Jubileumra készülve

„Aki egyszer is »bele­kóstol« a folyékony fémek világába, az egy életre el­köte­­leződik” – vallja Hatala Pál, a Magyar Öntészeti Szövetség ügyvezetője. A rendszer­váltás utáni nehéz idő­szakot már maga mögött hagyott ipar­ági szereplők idén ősszel jubileumra készülnek, ugyanis októberben 25. al­­kalommal rendezik meg a Magyar Öntő­napok Kiállítást és Konferenciát.


„Az első, 1959-es konferenciáról még a mai napig megvannak a kora­beli szűkszavú tudósítások és beszámolók” – elevenítette fel a kezdeteket Hatala Pál, kiemelve, hogy hatvan évvel ezelőtt egészen kivételezett helyzetben volt az iparág. Akko­riban a „vas és acél országává” akarták tenni Magyarországot, illetve például az ország legnagyobb kohászati-gépészeti komplexuma, a Dunai Vasmű 1954-ben kezdte meg a termelést.

Ötven éve nyílt meg az Öntödei Múzeum is

1974-ben a leöntött önt­vény­mennyiség elérte a 374 ezer tonnát. „A rendszerváltás évei után 50 ezer tonna/év alá esett a volumen, mely napjainkra elérte a 240 ezer tonnát” – érzékeltette a szektor hullám­hegyeit és -völgyeit a szövetség ügyvezetője. Mint folytatta, az el­múlt hatvan esztendőben az alapanya­gok tekintetében is komoly változás ment végbe, míg 30 évvel ezelőtt a vas- és acélöntvények domináltak, s nagyon kicsi volt az alumínium-formaöntészet, addig napjainkban az alumíniumöntvények te­szik ki az öntvények több mint 50 százalékát. Hatala Pál a jubileumi konferencia kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt időszakhoz hasonlóan várhatóan 40-42 vas-, acél-, fémöntészeti és mintakészítési területeket érintő plenáris, illetve szak­mai és kereskedelmi előadásokat hallgathatnak meg a résztvevők az iparág legnevesebb hazai és külföldi képviselőitől.

A Magyar Öntészeti Szövetség ügyvezetője a szakma jelenlegi helyzetéről elmondta, hogy 10-12 nagyobb, valamint számos kis- és közepes vállalat tevékenykedik hazánkban, az öntészet Győrött és környékén a legerősebb, a szektor teljesítményének több mint fele itt realizálódik, de komoly tradícióval rendelkező vállalatok vannak Oroszlány­ban, Buda­pesten, Békéscsabán, Miskolcon és Sátor­alja­­új­helyen is. Ennek megfelelően a középfokú jármű­ipari fém­alkatrész­gyártó és öntészeti képzés is ezeken a településeken indult el az utóbbi években, és a piaci szereplők anyagi hozzá­járulásával 2016 őszétől a Miskolci Egyetem Műszaki Anyag­tudo­mányi Karán több mint két évtized után visszaköltözött az élet az Öntészeti Intézetbe. Hatala Pál szerint az öntészet kifejezetten perspektivikus szakma, ahol egyre tisztább környezetben, egyre modernebb és korszerűbb gyártó­eszközökkel lehet dolgozni, és hazánkban is sikerült olyan eljárásokat bevezetni – például a fémek 3D-s nyomtatását –, melyek tíz éve még teljesen ismeretlenek voltak. Jóllehet a megrendelések döntő hányada az autóipartól érkezik, mégis szinte az élet minden területén találkozhatunk öntvényekkel a gépipartól, az elektronikai szektoron át egészen akár az ékszerek gyártá­sáig. A szövetség ügyvezetője a jövőt illetően optimista, véleménye szerint amíg nem lehet papírból és fából motorokat, gépalkatrészeket gyártani, addig az öntészet szerepe meghatározó marad.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka