Kerek erdő sűrűjében

Természeti kincseink közül az erdő az egyetlen újratermelhető energiaforrás, amivel mindig a közérdeknek megfelelően gazdálkodtak – olvasható a Gemenci Erdőgazdaság honlapján. Jelenleg hazánk területének mintegy ötödét borítja erdő, de a klímaváltozás komoly kihívás elé állítja a szakmát. Vajon miből fogjuk finanszírozni mindezt?


Erdősültség – a mezőny végéről indítva

A 2013. évi leltári adatok alapján az ország erdősültsége 20,8 százalékra, 1 933 600 hektárra emelkedett. Ezzel az adattal nem igazán számítunk a 28 tagállamot számláló Európai Unió élmezőnyébe, csupán Dánia, Nagy-Britannia, Írország, Hollandia és az alapvetően nem dús legelőiről ismert Málta mutatói gyengébbek. Jelenlegi helyzetünk mégsem kudarc, hazánk ugyanis az első világháborút lezáró trianoni békeszerződéssel történelmi területének kétharmadát veszítette el, erdeinek azonban 84 százalékát. Lloyd George angol, Vittorio Emanuele Orlando olasz, Georges Clemenceau francia miniszterelnök és Woodrow Wilson amerikai elnök diktátumának következtében a korábban mintegy 26-27 százalékos erdősültség Magyarországon 11,8 százalékra csökkent, ezzel hazánk a kontinens erdőben-fában negyedik legszegényebb országa lett.

Az Európai Unió néhány országának erdősültsége (%)
Finnország – 76; Görögország – 51; Ausztria – 48; Szlovákia – 40; Csehország – 34; Németország – 32; Magyarország – 20,8; Írország – 11; Hollandia – 11
Forrás: State of Europe’s Forest, 2011

Lapos Tamás, a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) Erdészeti, Halászati és Vadászati Főosztályának helyettes vezetője ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy nemcsak mennyiségi, de minőségi veszteség is érte hazánkat, hiszen az értékes erdőállományunk a Kárpátokban volt, fa alapanyagra épülő feldolgozóiparunk elsősorban innen kapott nyersanyagot, a belső területeken korábban alapvetően tűzifának szánt erdőket kezeltek. 1919-től éppen ezért hihetetlen erdőtelepítés indult el az országban, ami hullámzó mértékben, de napjainkig tart. A humánökológia és a mezőgazdaság érdekeit is szolgáló szempontoknak megfelelően az erdőterület növelése elsősorban a fátlan Alföldön kezdődött meg, és a nyárfások mellett az akácosok és a fenyvesek terjedtek el leginkább. A Vidékfejlesztési Minisztérium képviselője emlékeztetett arra is, hogy a szocialista tervgazdaság idején állami döntés alapján hatékonyan folyt az erdősítés, a rendszerváltás után azonban már értelemszerűen piaci ösztönzőkre, elsősorban támogatásokra volt szükség. Mérsékelt volt a siker az első évtizedben: az akkori kormányhatározatok összesen 150 ezer hektár új erdő létrehozását irányozták elő, ebből 66 ezer hektárnyi valósult meg. Az uniós csatlakozás azonban először igazi lendületet adott, így 2004 és 2006 között éves szinten közel 15 ezer hektárral bővült az erdőállomány. Ám ezt követően – elsősorban az uniós bürokrácia szigorodása miatt – jelentősen megcsappant az erdőtelepítési kedv, és 2010-re háromezer hektár alá esett az erdőtelepítés területe. Szerencsére az elmúlt években a minisztérium meghozta azokat a szükséges intézkedéseket, amelyekkel az erdőtelepítések üteme ismét gyorsulni kezdett. A megtorpanás ellenére az összkép kifejezetten pozitív: 2004 óta uniós forrásból összesen több mint 70 ezer hektár új erdőt telepítettek elsősorban az Alföld, a Kisalföld és a Dunántúl mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmas korábbi szántóin, legelőin. Ez a folyamat egyébként a mezőgazdaság szerkezetének átalakításában is jelentős szerepet töltött be.

Borovics Attila, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) Erdészeti Tudományos Intézetének megbízott igazgatója szerint a jövőben egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a területek kiválasztására. Mint mondta, ami a mezőgazdasági termesztéshez kevés, az erdőgazdálkodáshoz sem lehet tökéletes, a jó minőségű talajra a fáknak is szükségük van. Márpedig a szakma és a kormányzat eltökélt, véleményük szerint az erdőtelepítést folytatni kell, mivel hosszú távú célként az ország optimálisnak tartott 27 százalékos erdősültségének eléréséhez az elkövetkező 35-50 évben még további közel 600-700 ezer hektár új erdő telepítésére lenne szükség.

Lapos Tamás a jelenlegi adatok kapcsán elmondta, hogy bár az uniós átlag alatt vagyunk, az unión belül komoly eltérések mutatkoznak abban, mit is értenek erdősültségen. Az erdő fogalma egészen mást jelent Skandináviában, mint például az Ibériai-félszigeten – szögezte le a VM főosztályvezető-helyettese, aki szerint jelenlegi erdőállományunk egy déli országban tapasztalható megengedőbb definícióhasználat miatt – az Ibériai-félszigeten ugyanis egy gyérebb vegetációt is annak számítanak – egészen biztosan többet mutatna 20,8 százaléknál.

Tisztább levegő

Borovics Attila szerint az erdő tágabb környezetére gyakorolt hatásait is érdemes figyelembe venni. Az erdők ugyanis csökkentik a légkör szén-dioxid-tartalmát, Magyarországon évente 2-3 millió tonna szenet kötnek meg. Ez a kapacitás az erdőterület további növelésével természetesen tovább fokozható. Emellett – folytatta a NAIK megbízott igazgatója – javítja a mikroklímát, hűsíti környezetét, és kimutathatóan növeli a helyi ingatlanok értékét is. Lapos Tamás az erdőkkel kapcsolatosan a hazai Natura 2000 hálózat jelentőségét emelte ki, amelynek 38 százaléka erdő (a gyakorlatban ez 833 ezer hektárt jelent). Ezeken a területeken az uniós forrásokból fedezni kell a természetkímélő erdőgazdálkodási módszerek széles körű alkalmazásából származó többletköltségeket, mivel az erdőgazdálkodók uniós jelentőségű természeti értékek megőrzését végzik.

Ugyancsak figyelemre méltó szempont, hogy a magyar erdőkben az élőfa-készlet egyúttal jelentős biomassza-potenciált is képez, ami abból a szempontból szerencsés, hogy az előrejelzések szerint 2020-ra az európai piacokon jelentős faanyaghiánnyal kell számolni – jegyezte meg Borovics Attila. A növekvő megújulóenergia-igények kielégítéséhez 2020-ig becslések szerint évente 7,8-8 millió tonna biomassza-mennyiség szükséges. A megújuló energiafelhasználás zömmel faalapú: 79,3 százalék, miközben ez az arány az EU 27 átlagában jelenleg 48,3 százalék.

Levélvesztés, erdőtűz

Hazánk erdeinek állapotát firtató felvetésünkre Lapos Tamás elmondta, hogy itthon európai összehasonlításban is alapos állapotfelvételi rendszer működik már évtizedek óta. Emellett az erdőgazdálkodók folyamatos adatokkal is szolgálnak a tényleges károkról, károsításokról, ami kiegészül az országot behálózó fénycsapdák megfigyeléseivel.
Az így összegyűjtött adatok követhetően mutatják az erdők állapotának változását, s ennek alapján előre tervezhető az egyes károsítók ellen esetleg szükségessé váló védekezés. Az erdőt érő hatások és az erdő reagálásának pontosabb felderítésére intenzív megfigyelések folynak. A rendszer dinamikus. Új károsítók megjelenése esetén a kiemelt veszélyforrások azonosítása érdekében célvizsgálatok, kutatások egészítik ki a rutinszerű információgyűjtést.

A nemrég megfigyelt újszerű erdőkárok (így a közelmúltban a fenyvesek pusztulása nagy területen) ellenére szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mivel nálunk egyelőre nincsenek megyényi kiterjedésű erdőtüzek, hegyoldalakat taroló széldöntések. Ez részben a hazai termőhelyi adottságokra, az elegyes lombos erdők dominanciájára vezethető vissza, de annak a tervezésen alapuló, nagy hagyományokkal rendelkező és gondosan ellenőrzött erdőgazdálkodásnak is köszönhető, amely az erdővagyon megőrzését mindig is elsődlegesnek tartotta. A rendkívül aszályos 2012-es esztendőben a több mint 21 ezer növényzettűzből közel 2700 érintett erdőt vagy fás területet. Meglepő módon a legveszélyesebb időszak közvetlenül a hóolvadás után kezdődik, és a lombfakadásig tart. A tavaszi erdőtüzek teszik ki az éves riasztások közel 60 százalékát. A második kiemelt kockázatú időszak júliustól a nyár végéig tart, ezekben a száraz hónapokban elsősorban az alföldi fenyvesek vannak kitéve az erdőtűz veszélyének, melyek többsége emberi gondatlanság vagy szándékosság következménye. Statisztikailag is kimutatható, hogy az erdőtüzek nagyobb valószínűséggel keletkeznek munkaszüneti napokon, mint hét közben.

Gyorsuló klímaváltozás

Európa-szerte gondot jelent, hogy a klímaváltozás miatt az erdők fafajösszetételét – legalábbis részben – minden valószínűség szerint meg kell változtatni. Az eddigi időjárási viszonyokhoz évszázadokon át alkalmazkodó erdőknek ugyanis a felgyorsult klímaváltozás miatt emberi beavatkozásra van szükségük az életben maradáshoz – magyarázta Borovics Attila. A szakember kiemelte: nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy emberöltőnyi időnk van a munka elvégzésére. Mint mondta, az évtized végéig komoly előrelépésre lesz szükség, mert nálunk kedvezőtlenebb a helyzet, mint Európa más régióiban. Hazánk medencejellegéből fakadóan a klímaváltozás hatásai szélsőségesebbek lehetnek, és a rendkívül változatos termőhelyi adottságok következtében az egyes növénytársulások érzékenyebbek, sérülékenyebbek. A nagyobb változatosság azonban egyúttal növeli is az erdők túlélési esélyét. Fel kell készülni viszont arra, hogy a hazai erdők fafajösszetétele területenként jelentősen átalakul. Az új erdőtelepítéseknél pedig már eleve szárazságtűrő, a helyi adottságokhoz alkalmazkodott fajtákra kell összpontosítani.

Lapos Tamás úgy véli, azt is el kell fogadni, hogy az Alföld egyes vidékei alkalmatlanná válhatnak a zárt erdőtakaró fenntartására. Sok vitára okot adó kérdés, hogy a megváltozott viszonyok között kell-e újabb idegenhonos fafajok, fajták telepítését fontolgatni, vagy inkább a meglévő, szárazságtűrő fafajokkal képzelhető el a jövő. Jelenleg erdőterületeink 63 százalékát őshonos fafajok borítják, a maradék 37 százalékát pedig idegenhonos vagy meghonosodott fafajok (akác, vörös tölgy, egyes fenyők), illetve klónozott fajták (nemesnyár) foglalják el. Borovics Attila szerint megoldást jelenthet, ha egyes fafajták déli szomszédainknál (például Horvátországban és Romániában) is meglévő populációjából próbálnánk meg áttelepíteni. Hozzáfűzte: a cserék a veszélyeztetett területeken egyszerre és nagy mennyiségben történnek, ám ahol lehetőség adódik rá, ott a folyamatos, kisebb volumenű átalakítás mellett fognak dönteni.

Az élőfa-készlet magyarországi eloszlása (%)
Tölgy – 23,4; Cser – 12,5; Bükk – 10,8; Gyertyán – 4,7; Akác – 13,5; Nemes nyár – 4,4; Hazai nyár – 3,7; Többi lombos – 12,1; Fenyő – 14,9
Forrás: Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Erdészeti Igazgató­­ság, Országos Erdőállomány Adattár, 2013. január 1.

A megváltozott időjárási viszonyok miatt több ezer hektáron pusztuló idegenhonos fenyves helyett több hegyvidéki körzetben is, például Keszthely környékén, az őshonos lombos fafajok telepítése a feladat – avatott be a részletekbe Lapos Tamás, elismerve, hogy ez a lépés a táj megszokott arculatát is megváltoztatja majd. Máshol azonban, mint például a dunántúli dombságon, az őshonos bükk is veszélybe került, helyette a szárazságot jobban tűrő tölgyet, csert telepíthetnek. A mátrai fenyvesek is megszenvedték az elmúlt évek nagy hőségeit, szárazságait, helyükbe szintén jellemzően őshonos, lombos fafajtákból álló erdőt telepítenek. Az ilyen változtatások biológusok, ökológusok, erdészek, természetvédők összehangolt szakértelmét igénylik, de a program sikeréhez szükség van új erdőgazdálkodási technikák bevezetésére és több, a szélsőséges időjárási körülményeket is átvészelni képes facsemete nevelésére.

Kié a föld?

A hazai erdők körülbelül 57 százaléka – köztük az ország jellemzően erdős térségeiben található, kedvező termőhelyi adottságú erdőtömbök nagyobbik hányada – állami tulajdonban van. Ennek nagy részén 22 állami erdőgazdasági részvénytársaság gazdálkodik. A társaságoknál magas szakmai színvonalú az erdőgazdálkodás egyrészt a megfelelő létszámban alkalmazott szakszemélyzetnek, másrészt annak köszönhetően, hogy e területen a gazdaságban megszokottnál kevésbé meghatározó a pénzügyi eredmény.

A fennmaradó erdők jellemzően magántulajdonban vannak. Lapos Tamás szerint nincs ideális tulajdonosi szerkezet, országonként igen eltérő a történelmi hagyomány. A Lajtán túl természetesen komoly, évszázados múltra tekint vissza a családi erdőgazdálkodás, a volt szocialista országokban lényegében csak a kilencvenes évektől kezdve volt erre ismét lehetőség. A tulajdonosok száma összességében és a zömében osztatlan közös tulajdonban álló földrészletek esetében is rendkívül nagy. A magántulajdonban lévő erdők területileg tagoltabbak, fatermőképességük pedig az átlagnál kisebb. Az elaprózott birtokszerkezet és a gyengébb adottságok ellenére a gazdálkodás – a többi között az erdészeti szakirányítás és szakigazgatás következetes munkája eredményeként – ezekben az erdőkben is a fenntarthatóság és a szakmaiság követelményeit betartva folyik.

Igazodási pontok

A magyar erdők és az erdőgazdálkodók, állampolgárok kapcsolatát, a középtávú erdészeti szakpolitikát a 2006 és 2015 közötti időszakban a Nemzeti Erdőprogram határozza meg. A folyamatosan apadó nemzeti források miatt a jövőbeni erdészeti fejlesztések meghatározó részét – a tervek szerint mintegy 90 százalékát – az uniós vidékfejlesztési forrásokból lehet majd megvalósítani. Az ezzel kapcsolatos átfogó fejlesztési javaslatokat tartalmazza a jelenleg elfogadásra váró Nemzeti Erdészeti Stratégia – tudtuk meg Lapos Tamástól, aki elmondta: ahhoz, hogy a 2014 és 2020 közötti uniós források, de kiemelten az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap által nyújtott eszközök hatékony szerepet tölthessenek be a hazai erdőgazdálkodás fejlesztésében, fel kell mérni az összes uniós forráslehetőséget, és össze kell hangolni az azokban rejlő lehetőségeket. Elsősorban a korábban már meghatározott célok újrahangolása, finomítása történt meg – avatott be a részletekbe a főosztályvezető-helyettes, kiemelve: a stratégia megalkotását hosszas és folyamatos egyeztetés előzte meg. Ezt Borovics Attila is megerősítette. Azt is megtudtuk, hogy a társadalmi egyeztetésben részt vettek a legnagyobb erdészeti szakmai és civil szervezetek – például az Országos Erdészeti Egyesület, a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége –, illetve a természetvédelmi szervezetek is, amelyekkel rendszeres konzultációt tartottak, és a résztvevők véleményezési lehetőséget is kaptak.

