2019. május 3.

Szerző:
Paulik Katalin

Mit nyerhetünk a dicsőségen túl?

Lehetséges, hogy K. E. Ciolkovszkij, a modern rakétatechnika és űrkutatás elméleti megalapozója által először felvetett űrlift szállítja majd az utasokat a Hold-bázisra egyszer. Nem látunk a jövőbe, de azt tapasztaljuk, hogy felerősödött az űrtevékenység az egész világon. Magyarországnak vajon hol a helye a világ űrversenyében? A hazai űrkutatásról és az ehhez kapcsolódó tudományos, ipari, gazdasági fejlődésről, valamint a jövőben elérni kívánt célokról kérdeztük Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztost.


Az űrkorszak 1957-ben, a Szputnyik–1 műhold pályára állításával kezdődött, ez volt az első, ember által készített eszköz a világűrben. Mikor kezdődött a hazai űrkutatás?

– Magyarország mindig is jelen volt a világ űrtevékenységében, s bár valóban 1957 októberében állt Föld körüli pályára az első, ember által készített eszköz, de az űrkorszak jóval korábban elkezdődött. Már a 20. század első felében voltak olyan magyar tudósok, akikre a világ felfigyelt. Érdemes megemlíteni néhányuk nevét, például Fonó Albertét, a sugárhajtóművek terén végzett munkájáért vagy Kármán Tódorét, a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia alapítójáét, az ő neve azért is érdekes, mert a Föld felszíne fölött körülbelül száz kilométerre húzódó határvonalat, ami ma a világűr határát jelenti, Kármán-vonalnak hívják. A magyar űrtevékenység kezdő dátumaként szokás emlegetni a Bay Zoltán kutatócsoportjával végzett 1946-os Hold-radar-kísérletet, amely során a visszaverődő rádióhullámok segítségével megmérték a Föld–Hold-távolságot. És feltétlenül meg kell említenünk Tófalvi Gyula, az IRX típusú ionoszféra-kutató szonda megalkotójának nevét is. Az 1950-es évek végétől magyar kutatók kezdték el például vizsgálni nemzetközi program keretében a felső légkör tulajdonságait. 1958 óta folyik a mesterséges holdak megfigyelése a Magyar Tudományos Akadémia Csillagvizsgáló Intézetében. Komoly lehetőséget jelentett a hazai mérnökök és természettudósok számára, hogy 1967-től 1991-ig a Szovjetunió által kezdeményezett Interkozmosz-együttműködés keretében dolgozhattak. Ami leg­inkább elmondható a magyar űrtevékenységről, az az, hogy jelentős részét mindig is a műszerfejlesztés, az anyagtechnológiai tudományos kísérletek, valamint a fedélzeti elektronika, adatgyűjtők és tápegységek építése, illetve a szoftverfejlesztés tette ki. Az viszont a mai napig kivételes eseménynek számít, hogy 1980-ban Farkas Bertalan személyében sikeres missziót teljesített egy magyar kutató űrhajós. Rajta kívül van még egy magyar, Charles Simonyi, aki 2007-ben és 2009-ben kétszer is járt a világűrben. Simonyi Károly fia azt is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy magyarként van jelen a misszióban.

Milyen helyet foglal el hazánk a nemzetközi űrtevékenységben? Miben vagyunk erősek, illetve milyen lehetőségek kínálkoznak számunkra?

– Magyarország hosszú ideje az élvonalban van például a sugárzásmérésben, olyannyira, hogy a KFKI Atomenergiakutató Intézet által kifejlesztett Pille dózismérővel, illetve ennek különböző változataival mérik a mai napig az űrhajósokat küldetésük során érő kozmikus sugárterhelést, és a műszer jelenleg is folyamatosan működik a Nemzetközi Űrállomáson. Ugyanígy a világ élvonalához tartozunk évtizedek óta a fedélzeti elektronika és tápegységfejlesztés terén is. 2018 októberében indult el a Merkúr felé az európai–japán együttműködés keretében készült BepiColombo űrszonda két egysége, és ezek mindegyikén helyet kaptak magyar gyártású műszerek is. 2018 decemberében startolt el az ESEO, az ESA, az Európai Űrügynökség oktatási és képzési céllal épített kutató műholdja, mely diákok bevonásával készült. A programban jelentős mértékben vettek részt magyar hallgatók is, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen fejlesztették ki például a műhold központi energiaelosztó egységét. Nagyon komoly mérnöki és természettudományos teljesítményt feltételez az, hogy a változó támogatási feltételek ellenére is hosszú évtizedeken keresztül ott tudtunk lenni a nemzetközi űrkutatásban.

Hazánk 2015-ben lett az Európai Űrügynökség tagja. Ezt megelőzően, 1992-től 2014-ig tartó működése alatt a Magyar Űrkutatási Iroda milyen feladatokat látott el?

– Ugyanaz volt a feladata, mint más országokban az űrügynökségként működő szervezeteknek: kezdve a nemzetközi együttműködések és a hazai támogatások koordinálásától, a pályázati rendszer működtetéséig. Az 1990-es évektől azonban folyamatosan csökkent a területre fordított támogatás összege, mivel a politikai döntéshozatali szinten kevés hangsúly helyeződött a magyar űrkutatásra. A 2000-es évek közepére szinte teljesen megszűnt az állami támogatás, olyannyira, hogy csak nagyon nagy nehézségek árán, a régiós országok közül szinte utolsóként léptünk be az ESA-ba 2015-ben, de még ekkor is csak a kötelező éves tagdíjra és annak minimális kiegészítésére futotta az állami költségvetési támogatásból. Holott Magyarország már jóval korábban – a régióból elsőként –, 1991-ben meghívást kapott az Európai Űrügynökségtől a teljes jogú tagságra.

Magyarország 2003-tól együttműködő európai államként a Plan for European Cooperating States (PECS) programon belül vehetett részt az ESA munkájában. Mi változott 2015 óta?

– Számos lehetőséget kínál számunkra, hogy a megfigyelői státusból teljes jogú taggá vált az ország, azonban az ESA-tagoknak kötelező éves befizetéseket úgy kell értelmezni, mint a szervezet fenntartásához szükséges hozzájárulást, mivel az úgynevezett opcionális programok keretében folynak a kutatások, szerveződnek a missziók, valamint ezek tudományos tartalmának meghatározása és eszközfejlesztése is, amiben sajnálatos módon Magyarország csupán minimális mértékben vett részt eddig. Az utóbbi években mindössze két opcionális program megnyitására volt lehetőségünk: ezek közül az egyik a kis országok űriparának fejlesztése érdekében indított Prodex (Programme de Développement d’Expériences scientifiques – a szerk.), a másik egy általános technikai támoga­tást biztosító program, a GSTP (General Support Technology Prog­ramme), melynek keretében az európai űripar csúcskategóriás űr­technológiáinak fejlesztése történik, ami kiválóan alkalmas arra, hogy Európát a technológiai innováció élvonalában tartsa. Viszont kimaradtunk az ESA olyan nagy opcionális programjaiból, mint amilyen a Föld-megfigyelési (Earth Observation, EO – a szerk.) vagy például a Space Situational Awareness (SSA) program, amely a Föld körüli természetes jelenségek, valamint a világűrbe telepített eszközök, mesterséges objektumok, továbbá az űrszemét és a meteoritok megfigyelését, illetve az űridőjárás előrejelzését és vizsgálatát jelenti, ez utóbbinál különös tekintettel a Napnak a Föld külső légkörére gyakorolt hatására. Az ESA egy másik hosszú távú és széles skálán mozgó opcionális programja, az ARTES (Advanced Research in Telecommunications Systems – a szerk.) a telekommunikációs hírközléssel, műsorszórással kapcsolatos fejlesztésekkel foglalkozik. Az opcionális programcsomagban található továbbá az emberes űrrepülés, illetve az ehhez kapcsolódó sugárdózismérés is. 2019-től talán lehetővé válik, hogy végre Magyarország is bekapcsolódjon ezekbe a nagyon fontos kutatásokba.

Kevéssé vagyunk tisztában azzal, milyen mértékben van­nak jelen a mindennapjainkban az űrtevékenységhez kapcsolódó szolgáltatások. Milyen befolyással van a min­den­­napi életünkre, azaz mit köszönhetünk az ESA-prog­ra­mok­nak, illetve a világ űrtevékenységének?

– Amikor az emberiség elindult a világűr felé, egy olyan korba lépett, ahol azt tapasztaljuk, hogy a világűr egyre fokozódó mértékben válik a mindennapi életünk részévé. Jól mutatja ezt, hogy alig több mint egy évvel az 1957 októberében Föld körüli pályára állított Szputnyik–1 műholdat követően, 1958 decemberében Eisenhower elnök karácsonyi üdvözlőbeszédét, a világon elsőként, műholdon keresztül közvetítették és hallhatták az Egyesült Államok lakói. Tizennégy hónappal azután, hogy az első űreszköz Föld körüli pályára állt, máris megszületett egy olyan szolgáltatás, amely napjainkra dollármilliárdos piaccá nőtte ki magát, visszafordíthatatlanul átalakítva az emberiség életét. Létrejött az úgynevezett világfalu, ami kommunikációs, hírközlési, adatszolgáltatási és műsorszórási globális lefedettséget jelent. Manapság bárhol a világon történik egy komoly hírértékkel bíró esemény, arról perceken belül értesülhet a bolygó egész népessége. A műholdas navigációs rendszer elterjedése ma már olyan nagy sűrűségű tengeri és légi-, valamint szárazföldi forgalmat tesz lehetővé, ami e nélkül elképzelhetetlen lenne. Sokat változott a meteorológia is a korábbi felszíni megfigyeléseken alapuló néhány napos időjárási előrejelzéshez képest. Észlelhetővé vált például a nagy ciklonrendszerek működése, és a műholdas adatbázis alapján nagy pontossággal megmondható egy hurrikán várható mozgása. Ma már műholdas növény felszínborítottsági vizsgálatokkal meg lehet állapítani egy növénytakaró állapotát, vagy a mezőgazdaságban megbecsülni a várható termést. Egy közismert példa a világűr valamilyen szintű használatára, ha valaki beül az autójába és bekapcsolja a GPS-t. Nehéz lenne végigmenni minden olyan szolgáltatáson, ami mára a mindennapi életünk részévé vált, viszont ha a teljes űrszegmenst kikapcsolnánk, elképesztően megváltozna az általunk olyan jól ismert világ működése.

Ki lehet-e egyáltalán kapcsolni, és mindez mit jelentene a mindennapjainkban?

– Lehet, és itt nem is az emberre kell elsősorban gondolni, hanem a központi csillagunkra, a Napra, például azokra a nagy energiájú napkitörésekre, amelyek a történelem során számos eset­ben el­érték a Földet, s nemcsak a bioszférára voltak-vannak hatással, hanem az általunk létrehozott technoszférára is. Car­ring­ton-esemény néven vonult be a történelembe az az 1859-es geomágneses vihar, amely 190-szer erősebb volt, mint az extrém napkitörések skála X fokozatának alsó határa. E természeti jelenség kapcsán fel­­je­gyezték azt is, hány szokatlan helyen volt látható olyan erős sarki fény, amely mellett olvasni lehetett éjszaka. Napjainkban egy ilyen jelenség tönkretehetné az összes keringő műholdunkat, teljes szolgáltatáskiesést okozva számos területen, valamint hatalmas áramszüneteket az energiaellátásban. El lehet képzelni, mit jelentene egy ilyen krízis nemzetgazdasági vagy biztonságpoliti­kai szempontból.

Az űrverseny új erőre kapott az Egyesült Államok, Kína, Oroszország között. Hazánk miben tud bekapcsolódni a világ űrversenyébe?

– Verseny mindig is volt és lesz, hiszen ahol emberi tevékenység zajlik, ott érdekek ütköznek. Úgy kell elképzelni ezt a szektort, mint az olimpiát, csakhogy ez egy nagyon drága technikai sport, így nyilvánvalóan az az ország jut előnyhöz, amelynek nagy nemzeti tőkéje és erős gazdasága van. Azonban az innováció vagy egy gondolat eredetisége olyan kiugrási lehetőséget teremt, hogy akármilyen kicsi is egy ország, ha jól és ügyesen használja a képességeit, helyzeti előnyhöz juthat. Jó példa erre Izrael vagy a velünk közel azonos méretű Csehország. Magyarország lehetőségeit is pozitívan befolyásolja, hogy nagy múltra tekint vissza és sok tapasztalatot szerzett a nemzetközi űrkutatásban, ebből következően az országban számos kutatóintézet és egyetem kapcsolódik ehhez a területhez valamilyen szinten, ráadásul van űriparunk, és jók vagyunk az űreszközök gyártásában. Ha valaki elég ügyes, és van egy nagyon jó ötlete, akár egy pillanat alatt a sor elején találhatja magát, de ez nem megy a végtelenségig, így például várhatóan nem lesz önálló, nagy hordozórakéta-kapacitása hazánknak.
Az űrversenynek van egy másik oldala is. Ugyan a nemzetközi jog alapvetően a világűr békés célú felhasználására vonatkozik, ahol az emberiség egyetemes érdekében, a közös célok eléréséért folytatnak tevékenységet az országok, azonban a világűr biztonságpolitikai, nemzetvédelmi kérdés is egyben. A hidegháború alatt fellőtt Szputnyik–1 a tudományos értékén túl erős katonai üzenet volt. Ahogy az is, hogy az indiai hadsereg idén március végén földről indított rakétával lelőtte egy saját korábban felbocsátott, Föld körül alacsony pályán keringő műholdját. India ezzel demonstrálta, hogy az Egyesült Államok, Kína és Oroszország mögött negyedikként belépett azon országok sorába, amelyek technikailag képesek erre.

Milyen a magántőke és az állami irányítás kapcsolata ezen a területen?

– Az Egyesült Államokban bevontak magánvállalatokat is az űrkutatásba, viszont ezek a cégek óriási költségvetési támogatást kapnak, továbbá ott áll mögöttük a NASA a tudásával, a tapasz­talatával, az eszközállományával, a szakembergárdájával és nem utolsósorban a megrendeléseivel. Ahogy a szolgáltatások berobbantak ebbe a szektorba, hamar megjelentek a profit iránt érdeklődő magánbefektetők, ám súlyos hiba lenne, ha egy állam teljesen kihátrálna erről a területről, mert a nemzetgazdasági és -stratégiai érdekek érvényesítése nem várható el a magánszektor szereplőitől. Ezért szükséges feltétlenül, hogy a komolyan vehető űrtevékenységet folytató államoknak saját űrstratégiájuk legyen. Az Európai Űrügynökségben a United Space in Europe című anyag határozza meg a rövid, közép- és hosszú távú stratégiai irányokat és kompetenciákat az ESA számára.

Milyen változást jelent és mire lesz elég az a 2,3 milliárd forint többlettámogatás, amelyet a kormányzat 2019-től a magyar űrkutatás fejlesztésére biztosít?

– A kormány úgy döntött, fokozottabb figyelmet kíván fordítani erre a területre, és azzal, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztériumhoz rendelte az űrkutatást, lehetőséget biztosított a terület számára, hogy fokozottan éljen a diplomáciai kapcsolatteremtés eszközével, ideértve a nagyköveti hálózatot is. Helyes döntés volt, mivel nem képzelhető el űrtevékenység kizárólag nemzeti hatáskörben egy olyan közepes méretű országban, mint amilyen Magyarország. Egyébként eddig is nemzetközi rendszerekben, bilaterális kapcsolatokon és multilaterális egyezményeken keresztül dolgoztak a kutatóink, fejlesztőmérnökeink. Mostantól viszont a Külgazdasági és Külügyminisztérium hatékony és gyors rend­szere is segít a megfelelő érdekérvényesítés elérésében. Márciusban megjelent a Magyar Közlönyben egy nagyon fontos kormányhatározat a szükséges költségvetési források biztosításáról, mely szerint a kormány egyetért azzal, hogy az űrkutatás és űrtevékenység a magyar gazdaság fejlődése szempontjából kiemelt jelentőséggel bíró ágazat, és ezen a területen meg kívánja erősíteni a nemzetközi szervezetekkel, különösen az Európai Űrügynökséggel, a regionális országokkal, különösen a V4 országokkal közös együttműködéseket. Ezért az eddig meglévő forrásokat, ami összességében évente 2,2 milliárd forintot jelentett az egész szektor számára, mostantól évente beépülő jelleggel további 2,3 milliárd forinttal kiegészíti.

Ez mekkora mozgásteret tesz lehetővé?

– Elvileg is nagyon jelentős döntés annak deklarálása, hogy Magyarország számára fontos ez a terület, és ezáltal megnyílik számunkra néhány olyan opcionális program, amely eddig zárva volt előttünk. Ez azt is jelenti, hogy meg tudjuk erősíteni az Európai Űrügynökségen kívüli, például az orosz űrkutatási programokban való magyar részvételt is.

A nemzetközi űrtevékenységben való részvételünk a dicsőségen, illetve a hírnevünk öregbítésén kívül milyen gazdasági fellendülést jelenthet az ország számára?

– Az űripar rendkívül innovatív high-tech terület, ami nagyon nagy tudást és hozzáadott értéket jelent, s ez a nemzetgazdaság szempontjából is jelentős. Egy teljes egészében magyar tulajdonban lévő kisvállalkozás például többezernyi kisebb-nagyobb alkatrészt szállít az Európai Űrügynökség távérzékelést végző Sentinel műholdjaihoz, ezzel kulcsfontosságú a szerepe a programban. Az ilyen kapcsolatok nagyon komoly értéket képviselnek, ami nyilvánvalóan erősíti a magyar ipart és a nemzetgazdaságot is. Egy-egy űrminősítésnek megfelelt, esetleg már a világűrben is sikerrel kipróbált eszköz ára a drága luxusautókéval vetekszik. El lehet képzelni, mit jelent, ha sorozatgyártásban is tudunk fedélzeti elektronikát szállítani a robbanásszerűen növekvő számú műholdakhoz vagy űreszközökhöz. Óriási lehetőségeket rejt magában, ha erre, a világ teljes ipari vertikumában húzóágazatként megjelenő piacra be tudunk törni. Ráadásul az űrtechnológiában elért eredményeket a gazdaság, illetve a társadalom is fel tudja használni. Például a távérzékelési adatfeldolgozásban kifejlesztett felszínképi elemzést ma már sikeresen használják az agykutatásban is. A gazdaság más területein is fel tudjuk tehát használni az űrkutatásban elért eredményeket, és ugyanez fordítva is igaz.

Űrkutatásért felelős miniszteri biztosként milyen prioritásokat állított fel?

– A legfontosabbnak azt tartom, hogy legyen saját űrstratégiánk, amelynek összeállítását a szakmai szereplőkkel közösen már el is kezdtük. Ez többkörös egyeztetést igénylő folyamat, amelybe be szeretnénk kapcsolni a kormány számos tárcáját, hiszen egy interdiszciplináris területről van szó. Szintén fontos feladatunk, hogy biztosítsuk a szakember-utánpótlást ezen a területen, ennek érdekében meg kell erősítenünk a magyar kutatóhálózatot, valamint a szakképzést és a felsőoktatást, hogy a fiataljaink hazai keretek között juthassanak hozzá az űrmérnöki képzéshez, és igyekszünk vonzó pályaívet felrajzolni előttük. Szeretnénk továbbá a lehetőségeinket kibővíteni, illetve megerősíteni Magyarország szerepvállalását a nemzetközi missziókban.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka