A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kezdeményezésére – nyugati mintára, a felfedező kutatások támogatására – 1986-ban létrehozott OTKA volt a szocialista blokk első független, nyílt versenyen és egyedül a kiválóságon alapuló pályázati rendszere. Feladata a tudományos felfedező (alap)kutatások támogatása volt valamennyi tudományterületen. „Az elmúlt negyedszázad alatt a legtehetségesebb, legígéretesebb kutatóknak biztosított átlátható, korrekt, szakmai kritériumokon alapuló támogatást. Az elmúlt negyedszázad alatt jól vizsgázott a rendszer, amelyet folyamatosan a magyar tudomány megbecsült személyiségei irányítottak” – hangsúlyozta az OTKA-t köszöntő akadémiai tanácskozáson Pálinkás József, az Akadémia elnöke, aki még az Orbán-kormány oktatási minisztereként jelentős emelést ért el az OTKA finanszírozásában. Ha csupán a nagyságrendet nézzük, akkor egyértelmű, hogy az OTKA 2002-ben gazdálkodott a legnagyobb összeggel – ebben az évben
a költségvetése 6,8 milliárd forintra rúgott.
Kollár László Péter, az OTKA Bizottság elnöke szerint az OTKA jelenleg az egyetlen olyan hazai forrás, amely számottevő mértékben segíti a pályakezdő kutatókat. Évente mintegy 1300 három-négy éves kutatási témát támogatnak, amelyek közül 300-400 újonnan indul. A pályázatokról 4300 független szakértői vélemény készül – ezt a munkát a bírálók térítésmentesen végzik. Négyszáz, nemzetközileg elismert hazai és külföldi kutató vesz részt az OTKA tudományterületi kollégiumai és a zsűrik munkájában. A vezető kutatók átlagéletkora 50 év (ezen belül a fiatal kutatóké 37), a projektenként megjelent publikációk száma tizenkettő.
Az eredmények ellenére Kollár László Péter tragikusnak nevezte az OTKA jelenlegi pénzügyi helyzetét. Adatai szerint a korábban említett 2002-es támogatási összeg akkor a csehországival volt egyenértékű. Csehországban az ilyen célra fordítható összeg ugyanakkor mára a háromszorosára nőtt, míg az OTKA 2011-ben mindössze 5,4 milliárd forinttal gazdálkodhat. Valós értékben ez a kilenc évvel ezelőttinek a fele. Ahhoz, hogy az OTKA a benyújtott kiváló pályázatok közül elérje a nemzetközileg kívánatos, körülbelül 30 százalékos támogatási arányt, költségvetésének kétmilliárd forintos emelésére lenne szükség.

Réthelyi Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium minisztere, Pálinkás József, a Magyar
Tudományos Akadémia elnöke és Kollár László Péter, az OTKA Bizottság elnöke

Az emelést az is indokolja, hogy hiába értékelték a korábban beérkezett pályázatok több mint felét színvonaluk alapján kiválóra a bírálók, ezek többsége forráshiány miatt immár évek óta nem kap támogatást. Az emelésről annak tudatában sem mondhatunk le, hogy az Európai Kutatási Tanács (ERC) pályázatain messze jobban szerepelünk, mint a jóval több pénzből gazdálkodó csehek és lengyelek. A lisszaboni és az EU 2020 stratégiákkal összhangban Magyarországon is növelni kell a kutatás-fejlesztésre fordított összeget, mert ez a terület kitörési pont lehet az ország számára.
A negyedszázados fennállás visszatekintésre is alkalmat adott. Az OTKA költségvetése az első öt évben (1986–1990) évente négymilliárd forint volt, ami akkor igen jelentős összegnek számított. A kutatók részéről mutatkozó hatalmas igényt jelezte, hogy az első két pályázati fordulóban összesen 3200 pályázat érkezett be, amelyek közül 1260 nyert. A rendszerváltás után ezen a téren is véget ért az ötéves tervezési ciklus, évente változott az OTKA költségvetése. A rendszerváltást követően az OTKA életében a viszonylagos pénzbőség egyértelműen 1991–1993-ra volt jellemző. Ezekben az években a nemzeti össztermék 0,7 ezrelékét fordíthatta az alap alapkutatások támogatására, ami akkoriban nagyjából évente kétmilliárd forint elköltését jelentette. Ezt követően megindult a mélyrepülés, aminek következtében 1996-ra már csak a nemzeti össztermék 0,2 ezreléke jutott az OTKA-ra. Pálinkás József minisztersége valóban jótékonyan hatott az alapprogramra, ám a 2002-ben felhasználható 6,8 milliárd forint is csupán a nemzeti össztermék 0,4 ezrelékét jelentette. Azóta egyszer érte el az OTKA támogatása a hatmilliárd forintot, ami a folyamatos infláció miatt azzal járt, hogy az elmúlt években ismét a nemzeti össztermék 0,2 ez­­relékével gazdálkodhat a pályázati rendszer – az idén felhasználható 5,4 milliárd forint a 0,2 ezreléket sem éri el! A legtöbb pályázatot, közel kétezret, 1991-ben segítette az alap, de jó évnek számított az 1995-ös is, amikor 1400 kutatás jutott forráshoz. Tavaly mindössze kétszáz kutató járulhatott a kasszához.
A pénz felhasználását a tudományos publikációkban lehet lemérni. Az OTKA összesítése szerint az elmúlt negyedszázad alatt több mint 3200 folyóiratban jelent meg cikk, kétszáz könyv, illetve ötszáznál több könyvfejezet született. A különféle konferenciákon közel ezer kiadvány jelenhetett meg OTKA-támogatással.•