Köztudott, hogy a magyar költségvetés nem ad annyi pénzt a magyar tudomány számára, amennyit a tudomány jogosan elvárna, ezért különösen fontosak a külföldi pályázati források. A fúziós kutatások terén mik a lehetőségek?

Veres Gábor

– Ezen a téren meghatározó szerepe van a Magyar Euratom Fúziós Szövetségnek, amely a Magyar Tudományos Akadémia és az Európai Bizottság közötti szerződés alapján jött létre. A fúziós szövetség költségeinek maximum 20 százalékát, nagyjából 200 ezer eurót biztosít ez az egyezmény. A hetven közreműködőt számláló szövetség legtöbb munkatársa a mi intézetünkben dolgozik, de bekapcsolódott a munkába a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a győri Széchenyi Egyetem, a debreceni ATOMKI és a budapesti KFKI Atomenergia Kutatóintézet is. Minden uniós országban létrejött a miénkhez hasonló szövetség, ezek közös koordináló szervezetet is létrehoztak, az EFDA-t (European Fusion Development Agreement). Az EFDA pályázatain a magyar kutatók hozzávetőle­gesen évente 50-100 ezer eurót nyernek el. Az európai mobilitási programnak köszönhetően külföldi tanulmányutakra, közös mérésekre lehet támogatáshoz jutni, ami ebben az évben további 350 ezer eurós forrást jelent. A barcelonai központú Fusion for Energy nevű szervezet pályázati alapjaiból közel kétszázezer eurót nyertünk el eddig, illetve a közeljövőben bírálják el egy újabb, egymillió eurós pályázatunkat. Összességében tehát több mint hatszázezer eurós pályázati forráshoz jutott a magyar fúziós szakma 2011-ben.

Sokat hallani a fúziós energiával kapcsolatos kutatásokról, de pontosan milyen célt szolgálnak ezek?
– A felelősen gondolkodók azt kérdezik, hogy hogyan biztosítsuk a jövőben a világ energiaigényét? Megújulókkal, atommal, szénnel, esetleg valami mással? A magfúzión alapuló atomenergia azért vonzó alternatíva, mert kivédi a hagyományos, maghasadáson alapuló atomerőművekkel szembeni legkomolyabb ellenérzést: nem termel hosszú felezési idejű radioaktív hulladékot. Sokan mégis szkeptikusak, mert eddig nem sikerült e téren látványos áttörést elérni. A cél tehát az, hogy földi körülmények között valósítsuk meg a Napban zajló energiatermelő folyamatokat. A dél-franciaországi Cadarache-ban épülő, tizenkétmilliárd eurós, ITER nevű kísérleti fúziós eszköz a számítások szerint 500 megawatt fúziós teljesítményre lesz képes néhány perces impulzus üzemben, egyelőre az elektromos hálózatba történő energiatermelés nélkül. A program megvalósításában részt vevő partnerek összefogásával épülő berendezés 2020–35 között működik, majd az itt szerzett tapasztalatok alapján készül el a DEMÓ eszköz, amely már a hálózatra elektromos energiát termelő erőmű prototípusa lesz. A fúziós energiatermelés elterjedése és megvalósításának üteme nagyban függ attól, hogy mikor fogynak ki a hagyományos energiaforrások, illetve mikor lesznek megfizethetetlenül drágák. Amíg olcsó az alapanyag, az ipar nem ad elegendő pénzt a fúziós kutatásokra. Márpedig a megoldandó feladatok közé tartozik olyan anyagok létrehozása, amelyek az űrsikló hőálló kerámiáit érő hőnél százszor nagyobb hőmérsékletet is kibírnak.

Mi nem építünk és nem is működtetünk fúziós berendezést, akkor miben vagyunk jók ezen a területen?
– A magyar szakma elsősorban diagnosztikai berendezéseket gyárt, szállít és működtet. A legszorosabb kapcsolat Németországgal alakult ki, de jelentős az együttműködés Nagy-Britanniával is. A közeljövőben szállítunk Németországba egy tíz kamerából álló rendszert, amely valós időben mutatja a mérések eredményeit. Kompakt, fényérzékeny diódákból álló berendezéseket is gyártunk. A közelmúltban egy újabb külföldi partnerrel alakítottunk ki együttműködést; 2012-től indul a Magyar Tudományos Akadémia és a Koreai Alapkutatási Tudományos Tanács együttműködésében egy fúziós diagnosztikai kutatási program, évi 100 ezer eurós költségvetéssel. Emellett tárgyalási fázisban tart egy többszázezer eurós kínai beszállítás is. Ezek az eredmények a kiválóan képzett, nyugati színvonalon dolgozó mérnököknek és fizikusoknak köszönhetők.

Mi tartja itthon ezeket a szakembereket?
– Az itt meglévő intellektuális környezet hatalmas megtartó erő, ennek ellenére némi fluktuáció nálunk is tapasztalható. Az sem elhanyagolható, hogy a sikeres pályázatok révén nyugati nívón dolgozhatnak a kollégák, de annyira azért nem élünk nagy lábon, hogy ne kellene naponta elővenni a sokat emlegetett magyar kreativitást.•