A helyzet nem egyszerű, a folyamat során ugyanis rengeteg nemzetközi és uniós egyezményt és előírást kellett figyelembe venni. A stratégiai célok meghatározását az erdők vonatkozásában a nemzetközi egyezmények közül elsősorban az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye és annak Kiotói Jegyzőkönyve, továbbá a Biológiai Sokféleség Egyezmény befolyásolja. Az uniós célok aktuális összefoglalását pedig az EU 2020-as fejlesztéspolitikai irányai határozzák meg, melyek közül a megújuló energiára vonatkozó célkitűzéseket, valamint a Biológiai Sokféleség Egyezményhez köthető Natura 2000 hálózat létrehozását érdemes kiemelni. Végül az Európai Unió középtávú fejlesztéspolitikai irányait és célkitűzéseit a Lisszaboni Célkitűzéseket továbbfejlesztő Európa 2020 összesen 11 tematikus célkitűzés köré építi fel.

Az MTI tudósítása szerint az európai erdészeti szervezetek 2013 nyara óta sürgetik, hogy az Európai Bizottság jelentesse meg az Európai Erdészeti Stratégiát. E szervezetek komolyan aggódnak amiatt, hogy az Európai Bizottság elhalasztotta az új EU Erdészeti Stratégia kiadását. A stratégia közzétételének elhalasztásával a bizottság figyelmen kívül hagyja az erdészetek és az erdőgazdálkodás jelentőségét az uniós politikában annak ellenére, hogy az erdők 40 százalékos területhasználatot képviselnek a kontinensen belül. Információink szerint az Európai Bizottság már kiadta az Erdészeti Stratégiát, ám ehhez még tanácsi és parlamenti jóváhagyás is kell, ezek időpontja még ismeretlen.

A Vidékfejlesztési Minisztérium tájékoztatása szerint az erdőgazdálkodásban egyebek között az innováció és az ismeretek átadásának előmozdítását veszik figyelembe egyre inkább, de emellett gondjuk van az ökoszisztémák állapotára, a biológiai sokféleség helyreállítására, megőrzésére és javítására. A gazdasági vonatkozású elképzelések is környezetvédelmi célokat fognak szolgálni. Így az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállni képes gazdaság irányába való elmozdulás támogatása, a széntárolás és szénmegkötés előmozdítása szintúgy kiemelkedően fontos lesz. Gondot fordítanak a jövőben a szakmai továbbképzések és szaktanácsadás fejlesztésére is, melyet az eddigi tapasztalatok alapján sokkal jobban a gazdálkodók igényeihez igazítják majd.

Lapos Tamás kitért arra is, hogy a hazai fejlesztési környezetben a stratégiai tervezésre elsősorban a Nemzeti Vidékstratégia volt hatással, de ezen felül még közel egy tucat program és stratégia elemzésére is sor került. Ezek együttesen teremtették meg azt a szakmapolitikai környezetet, amelyben megvalósulhat az erdőgazdálkodás, az erdő sokrétű funkciói legtöbbjének együttes fejlesztése.

Uniós pénzből

Az elkövetkező hét év fejlesztési költségeit elsősorban uniós pénzből finanszíroznánk. Ezzel kapcsolatban Lapos Tamás úgy fogalmazott: a hazai erdészeti források felhasználása a 2007 és 2013 közötti ciklusban uniós szinten is kifejezetten jónak számít, ezt 2014-től még eredményesebben kívánjuk folytatni. Hozzátette, hogy az erdészeti támogatásokat jóval nehezebb lehívni, mint egy mezőgazdasági terület esetében, ugyanis ebben sem az uniós, sem a hazai támogatást kezelő szervek nem rendelkeznek még kellő gyakorlattal. Véleménye szerint a 2007–2013-as időszak rengeteg tanulsággal szolgált, és a tagországok visszajelzéseit megszívlelve a most elfogadott vidékfejlesztési rendeletben az EU a korábbiaknál jóval szélesebb körben ad lehetőséget az erdőgazdálkodás fejlesztésére.

Az Európai Bizottság, a Parlament és a Tanács számos fontos részletszabály enyhítésével, pontosításával, új lehetőségek megteremtésével ismerte el az ágazat jelentőségét. Az eddig szerzett tapasztalatokat felhasználva a hazai erdőgazdálkodók még hatékonyabban tudnak majd élni az új lehetőségekkel. Arról, hogy végül milyen nagyságrendű forrás áll majd rendelkezésre, a döntést remélhetőleg mielőbb meghozza a kormány.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka