a keleti piacokra történő kijutását, hogy akár nemzetközi céggé is válhassanak. Ám hangsúlyozom: a NEK egységesen akar föllépni, megjelenni, tagjai nemcsak elfogadták, hanem annak szellemében cselekszenek, hogy a közös törekvéseket, az elektronikai ipar szakmai megerősítését illetően ne legyen megosztott az ágazat, egyik szereplőjét se lehessen kijátszani a másik ellen.

Megvan ehhez az ágazati cégek együttműködési szándéka, hiszen a NEK tagjai végül is a piaci szereplőket képviselik?
– A cégek közötti együttműködést én esetlegesnek tartom, nagyon nagy szükség lenne a hazai ipart, az iparági együttműködéseket támogató központi intézkedésekre. A platformok, a klaszterek támogatott kialakulása egy jó folyamat kezdete, de ha a jelenlegi ütemben halad, akkor nagyon sok idő kell a kimutatható eredmények eléréséhez.

Ön egy, a nemzetközi szakmai körökben és a piacokon talán jobban ismert, magyar tulajdonosok kezében lévő elektronikai cég egyik vezetője. Hogyan vészelte, vészeli át a gazdasági válságot az elektronikai ipar?
– Az ágazatot is érintette a gazdasági válság, de talán kevésbé, mint másokat. A magyar leányvállalataikon keresztül elsősorban a multinacionális cégek piaci helyzetének romlása volt érezhető. A prosperáló kkv-k egy része erőgyűjtésre, sorainak rendezésére használta fel a válságot, s ha megengedhette magának, kisebb-nagyobb fejlesztésekkel készült fel az élénkülésre. Az ágazat még nem heverte ki a recesszió megrázkódtatásait, de a világpiacon már látszanak a pozitív jelek. Van jövőképe a magyar elektronikai iparnak. Cégvezetőként úgy ítélem meg, hogy nem elsősorban a hazai elektronikai ipar, hanem az ország, a politika és a gazdaság viszonya van válságban hosszú évek óta. A kormányzatnak meg kell találnia azokat a kitörési pontokat – s erre vannak biztató jelek –, amelyeket alapul véve az ország a „saját hajánál fogva” kihúzhatja magát a jelenlegi gazdasági, politikai és erkölcsi válságból. A high-tech elektronika s azon belül is a gyorsan fejlődő speciális területek, főleg az egészségügyi eszközök, az űr-, a védelmi ipar, a megújulóenergia-termelés, a nanotechnológiák, a biotechnika és a bioelektronika határterületei azok, amelyek viszonylag gyorsan, látványos eredményeket tudnának produkálni, ha jól használnánk ki a bennük rejlő lehetőségeket.•

Új „kapcsolóra” van szükség a szakképzésben
A magyarországi elektronikai iparban tevékenykedő cégeknek – akár kisebbek, akár nagyobbak – biztosan van egy közös gondjuk: a szakember-ellátottság, pontosabban a szakember-utánpótlás bizonytalansága, hiánya, hangoztatja Ábrahám László, az AmCham Elektronikai Gyártók Bizottságának képviselője, aki véleményét a Nemzeti Elektronikai Kerekasztal (NEK) fórumán is kifejtette. Az egyik legnagyobb hazai informatikai cég vezetőjeként is meggyőződéssel vallja: a hazai elektronikai ipar versenyképességének kulcsa a megfelelő képzettségű és elegendő számú szakember.
A színvonalas, többlépcsős műszaki felsőoktatás gátjává váltak a közoktatás és a szakképzés hiányosságai, gondjai. Ábrahám László elengedhetetlennek tartja a közoktatás modernizációját, a természettudományos képzés súlyának visszaállítását, a nyelvoktatás jelentős fejlesztését, emellett a tanárok képzését és továbbképzését.
Visszatérő tapasztalata, hogy oklevéllel a zsebükben – még ha kevesen is – kikerülnek fiatalok az iskolákból, de a szakmai tudásuk, ismeretük, motivációjuk nagyon alacsony szintű. Mindez a közoktatás egyre alacsonyabb színvonalára vezethető vissza. Ám ezt a helyzetet nem elég elintézni azzal, hogy az egyetemek, főiskolák visszafelé mutogatnak: azért nem tudnak jobb eredményt elérni a diákjaiknál, mert azok a középiskolában nem kapták meg a szükséges ismereteket, ösztönzést.
Tény, hogy a középfokú oktatásban sok helyen nem tudják adaptálni a valós életet a képzés során, az iskola nem tart lépést az információs „robbanással”; a merev tanítási módszerek, tantervek és a gyakran tapasztalható száraz ismeretátadás együttesen hat negatívan a diákokra. Hol vannak az iskolákban azok a csillogó szemű, érdeklődő fiatalok, akik a szakmai táborokban aktívan keresik az ismeretszerzés újabb és újabb lehetőségeit, kérdezi Ábrahám László.
Egyelőre elvétve akadnak olyan képzési formák, megoldások, amelyek nemcsak a korszerű információs eszközökkel igyekeznek fölkelteni az érdeklődést, hanem az oktatás színesebbé tételével, a valóságos igények megismertetésével érik el, hogy a kíváncsiság alapos tudáshoz vezessen. Akikben viszont megvan a lelkesedés, azokra a cégek is odafigyelnek, segítik az érdeklődés fenntartását, újabb tudásszerzési lehetőséget biztosítanak nekik.
Ha a középfokú oktatásban általános lenne a szakmai érdeklődés megalapozása, a felsőoktatásban is könnyebb lenne az ismeretek elsajátítása. Ez a záloga annak, hogy a mérnökképzésben és a továbbképzésekben megmaradjon a hatékony és minél átfogóbb ismeretszerzés, a tanult szakma iránti érdeklődés. Ehhez azonban be kell vonni az ágazat szereplőit: nemcsak a véleményüket kikérni, hanem lehetőséget teremteni az aktív közreműködésükre. A megújult felnőtt- és továbbképzés, a munkahelyre specializált képzések feltételeinek javítása a magyar gazdaság és az elektronikai ipar kölcsönös érdeke. Ehhez viszont hosszú távra szóló szabályozók és ösztönzők kellenek.
Szükség van az ipari és a felsőoktatási kutatók energiáinak egyesítésére, amellyel a specifikus szakemberképzéstől a technológiai transzfer támogatásán át az innovatív vállalkozások inkubációjáig terjedő széles skála felölelhető.
A mérnöki és természettudományi területek megbecsülésének növelése érdekében pedig – a sikeres pályaorientációhoz – széles körű, szervezett, a modern média eszközeit használó kampány is kellene, hogy megváltozzon a társadalmi attitűd, vonzó munkakör, életcél legyen mérnöknek, kutatónak lenni.•



 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka