2012. március 5.

Szerző:
B. Szabó Edina

Mikor leszünk okosabbak?

Az elmúlt fél év egyik legjelentősebb átfogó tanulmányával (Okos városok, Smart Cities), a program magyarországi kutatásainak eredményeivel, jövőbemutató elképzeléseivel és az Okos városok mibenlétével kiemelten foglalkoztunk. Ideje összegezni a részinformációkat, valamint az egyes ágazatokra jellemző sajátosságokból leszűrhető tanulságokat.


Bár összefoglalunk, ez korántsem jelenti a teljes téma feldolgozását. Csupán – intelligens megoldásokhoz híven – összesítjük a rendelkezésünkre álló információkat, hogy a továbbiakban adott pillanatban „beavatkozhassunk”. Beavatkozunk, mégpedig azzal, hogy e rendkívül széles témakört eljuttatjuk az olvasókhoz. Mert az egyik legfőbb levonandó tanulság, amit az elmúlt negyedév tematikájából le­vonhatunk, nem más, mint hogy intelligens ember nélkül nincs intelligens város. Bármilyen egyértelműnek tűnik is ez a megállapítás így leírva, higgyék el, a megvalósítás során kiderül, hogy semmi sem olyan kézenfekvő, mint amennyire annak tűnik.
A két végpont között ugyanis rengeteg pont van még, sőt rendszerek, majd a rendszerek rendszere, amelyek egymáshoz és egymás mellé kapcsolódnak.

Hol kezdjük?

A Smart Cities – Okos városok tanulmány elkészítésére az MTA Regionális Kutatások Központjának Nyugat-magyarországi Intézetének az IBM Magyarország megbízásából folytatott kutatás adott lehetőséget. Eredményeként kilenc vidéki magyar város fejlettségéről, innovációs adottságairól, erőforrásaik felhasználásában elért hatékonyságukról kaptak a szakértők pontos képet.

A nemzetközi projekt célja élhető váro­sok, költséghatékony és környezetkímélő társadalmi működés megteremtése, elégedett állampolgárok közreműködésével. Az élhető városnak szüksége van bizonyos feltételek megteremtésére, hogy a jelen kihívásaira képes legyen reagálni. Az nem kérdés, hogy technikailag minden a kezünkben van ahhoz, hogy az intelligens városok megvalósulása érdekében elhárítsuk az akadályokat. A kérdés csak az, hogy milyen feltételekkel, milyen eszközökkel és milyen hosszú távra tervezhető jellemzőkkel dolgozunk a cél megvalósítása érdekében. Mivel az okos vagy élhető városon olyan települést értünk, amely a rendelkezésre álló technológiai lehetőségeket – elsősorban az információs és kommunikációs technológiát – innovatív módon használja fel, ezzel jelentősen elősegíti a jobban működő és fenntarthatóbb városi környezet kialakítását.

Szükséges hozzávalók:

  • Együttműködő városi vezetés, város­lakó központú szemléletmóddal, a szolgáltatásokat háttérbe helyezve (jellemzően csökkenő bürokrácia, több, könnyen elérhető elektronikus információ, intézmények közötti jobb kommunikáció, ezzel a nagyobb átláthatóság biztosítása).
  • Mindenképpen környezetbarátabb és hatékonyabb közműmenedzsment (legyen szó akár víz-, akár hulladékgazdálkodásról vagy középületek működtetéséről).
  • „Zöld” és biztonságosabb közlekedés (intelligens közlekedési rendszerek segítségével).
  • Jobb közbiztonság.
  • Minőségi oktatás (e-learning a felnőttképzésben vagy a felsőfokú tanintézmények adatainak megoszthatósága).
  • Költséghatékonyabb szociális és egészségügyi ellátórendszer (integrált adattárak).
  • Kényelmesebb és vonzóbb turisztikai szolgáltatások (navigációs rendszerek online foglalási lehetőséggel kombinálva).

Dr. Lados Mihály, az MTA RKK igazgatója témaindító beszélgetésünk során elmondta, hogy a magyarországi felmérésben szereplő nagyvárosok képviselői számára meglepő, és első hallásra nem mindig jól csengő eredmények születtek.
A több forrásra támaszkodó munka során a három kiemelt város (Kőszeg, Székesfehérvár és Veszprém) mellett a hat viszonyítási pontot nyújtó felmérés alanya (Pécs, Győr, Szeged, Tatabánya, Miskolc, Debrecen) ugyanis néhány területen nem a várakozásoknak megfelelően teljesített.

A tanulmány hét területet vizsgált: emberek, üzleti élet, városi szolgáltatások, kommunikáció, közlekedés, vízgazdálkodás, energia. Az egyes alterületek lefedik a vizsgált kérdéskörök minden szegmensét. Az eredmények tükrében látható, hogy egy-egy város mely területen és milyen mértékben élhető jelenleg, illetve hol van szükség gyors beavatkozásra. Az okos város nem a lakói helyett gondolkozik, hanem a lakóiért működteti rendszereit. Tény, hogy egy okos városban – szinergiában működő rendszereknek köszönhetően – átlátható és felmérhető például a közigazgatásban felmerülő, bürokratikus feladatok sora, az energiahálózatok terhelhetősége és karbantartása, az, hogy az egyetemi városrészek infrastruktúrája mennyire felel meg a felhasználóknak, vagy éppen hogy egy interneten lezajló kereskedelmi akció mennyire bonyolult vagy egyszerű, és így tovább.

Szolgáltat vagy kiszolgál?

Az intelligens rendszerek – legyen szó akár energiagazdálkodásról, akár közlekedésről, akár személyi ügyintézésről – a megfelelő technológián alapulnak. Hogy mit tartunk megfelelőnek, meghatározza a település jellege, a mért adatok mátrixából kiolvasható hatások sora és a felmerülő igény a beavatkozásra.
Így az elméletben felvázolt lehetőségeket követheti a gyakorlati megvalósítás, azaz bővíteni kell a szélessávú internetet használók körét mind lakossági, mind intézményi szinten, korszerűsíteni kell a gépparkokat, mindemellett fejlesztésre szorul a felhasználói ismeretkör is.

Példaként említsünk meg egy egyetemi várost, amely régiójának jelentős informatikai és kiemelt kulturális központja. Viszont az online kereskedelem támogatása nem kap informatikai jelentőségének megfelelő hangsúlyt az amúgy rendkívül aktív kereskedelmi folyamataiban. Hálózata ugyan kiépített, hardver szempontból viszonylag fejlett, mégsem képes kereskedelmének számottevő részét internetes platformra helyezni. Példánk esetén legyen ennek az oka a kereskedelmi egységek elektronikus szolgáltatáscsomagjának nem megfelelő kiválasztása. Vagyis hiába van lehetőség online élelmiszer-vásárlásra, ha a bolti számítógép nem elég gyors, az internet nem elég fürge vagy éppen otthoni gépünk nem támogatja a modern flash animált üzleti weblapot. Esetleg nem tudunk azonnal, online fizetni.

Fentieket más szempontok szerint is jellemezhettük volna, de mindebben a kiemelésre okot adó momentum a hazai digiszolgáltatók megkeresése volt. Talán a tanulmány publikálásától eltelt viszonylag rövid idő lehet az oka, de a legnagyobb szolgáltatók, bár elméletileg fel vannak készülve a megfelelő léptékű fejlesztésekre, ezzel együtt az igények hosszú távú kiszolgálására mégsem voltak megfelelő szinten ellátva információval.
Holott az okos város alapjait egy minden eshetőségre felkészített, digitalizált és automatizált, mérések sorozatára és beavatkozásra egy időben képes kiterjedt informatikai rendszer képezi. Kommunikáció, rendszerműködtetés, egészségügy, kereskedelem, közlekedésbiztonság, oktatás, szórakozás – csak néhány szegmens azok közül, amelyeket a megfelelő hálózatnak ki kell szolgálnia.

Milyen úton?

Természetesen a megfelelő hálózat alapjaiban létezik, illetve folyamatosan fejlődik. Ettől függetlenül az egyes területek működése hat egy másik területre. Az energiafelhasználás a zöldkörnyezetre, a fenntarthatóságra, a zöldkörnyezet a közlekedésre is hathat, a közlekedés pedig – nos, minden másra.
Az Intelligens Közlekedési Rendszerek (In­tel­ligent Transport System = ITS) így kiemelkedő tényezőként vannak jelen nem csupán a települések, de a városokat összekötő hálózatok működtetésében is. A gyors és megbízható információszerző rendszerek nem egyszerű adatfeldolgozói minőségben működnek: jelentős szerepük van a környezetvédelmi és közlekedésbiztonsági fejlesztésekben is.

A hazai szakemberekre nagy terhet ró az európai uniós elvárásokhoz való igazodás, ezzel együtt a terület folyamatos fejlesztése nem lehet kérdéses. A károsanyag-kibocsátás, a zsúfolt utak miatt keletkező forgalmi dugók, az útviszonyok kommunikálása és adott esetben itt is a beavatkozás egyaránt kiemelt részterületek. Emellett a közlekedésben részt vevők navigációs tájékoztatása újabb és újabb műszaki kihívások elé állítja az üzemeltetőket. A megfelelő rendszerintegráció hatékony szolgáltatást képes nyújtani, nagymértékben képes támogatni az egyensúly megteremtését, amely lehetővé teszi a folyamatos fejlődést – jelentős károktól mentesen.

Mekkora energiával?

A folyamatos fejlődés felettébb energiaigényes. Kérdés, hogy automatizált, megfigyelő rendszereken és hatékony kommunikációs hálózaton alapuló okos világunkat meddig vagyunk képesek hagyományos úton energiával ellátni. Tudatosítanunk kell, hogy energiát nem csupán világításhoz, közlekedéshez használunk. Energia szükséges egyebek között a víztisztításhoz, a gyárak működtetéséhez, a szántáshoz, az állattartáshoz és még hosszan sorolhatnánk.

Az intelligens megoldásokban szereplő hálózati optimalizálás mindenesetre ezeket a felmerülő igényeket hivatott felmérni, az így kapott eredményeket feldolgozni, és ennek alapján valós megoldást kínálni. Jelenleg a legfontosabb feladatunk a pazarlóvá vált energiaellátó rendszerek hálózatában megtalálni a gyenge láncszemet, vagyis azokat a pontokat, ahol változtatni kell. Fő feladatunk a nem megújuló, fosszilis energiaforrások (kőolaj, földgáz) kiváltása, a termelt energia tárolása és hasznosítása, ezzel együtt a lakossági és ipari szempontból is megfelelő energiaelosztás váltak kiemelt innovátori célponttá.

Az évtizedek óta rendelkezésre álló hálózataink digitálisan felmért és támogatott működése ugyanakkor okossá teheti jelenlegi adottságainkat is. Az egyes alhálózatok összekapcsolása pedig hamarosan elvezet az intelligens megoldások bevezetéséhez. Nincs technikai akadálya annak, hogy felállítsunk egy működő képletet a zöldenergia + eszköz + termék + digitális rendszerfelügyelet körben, és bár nehéznek tűnik átformálni egy-egy település akár több évtizedes működését, érdemes arra törekedni, hogy rendkívül hatékony modern eszközeinkkel lassan megváltoztassuk.

Konklúzió?

Az Okos városok intelligenciáját a hozzáadott emberi érték, a tapasztalatok sokasága, a gyűjtött információ feldolgozására készített szoftvertámogatások tömege, valamint a folytonos tanulni és felfedezni vágyás adja meg. Az innovációban rejlő lehetőségek kiaknázása elképesztő hatással van társadalmakra, azokon keresztül pedig az egyes ember életére. Minden szükséges adat rendelkezésünkre áll világunk élhetőbbé tételére, a rendszerek megfelelő integrálása pedig támogatja azok feldolgozását.

Összességében az elmúlt hónapokban készített beszélgetésekből, felderített összefüggésekből kirajzolódik, hogy egy olyan út első lépéseit tettük meg – dacára annak, hogy nemzetközi szinten már évekkel ezelőtt projektek sora épül az intelligens megoldások bevezetésének megvalósítására –, amelynek egyes szakaszait még mindig csupán elméleti szinten ismerjük. A magyar sajátosságokat figyelembe véve úgy tűnik, hogy a minőségi gyakorlati megvalósítás, bár elkezdődött egyes részterületeken, főképp a nemzetközi normákhoz igazodva, globális szükségszerűség – ha úgy tetszik nemzetközi nyomás – hatására leszünk képesek hosszú távú eredményeket elérni.
Az irány mindenesetre helyesnek tűnik, a hazai szakemberek és felhalmozott, állandóan fejlődő tudásanyag és tapasztalat pedig innovációs szinten is befektethető értéket hordoz magában. Befektetést a jövőbe.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka