A Magyar Innovációs Szövetség 1991-es közgyűlése határozott az Innovációs Nagydíj alapításáról. Példa nélküli a kezdeményezés, vagy korábban is elismerték valamilyen formában az ilyen teljesítményeket?

– Se az innovációs szövetségnek, se a kezdeményezésnek nem volt előzménye, illetve annyit el kell ismerni, hogy a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, a MTESZ egyik tagozata a nyolcvanas években már felvállalta a műszaki fejlesztés gyorsítását – aminek akkor az elnöke voltam –, talán ez állt a legközelebb a mai értelemben vett innovációhoz. Az innováció fogalma sem volt akkoriban a hazai közbeszéd része, miközben maga a kifejezés száz éve létezik.
1990-ben azzal a céllal hoztuk létre a Magyar Innovációs Szövetséget, hogy az innováció fontosságára felhívjuk a hazai közvélemény, illetve a gazdasági vezetés figyelmét. Miért fontos az innováció? Elsősorban azért, mert döntően ez az alapja a gazdaság fejlődésének, növekedésének – ma is ezt állítjuk. Ennek a missziónak volt eleme a Magyar Innovációs Nagydíj 1991-es megalapítása. Ezzel azt akartuk bizonyítani és elismerni, hogy hazánkban is születnek kiemelkedő innovációs teljesítmények, amiket a szélesebb közvéleménnyel is meg akartunk ismertetni.

A Magyar Innovációs Nagydíj 1991-es megalapítását követő évek után a nagydíjjal járó kisplasztikát 2015 tavaszától már megújult formában vehetik át a nyertesek.

Milyen volt a szövetség és a nagydíj alapításának fogadtatása?

– Ez a kezdeményezés olyan „jól” sikerült, hogy az innováció kifejezés egyre elterjedtebb lett, és olyan mértékben lett a közbeszéd tárgya, hogy ma már sokan úgy érezzük, a kifejezés kiüresedett. Napjainkban mindenki mindenre használja az innováció szót, politikusok és gazdasági szakemberek érzik úgy, ha beszédeikben nem fordul elő legalább kétszer, akkor nem mondanak semmit. Mondanak, csak a fogalom eredeti értelme és tartalma merül feledésbe. Kutatási eredményeket, fejlesztéseket, újdonságokat is innovációként emlegetnek, ami sajnos félrevezető. Egyébként egyre több az elhasznált kifejezés, az innováció mellett ilyen a verseny­képesség, az innováció által vezérelt gazdaság vagy éppen az innováció a gazdaság hajtóereje szlogenek.

Hogyan állítható helyre a kifejezés eredeti értelme?

– Nagyon nehezen, de mi mindent megteszünk azért, hogy visszanyerje igazi tartalmát. A díjjal immáron negyedszázada olyan folyamatokat ismerünk el, amelyeknek a végén kimutatható gazdasági siker van. Nem kutatás, nem fejlesztés, nem találmány, nem újítás, hanem mindezek alapján létre­jövő érdemi piaci siker. Az Innovációs Nagydíj elbírálásánál az egyik döntő szempont tehát a gazdasági siker. A díjátadókon mindig kihangsúlyozzuk, hogy hány milliárd forint hasznot hozott, hány száz, esetleg ezer új munkahelyet teremtett az adott eredmény. A mi értelmezésünk szerint – ami megegyezik a hivatalos EU-iránymutatásokkal is – csak azt nevezzük innovációnak, ami egyúttal piaci sikert is elért.

A kezdetektől fogva részese ennek a kezdeményezésnek. Miért tartotta fontosnak, hogy ott legyen az indulásnál?

– Nehéz erről úgy beszélni, hogy a kívülálló számára a válasz ne tűnjön szerénytelenségnek. 1990-ben én kardoskodtam a Magyar Innovációs Szövetség létrehozása mellett, mint ahogy én találtam ki az Innovációs Nagydíjat is. Ezt követte az ifjúsági innovációs verseny meghirdetése. Szükség volt ezekre, küldetésük volt ezeknek a kezdeményezéseknek, mert egy fejlett társadalom nem létezhet innováció nélkül.

A Magyar Innovációs Nagydíj pályázaton azok a Magyarországon bejegyzett vállalkozások vehetnek részt, amelyek az előző évben kiemelkedő műszaki, technológiai, gazdasági innovációs teljesítménnyel jelentős üzleti hasznot értek el. Mi minősül kiemelkedő innovációnak?

– Ha újdonságot tartalmaz, ha korábban nem ismert tartalommal bír, illetve az a valami legyen eladható, legyen gazdasági és társadalmi haszna. Az egyik amerikai közíró szerint a kreativitás az, amikor az álmodozás a cselekvéssel találkozik. Az innováció pedig, amikor a kreativitás a tőkével találkozik. Kreativitás társadalmi szempontból haszontalan is lehet, amikor valaki teljességgel értelmetlen dologban éli ki magát.

1994-ben futott be a legtöbb jelentkezés, akkor 94 pályázatot minősítettek megvalósult innovációnak. A legutóbbi kiírásra érkezett művek közül 32 pályázat kapott hasonló minősítést, ami nem sok, illetve mégis az, mert több, mint amennyit az azt megelőző években postára adtak. Mivel magyarázza az érdeklődés hullámzását?

– Az első években beérkezett pályázatok közül sok formai okok miatt megbukott. Az akkori jelentkezők még nem voltak tisztában azzal, hogy mi az igazi innováció. Volt, aki irodalmi alkotással pályázott, más kereskedelmi tevékenységgel jelentkezett, amiben nem volt új dolog. Az ilyen beadványokat elutasítottuk. Ahogy teltek az évek, egyre szélesebb körben lett egyértelmű, hogy milyen pályázatokat várunk.

Eddig összesen 1161 jelentkezés érkezett, ebből 1009 volt megvalósult, sikeres innováció. Mi magyarázza az eltérést? A pályázók nem tudják, hogy mi tekinthető sikeres innovációnak, idén is 38 munka közül 32-t fogadtak el megvalósult innovációként, hat jelentkezést utasítottak el.

– Sokaktól halljuk, hogy a pályázati kiírást nagyon szájba­rágó módon fogalmaztuk meg, de látható, hogy mi áll ennek a hátterében. Az egyik elutasított jelentkező különleges görkorcsolyával jelentkezett, amiből közvetlen környezetében eladott pár száz darabot. Tényleg nagyon sikeres megoldásról van szó, korszerű anyagokat használt fel, innováció volt, de a gazdaság egésze szempontjából nem nevezhetjük jelentős innovációs teljesítménynek. Ha elad belőle egymilliót, milliárdos forgalmat bonyolít le, na, akkor jelentkezzen, mert akkor már jelentős teljesítmény lesz a javából. Mi a kiugró teljesítményeket keressük, amelyek a gazdaság egészére hatnak. A magyar gazdaságnak innovációvezéreltnek kell lennie, ezen azt értjük, hogy a gazdasági szereplők olyan innovációs teljesítményeket hozzanak létre, amelyek a saját növekedésük mellett a gazdaság egészét is befolyásolják. Innovatív gazdaságon nem a sok-sok összeszerelő üzem létrehozását értem – bár ezek is fontosak, hiszen munkahelyek százait, ezreit teremtik meg –, mert ezeknél a hozzáadott érték nem túl magas. Az egyik autóipari cégnél ez az arány hét százalék, miközben a 2016-os nagydíjasunknál, a 77 Elektronika Műszeripari Kft.-nél közel 65 százalékos hozzáadott értékről beszélünk. Minél több ilyen céget szeretnénk, mert ezeknél van igazi teljesítmény. Ha egy multinacionális cég létrehoz nálunk egy fejlesztőközpontot, az eredmények – és az innovációs teljesítmény – az anyaközpontban jelennek meg.

A huszonötödik kiíráson megfelelt 32 jelentkezés innovációs teljesítményével több mint 21 milliárd forintnyi többletárbevételt értek el, és közel 400 új munkahelyet hoztak létre. Milyen szempontok alapján rangsorolják a jelentkezőket?

