Egy olyan szakembert kérdeztünk erről, aki Magyarországon és a régióban az elsők között kezdett el foglalkozni a vállalati felelősség és fenntarthatóság témakörével. Takács Júlia, az Első Magyar CSR Egyesület (EMVFE) elnöke és a CSR Hungary alapító-ügyvezető igazgatója a gyakorlatorientált CSR-ben hisz. Nem csak az elvont fogalmak szintjén mutatja be hallgatóságának a vállalati felelősség és fenntarthatóság rendszerét. Lefordítja a mindennapok nyelvére is az esélyegyenlőség, az emberi jogok, a fenntarthatóság jelentését, illetve azt, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy ezek megvalósuljanak.

A vállalatirányítási rendszer szempontjából a CSR lenne a kulcs a gazdasági, társadalmi, pénzügyi, környezeti érintettekhez? Hogy egyik előadása címét idézzem: Mi igen és mi nem a CSR?

– Amikor 2006-ban elkezdtünk ezzel foglalkozni, még nem volt ismert és annyira elterjedt a vállalati felelősség és fenntarthatóság fogalma, mint ma. Sokat fejlődött 2019-ig ez a terület Magyarországon is, bár itt is megfigyelhető a fáziskésés a nyugati és a kelet-közép-európai régió között. Nyugat-Európában az 1970-es évek végén, a 80-as évek elején már egyre inkább előtérbe került a vállalati felelősségvállalás. Csakhogy amíg angolszász területen egy-egy fejlődési szakaszra a tudományban vagy egy-egy szakmai terü­leten tíz-húsz év jut, addig a kelet-közép-európai régióban sokkal rövidebb idő áll rendelkezésre. Emiatt több jelenség egy időben, párhuzamosan van jelen. És ez a CSR-re is igaz. Nekünk mindig is rövidebb idő alatt és általában egyszerre kellett több lépcső­fokot is átugranunk, akár a gazdasági, akár a társadalmi fejlődésre gondolunk.

A CSR mennyire kommunikáció, marketing, PR, és mi még ezeken kívül?

– Szerintem a vállalati fenntarthatóságba beletartozik – a zöld kör­nyezet megmentése megközelítésen túl – a társadalmi és a kulturális fenntarthatóság is, mert csak akkor fog működni az egész rendszer. A CSR-nek tehát van egy szociális és környezeti oldala is. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy egy cég, egy szervezet CSR-jét minden esetben rendszerszinten érdemes megközelíteni.
Ez azt jelenti, hogy az adott vállalkozás felelősen próbálja meghozni a döntéseket, és a működésében a mindennapok során egyaránt figyelembe veszi a társadalmi és a környezeti változásokat és igényeket is. Nem biztos, hogy az adott cég mindenben százszázalékos lesz azért, mert körülötte folyamatosan változik a makro- és mikro­környezet. Akár a jogszabályi, akár a politikai változásokra gondolunk, élő, organikus szervezetként kell a változásokhoz alkalmazkodnia a szervezetnek. Ez az alkalmazkodás van, amiben jobban, és van, amiben kevésbé fog sikerülni. Ha a szervezet megfelelően képes alkalmazkodni, akkor túlél, fejlődik, továbblép vagy erősebb lesz a versenytársainál. Ebben az alkalmazkodásban segíthet például a CSR. Ugyanakkor hangsúlyozni szeretném, hogy ezt a fogalmat ne használjuk más szektorok felelősségvállalására, fenntarthatóságára, mivel kifejezetten csak a vállalatokkal foglalkozik, a cégek működési rendszerébe építi be a felelősségi és fenntarthatósági kérdéseket. Az elnevezés – CSR (Corporate Social Responsibility), külföldön CR (Corporate Responsibility) – a corporate szó használatával is kifejezi ezt. Nem csupán marketing­kommunikáció (de ez fontos eleme): idetartozik a környezetirányítástól kezdve az alkalmazottakkal, a beszállítókkal való bánásmódon át az is, hogyan viselkedik a vállalat a helyi közösségben, mennyire jellemző az üzleti etika az egész szervezetre, vagy hogy milyen a felelős vezetői irányítás. Az egész szervezet működését, területeit áthatja a CSR alapelveinek a gyakorlatba ültetése. Ezek az elemek nem külön-külön léteznek, mint valami kirakat­projektek, amit aztán a cég kommunikálhat. Ha így lenne, akkor egy-egy jótékonysági adományozás vagy egy szponzoráció könnyen ahhoz a téves felismeréshez vezetne, hogy csak a pénz határozza meg a CSR minőségét. Ebből, ugye, nem következhet az, hogy minél több anyagi forrással rendelkezik egy vállalat, annál felelősebbnek számít? Nem így van. A CSR szerintem elsősorban gondolkodásmód és hozzáállás kérdése. Egy kisebb magyar vállalkozás is képes arra, hogy felelős és fenntartható céggé váljon. Ugyanúgy kiépíthet egy CSR-rendszert, mint egy nagyvállalat, mellyel optimalizálhatja a rendelkezésre álló erőforrásait is. A kérdés már csak az, hogyan állnak össze az önálló elemek egy CSR-rendszerré, és hogyan fog a saját stratégiája szerint haladni.

