2016. március: jegyzet, egyetem, portré, anyagtudomány, tudomány, fenntarthatóság, innováció, megújuló energia, zöldkörnyezet, bioinformatika, robotika, it, kiállítás/konferencia
2016. március 4.

Szerző:
Szegedi Imre

Hullámok hátán

Gravitációs hullámokat 2015. szeptember 14-én, magyar idő szerint délelőtt 10 óra 51 perckor észlelt először két amerikai detektor – ez az időpont bizonnyal bekerül a fizika aranykönyvébe.

Azokat a hullámokat detektálták, amelyek 1,2 milliárd évvel ezelőtt két fekete lyuk össze­ütközésekor keletkeztek, s amelyek létét – nem pont ezekét, hanem úgy általában – száz évvel ezelőtt Albert Einstein jósolta meg. Nem véletlenül ünnepelt a közönség a február közepi bejelentéskor a washingtoni sajtóközpontban, s nem véletlenül szerveztek a világ tucatnyi országában – így nálunk is – hasonló tájékoztatót. Az ember azt érezte, hogy tudománytörténeti pillanatot él át. Valóban az történt. Egy olyan bejelentés részesei lehettünk, ami ritkán fordul elő. Ilyen léptékű szenzáció legutóbb 2013-ban, a Higgs-bozon detektálása volt.

A tudomány ismét hihetetlen teljesítményre volt képes. Egymilliárd dollárért több kilométeres detektorok épültek, ezer ember összehangolt munkája kellett ehhez a felismeréshez, aminek van olyan része, ami nehezen fogható fel. Az egyik fekete lyuk 29, a másik 36 naptömeg volt, az összeolvadásukkal keletkezett objektumé azonban csak 62 nap­tömeg. A három naptömegnyi különbséget gravitációs hullámok for­májában kisugározta ez a rendszer. Mindez 1,2 milliárd fényév távolságra történt – csak viszonyításképpen: a Föld–Nap 150 millió kilométeres távolságát a fény nagyjából nyolc perc alatt teszi meg.

Ha elkészül a harmadik detektor, ha üzembe helyezik a felújított európai berendezést, megszaporodnak a hullámészlelések. Rendben, mondják erre sokan, de mindez mit jelent a hétköznapokban? A budapesti tájékoztatón Frei Zsolt, az ELTE professzora, a kísérletek magyar főalakja egy sokat emlegetett példával élt. A tudomány egyik legnagyobb kísérletezőjeként számontartott Michael Faradayt 1857-ben az elektromosság és mágnesesség kapcsolatát kutató kísérletei közben meglátogatta William Gladstone, az akkori angol pénzügyminiszter. A laborban a laikus miniszter azt kérdezte: érdekes, de mire jó ez az egész? Faraday így válaszolt: „Azt nem tudom, de egyszer ön adót szedhet utána.”

Pontosan még senki sem tudja, hogy milyen fiskális hasznuk lehet a gravitációs hullámoknak, ám azt mondják, ezzel a felfedezéssel új ablak nyílt az univerzumra, mostantól olyan jelenségeket is észlelünk, amelyeket korábban nem. Többet tudunk meg a világegyetem múltjáról, és jobban megérthetjük a jövőjét.
Folytatódjon bárhogy is ez a történet, jó volt ott lenni a bejelentésekor.•

 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018

Innotéka