– A beérkező pályázatokat egyetemi professzorokból, válla­lati vezetőkből, az innovációs nagydíjat korábban elnyert vállalatok képviselőiből álló független bírálóbizottság értékeli. A díjak odaítélésénél döntő szempont az innováció révén elért többletárbevétel. Hasonlóan fontos a társadalmi haszon, illetve az újdonság műszaki tartalma, de a környezetvédelmi szempontok is sokat nyomnak a latban. Nem díjazhatunk olyan innovációt, amely növeli a környezetszennyezést, csökkenti a foglalkoztatottságot.

Az innovációk forrása 87 százalékban saját pénz. Ebből az következik, hogy külföldi cégek leányvállalatai elvétve jelentkeznek a pályázatra?

– Ezeknél a cégeknél – kevés kivételtől eltekintve – nem folyik érdemi innováció. Az Audi Győrben létrehozott egy kutatóintézetet, egyetemi tanszéket is alapított, de az oda befutó megrendelések németországi megkeresések. A viszonylag olcsó magyar szellemi kapacitás innovációs teljesítménye az anyaországi központban realizálódik. Ha jól tudom, több mint negyven multinacionális cég tart fenn kutatóintézetet nálunk, de ezeknek minimális a hatásuk a magyar gazdaságra.

Saját kutatás-fejlesztésen alapul az idei pályázatok 82 százaléka, a többi belföldi technológiai transzfer. Kiemelne néhány olyan eredményt, ami közel áll Önhöz? – és most nem csak az idei évre gondolok.

– A Magyarországon működő durván 800 nagyvállalat negyede, azaz hozzávetőleg kétszáz cég ipari termelővállalat, a többi döntően a szolgáltatóiparban munkálkodik. A kétszáz kivétel nélkül innovatív cég. Ebbe a körbe tartoznak például a hazai gyógyszergyárak, a Mol, az MVM és a Paksi Atomerőmű is. Saját erejükből fejlesztenek, gyártanak, nyernek el megbízásokat. Az 5-10 milliárdos forgalmú, közepes méretű hazai vállalkozás közül ugyancsak körülbelül százötven-kétszáz tekinthető innovatívnak, ezek majd mindegyike szerepel az elmúlt huszonöt év díjazottjai között. Látszólag sokan vannak, de a gazdaság egészéhez viszonyítva sajnos kevesen. Ha ezekből tízszer ennyi lesz, akkor elmondhatjuk, hogy a gazdaságunk innovatív. Most csupán annyit mondhatunk, hogy vannak innovatív vállalataink.
Ha a kedvenceket kérdezi, akkor az idei jelentkezők közül mindenképpen kiemelném a Paksi Atomerőmű innovációját. Száz mérnök három éven át tartó fejlesztőmunkájának köszönhetően olyan eljárást dolgoztak ki, aminek eredményeként a VVER típusú reaktorokat üzemeltető országok közül a világon elsőként Pakson tértek át a 11 hónapos üzemeltetési ciklusról a 15 hónapos üzemeltetési ciklusra. Ennek köszönhetően a Paksi Atomerőmű évente átlagosan 26 nappal több időt üzemel, aminek köszönhetően 312 gigawattórával több villamos energiát termel, és évente 3,2 milliárd forint többletbevételt ér el. Ez a növekmény megfelel egy 35,6 megawattos névleges villamos teljesítményű erőmű teljesítményének, közel 100 ezer átlagos magyar család villamosenergia-igényét fedezi, 1 százalékkal csökkenti Magyarország villamosenergia-importfüggőségét. Ez a pályázat érzékeny témát érintett, hiszen a magyar atomerőmű fejlesztésével kapcsolatban megoszlanak a hazai vélemények. Mi úgy gondoltuk, hogy a legtisztább energiaforrással (ha úgy tetszik, zöldenergiával) kapcsolatos innovációt támogatni kell.

A 2016-os nagydíjra pályázók 61 százaléka Budapestről és környékéről futott be, 26 százaléka kelet-magyarországi és csupán 13 százaléka nyugat-magyarországi innováció. Az ember azt várná, hogy a nyugat az innovatívabb, miközben ennek az ellenkezője az igaz. Mi a magyarázat?

– Talán az, hogy Nyugat-Magyarországon nincs foglalkozta­tási probléma. A cégek kevésbé érdekeltek az új megoldások keresésében. Kelet-Magyarország ebből a szempontból ínségesebb állapotban van. Ott nagyobb az igény arra, hogy a tőke­szegény vállalkozások mérnökei költségcsökkentő megoldásokon törjék a fejüket. Ez a különbség nem csak a felnőttekre, a fiatalokra is igaz. Az ifjúsági innovációs versenyre is Kelet-Magyarországról kétszer annyi a jelentkező, mint az ország nyugati feléről.

Több visszatérő nyertest is találni a Magyar Innovációs Nagydíjasok között – erre példa a 2016-os győztes 77 Elektronika Kft. mellett a Mediso Orvosi Berendezés Fejlesztő és Szerviz Kft. és a Richter Gedeon Vegyészeti Nyrt. Ezek a cégek tekinthetők a hazai innováció motorjainak?

– Ezek a vállalkozások arra példák, hogy az innováció a vállalkozói lét egyik formája. A kérdésben említettek nem egyszer találtak ki valamit, s próbálnak abból évtizedeken át megélni, hanem ez a folyamat a működésük mindennapjait áthatja, állandóan jelen van. Miközben az egyik terméket gyártják, a következő kutatása már folyik. Ez a ciklikusság jellemző rájuk, különösen kiemelkedő a 77 Elektronika, mint Magyarország egyik leginnovatívabb vállalata.

A 77 Elektronika Műszeripari Kft. a 2000-es nagydíjat, 2007-ben a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Ipari Innovációs díját követően idén ismét a nagydíjat nyerte el a Félautomata vizelet üledék analizátor termékcsalád kifejlesztéséért és forgalmazásáért, mellyel közel 65 százalékos hozzáadott értéket teremtett. Zettwitz Sándor ügyvezető igazgató Kövér László ház­elnök és Pálinkás József NKFIH-elnök társaságában.

Ez a szemlélet egyetlen személyhez köthető? Ha ilyen szemléletű az igazgató vagy a tulajdonos, akkor lesz innováció, ha másként gondolkodik, akkor dolgozhatnak nála a legjobb mérnökök, akkor sem lesz semmi?

– Valóban az innováció menedzsmentfilozófia. Ha ez hiányzik, az innovatív mérnökök nem tudják áttörni a falakat. Az innováció nem lehet egy-két elhivatott hóbortja, akkor nyer teret, ha a céget irányító menedzsment egésze ezt a szemléletet vallja.

A Magyar Innovációs Szövetség K+F tagozatának elnöke, Grasselli Norbert azt nyilatkozta magazinunknak, hogy nincs olyan sok innovatív intézmény és vállalkozás hazánkban, hogy jelentősen növelni lehetne a szövetség létszámát, ami stabilan 300 körül mozog, a belépések és kilépések száma nagyjából kiegyenlített. Ez azt jelenti, hogy a nagydíjra pályázók is csak egy meghatározott körből, a szövetség tagságából kerülnek ki, vagy akadnak meglepetések?

– Szó sincs róla. Ezt a pályázatot nem a tagságunknak írtuk ki, illetve nem az érintetteket részesítjük előnyben. Ennek érdekében független bírálóbizottság választja ki a legjobbakat. Az idei jelentkezőknek is csupán a harmada tagja az innovációs szövetségnek. A lehető legszélesebb körben hirdetjük ezt a megmérettetést, ezzel magyarázható, hogy másokhoz is eljut a díj híre.

Milyen a presztízse ennek a díjnak?

– A nagydíjjal járó egymillió forint sem elhanyagolható, de ennél messze jelentősebb az a társadalmi presztízs, amit a díjazottaknak köszönhetően ez az elismerés kivívott magának. Meggyőződésem, hogy hazánkban a vállalatoknak adható elismerések közül ez a legnagyobb. A Parlamentben ünnepélyes keretek között adja át a legfőbb közjogi méltóságok egyike – az utóbbi években ez a személy az országgyűlés elnöke. A díjhoz kapcsolódóan minden évben rendezünk egy konferenciát, ahol az előző év díjasai elmondják, hogy esetükben az elismerés milyen hatással volt a következő évi tevékenységükre. Az érintettek majd mindegyike arról számolt be, hogy a díjazást követő évben jelentősen megnőttek a bevételeik. Korábbi példámnál maradva például a 77 Elektronika Műszeripari Kft. néhány éve ötmilliárd forintos bevételt tudott felmutatni, tavaly már 26 milliárd forint volt a forgalmuk. A többiek is azt mondják, hogy az elismerés jelentős hazai és külföldi ismertséggel és ezzel párhuzamosan érdemi piacbővüléssel járt.

A díjakat minden évben a Parlamentben, ünnepélyes keretek között adják át, az elismerés a díjazottak tapasztalata szerint jelentős hazai és külföldi ismertséggel és ezzel párhuzamosan érdemi piacbővüléssel jár.

Milyennek látja az utánpótlást? – az ifjúsági innovációs versenyen is csökken az érdeklődők száma, és ami érdekes, hogy a határon túliak aktívabbaknak tűnnek, mint az anyaországiak.

– Inkább stagnál, mint csökken a jelentkezések száma, de ami fontos, hogy egyre jobb pályamunkákkal jelentkeznek a fiatalok. Sokszor hihetetlen nívójú ötletekkel kopogtatnak a középiskolások. Két évvel ezelőtt egy budapesti gimnazista, Király Szilvia az embrionális és indukált pluripotens őssejt eredetű endothelsejtek életképességét vizsgálta 3D extracelluláris kötőszöveti mátrixon, továbbá a 3D vázat benépesítette endothelsejtekkel. Az eredmények azt bizonyították, hogy nincs különbség egyik sejt között sem működésében, sem felépítésében. A városmajori szívklinikán dolgozott az akkor harmadikos diák, elképesztő elkötelezettséggel. Sokan nem hitték el, hogy valóban ő preparált, dolgozott a központban. Pedig így volt. Sok hasonló eredménnyel találkoztunk az elmúlt két és fél évtizedben, amiket természetesen a háttérből felnőttek segítettek. Tanárok, szülők, esetleg a kutatásnak helyet adó felsőfokú intézmények pátyolgatják a fiatalokat, hiszen az nem várható el, hogy valaki saját labort építsen otthon. És ez természetes, mert a felnőttek is csapatban dolgoznak, úgy érnek el sikereket.

Terveznek-e bármilyen változtatást a pályázati rendszerben?

– Gyorsan változó világunkban huszonöt év nagy idő. Ahogy nem jó, ha valaki sokáig vezeti ugyanazt a szervezetet, úgy nem jó, ha egy díj ugyanolyan keretek között mozog. Frissítésre van szükség, de azt ne tőlem, az alapítók egyikétől kérdezze, hogy miként kellene alapjaiban megújítani ezt a rendszert. Úgy érzem, közelebb kellene hozni a startup vállalkozásokat, mert ezektől várhatók azok az innovációs teljesítmények, amelyek előbb-utóbb a gazdaság egészére kihatnak. Azt nem tudjuk megmondani, hogy a mai garázscégek közül melyik lesz a legjobb, de mindegyiket segíteni kell. Tetszik, nem tetszik, korszakváltás előtt állunk. Akik a rendszerváltás idején az élvonalban voltak, elmúltak ötvenévesek. Nem értik úgy a mai huszonévesek és harmincasok világát, ahogy érteni kellene. Magam is azt állítom, hogy a számunkra sokszor szokatlan harmincéves korosztályt kell támogatni, mert az visz előre. Őket kell helyzetbe hozni.

Min kellene változtatni ahhoz, hogy a hazai gazdaság egésze innovatív legyen?

– Amikor azt hallom, hogy az innováció alapfeltétele a gazdasági stabilitás, a megfelelő munkaerő-utánpótlás és jogbiztonság, az jut eszembe, hogy ez valóban így van, ám ezek megteremtése, létrehozása nem megy egyik napról a másikra, ehhez legalább egy generációnyi idő kell. Amikor évente változnak a működési feltételek, módosulnak az adójogszabályok, akkor nem beszélhetünk stabilitásról. Most, a jó irányba megváltoztatott tanterveknek köszönhetően például öt-tíz-tizenöt év múlva lesznek csak jól felkészült mérnökeink.

Folytatja még a Magyar Innovációs Nagydíjjal kapcsolatos munkát?

– Amíg erővel bírom, jelen leszek.•