A hazai cégeknek mennyire vonzó a vállalati felelősség és fenntarthatóság gondolkodásmódja? Egyáltalán mit nevezhetünk felelős cégnek? Vannak konkrét mérőszámok a vállalati felelősségre vonatkozólag?

– Számos cégnek, szervezetnek szimpatikus, vonzó a vállalati felelősség és fenntarthatóság, vagyis a CSR gondolkodásmódja. Ma már egyre inkább elvárásként is jelentkezik egy-egy közösségben, iparági területen. A vállalati felelősségvállalás teljesítményméré­sére is többféle módszer és iskola létezik.
Nagyon sok cég esetében megvannak külön-külön a CSR-rend­szer elemei. Viszont a legnagyobb kihívás, hogy az összes elem ho­gyan kerül a helyére? Hogyan áll össze egy CSR-rendszerré, ami optimalizálja a rendelkezésre álló erőforrásainkat (idő, tőke, munka­erő…). Hogyan fogunk saját CSR-stratégiánk szerint haladni, üzleti értékünket, verseny­képességünket is növelve? Látszólag elég nehéz helyzetnek tűnik az, hogy hogyan mérjük a láthatatlant, ha tetszik, az érzelmeket.

Milyen előnyeit emelné ki a vállalati felelősségvállalásnak?

– Egyre inkább prevenciós és kontrollszerepet tölt be a CSR a világban. A vállalatoknak a hosszú távú működés szempontjából érdekük ez a tevékenység, mivel a hiánya növekvő kockázatokat rejt magában.
Csak néhány példa a CSR előnyei közül. Erősíti a vállalatok versenyképességét, fenntartható működését. Etikus üzleti magatartásra és megbízhatóságra készteti a cégeket. Növeli a tehetséges, szakmai tudásukban versenyképes munkavállalók mozgásterét és lehetőségeit. Segít a társadalmi-közösségi problémák enyhítésében vagy akár megoldásában is. Alapvető célja, hogy magasabb életminőséget biztosítson az emberek számára.

Merthogy a felelős és fenntartható gazdaság elérése lenne a cél. Hol tart ebben Magyarország?

– 2006-ban tartottuk Magyarországon az első CSR szakmai konferenciát, és azóta minden évben megrendezzük CSR Hungary Summit néven. Ma már úgy látom, hogy az eltelt évek alatt természetszerűleg egyre több ismeret birtokában vannak a cégek, szervezetek. Egyre inkább megpróbáljuk alkalmazni ezeket az alapelveket, hiszen ez közös érdekünk, már csak a magasabb életminőség elérése érdekében is.

Mit ért jobb helyzeten? Megfigyelhető egy olyan tendencia itthon, hogy egyre több vállalat veszi komolyan ezt a kérdést? Ez egy önfejlődés eredménye lehet?

– Minőségi és mennyiségi fejlődést is értek ezen. A felelős és fenntartható vállalat koncepció egyre több cég számára vonzó, s nemcsak hogy vonzó, hanem egyre inkább – a cég működését te­kintve – rendszerben gondolkodnak a CSR-ről. Azt gondolom, hogy nem kötelező jelleggel terjed egyre szélesebb körben a vállalati felelősség és fenntarthatóság.

Vagyis egyre több cégvezető érzi úgy, hogy illik ezzel foglalkoznia?

– Igen, részben ezért, másrészt pedig beletartozik a kulturális alap-értékrendbe, amit követnie kell annak, aki az adott közösség­hez akar tartozni. S szerintem ez jó a helyi közösségeknek, az országoknak és végső soron az egész bolygónak. Az a sok apró változtatás a vállalati működésben rendszerré összeállva szabályozza az értékrendet, ami azt jelenti, hogy a mentalitás, a gondolkodásmód, a magatartásforma is megváltozik szélesebb társadalmi körben is. A CSR nemcsak az üzleti szférában vagy egy-egy iparágon belül éreztette hatását az elmúlt évtizedekben, hanem paradigmaváltást, gondolkodásmód-váltást is előidézett.

Hiszen az emberek többsége valamilyen közösségben dolgozik…

– És viszi haza, a családjába, a baráti körébe azt a magatartás- és viselkedésformát, azokat az értékeket, amiket a munkahelyén tapasztalt. Ez azért jó, mert idővel az egész társadalomban normatívákká válhatnak a felelősségi alapelvek, ami szerintem érezhetően finomíthatja Magyarországon is a közgondolkodást.

Ahhoz, hogy az új szemlélet sikeresen működjön, a vállalati menedzsmentnek be kell építenie a cég üzleti stratégiájába. Hogyan szereznek erről tudomást a gazdasági partnerek és a társadalom?

– Egyrészt a befektetők, beszállítók, hivatalok, gazdasági partnerek a Társa­dalmi Jelentésen, Környezeti Jelentésen és Fenntarthatósági Jelentéseken keresztül szereznek erről tudomást. Ez egy szűkebb kör. Tágabb körben pedig legtöbbször a CSR-kezdeményezések, CSR-projektek azok, melyekkel több, belső és külső érintetti kört is el lehet érni. Például egy cég vagy hivatal profiljához kapcsolódóan energiahatékonysági program keretein belül kidolgoznak egy energiahatékonysági tananyagot középiskolások számára, és a cég munkatársai előadásokat tartanak a diákoknak az adott témában. A cég vagy hivatal a munkatársain keresztül továbbadja a tudását, de közérthető módon, amivel szélesebb körben képes pozitív társadalmi hatást elérni. Természetesen több programelemmel kiegészítve.

Az Első Magyar CSR Egyesület elnökeként mit tapasztal, milyen feladatai vannak?

– Amikor 2010-ben megalakult az Egyesület, még az adományozás és a szponzoráció volt a fő trend. Az adományozás és a szponzoráció egyébként fontos elemei a CSR-nek, de nem azonosak annak egészével. Évente egy-két jótékonysági akció, évente egy-két szponzoráció és kipipálva a CSR…? Nem ez a CSR! Ezért tartom fontosnak hangsúlyozni, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás nem egyenlő az adományozással és a szponzorációval. Történészként mindig az jut az eszembe, hogy ez olyan, mint a középkorban a búcsúcédula vásárlása volt, vagyis mintha pénzzel akarnám megváltani a lelkiismeretemet. Ennél sokkal mélyebb dologról van szó! Rendszerszinten kell gondolkodni! A kirakatprojekt nem elegendő. S emellett úgy gondolom, hogy nagyon sok cég fog értékes kezdeményezésbe, s ez becsülendő, értékelendő, és ezt kommunikálni is kell a külvilág felé.

Egy nemrég végzett felmérés során az derült ki a résztvevők válaszaiból, hogy közel negyven százalékuk véli úgy, hogy a nagyvállalatok igyekeznek jobbá tenni a társadalmat. Mi a helyzet a kis- és középvállalatokkal? Úgy tudom, ez az egyik kedvenc témája.

– Ugyanúgy meg tudják valósítani a felelős és fenntartható működést a kis- és középvállalkozások is, mint a nagyok, például egy zöld koncepció beépítésével, energiahatékony technológia alkalmazásával. Apró változtatásokkal is el lehet indulni a különböző területeken: például, hogy a cég etikusan bánik a munkavállalóival, esélyegyenlőség területén nem tesz különbséget a nők és a férfiak bére között, és így tovább. Az apró elemek összeadódnak, és egy felelős rendszerré állnak össze.
Egy kisebb cég ugyanúgy tehet lépéseket ennek érdekében, mint egy nagyvállalat. Leginkább hozzáállás kérdése, hogyan viszonyul például a helyi közösséghez vagy szervezetekhez. Székesfehérváron például a város cégei példaértékűen fogtak össze az önkormányzattal a helyi bölcsőde és óvodák felújítása érdekében. Ma már egy programmá nőtte ki magát a projekt. Meggyőződésem, hogy nem kizárólag felülről jövő utasítások miatt lesz valami felelős és fenntartható, hanem alulról kell építkezni. A mindennapi életünkben persze nehéz értelmezni a CSR lényegét, hogy konkrétan mit is kellene tenni azért, hogy a bolygónkat megvédjük, vagy hogy hány százalékkal kell csökkenteni a globális szén-dioxid-kibocsátást. Azt gondolom, hogy aki egy magyar városban vagy faluban él, legfeljebb azt tudja kontrollálni, hogy mit tesz a saját környezetében, a munkahelyén, illetve a közösségben, mert érzi, hogy mindez visszahat rá és a családtagjaira. Ez már sokkal inkább emberközelibb megközelítés, mert konkrétabb elemekhez köthető.

Versenyképesebbé lehet-e tenni a CSR-rel a kis- és középvállalkozói, azaz a kkv-szektort?

– Itt van mindjárt a manapság forró témának számító munkaerőforrás (munkaerőhiány) kérdése. Versenyelőnyt jelenthet egy kisvállalkozás számára például az alkalmazottjaival való bánásmód, az esélyegyenlőség vagy az emberi jogok betartása. Egy új ember betanítása fél, egy évet is igénybe vehet, ami időben, pénzben és energiában is sokkal többe kerül, mint a lojalitás kialakítása, valamint az, hogy szociálisan hogyan bánik egy cég vagy szervezet az alkalmazottjaival. Most, amikor munkaerőhiány van, mindez többszörösen is megtérül a kisvállalkozás számára is. De a felelős és fenntartható kkv-k a nagy cégek beszállítójaként is versenyelőnyre tehetnek szert a CSR alapelveinek a gyakorlatba ültetésével. Különösen igaz a mondás, miszerint a legfőbb érték az ember, mivel elindult a harc a jó munkaerő megszerzéséért.

Vajon mi ösztönzi felelős és fenntartható üzleti működésre a vállalatokat? Mivel lehet megszólítani a vezetőket?

– Kiválóan alkalmas erre például a Magyar Üzleti Felelősség Díj. Ki ne szeretne a legjobbak közé kerülni? Azért van jelentőségük az ilyen díjaknak, mert egyfajta verseny formájában szólítják meg az embereket. A közösségtől kapott pozitív visszajelzés arra ösztönzi őket, hogy ne maradjanak le. A verseny miatt tanulnak, képezik magukat, ezért egyre magasabb szintre léphetnek, és közben megértik a CSR lényegét. Fejlődnek. Ez lehet tehát az egyik ösztönző.
Az állami és közintézmények működése szintén lehet ösztönző ilyen szempontból. A saját CSR-projektjük, CSR-kezdeményezésük példaként szolgálhat. A Technológiai és Innovációs Minisztérium más intézményekkel közösen elindította a Tanítsunk Magyarországért! mentorprogramot, amellyel a kistelepüléseken élő, hátrányos helyzetű gyerekek továbbtanu­lását, egyetemekre, főiskolákra való bejutását kívánják segíteni. Mindeközben állami intézmények, hivatalok változtatnak a saját irodáik működtetésén is, például a víz- és energiahatékonyság területen. Már ezzel is óriási eredményeket lehetne elérni, ha szervezetten több területen is követnék ezeket az alapelveket.

Véleménye szerint néhány éven belül jelenthet-e új karrierlehetőséget vagy egy új szakmát a CSR itthon?

– Talán egy kicsit hosszabb idő kell hozzá, de egy jó oktatási rendszerben elképzelhetőnek tartom a ténylegesen szakmai alapokon nyugvó, magas presztízsértékű CSR-vezető vagy munkatársképzés meghonosítását.
A fejlett nyugati világban már nem marketinges, PR, HR, környezetirányítási munkatársak látják el ezt a feladatot, hanem külön CSR-vezetők dolgoznak ezen a területen. Mivel mindig egész rendszerben gondolkodnak, a képzésük során több tudományterületet érintő tudást kell megszerezniük. Kezdve a környezettől a társadalmi problémákig, politikai, gazdasági és egyéb területekről származó információkból kell összerakniuk és átláthatóvá tenniük egy szervezet CSR-rendszerét. Őszintén remélem, hogy idővel Magyarországon is lesz majd ilyen CSR-képzés. Úgy látom, megvan az esély arra, hogy tíz-húsz év múlva már akár önálló szakterületként lehet majd választani, és olyanok foglalkoznak majd vele, akiknek tényleges ismereteik vannak a CSR-ről. Amellett, hogy szívvel és lélekkel gyakorolják majd ezt a szakmát.•