2013. július: jegyzet, portré, tudomány, agykutatás, innováció, it, disszemináció, építés, paragrafus, fenntarthatóság, zöldkörnyezet, megújuló energia, atomenergia
2013. július 3.

Szerző:
Bencze Áron

Ki fizeti a paksi bővítés árát?

Túltermelést eredményezne újabb blokk(ok) építése Pakson – hangzott az Energiaklub által június közepén rendezett, a Paksi Atomerőmű bővítésének hatásait taglaló konferencián. A felszólalók szerint az atomenergia nem túl gazdaságos, és a több évtizedes fejlesztésnek végül a fogyasztók fizetik meg az árát. De van-e vajon alternatíva?


Az Energiaklub szerint annak ellenére, hogy a Paksi Atomerőmű bővítése 2009 óta állandó témája a politikai közbeszédnek, mégis kevés információ szivárgott ki a döntéshozatal részleteiről. Pedig – mint mondják – a kockán forgó több ezer milliárd forintos beruházás az elkövetkezendő évtizedekre meghatározná Magyarország energiapolitikai és gazdasági mozgásterét.

Az információ hiánya

Az atomerőműveket a jelenlegi technikai ismeretek szerint ötvenéves élettartamra tervezik, ami az jelenti: amennyiben 2025-re elkészülnek a Paksi Atomerőmű új blokkjai, akkor 2075-ig fognak üzemelni – vázolta a paksi bővítés lehetséges forgatókönyvét Perger András, az Energiaklub projekt­vezetője, aki szerint nem lehet politikai döntést hozni olyan kérdésben, melynek hatása több nemzedék életére is kihat. Véleménye szerint az atomenergia nemcsak veszélyes, de az egyik legdrágább áramtermelési mód.

Perger emlékeztetett arra is, hogy a beruházásról szóló parlamenti döntés idején, 2009-ben nem volt kormányzati indoklás a bővítés szükségességéről, és ezt a mai napig nem pótolták. Az előadó szerint az sem világos, ki és mikor hoz végső döntést a bővítésről, és egyáltalán nem tisztázott a finanszírozás kérdése sem. Honnan lesz Magyarországnak erre a fejlesztésre pénze? Mint ismeretes, 2009-ben a Magyar Villamos Művek vezérigazgatója még csak 3-5 milliárd euró közé tette a várható költségeket, és egy évvel később is csak 2000-3000 EUR/kW fajlagos beruházási költséggel, azaz blokkmérettől függően 4-7,2 milliárd euróval kalkuláltak. A jelenlegi helyzet szerint 3000 milliárd forintra rúgnának a fejlesztés költségei. Az Energiaklub úgy számol, hogy a beruházás végösszege ennél jóval magasabb lehet. Perger András ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy miközben néhány milliárdos tételekről már-már késhegyre menő viták folynak a parlamentben, addig látszólag senkit nem érdekel több ezer milliárd forint sorsa.

Az elmúlt négy esztendőben az Energiaklub számos adatigénylési pert nyert meg, alkotmánybírósági beadványt írt, és a jövő nemzedékek országgyűlési biztosához, Fülöp Sándorhoz fordult jogorvoslatért. Perger András úgy véli, hogy az atomerőmű építése nem pusztán műszaki kérdés. Mint fogalmazott, nem lehet ráhagyni a politikusokra, mert közéleti témáról van szó.

Az oroszok és a paksi bővítés

A paksi bővítésben az oroszok lehetséges részvételének előnyeit és hátrányait vette sorra előadásában Deák András, a Magyar Külügyi Intézet munkatársa. Véleménye szerint az oroszok nagy előnye a finanszírozás területén tapasztalható rugalmasságuk. Jelenleg is 8-10 atomerőmű építését finanszírozzák más országokban – fűzte hozzá az Oroszország-szakértő, aki kitért arra is, hogy elsősorban az a kérdés, Magyarország képes lesz-e helytállni az erős orosz alkupozícióval szemben, és a politikai döntéshozók következetesek tudnak-e maradni a következő évtizedekben. Azt is elmondta, hogy hazánk elsősorban a menedzsmenten (kivitelezési, engedélyeztetési, minőségi kérdésekben és a kötbérezés felelősségének megosztásában) bukhat nagyot, ráadásul az oroszok sokkal tapasztaltabbak nukleáris projektek kihelyezésében, mint a magyarok a megvalósításban.

Paksi bővítés: 40 százalékban helyi vállalkozókra számítanak
Az orosz Roszatom legalább 40 százalékosra tervezi a magyar beszállítók arányát, amikor elindul a Paksi Atomerőmű tervezett bővítési tenderén – közölte a cég.
A magyar cégek megjelenése a világszerte 28 atomerőművi blokkot építő Roszatom globális beszállítói hálózatában azt jelentené, hogy a jövőben a magyar vállalatok további jelentős megrendelésekhez juthatnak, idézi a cég közleménye Szergej Bojarkint, az orosz állami atomenerge-tikai konszern projektigazgatóját.

A kommüniké kitér arra, hogy a konszern – tervei szerint – 2030-ig 80 erőművi blokk­ra, hozzávetőleg 290 milliárd dollár értékűre növeli megrendelésállományát. A berendezések mintegy 15 százalékát szállítja Oroszország, 30-40 százalékát a helyi beszállítók, 45-50 százalékát pedig a globális beszállítói kör. Jelenleg a Roszatom az egyetlen olyan szállító a világon, amely sorozatban és pontos ütemterv alapján, határidőre vagy határidő előtt készíti az atomerőműveket, ráadásul pontosan betartva a költségkeretet, illetve csökkentve a költségeket – jelentette ki a projektigazgató. Hangsúlyozta, hogy a Roszatom a majdani paksi tenderen indulva versenyképes áron ajánlja majd az atomerőmű megépítését, amit egyrészt a blokkok sorozatgyártása tesz lehetővé, másrészt az a know-how, amely a határidők betartását biztosítja.

Deák András arra is felhívta a figyelmet, hogy bár a nukleáris biztonság tagállami hatáskör alá tartozik az Európai Unióban, mégis egyre nagyobb uniós beleszólási tendencia figyelhető meg ebben a kérdésben. Az sem mellékes, hogy Moszkva vajon meg tudja-e védeni stratégiáját Brüsszelben? – jegyezte meg az előadó, aki ugyancsak sarokpontnak nevezte a hiteles és vonzó tender kiírását. Szerinte kínos lenne, ha az oroszokon kívül nem jelentkezne más beruházó. Hozzátette: peremfeltételek meghatározása nélkül még nehezebb lesz a dolgunk, hiszen a beruházás lemondásának lehetősége komoly tárgyalási potenciál. De vajon le merünk-e mondani Paks bővítéséről?

A szakértő kitért a finanszírozási lehetőségekre is. Az úgynevezett „fogd és vedd” típusú, államilag támogatott megvalósítás Kínára és Indiára jellemző, ám Magyarország esetében szinte teljességgel kizárt. Deák András szerint a török modell – ahol se pénz, se állami garanciavállalás – sem esélyes. Isztambulban arról döntöttek, hogy orosz tulajdonban marad az atomerőmű, és a termelés 70-80 százalékát a mindenkori török kormány fogja megvásárolni. A többi között Vietnamban is fellelhető szállítói hitel lehet a magyar megoldás – hangsúlyozta Deák András, hozzáfűzve, az oroszok az uniós piacon található hitelekhez képest is adhatnak számunkra további kedvezményeket. A Magyar Külügyi Intézet munkatársa végül arra is felhívta a figyelmet, hogy nagyon fegyelmezett tárgyalásokra lesz szükség, mert az oroszok nagyon értenek ahhoz, hogy szétzilálják tárgyalópartnereik stratégiáját.

Van jövője az atomenergiának?

Az Energiaklub által tartott vitán felszólalt Martin Bursik, volt cseh környezetvédelmi miniszter, aki a Cseh Megújuló Energia Kamara elnöke. Elöljáróban elmondta, hogy míg az unióban a megújuló energiák, azaz a szél- és napenergia egyre nagyobb arányban részesedik a piacból, addig Csehország és Magyarország mégis az atomenergia mellett tette le a voksát. Az Európai Bizottság 2010-es adatai szerint azonban éppen e két ország lakosainak a legpozitívabb a hozzáállásuk a nukleáris energia kérdéséhez.

Az EB kutatásának adatai szerint a cseh és magyar válaszadók a nukleáris hulladék tárolását is biztonságosnak tartják, így Bursik szerint sem meglepő a nukleáris ipar nyitottsága e két ország felé. Ezzel kapcsolatban a volt környezetvédelmi miniszter kifejtette: a pozitív szemlélet a posztszovjet térségben az orosz befolyás dominanciája mellett feltehetőleg azért is tapasztalható, mert közéleti vitára sosem bocsátották a kérdést. Tovább erősíti az ellentétes trendet, hogy mindkét országban az energiatermeléssel foglalkozó vállalatok nagy hányada állami tulajdonban van.

Martin Bursik kitért a jelenleg is folyamatban lévő európai nukleáris beruházásokra, hangsúlyozva a műfaj gazdasági és pénzügyi kockázatait és kiszámíthatatlanságát. Példaként Finnországot hozta, ahol nemcsak éveket csúszik az üzembe helyezés, de a költségek is a kétszeresére, háromszorosára emelkedtek a kezdetek óta. Elmondta, hogy Franciaországban is duplájára emelkedtek a költségek, így feltehetően Magyarország is hasonló kockázatnak van kitéve. Magyarázatképpen hozzátette: a nukleáris energia az építkezési és biztonsági költségek miatt lesz egyre drágább. Ezzel szemben szerinte minél több megújuló energiaforrást vonunk be a villamosenergia-termelésbe, költségarányosan annál alacsonyabb termelési költségekkel számolhatunk.

Túltermelési gondok

A konferencián kritikaként elhangzott az is, hogy a bővítés túltermelést is eredményezhet hazánknak. Amikor párhuzamosan fog működni Paks I. négy és Paks II. két reaktora, többet fognak termelni, mint amennyi villamos energiára szükség van akkor, amikor alacsony az áramigény. Éjszaka 4000 megawattnál is kevesebbet használ az ország, a két új blokk pedig pluszban termel 2000–2400 megawattot, és nem lehet kikapcsolni őket. Felvetődik a kérdés: ha Paks I-II. eleve sokat termel, akkor hogyan hasznosítjuk a szél-, a nap- vagy a biogázerőművek áramát? Vagy mi történik a kapcsoltan termelő egységekkel, amelyek a távfűtés ellátása mellett áramot is termelnek? Ezzel kapcsolatban Deák András úgy fogalmazott, nem feltétlenül probléma, ha egy egységes európai piacon Magyarország hosszú távú importőrré válik, miután hazánk erőforrásokban nem számít gazdagnak. „Szegény ember vízzel főz alapon, hosszú távon számomra tolerálható ez a megoldás” – jegyezte meg a Külügyi Intézet munkatársa.

Van Paksnak valódi alternatívája?

A konferencia végén több kérdés is elhangzott a hallgatóság soraiból arra vonatkozóan, hogy mivel lehetne helyettesíteni a paksi bővítést. Az egyik érdeklődő szerint, ha teljesen megújulókkal helyettesítenénk az atomenergiát, az 9-10 ezer milliárd forintba is kerülhet az országnak. Ámon Ada, az Energiaklub igazgatója úgy véli, hogy a lakossági energiahatékonyság megvalósítása 2400 milliárdos összeget jelentene, ám arra, hogy ezt ki finanszírozná, illetve, hogy a nem lakossági szféra esetében milyen további költségekkel számolhatunk, már nem tért ki a válasz.•

 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018

Innotéka