2014. június: jegyzet, portré, tudomány, it, disszemináció, innováció, paragrafus, atomenergia, közlekedés, zöldkörnyezet, építés, robotika
2014. június 2.

Szerző:
Szegedi Imre

Fotó:
Szigeti Tamás

Lezárult egy korszak az Akadémián

„Az elmúlt hat esztendőben egy korszak kezdetén dolgoztam. Egy olyan korszakén, amelyet a megújító szemlélet, a teljesítmény elismerése és a kiválóság elve határozott meg” – vonta meg kétszer hároméves elnöki ciklusának mérlegét Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia 185. rendes közgyűlésén május 6-án, ahol az is eldőlt, hogy az intézmény következő, sorrendben huszadik elnöke Lovász László matematikus.


„A mi Akadémiánk – alighanem a legismer­tebb és legelismertebb magyar intézmény a világban – feladata ma kettős, felelőssége pedig sokszoros: egyszerre tudós társaság és fenntartója Magyarország legjelentősebb kutatási intézményhálózatának. Feladatait csak akkor tudja ellátni, felelősségének csak akkor tud megfelelni, ha e két feladat különbözőségét világosan látja, és mindkettő elvégzésében következetes” – mutatott rá Pálinkás József, aki az elmúlt hat év eredményeit elemezve egyebek mellett azt emelte ki, hogy az MTA irányítását pénzügyi válság és a gazdasági visszaesés közepette vette át. Megítélése szerint első elnöki ciklusa a megalapozásé, a második a megújításé volt. A második elnöki ciklusról azt mondta, hogy 2011 a megújítás, 2012 a fejlesztések és a lehetőségek, 2013 pedig már a növekedés éve volt a Magyar Tudományos Akadémián.

Pálinkás József szerint korszakos jelentőségű a 8,5 milliárd forint költségű Wigner Adatközpont 2013-as átadása, csakúgy, mint a 9,5 milliárd forintból megvalósult, 21. századi kutatási körülményeket biztosító Természettudományi Kutatóközpont megépítése és 2013. novemberi átadása. Ahogyan az is előremutató tudományos befektetés, hogy a Bölcsészet- és Társadalomtudományok Kutatóházának felépítése 2015 végére várható, illetve elindult a csillebérci Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont fejlesztése is – az utóbbi intézet megújulása is 2015 végére várható. 2014 elején jelentették be, hogy tizenkétmilliárdos kormánytámogatást kapott az agykutatási program – a leköszönő elnök szerint lenne még két-három olyan terület, ahol érdemes lenne hasonló nagyságrendű programokat elindítani. A felsorolt fejlesztések is bizonyítják, hogy jelentősen nőtt a magyar tudományra adott költségvetési források mértéke. Hat éve az MTA költségvetése 38 milliárd forint volt, ez a válság hatására 2010-re 36,6 milliárdra csökkent, 2014-re azonban már 49,1 milliárdra nőtt. Közben az MTA vagyona is számottevően gyarapodott: 2008 és 2013 között 74 milliárdról 112 milliárd forintra. Ez 52 százalékos növekedést jelent. A vagyon az elmúlt két évben is jelentősen nőtt. Az ingatlan 2012-höz képest 2013-ra 17,7 százalékkal, a gép- és műszerállomány 25,3 százalékkal bővült.

Az Akadémia és a magyar felsőoktatás erősödő együttműködésének egyik fontos jele, hogy míg 2008-ban csak a támogatott kutatócsoportok működésére elkülönített 1,7 milliárd forintnyi forrás szerepelt az intézmény költségvetésében, addig 2013-ban már mintegy 7,5 milliárd forint került az MTA fejezetből közvetlen kutatási feladatokra az egyetemekhez. Ezen belül a támogatott kutatócsoportokra 2013-ban 2,8 milliárd forint jutott. Ennek köszönhetően a támogatott kutatócsoportok száma a korábbi, 2007–2011 közötti ötéves ciklushoz képest 2013-ban 79-ről 89-re nőtt. Hat esztendő alatt 2,5 milliárd forinttal növekedett az OTKA támogatása is: a 2008. évi 5,1 milliárdhoz képest 2013-ban 7,6 milliárd forintot kaptak az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok keretében végzett felfedező kutatások.

Pálinkás József mintaértékűnek nevezte a Lendület programot, amelyet 2009-ben azzal a céllal indított el, hogy külföldről hazacsábítsák a kiemelkedő kutatókat, akik máskülönben nem jöttek volna haza. Illetve, hogy itthon tartsák azokat, akik éppen a távozásukat fontolgatják részben a jobb anyagi körülmények, de amiatt is, mert egy fiatal kutatónak nagyon fontos, hogy a karrierje kezdetén megalapozza a tudományos pályáját. A Lendület program 2009-ben 250 millió forintból, öt kutatócsoporttal indult el, idén pedig már 3,7 milliárd forint áll csaknem száz kutatócsoport rendelkezésére. Ez ma az intézmény egyik legjelentősebb tudományos programja, és már nemcsak az akadémiai kutatóhálózatban, hanem az egyetemeken is vannak Lendület kutatócsoportok, amelyekben a nyugatiakkal összemérhetőek a javadalmazási és a kutatási körülmények. A program eredményességét mutatja, hogy három kutatócsoportot már véglegesítettek a befogadó akadémiai intézményekben.

Az Akadémia a kutatóintézet-hálózat megújítási programjának újabb elemeként a teljes kutatói pályaív kiépülését támogató és a kutatócsoportok versenyképességét erősítő posztdoktori álláshelyekre is meghirdetett pályázatot, amelyre saját forrásaiból 240 millió forintot különített el. A 24 hónapon át adható havi bruttó 300 ezer forintos kutatási támogatást tavaly 62-en nyerték el. A program – a Lendület mintájára – költségvetési többlettámogatással 2014-ben az egyetemekre is kiterjedt. A Lendület programhoz kapcsolódva elindítottak egy vendégkutatói pályázatot, amelyben világhírű kutatókat hívnak Magyarországra. Mert nem működik az, hogy csak a magyarok mennek el kutatni, hozzánk nem jön senki. „Ahhoz, hogy szorosabban be legyünk kötve a világba, elismert külföldi kutatókat hívunk meg, akik fizetését a nyugat-európai szintre állítjuk be” – érvelt a kezdeményezés mellett Pálinkás József. Évente 5-8 kutatót tudnak fogadni, ám ez is jelentősen növeli a magyar tudományos élet presztízsét. Kisebb volumenű, de a mindennapi működés szempontjából alapvető jelentőségű az Akadémiai Adattár (AAT), amely már 13 ezer köztestületi tag adatait tartalmazza. Az adatbázisra épülő auditált elektronikus szavazási rendszer segítségével 2013-ben csaknem 220 elektronikus távszavazás történt. Az AAT részeként kialakították a magyar tudósközösség egykori tagjait bemutató Történeti Adattárat is.

A tudományban a forrásokat nem egyenletesen elosztani kell, hanem koncentrálni – ennek az elvnek a következetes alkalmazásával a források jelentős részét a megújított, hatékonyabban működő akadémiai intézményhálózat központjai pályázatok útján, többlettámogatásként kapták. Ily módon olyan műszereket vásárolhattak meg, amelyeket a források egyenletes elosztása esetén nem tudtak volna beszerezni. Részben ezzel magyarázható, hogy látványosan megfordult a trend a gép- és műszerállomány használhatósága tekintetében. Míg például a természettudományok területén 2008-ban a gépek és műszerek használhatósági mutatója, vagyis könyv szerinti értéke 21 százalékos volt, az elmúlt három esztendő évi kétmilliárd forintos tudományos infrastrukturális fejlesztéseinek köszönhetően ez a szám 2014-re 44 százalékra emelkedett. Az MTA költségvetésében minden évben jut kétmilliárd forint új műszerek vásárlására, és ha ez így marad, 6-8 éven belül elérhető a természetes, 60-70 százalékos használhatósági szint.

A hazai tudományba fektetett milliárdoknak természetesen akkor van értelmük, ha az közleményekben, felfedezésekben is megmutatkozik. Németh Tamás főtitkár beszámolója szerint az elmúlt évi adatok és tendenciák azt jelzik, hogy Magyarország egyetlen széles kutatási profilú intézményhálózatának működése már 2013-ban (mindössze egy évvel a megújulás után) eredményesebbé vált.

A teljesítménymutatók visszaigazolják a szerkezetmegújítási program, valamint az ehhez illeszkedő szervezeti változások által kijelölt irányt: az indikátorok megfelelnek az előzetes várakozásoknak, és csaknem valamennyi területen javuló tendenciát mutatnak. Az elmúlt esztendőben a kutatóintézet-hálózatban a dolgozók létszáma kismértékben csökkent, a kutatók száma azonban ezt meghaladó mértékben nőtt. A kutatói korfa alakulása is kedvezőbb: a fiatalabb korosztályból többen, az idősebbek közül kevesebben dolgoznak az akadémiai intézményhálózatban, mint egy évvel korábban. Ezzel összefüggésben a PhD-fokozatú szakemberek aránya – mind­három tudományterületen – ugrásszerűen nőtt, a DSc cím birtokosainak száma – ennél kisebb arányban – csökkent. 2013-ban a PhD-fokozatot szerzettek száma 2013-ban egyedülállóan magas számot (137) ért el.

Pálinkás József talán legnagyobb volumenű kezdeményezése a kutatóhálózat átalakítása volt, amely 2011 májusa és decembere között ment végbe. Az akkor működő 43 kutatóintézetből hoztak létre tíz kutatóközpontot és öt kutatóintézetet, így olyan méretű intézmények jöttek létre, amelyek gazdaságosan tudnak működni. Az átalakítás következtében 2012-től szervezetileg, 2014-től infrastruktúrájában megújult kutatóhálózat működhet. Nőtt a kutatási berendezések értéke, több új, világszínvonalú laboratórium létesült, nőttek a kutatási és infrastrukturális pályázatokra fordítható források, és így emelkedett az akadémiai támogatással kutatásokat végzők száma is. „Nagyképűség nélkül mondhatom, hogy az Akadémiát a következő elnöknek jobb állapotban adom át, mint amilyenben akkor volt, amikor elnökké választottak” – összegzett az intézmény le­köszönő elnöke.

Pálinkás József az Akadémia jelképével adta át az elnöki megbízatást Lovász Lászlónak (Forrás: MTA, fotók: Szigeti Tamás)

Az elmúlt időszak összefoglaló értékelése mellett az idei akadémiai közgyűlés legfontosabb feladata a Magyar Tudományos Akadémia új elnökének megválasztása volt. A közgyűlés döntése értelmében a következő három esztendőben Lovász László matematikus lesz az MTA elnöke. A főtitkári feladatokat Török Ádám közgazdász látja el, a főtitkár-helyettesi tisztséget pedig Barnabás Beáta Mária tölti be. Az akadémiai elnök munkáját élettudományi alelnökként Freund Tamás, társadalomtudományi alelnökként Vékás Lajos, természettudományi alelnökként pedig Szász Domokos segíti. Az MTA Elnökségének három, a közgyűlés által választott tagja Tulassay Tivadar, Szabó Miklós és Bokor József lett.

Az MTA új választott vezetői: Szász Domokos, Freund Tamás, Török Ádám, Lovász László, Barnabás Beáta Mária, valamint az MTA Elnökségének a közgyűlés által választott tagjai: Szabó Miklós (társadalomtudományok), Tulassay Tivadar (élettudományok), Bokor József (természettudományok)

Bemutatkozó sajtótájékoztatóján az MTA új elnöke, Lovász László arra hívta fel a figyelmet, hogy az intézmény elsősorban a magyar tudósok teljesítményével érdemelte ki a közmegbecsülést, azzal, hogy olyan közösséget alkot, amelyben a tudomány előtérbe kerül az egyéb elgondolásokkal szemben, ahol a különböző területekről érkező tudósok képesek együttműködni a magyar tudomány fejlődése érdekében. Az akadémia huszadik elnöke nagy megtiszteltetésnek nevezte, hogy a tudós testület tagjai őt választották a pozícióra, és hangsúlyozta: minden erejével azon lesz, hogy eleget tegyen ennek a felelősségteljes megbízatásnak. A voksok 61,8 százalékával megválasztott Lovász László rámutatott arra, hogy a magyar tudomány nem légüres térben létezik, hanem egy olyan nemzetközi tudományos közélet része, amelyet komoly viták mozgatnak. Az Akadémiának részt kell vennie ezekben a vitákban, ki kell alakítania, finomítania kell saját álláspontját, mert e kérdések végső konklúziói nagyon fontosak mindannyiunk számára. A nemzetközi fórumokon sokat vitatott kérdésekre példaként említette a különböző tudományos eredmények értékelését, a publikációk hozzáférhetőségét, a tudósok elvándorlását. Az új elnök szerint a szakemberek elvándorlása a tudomány fejlődésének közvetlen következménye, ám azt kell elérni, hogy Magyarország ne vesztese legyen ennek a folyamatnak. A Pálinkás József vezetése alatt elindított Lendület program épp ezt a problémát kezeli a tehetséges fiatal tudósok munkájának segítésével, ezért ezt a kezdeményezést a jövőben tovább kell vinni, finomítani. Az Akadémia és az egyetemek közötti együttműködés fontosságáról szólva kiemelte: a szoros kapcsolat az egész magyar tudományosság számára kulcskérdés, hiszen segít biztosítani az egyetemek azon képességének megőrzését, hogy kimagasló tudósokat tudjanak kinevelni. Elmondta azt is, hogy elődjéhez, Pálinkás Józsefhez képest más a vezetői stílusa. Ő tervei szerint jobban szétteríti a munkát, szélesebb körben, többeket von be a döntésekbe. A tervezett beruházásokkal, programokkal kapcsolatban Lovász László emlékeztetett arra, hogy folyamatban van a Bölcsészet- és Társadalomtudományok Kutatóházának a felépítése; véleménye szerint ennek a beindítása, működésének meghatározása természetesen nagyobb lélegzetű feladatnak ígérkezik.•

Az elnök

Lovász László
1948-ban született Budapesten. A matematikai tudományok kandidátusa fokozatot 1970-ben szerezte meg, 1971-ben pedig matematikusi diplomát kapott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen – azaz hamarabb volt kandidátus, mint diplomás matematikus. 1977-ben a matematikai tudományok doktora lett. Akadémikussá 1979-ben, az MTA rendes tagjává 1985-ben választották. Kutatási területe a kombinatorika és a gráfelmélet, és ezek alkalmazásai a számítógép-tudomány és az operációkutatás területén. Nevéhez fűződik a „Lovász-féle lokális lemma”, a „Lovász-féle téta-függvény” és a „Lenstra–Lenstra–Lovász-algoritmus”. Óriási szerepe van abban, hogy a magyar matematikai kutatások egyik súlyponti területe, a kombinatorika a modern matematika meghatározó ágává fejlődött. Legújabban a nagy hálózatok vizsgálatának matematikai alapjaival foglalkozik, továbbá társszerzőként kidolgozta a gráflimeszek elméletét. Lovász László 2007-ben Bolyai-díjat kapott, 2008-ban pedig Széchenyi-nagydíjban részesült. A nagy nemzetközi díjak közül a Kiotó-díjnak és a Wolf-díjnak is birtokosa. 2007 és 2010 között a Nemzetközi Matematikai Unió elnöke volt.

A főtitkár

Török Ádám közgazdász 1952-ben született Budapesten. 1976-ban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát, majd az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének munkatársa lett. Tudományos kutatásainak középpontjában a versenypolitika, a piacelmélet, a nemzetközi gazdaságtan, a gazdaságpolitika és a kutatás-fejlesztési politika kérdései állnak. Igazgatóként 1991-től hét évig vezette az MTA Ipar- és Vállalatgazdasági Kutatóintézetét is. Az MTA levelező tagjává 2001-ben, rendes taggá 2007-ben választották. 2004-ben megválasztották az MTA Gazdaság- és Jogtudományi Osztályának elnökévé.

A főtitkárhelyettes

Barnabás Beáta Mária növénybiológus 1948-ban született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar biológia–kémia szakán 1972-ben szerzett diplomát. Az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetének kutatójaként kezdett dolgozni. Szakterülete a növényi szapo­ro­dás­biológia, biotechnológia. A martonvásári kutatóhe­lyen 1992 óta a Biológiai Szekció vezetője, tudományos igaz­gató­helyettes. Nevéhez kötődik Magyarország egyetlen növényi szaporodásbiológiai műhelyének megteremtése. Az Akadémia levelező tagjává 2007-ben, az MTA rendes tag­jává 2013-ban választották. Az MTA Veszprémi Területi Bizottsága al­elnöke, 2012-ben Széchenyi-díjat vehetett át.
 
2019. október – Közlekedésfejlesztési különszám

2019. október – Közlekedésfejlesztési különszám

Hírlevél feliratkozás

Innotéka