Mitől függ az automatikus viselkedések elsajátítása?

A szokások kialakulásának és átírásának pszichológiai háttere érdekli az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Pszichológiai Intézetében Németh Dezsőt, aki kutatócsoportjával a Nemzeti Agykutatási Program (NAP) keretében arra kereste a választ, hogy milyen agyi és emlékezeti rendszerek állnak az automatikus viselkedések mögött.


Mi a kutatásuk célja?

− Az automatikus vagy szokásjellegű viselkedéseket szeretnénk megérteni, ilyenek például az automatikus reakcióink, mindennapi rutincselekedeteink, szokásaink, amelyek lehetnek akár negatívak is. Olyan rossz szokások, mint a dohányzás és az ehhez kapcsolódó mozdulatsor automatikussá válása. Készségnek hívjuk az automatikus viselkedést például a sportban, hiszen a teniszező nem gondolkozik azon, hogyan használja az ütőt, ahogy az autóvezetésnél sem arra koncentrá­lunk, hogyan váltunk sebességet, így van ez a zenénél is, a zongorista nem gondolkozik azon, hogyan üti le a billentyűket.

Mik voltak a kutatás főbb kérdései, amelyekre sikerült választ találniuk?

− Hogyan tanulunk új, automatikus viselkedéseket? Az agyi és pszichológiai hátterét vizsgálva arra kerestük a választ, hogyan sajátítunk el jó és rossz szokásokat, s milyen faktorok határozzák meg, hogy mikor gyorsabb és mikor lassabb ez a tanulási folyamat. Tudunk-e javítani az automatikus viselkedések elsajátításán, és hogyan lehet elérni azok megváltoztatását? Ezt a kérdéskört kutattuk a NAP program keretében.

Milyen eredményeket értek el eddig?

− Az egyik fő eredményünk a szokások, készségek tanulása és a frontális lebeny működése közötti ellentmondás felismerése volt. Kimutattuk, hogy akkor tanulunk jobban automatizmusokat, szokásokat, illetve készségeket, ha a homlok­lebeny-funkciók − amelyek felelősek azért is, hogy hozzáférjünk a tényszerű emlékeinkhez − működése gyengébb. A kutatásainkhoz kifejlesztettünk egy olyan számítógépes kísérleti el­járást, amellyel mérni tudtuk az automatizmusokért és szokásokért felelős nem tudatos tanulást, az úgynevezett implicit tanulást. Kiderült, hogy minél „erősebbek” a frontálislebeny-funkciók, annál gyengébb az automatizmusok tanulása.

Milyen szempontok szerint választották ki a kísérletben részt vevő személyeket?

− A 18–30 éves korosztályból elsősorban egyetemistákat vizsgáltunk. Teszteltünk továbbá alkoholfüggőségben szenvedő betegeket is, mivel a hosszú távú alkoholizmus a frontális lebeny működésének leromlásához vezet. Náluk azt tapasztaltuk, hogy miközben rosszabbul teljesítettek a klasszikus kognitív teszteken, az implicit tanulási képességük ép maradt, és a készségeket ugyanolyan jól tudták elsajátítani, mint az egészséges kontrollcsoport tagjai. Találtunk tehát egy negatív összefüggést: azok, akiknek jobbak voltak az olyan kognitív képességeik, mint a végrehajtó és kontrollfunkciók, nehezebben tanultak automatizmusokat. Egy korábbi kutatásunkban – amelyet tovább folytattunk a NAP programban is – nekünk sikerült először kimutatnunk, hogy a gyerekek implicit tanulásban jobbak a felnőtteknél. 12 éves kor körül látható egy visszaesés, aminek az lehet az oka, hogy a legtöbb gyereknél 10-14 éves korban jelentősen beindul a homloklebeny érése.

A különböző agyterületek konnektivitásának mérése EEG-vel.

Egy másik kísérletünk rávilágított annak a hátterére, hogy miért segítik a gyöngébb frontálislebeny-funkciók az automatizmusokkal és szokásokkal összefüggő intuitív vagy implicit tanulást. Ennek egyik oka lehet a frontális lebeny és a többi agyterület kö­zötti gyengébb kommunikációs kapcsolat. EEG-vel mértük a kü­lönböző agyterületek konnektivitását, és azt tapasztaltuk, hogy akiknél gyengébb volt ez a kapcsolat, jobban teljesítettek implicit tanulási helyzetben, mint azok, akiknél erős. Összességében a mi kutatásaink abban hoztak újat, hogy alaposan feltérképezték az implicit tanulás idegrendszeri és pszichológiai hátterét, valamint kidolgoztunk egy olyan új módszert az idegtudomány számára, amellyel kutatni lehet az automatizmusok átírását.

Úgy tudom, részt vesznek a NAP 2-ben is. Milyen új célokat tűztek maguk elé?

− Igen, a program támogatásával folytathatjuk a munkát. A kutatás második részében arra keressük a választ, hogy a régi és új automatizmusok vagy szokások hol helyezkednek el az agyban, és milyen kapcsolatban állnak egymással. Vajon lehet-e olyan módszert kidolgozni, hogy a régi eltűnjön, legalábbis elhalványuljon, és az új erősebb legyen? Az elkövetkezendő három év másik nagy témája az lesz, hogy az általunk kidolgozott új módszert megpróbáljuk idegtudományi módszerekkel együtt használni. Ahhoz, hogy kimutassuk, hol van a régi és az új automatizmus az agyban, valamint a közöttük lévő kapcsolatot, EEG-t és agyi képalkotó eljárásokat fogunk használni. A NAP 2-ben még többet foglalkozunk majd azzal, hogy kiderítsük, van-e olyan módszer, amellyel gyorsabbá lehet tenni az automatizmusok megtanulását. Volt is már egy ilyen kísérletünk, nem-invazív agyi stimulációval. A módszer segítségével időlegesen modulálni tudtuk az agyműködést. Kimutattuk azt is, hogy ezáltal javítani lehet az implicit tanulást.

A kutatásaink eddigi legfontosabb megállapításai tehát, hogy a frontális lebeny funkcióinak működése nagyban befolyásolja a szokások elsajátítását, és ahogy bizonyos aspektusai fejlődnek, úgy romlik az implicit tanulás, aminek hátterében a kéreg alatti struktúrák működése áll. Az agyi konnektivitást is vizsgáltuk, és kimutattuk, hogy a frontális lebeny és a többi agyterület közötti gyengébb kommunikáció akár jobb tanuláshoz is vezethet. Kifejlesztettünk továbbá egy teljesen új módszert a szokások átírásának vizsgálatára, amit az agykutatásban is lehet majd használni. Innen folytat­juk tovább.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka