2015. november 4.

Szerző:
Szegedi Imre

Molekuláris ollóval szabnak

Itthon sokszor csak a problémákat, a küszködést látjuk, nem vesszük észre, hogy ez az ország bizonyos területeken a világ legjobbjait tudja idevonzani, akiknek imponál, hogy nálunk dolgozhatnak – nyilatkozta magazinunknak Duda Ernő, a Magyar Biotechnológiai Szövetség elnöke, a Solvo Biotechnológiai Zrt. vezérigazgatója, aki szerint négy-öt éven belül meg tudjuk gyógyítani a daganatos betegek több mint 80 százalékát, az őssejtekből pedig rutinszerűen állítunk elő szöveteket, esetleg szerveket.


Másfél évvel ezelőtt beszéltünk utoljára. Akkor azt nyilatkozta magazinunknak, hogy nyakunkon a biotechnológia forradalma. Tényleg megérkezett?

– Közelít, de még nem tört ki. Az igazi látványos áttörésekre négy-öt év múlva számítok. Ilyen látványos áttörés lehet, amikor már a daganatos betegek több mint 80 százalékát meg tudjuk gyógyítani, amikor az őssejtekből rutinszerűen állítunk elő szöveteket, porcokat, csontokat, esetleg szerveket. Amikor az eredetivel tökéletesen egyező méretű, de egészséges új térdet készítünk, vagy éppen új vesét ültetünk be. Úgy vélem, a következő másfél évtizedben szívet még nem tudunk gyártani, de később erre is biztosan képesek leszünk. Az is forradalmi eredmény lesz, amikor a genomszekvenálás, azaz a teljes génkészlet feltérképezésének ára a jelenlegi ezerről száz dollár alá csökken, és ezzel mindenki számára elérhető lehetőség lesz saját génkészletének megismerése.

A világban nagyon sok minden igen gyorsan változik. Látszik, hogy a gyógyszeriparban egyre nagyobb hányadot tesz ki a technológiai alapú gyógyszerek előállítása. A modern, daganatellenes hatóanyagok egyértelműen a biotechnológiai eljárásoknak köszönhetően születtek meg. Ez az irány a világ más részein dinamikusan fejlődik, ugyanakkor a hazai piacon érezhető a megtorpanás, ami több okra vezethető vissza. 2005 és 2010 között igen erőteljesen fejlődött a hazai biotechnológia, azóta stagnálás tapasztalható. Ennek egyik oka, hogy az egyetemeken a korábbinál jóval kevesebb spin-out cég jött létre, emellett a finanszírozás is kedvezőtlen irányba változott. A 2000-es évek elején ez az ágazat kedvezményezettnek számított, pályázatok támogatták a biotechnológiai kutatásokra vállalkozó cégeket. Napjainkban nem a kezdő, hanem a későbbi stádiumban járó cégeknek kedveznek a feltételek. A Jeremie alapokból a nagyobb cégek kapnak pénzt, ám az induló vállalkozások egy ideje nem tudnak kihez fordulni. Az is igaz, hogy amikor én 1999-ben elindultam a Solvóval, minden szempontból rosszabbak voltak itthon a feltételek, mégis a csúcsra értünk. A körülmények másutt is változnak. Néhány éve az Egyesült Államokban nehezen jutottak forráshoz a kezdő biotechnológiai vállalkozások, a most indulók ellenben könnyen elő­teremthetik az induláshoz szükséges összeget. Itthon éveken át nem volt pályázati pénz, pedig ez elengedhetetlen ebben a kutatásintenzív ágazatban. Ezzel is magyarázható, hogy egy-két cég befejezte a tevékenységét, nagyon sokan küszködnek a piacon, néhányan azonban a nehézségek ellenére is dinamikusan fejlődnek. Erre példa a Peták István vezette Oncompass Medicine, korábbi nevén a KPS Molekuláris Diagnosztikai Központ. Ez a vállalkozás a molekuláris diagnosztika és a molekulárisan célzott gyógyszerek kutatás-fejlesztésén keresztül segíti a közvetlen betegellátást.

Színes tudományág
A biotechnológia olyan eljárás, amikor élő szervezetek segítségével állítanak elő új terméket vagy szolgáltatást. A biotechnológia kifejezést egy magyar tudós, Ereky Károly műegyetemi tanár használta először – magyarul – 1917-ben. A tudomány akkori nyelvén, németül, 1919-ben Berlinben megjelent könyvében volt olvasható ez a kifejezés. A modern biotechnológiát 1976-tól számítják, amikor az Egyesült Államokban létrehozták a világ első biotech cégét, a Genentechet. Első termékük az emberi inzulin, melynek milliók köszönhetik az életüket. Itthon az elmúlt 15 évben több mint 70, biotechnológiával foglalkozó vállalat jött létre. Elsősorban a nanotechnológia, a molekuláris kémia és a biotechnológiai szolgáltatások területén ér el az ország jelentős nemzetközi eredményeket.

A tudományt több ágra osztják. A piros biotechnológia az orvosi biotechnológia – ide tartozik az őssejtterápia, a génterápia vagy éppen a fehérjék élettani és a betegségekben betöltött szerepét vizsgáló proteomika. (Napjainkra több mint kétszáz gyógyszertfejlesztettek ki az orvosi biotechnológia segítségével.)
Az ipari-környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó terület a fehér biotechnológia: ide tartozik a biomassza és a bioüzemanyag, a szennyezett területeket megtisztító génmódosított mikroorganizmusok előállítása.
A zöld biotechnológia nagyobb terméshozamú, az időjárási viszonyokat jól viselő, rezisztens (hideg- és szárazságtűrő),a kórokozókkal szemben ellenálló növényfajokra koncentrál.
Emellett létezik kék, azaz tengeri biotechnológia.
A sárga az élelmiszer­ipar és táplálkozástudomány biotechnológiája.
A barna a száraz, sivatagi életkörülményekkel kapcsolatos biotechnológiai alkalmazások.
A fekete pedig a bioterrorizmus és a biofegyverek biotechnológiája.
Néhány éve biotechnológiai menedzserképzést indítottak, aminek nem lett folytatása. Napjainkban mivel tudja segíteni a 2003-ban alapított Magyar Biotechnológiai Szövetség a tagvállalatokat?

– A biotechnológiai menedzserképzés a 2000-es években ment – állami támogatás segítette ezt a programot –, de évek óta nem hirdetünk ilyen tanfolyamot. Igény lenne rá, pénz ellenben nincs. Lehet, hogy ezért, lehet, hogy másért, de az utóbbi egy-két évben nem született kiemelkedő, látványos áttörést hozó hazai biotechnológiai eredmény. A nagy ugrás helyett apró lépésekkel haladunk előre. A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal idén kiírt pályázataiból a jövő év végére lehet pénz. Addig saját bevételekből, uniós pályázatokból, üzleti angyaloktól kapott forrásból élnek a hazai vállalkozások. A Szövetség hetven-nyolcvan cég érdekképviseletét látja el, a létszám évek óta stagnál.

Lát-e lehetőséget arra, hogy valamelyik hazai biotechnológiai cég a tőzsdén is megjelenjen?

– A közeljövőben nem. Egyébként sem hiszem, hogy egy vállalkozás értékét alapvetően az határozza meg, hogy jelen van-e a tőzsdén.

A világpiacon meghatározó szereplőnek számító Solvo is meg­ragadt egy középvállalkozás szintjén. Esély sincs rá, hogy legalább egy hazai biotechnológiai vállalkozásból sok száz szakembert foglalkoztató nagyvállalat legyen?

– Erre nem látok esélyt. A kicsik többsége nem tudja megugrani a középvállalkozás szintjét. Néhányan sikeresen vontak be tőkét, ezek középvállalkozássá fejlődtek, nekik nem megy rosszul, de nagyvállalattá fejlődésre nincs remény.

Régiós összevetésben hogyan áll a hazai biotechnológia?

– Mondok egy egyszerű példát: hazánk egy évtizeden keresztül folyamatosan képviseltette magát a világ legjelentősebb – Bio néven ismert – biotechnológiai kiállításán. 2001-ben én voltam az egyetlen magyar, majd néhány évvel később már húszan is megjelentünk. Egészen addig tartott ez az intenzív jelenlét, amíg az állam pénzzel támogatta a részvételt. Idén már egyetlen magyar képviselő sem vett részt a szakma legjelentősebb találkozóján. Kitalálhatja, miért maradtunk távol. A Lajtától keletre még mindig mi vagyunk a legjobbak, de egyre csökken az előnyünk. Különösen a csehek és a lengyelek fejlődnek dinamikusan, ők évről évre egyre nagyobb standdal jelennek meg ezen a seregszemlén. A cseheknél az infrastruktúra és a piaci helyzet egyértelműen jobb, mert ott fókuszálnak a biotechnológiára. Élettudományra koncentráló inkubátorházak létesültek, élettudományi programok és képzések indulnak. Ők azt teszik, amit mi tettünk a 2000-es évek második felében. Azt is látni kell, hogy Ausztria ezen a téren elérhetetlen messzeségben van, az egy másik világ.

Az ágazat szereplői gyakran emlegetik, hogy az egyetemekről nem kerül ki kellő számú, megfelelően felkészült szakember. Akkor honnan merítenek?

– A most végző hazai egyetemisták elenyésző hányada gondolkozik azon, hogy itthon helyezkedik el, a többség külföldön szeretne karriert építeni. Valahol megértem őket, mert külföldön sokkal több a lehetőség. Ugyanazért nem jön hozzánk biotechnológus, amiért az orvosok tőlünk nyugatabbra vállalnak munkát. Ilyen körülmények között nagyon nehéz kvalifikált szakembert találni. Hiába vagyunk rugalmasak a munkavégzés helyét illetően, így sincs elegendő számú, megfelelő felkészültségű hazai jelentkező a pályázati felhívásainkra. Külföldiek ellenben lecsapnak az általunk kínált lehetőségekre. A következmény: a mi munkatársaink például tíz országból érkeztek.

Ön mivel tudja itthon tartani a fiatal munkatársait?

– Nehéz erre válaszolni. Korábban, amikor több kutatás-fejlesztési tevékenységet folytattunk, az volt csábító a kollégáknak, hogy egy, a világpiacon vezető szerepet játszó cégnél dolgozhatnak. Magam is meglepődtem, hogy a külföldön feladott hirdetéseinkre milyen sok kiemelkedő kvalitású szakember jelentkezett. Sokkal nagyobb fizetésről mondtak volna le és költöztek volna családostul Magyarországra csupán azért, hogy az önéletrajzukban szerepelhessen az a félmondat, hogy életük egy szakaszában a Solvónál dolgoztak. Itthonról, ahol sokszor csak a problémákat, a küszködést látjuk, nem vesszük észre, hogy ez az ország bizonyos területeken a világ legjobbjait tudja idevonzani, akiknek imponál, hogy nálunk dolgozhatnak. Külföldön azonban tudják, hogy ezen a területen a világ legnagyobb cégénél értelemszerűen világszínvonalú munkát végezhetnek. Sokan kimondottan a magyar virtus miatt jönnek hozzánk. Imponál nekik, hogy az egyesült államokbeli versenytársunkkal szemben – valóban nagy hal, hiszen több tízezer embert alkalmazó, dollármilliárdok felett rendelkező vállalatról van szó –, amerikai piacon, amerikai megrendelőkért folytatott versenyben sohasem veszítettünk. Olykor úgy is nyertünk, hogy többet kértünk a munkánkért, mint a versenytárs. Tehát nem vagyunk olcsók, nem engedünk azért az árból, hogy miénk legyen egy megbízás. Sok fiatalnak imponál, hogy az amerikai multinacionális cég egyetlen munkát sem tudott elvinni előlünk, hogy egy magyar cég egy amerikai nagyvállalattal tud versenyezni. És nyerni. Alapvetőnek tartom, hogy egy piacvezető cég ne az árai miatt legyen a csúcson, hanem a termékein keresztül nyújtson olyan többletet, amit a vevők hajlandók megfizetni.

A dinamikusan fejlődő biotechnológiában mit tart az utóbbi évek izgalmas irányának?

– Az egyik legizgalmasabb területet az öregedéssel kapcsolatos kutatások fémjelzik. Sokan azzal a céllal alapítanak cégeket, hogy ne egy adott betegséget gyógyítsanak, hanem az öregedési folyamatokat szeretnék befolyásolni, pontosabban leállítani és visszafordítani. Ilyet eddig az emberiség sohasem csinált. Állatkísérletekben értek már el látványos eredményeket, van remény arra, hogy ezek a humánkísérletekben is hasznosnak bizonyulnak. Az öregedés megállítása azt is jelentheti, hogy hamarosan ma még gyógyíthatatlan betegségeket tudunk kezelni. Hasonlóan sokat ígérő terület a szervek és szövetek gyártása. A daganatterápiában már most is látványos eredmények vannak, de itt is újabb áttörést várok. Napjaink akut problémája a neurodegeneratív betegségek kezelése. A hihetetlen tudományos presztízs mellett hihetetlen bevételt is elkönyvelhet az a cég, amelyik például hatékony gyógyszert tud kifejleszteni az Alzheimer-kórban szenvedő betegeknek. Egy ilyen típusú gyógyszerre négy-öt évet biztosan várni kell.

Ebben a témakörben mindenképpen beszélnünk kell az úgynevezett CRISPR-Cas9 módszerről, amely három éve robbant be a molekuláris biológia világába.

A rendszer segítségével nagyon precízen lehet géneket – köztük emberi géneket – szerkeszteni. A rendszer lényegében egy programozható molekuláris olló, amelynek segítségével tetszőleges szakaszokat lehet kivágni a DNS-ből, és azok helyére más DNS-szakaszokat lehet beilleszteni. A CRISPR-Cas9 technológia annyira leegyszerűsítette, illetve csökkentette a genetikai módosítás költségét, hogy egy házi laborban is készülhet átszabott DNS-minta. Évtizedekkel ezelőtt a vállalkozók számítógépeket szereltek össze garázsokban, napjainkban ugyanekkora helyen mindennel felszerelt DNS-laborokat építenek. Ami korábban több tízmillió dollárba került, az ma megoldható pár ezer dollárból. A világ tele van biohacker laborokkal. Láttam már nyolcéves gyereket, aki felnőtteket oktatott arra, hogyan kell dolgozni a CRISPR-Cas9 módszerrel.

A CRISPR-Cas9 módszer
A CRISPR-Cas9 a DNS célzott, pontos és minden eddiginél rugalmasabb szerkesztését teszi lehetővé. 2012-ben jelent meg róla az első tanulmány – a Science-ben Jennifer Doudna és Emmanuelle Charpentier csapata publikálta –, amely nyomban fel is forgatta a génkutatás világát. A kutatók egy része éppen a szédítő térhódítás miatt tart attól, hogy nem hagyunk elég időt a kockázatok kiszűrésére. A módszer támogatói ellenben hatástalanított vírusokról, felszámolt járványokról, ellenállóbb növényekről beszélnek, míg a módszer ellenzői mutánsgyártó szuperfegyvert emlegetnek. Ezzel az eszközzel a DNS szerkeszthetővé válik, nem kívánt darabkákat lehet vele kivágni vagy akár kicserélni más szegmensekkel. A Science folyóirat már 2013-ban az év legfontosabb tudományos felfedezései közé választotta ezt a metódust.

A módszer két összetevőből áll: a CRISPR az információt szállító és a célt belövő RNS, míg a Cas9 az az enzim, amely a DNS darabolását végzi. A kutatók rájöttek arra, hogy miként vehetik rá a Cas9-et, hogy molekuláris méretű „ollóival” bármilyen DNS bármelyik szakaszát ki tudja vágni. A végeredmény egy egyszerűen programozható biotechnológiai eszköz. A CRISPR-Cas9 egyszerre több gént is célba vehet, ami nagy előny az olyan összetettebb betegségek esetében, amelyeket nem egy, hanem több gén okoz.
Sok múlik azon, hogy az ilyen technológiát alkalmazó ember meddig megy el. Hol szabja meg a határt, amikortól már nem avatkozik be a természeti folyamatokba? De a határok megszabását szabad-e kizárólag a kutatókra bízni?

– Nyilvánvaló, hogy számos más tudományos módszerhez hasonlóan ezt is lehet jóra és rosszra használni. A CRISPR-Cas9 módszer egyértelműen hatalmas technológiai áttörés. És az is egyértelmű, hogy ezzel az újonnan előállt helyzettel kezdeniük kell valamit a törvényhozóknak. Azonban addig, amíg a jogszabályalkotóknak a GMO-król az jut eszükbe, hogy az ilyen termékek károsak az egészségre, nehezen törnek át a valóban biztonságos megoldások. Sokat idézett példa, hogy az amerikai kongresszusi képviselők hatvan százaléka állítólag azt hiszi, hogy a hagyományos növényekben nincsenek gének, csupán a génmódosítottakban vannak – ráadásul azokat a veszedelmes géneket a tudósok teszik bele. Nem vagyok biztos benne, hogy a magyar parlamentben jobb lenne az arány, ha hagyományos növények géntartalmával kapcsolatos kérdéseket tennénk fel. Általános gond, hogy a törvényalkotók nem követik a legújabb tudományos tendenciákat, eredményeket. És itt nem csak a biotechnológiára gondolok, hasonló a helyzet a mesterséges intelligencia és számos más tudományág szabályozásával. Technológiánk annyira gyorsan fejlődik, hogy számos etikai alapkérdést kell mielőbb tisztáznunk, de a jogalkotók erre nincsenek felkészülve. Ezért olyan köztiszteletben álló grémiumok kellenek, amelyekben olyanok ülnek, akik egyformán értik a tudományt és a jogot, valamint meghallják a társadalom visszajelzéseit is. Az ilyen átfogó képzettséggel rendelkezők köre azonban szűk. Itthon és külföldön egyaránt.

Milyen jövőképet lát a hazai biotechnológia előtt?

– Alapvetően derűlátó vagyok, kivéve, ha a saját szakterületem hazai jövőjéről kérdeznek. Már az előrelépés, ha a jelenlegi stagnáló állapotból ki tudnánk lépni. Ehhez javítani kell az egyetemek finanszírozásán, több pénzt kell juttatni az alapkutatásokra. A nehézségek ellenére sem tervezem a cég elköltöztetését. Ellenben, ha új vállalkozást terveznék, azt nem biztos, hogy itthon alapítanám.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka