2016. március: jegyzet, egyetem, portré, anyagtudomány, tudomány, fenntarthatóság, innováció, megújuló energia, zöldkörnyezet, bioinformatika, robotika, it, kiállítás/konferencia

Meghökkentő javaslat

Elképzelt párhuzamos világokat hívnának segítségül a klíma-előrejelzések pontosításához az éghajlatkutatás új statisztikai megközelítését javasló magyar kutatók.


Az ELTE Elméleti Fizikai Tanszék és az MTA–ELTE Elméleti Fizikai Kutatócsoport kutatói szerint az elképzelt, párhuzamos világok éghajlatainak összehasonlításából megbízhatóbban lehetne modellezni a klímaváltozást. Herein Mátyás, Márfy János és Drótos Gábor PhD-hallgatók, valamint Tél Tamás egyetemi tanár szerint Földünk éghajlati rendszerének változatosságát a párhuzamos éghajlati világok közötti különbség inkább jellemzi, mint az a változékonyság, amit a megfigyelt egyetlen múltunkban tapasztaltunk.

Az Amerikai Meteorológiai Társaság Journal of Climate című folyóiratában megjelent tanulmányukban javasolják, hogy az éghajlatváltozás megértéséhez a Földön megfigyelt egyetlen klíma vizsgálata helyett inkább képzeljünk el sok egyforma földi rendszert, melyek nincsenek egymással kölcsönhatásban. Ezek éghajlatai időben párhuzamosan, de nem azonos módon fejlődnek, ámbár mind ugyanazon fizikai törvényeknek engedelmeskednek.

A kutatás során negyven párhuzamos klímát vizsgáltak, melyek kezdeti állapota egy véletlenszerűen megválasztott kis mértékkel tért csak el egy referenciaállapottól. Elképzeléseik illusztrálásához a Hamburgi Egyetem által kifejlesztett globális klímamodellt, a Planet Simulatort használták. A körülmények változását olyan „forgatókönyvvel” modellezték, melyben egyedül a légkör szén-dioxid-tartalma változik időben.

A szén-dioxid-forgatókönyvet a narancssárga vonal szemlélteti, az ábra felső része pedig a szimulációval kapott eredményeket mutatja

Az első 600 évben ezt állandónak vették, értéke az ezredforduló környékén mért valóságos adat (360 ppm koncentráció) volt. A modell szerint a klímaváltozás a 600. és a 700. év között történik, amikor is a koncentráció egyenletes növekedéssel megkétszereződik, ezt követően a szén-dioxid-tartalom nem változik.

A szerzők meg vannak győződve arról, hogy a klímakutatásban a párhuzamos klímák sokaságképe a helyes, és a számítógépes előrejelzéseket is erre kell alapozni. Munkájukból az is következik, hogy a sokaságot egyetlen rendszeren belül érdemes képezni, s nem több, eltérő klímamodell használatával, hiszen a különböző modellek különböző fizikájú párhuzamos klímákat írhatnak le, amelyek egymástól mutatott eltérése nem a klíma belső változékonyságát, hanem a modellek jelentős pontatlanságait tükrözi. A tanulmány szerzői kimutatják azt is, hogy az iskolában is tanított, harmincéves időátlagokon alapuló klímaértelmezés félrevezető eredményeket adhat.•

 
Innotéka