2015. november 4.

Szerző:
Bogdán Zoltán

Legyen zöld, innovatív és eladható!

Közel százan voltak kíváncsiak a Földművelésügyi Minisztérium és a Herman Ottó Intézet rendezvényére október közepén, amely az I. Öko-innovációs Konferencia címet viselte. A meghívott előadók – nem véletlenül – viszonylag keveset foglalkoztak a legújabb zöld technológiák szakmai részleteivel, annál többet a hazai és az uniós pályázati lehetőségekkel. Kiderült, hogy egyáltalán nem reménytelen pénzt szerezni „zöld-innovációs” projektekre, csak a hazai operatív programok mellett éberen kell figyelni a brüsszeli pályázatokat is.


A vállalkozói érdeklődés persze, nem volt annyira meglepő, egyértelműen visszavezethető a nem túl rózsás magyar kutatás-fejlesztési és innovációs helyzetre és a várva várt új pályázati lehetőségekre. Hiszen, mint a rendezvénynek hangsúlyos szakmai hátteret adó Ökoindustria kiállításon is látható volt, a magyar vállalkozók fejéből rengeteg „zöld” ötlet pattan ki, gyakran olyan technikai megoldásokat találnak ki, amit még senki a világon. Csakhogy – és ezt már egyre többen látják vagy kényszerűen belátják – a még oly nagyszerű ötlet sem innováció, ha nem kelti fel a piac érdeklődését, és nem termel pénzt.
Ahhoz viszont, hogy egy ötletből prototípus, majd abból piacérett termék legyen, nemcsak rengeteg ötlet, idő és energia, de még ennél is több pénz szükséges. A magyar kis- és középvállalkozásoknak (valamint a mikrovállalkozásoknak) pedig az első háromból még csak-csak akad a raktáron, ám tőkéből a legritkább esetben. Ha erősen hisznek projektjükben, természetesen vehetnek fel (például növekedési) hitelt, de azért mégiscsak kedvezőbb, ha valaki – mondjuk az Európai Unió vagy a magyar állam – megfinanszírozná a szükséges összeg egy részét, még jobb, ha az egészét. Érthető hát, hogy a mikrovállalkozásoktól a nagy cégekig egyre többen követik figyelemmel a hazai (GINOP, VEKOP, TOP stb.) pályázatok kiírását. Van azonban egy fontos változás, hogy a kormány, úgy tűnik, szakított a 2013-ig érvényben volt „megengedő” szabályozással, és a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs (NKFI) Hivatal megalakulásával jelentős szigorításokat léptetett, illetve léptet életbe. A „majdnem” innovációkra ezentúl nem lesz pénz, csakis azokra, amelyek valóban innovációk és a piacon is megélnek.

A magyar kkv-k számára a hazai források mellett elérhető egy másik lehetőség is: a magyar cégek minden további megkötés vagy hazai engedély nélkül közvetlenül is pályázhatnak brüsszeli forrásokra. Igaz, hogy csak angolul, és meglehetősen bonyolult előírásoknak megfelelve, ugyanakkor komoly eséllyel.
A konferencián megjelent „zöld” vállalkozók tehát minden bizonnyal erről szerettek volna első kézből származó többletinformációkhoz jutni: milyen projekt esetén van igazi esélyük a hazai pénzekre, illetve mit kell ahhoz teljesíteniük, hogy közvetlenül az Európai Uniótól nyerjenek el támogatást.
A felkészült előadóknak köszönhetően számos kérdésükre meg is kapták a nem mindig megnyugtató, de legalább tényszerű választ. Akadt szakember, aki a hazai, más viszont a brüsszeli források elméleti elérési útvonalát vázolta föl, és volt olyan cégképviselő is, aki saját tanácsadói tapasztalataira építve gyakorlati példákon keresztül mutatta be a két útvonal előnyeit, hátrányait és buktatóit.

Itthon megkerülhetetlen a GINOP

Gedei Gábor, a Nemzetgazdasági Minisztérium Operatív Irányítási Főosztályának projektmenedzsere igen részletesen ismertette a GINOP (Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program) mélységeit és összegeit. Illetve leginkább azt, hogy megítélése szerint melyik fejezetben (prioritásban) van a legnagyobb esélyük az ökoinnovációval foglalkozó cégeknek, hogy pályázati forrásokhoz jussanak.
Bevallása szerint, amikor megkapta a fel­kérést, kissé el is bizonytalanodott, hiszen rengeteg előadást tartott már ugyan a GINOP-ról, de ökoinnovatív szempontból eddig még nem vizsgálta meg a programot. Aztán sikerült megtalálnia azokat a vonatkozásokat, amelyek érdekesek lehetnek az ilyen projekteken dolgozó vállalkozóknak, később pedig meggyőződött róla, hogy szinte az egész – 2015 februárjában elfogadott – GINOP érdekes lehet az „ökoipar” számára.
Hiszen a GINOP célját és lényegét tulaj­donképpen egyetlen szóban is össze lehetne foglalni: gazdaságfejlesztés. (Papíron természetesen eddig is ez a volt a cél, ám komoly összegek mentek el nem feltétlenül ilyen célokra.) Kiemelt szerepet kap benne a feldolgozóipar, a kutatás-fejlesztés, az energiahatékonyság vagy a turizmus, és szinte mindegyiknek van vagy lehet „zöld” vonatkozása.

A GINOP-on belül létezik nyolc, úgyne­vezett tengely vagy prioritás. Ezek közül a „zöld” kkv-k számára talán az 1. prioritás lehet a legfontosabb, amely a Kis- és középvállalkozások versenyképességének javítása címet viseli, és 490 milliárd forintot tartalmaz. Ennek egy pályázata (felhívása), amelyet mikro-, kis- és középvállalkozások termelési kapacitásainak bővítésére írtak, jellemző módon annyira sikeresnek bizonyult, hogy már fel is kellett függeszteni.
Szintén kiemelten érdekes lehet a kisvállalkozások számára a 2. prioritás, amelynek elnevezése önmagáért beszél: Kutatás, technológiafejlesztés és innováció, 523 milliárd elosztható forinttal. Természetesen a 3. (Infokommunikációs fejlesztések), a 4. (Energia) vagy a 7. (Turisztika) prioritás is tartogathat a kis- és középvállalkozásoknak megfelelő kiírást, ez azonban már nem ennyire magától értetődő.
Az előadó szerint a GINOP stratégiai cél­jai között hangsúlyozottan szerepel a mikrovállalkozások, valamint a kkv-k támo­gatása is. Aki viszont 100 százalékos támogatásban reménykedik, az csalódni fog, mert általában csak legfeljebb 50 százalékhoz juthat hozzá. A kiírók szerint ugyanis, aki nem érzi annyira jónak vagy fontosnak a projektjét, hogy a saját pénzét is beletegye, abból aligha lesz sikeres vállalkozás.

A GINOP prioritásainak arányai (Forrás: NGM)

Gedei Gábor felhívta a figyelmet egy feltehetően kevesek által ismert időbeli korlátra is: az EU-s előrejelzések szerint 2020 után már egyáltalán nem lesznek a mostaniakhoz hasonló pályázati pénzek. Jelenleg ugyanis vissza nem térítendő támogatásokat is lehet kérni. 2020 után viszont valószínűleg hiába kér bárki is, nem fog ilyet kapni, csak visszatérítendő támogatást, amit pedig hitelnek vagy kölcsönnek is nevezhetünk. Nagyon nem mindegy. Mivel a kormány célja egy erős, egészséges ipar és gazdaság létrehozása, amely 2020 után is életképes lesz, az EU-s pénzekből a következő öt évben kell felpörgetni a magyar gazdaságot és a kkv-kat is. A 12 ezermilliárd forintból juthat a kis- és középvállalkozásoknak, és ezen belül az ökoinnovációnak is, csak időben kell ébredni.
Az előadás végén nem véletlenül jegyezte meg a szakember, hogy a pályázatokat kizárólag elektronikusan, interneten keresztül lehet intézni, azonban egy dologra figyelni kell: ha valaki nem rendelkezik hitelesített elektronikus aláírással, azt automatikusan kizárják. A hazai pályázók 40 százaléka már ezen az akadályon elbukik…

A direkt út is járható

Tóth Orsolya, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal Nemzetközi Kapcsolatok főosztályának munkatársa a támogatásoknak egy másik elérési útvonalát vázolta föl, amely teljesen független a hazai pályázati rendszertől, így a GINOP-tól vagy a másik kilenc operatív programtól.
Az előadó természetesen nem vállalkozhatott a közvetlenül megpályázható teljes brüsszeli támogatási struktúra ismertetésére, csak egy elemét, a Horizont 2020-at járta körül. A konferencia jellegének megfelelően pedig ezen belül is elsősorban a környezetvédelmi program pályázati lehetőségeit. (A Horizont 2020 az Európai Unió kutatás-fejlesztési és innovációs politikája, 2014 és 2020 között közel 79 milliárd eurós költségvetéssel gazdálkodik.)
Mivel az EU minden programját a versenyképesség és a munkahelyteremtés növelésének céljából alkotja meg, a H2020-nak is az a legfontosabb célja, hogy a kutatásokból a piacon is hasznosítható termékek jöjjenek létre. Ezért az innovációs lánc minden részére ad támogatást.

A H2020-nak három fő pillére, priori­tása van: a Kiváló tudomány, az Ipari ve­zető szerep és a Társadalmi kihívások. Ezen belül kiemelt a kkv-k támogatása is, de a társadalmi kihívások kezelésén van a fő hangsúly. Ide tartozik például az éghajlat­változás, a környezetvédelem, az energetika és a közlekedés. (A kkv-k számára van egy igen jelentős könnyítés: nekik nem kötelező minimum három országból származó konzorciumokban indulniuk, egyedül is beadhatnak pályázatot – természetesen elektronikusan és angolul.)
Az úgynevezett környezetvédelmi keretprogram kétéves munkaprogramokkal operál. Mostanában jelennek meg a 2016-os felhívások, több mint 300 millió euró van erre a célra. Mivel ez egy innovációs program, talán nem is kell külön hangsúlyozni, hogy a kiíró minden egyes esetben igazi innovatív megoldásokat vár, amelyek nemcsak Magyarországon, hanem európai szinten is újdonságot jelentenek.
A fő prioritások között meg kell említeni az éghajlatváltozással, a szén-dioxid-kibocsátással, a fenntartható fejlődéssel és a tiszta ivóvízzel kapcsolatos témákat. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a „körkörös gazdaság” (Circulas Economy), az „intelligens és fenntartható városok” (Smart City and Sustainable Cities) témakörök a bizottság legújabb kedvencei, itt minden bizonnyal jóval nagyobb eséllyel pályázhatunk támogatásra.
Nem lényegtelen, hogy az úgynevezett kutatási és innovációs akcióknál akár 100 százalékos támogatást is kaphatunk, míg a „sima” innovációknál és a kkv eszközöknél ez az arány 70 százalékos. A tervezés szempontjából fontos tudni, hogy a pályázat beadásától az esetleges sikeres szerződés­kötésig általában 6-8 hónap telik el.

Brüsszel vagy Budapest?

Az inkább elméleti jellegű előadások után következett a gyakorlat. Irk Attila, a Green Carpathia Vezetői Tanácsadó Kft. ügyvezetője ugyanis a saját tapasztalataikat osztotta meg a hallgatósággal. Ők nagyrészt hazai pályázatírásból, illetve a Brüsszelben benyújtandó fejlesztési tanulmányok készítéséből és menedzseléséből élnek, ezért bőven van összehasonlítható tapasztalatuk.
Az előadó szerint sok a hasonlóság és még több a különbség a két pályázati rendszerben, de az igazi dilemma még jóval a jelentkezés előtt merül föl. Egyértelműen el kell döntenünk, hogy a termékünket, technológiánkat valóban alkalmasnak tartjuk-e arra, hogy a határainkon kívül is sikeres legyen. Nagyon át kell gondolnunk, hogy projektünk a fejlett országok számára is érdekes lehet, vagy maradjunk csak a magyar piacon.

Brüsszel ugyanis egyértelműen azokat a projekteket támogatja, amelyek nem lokális vagy országos, sokkal inkább európai vagy világméretű problémára adnak választ. Vagyis az innováció műszaki háttere helyett sokkal fontosabb a társadalmi és a környezeti hasznosság. Két év tapasztalata alapján elmondható, hogy a magyar pályázók nagy része azért bukik el Brüsszelben, mert alapvetően nem piacképes projektekben, hanem tudományos újdonságokban gondolkodnak, ami nagyon érdekes lehet a szakemberek számára, de nem biztos, hogy a piac is vevő lesz rá. A bírálóbizottságokban négy ember közül csak kettő szakmabeli, a másik kettő például kockázati tőkebefektető, aki az üzleti lehetőséget figyeli. Az üzletembereknek pedig csak egy dolog fontos: eladható lesz-e a termék vagy sem. Meghallgatják a műszaki részleteket, ám közben egyre azon gondolkodnak, lesz-e ebből megtérülés, hogyan fog pénzt hozni nekik ez a projekt.

Mondani sem kell, hogy a saját termékünk, fejlesztésünk „kiválóságát” igen nehéz objektíven megítélni, ezért a legtöbb vállalkozás tanácsadó cégek segítségét kéri annak eldöntésére, hogy Budapest vagy Brüsszel. Már csak azért is, mert a komplett EU-s pályázat elkészítése nem kevés időbe, energiába és pénzbe kerül. Szerencsére hazai és brüsszeli forrás általában van bőven, igazán megfelelő projekt esetén a legnagyobb feladat tulajdonképpen a források kiválasztása.
Ha a döntés már megszületett, felgyorsulhatnak az események. A hazai (GINOP, VEKOP, TOP stb.) pályázati rendszer ugyan gyakran változik, ám az alappillérei és a filozófiája azért változatlan, és magyarul kell beadni a papírokat.
Brüsszelben természetesen az angol a hivatalos nyelv, de talán még nagyobb a kü­lönbség a két pályázati rendszer megfogalmazott céljai között. Az EU azt várja el, hogy piacképes legyen a termék, az eszközök nagy része is a piacra vitelt támogatja – jóval hangsúlyosabban, mint a hazai GINOP. Mindezt igen alapos szakmai tanulmányban kell megfogalmazni. Megvalósíthatósági tanulmány is kell, marketingterv, szakmai terv – kifogástalan szakmai angolsággal. Itthon van hiánypótlás, Brüsszelben nincs. Ott csak egyszer lehet elkészíteni az anyagot, annak tehát tökéletesnek, hiánytalannak kell lennie. Persze megnyugtató lehet, hogy 2014 óta folyamatosan újratermelődnek a pályázati kiírások, ha a novemberiről lecsúsztunk, a márciusit elérhetjük.
Aki Brüsszelbe készül, annak azt is el kell döntenie, hogy egyedül, kkv-ként akar pályázni vagy konzorciumban. A kkv-k itthon csak meglehetősen bonyolult matematikai művelettel tudják kiszámítani, hogy a GINOP-ból hány százalék a támogatás, ez Brüsszelben egységesen 70 vagy 100 százalék.

Óriási különbség, hogy a brüsszeli pályázatoknál (a GINOP-pal ellentétben) nem zárják ki sem Budapestet, sem a központi régió más településeit. Vagy nem ismerik a régiókat, vagy nem tartják fontosnak, mindenesetre nem számít a szempontrendszerükben. Tehát nyugodtan beadhatunk a fővárosból is egy kkv-s direkt pályázatot. (Egyébként a GINOP-ban vannak ilyen „másik telephelyes” kiskapuk, ennek részletezése azonban messzire vezetne.)
Még néhány különbség: itthon a szolgáltatókat gyakorlatilag kihagyták a GINOP-ból, Brüsszelben az ilyen cégek is tudnak pályázni. A hazai pontrendszer ugyan objektív, könnyen kiszámítható, viszont a pontok jelentős részét a cég korábbi tevékenysége adja. Brüsszelben erre nem figyelnek, ott egy új cég is eséllyel indulhat. Feltéve, hogy valóban újszerű a terméke.
Irk Attila mindazonáltal óva intette a ma­gyar vállalkozásokat, hogy fölösleges illúziókba ringassák magukat a brüsszeli pályázatokkal kapcsolatban. Hihetetlenül nagy ugyanis a küzdelem a forrásokért. Tavaly például az elméletileg nyertes EU-s kkv-k 40 százalékának jutott csak pénz, a többi oklevelet kapott. Ebből le lehetne vonni cinikus következtetéseket is, de inkább az üzenetre érdemes figyelni: a magyar vállalkozóknak Brüsszelben nem szimplán jó, hanem nagyon jó, sőt kiváló projektekkel, üzleti tervekkel kell versenyezniük.

Exportsegítő kereskedőház

Pál Kata, a Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH) ágazati-technológia és tudástranszfer igazgatója előadásában azokhoz a vállalkozásokhoz szólt, akik már túl vannak a pályáztatási megpróbáltatásokon, és rendelkeznek olyan versenyképes árualappal, amivel esetleg külföldön is labdába lehet rúgni. Az MNKH-nak ugyanis az az egyik legfontosabb feladata, hogy segítse a hazai kkv-k versenyképes, magas hozzáadott értékű termékeinek, szolgáltatásainak, technológiáinak exportját. Ezen belül pedig az arra érdemes magyar ökoinnovatív vállalatokat szeretnék bevonni a nemzetközi vérkeringésbe.
Azoknak is segítenek, akik már exportáltak valaha, meg azoknak is, akik még soha: igyekeznek bemutatni, milyen árualappal, tudással, felkészültséggel, esetleg nyelvtudással kell rendelkezni ehhez. Már több ezer hazai kkv-vel alakítottak ki gyümölcsöző kapcsolatot, és folyamatosan várják az újabb jelentkezőket.
Pál Kata maga személyesen is maximálisan hisz a know-how-ban és a tudástranszferben, és meggyőződése, hogy a hazai in­novatív technológiákat érdemes megmutatni a világnak. Különösen a környezet- és élelmiszeriparban, a biotechnológiában, de bármilyen más iparág felé is nyitottak. Négy konkrét, egymástól igen távol álló kkv-s példát is említett, akikkel már kapcsolatban állnak, és akiktől külföldi áttörést várnak. Az egyik cég az építőipari hulladékkezelésben mutatott fel abszolút újdonságot, a másik pedig az úgynevezett „bio-bottle”, vagyis a biológiailag lebomló politejsavpalack gyártásában ért el komoly eredményeket. A nanotechnológiára épülő antibakteriális felülettisztítás a napkollektorok hatásfokát növeli meg, míg a szennyvízre épülő hűtő-fűtő rendszer mögött már működő projekt van.

Mi az az ETV?
Egy újszerű európai uniós kezdeményezésről, az úgynevezett Környezettechnológiai Hitelesítési Rendszerről (Environmental Technology Verification, ETV) is hallot­tunk összefoglalót Csécsei Ádámtól, a Földművelésügyi Minisztérium környezetfejlesztési referensétől. Az ETV tulajdonképpen az innovatív környezetvédelmi technológiák minősítése, amelyet egy erre akkreditált független szervezet végez el. Az önkéntes eljárás eredménye nem egy újabb zöld címke, hanem egy Hitelesítő nyilatkozat, amely a technológia paramétereit, illetve a vizsgálatok eredményét tartalmazza. Az ETV nem konkurenciája akar lenni a már meglévő tanúsítási rendszereknek vagy szabványoknak, inkább az ezekbe be nem illeszthető technológiákat óhajtja a vevők számára meggyőzően minősíteni. Jelenleg három technológiai területen van lehetőség a piaci előnyt jelentő hitelesítésre: vízkezelés és monitoring; anyagok, hulladék és erőforrások; energia. A rendszer kiépítése még a kezdeteknél tart: hét országban mintegy 15 hitelesítő szervezet működik, Magyarországon egyelőre a program bevezetése zajlik.

Az igazgató itthon is óriási lehetőséget lát a felfutó ökoiparban, mert ez már nem divat, hanem globális trend, amiből mi sem maradhatunk ki. Persze naivitás lenne azt hinni, hogy egy csapásra meg lehet hódítani a világpiacot, gyakran célszerűbb a környező országokban teret nyerni, majd ezután próbálkozni Nyugat-Európában vagy a tengerentúlon.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka