2018. július–augusztus: jegyzet, portré, anyagtudomány, tudomány, zöldkörnyezet, Nemzeti Agykutatási Program, agykutatás, robotika, nanotechnológia, innováció, ipari automatizálás, közlekedés, lézer, ipar 4.0, neutronkutatás, energiagazdálkodás, megújuló energia, építés, vízgazdálkodás, it
2018. augusztus 1.

Szerző:
Tóth László építőmérnök, Mélyépterv–Komplex Zrt.

Nívódíjat kapott a szegedi partfal fejlesztése

Szeged a legmélyebben fekvő magyar nagyváros, s ebből adódóan a Tisza áradásai döntően befolyásolják az ott lakók életét. A 19. század közepétől épített partfalak védik a belvárost, s az egyre magasabb szinten tetőző árvizek azok magasításait, illetve szerkezeti rekonstrukcióit követelik meg. Az utolsó érdemi fejlesztés az 1970-es árvíz után történt. A századforduló utáni években a korábban kiépített rendszer magassági hiányai, szerkezeti károsodásai, valamint a kedvezőtlen szivárgási viszonyok miatt szükségszerűvé vált egy újabb fejlesztés.


Az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság szakembereinek kezdeményezésére Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata KEOP pályázat keretében 1,5 milliárd forintos támogatáshoz jutott, s ennek megfelelően kezdődött a műszaki előkészítés, majd az engedélyezési eljárások sikeres lefolytatása után a megvalósítás a Mélyépterv Komplex Zrt. tervei alapján 2014-ben. Az új partfalat 2015-ben adták át.

A Tisza jobb parti, 2,10 kilométer hosszúságú szakaszán történtek a beavatkozások a Bertalan hídtól indulóan délre, a Korányi fasor legdélibb pontjáig. Mintegy 1500 folyóméter hosszan mobil falrendszer készült, jellemzően 8,00–9,00 méter magasságú vízzáró falakkal, a mentett oldalon pedig szivárgórendszerekkel. A vízzáró falszerkezet a rakparti út mellett 3,00 méter mélységű résfalakkal létesült, arra támaszkodó fejgerendával, a régi támfal előtti, névlegesen 25 centiméter vastagságú monolit vasbeton köpenyfallal (1. ábra).

1. ábra. Szeged, Korányi fasor

A Stefánia sétány előtti lépcsősornál a résfal 6,00 méter mélységű, melyre ugyancsak fejgerenda, s jellemzően 2,00 méter magasságú monolit vasbeton köpenyfal támaszkodik (2. ábra). Ez utóbbi szakaszon 0,50 méteres járdaszintemelés történt, s erről a szintről lehet közvetlenül a rakpartra, illetve a vízhez lejutni. Ezen a partfalszakaszon tehát megszűnt a mellvédfal, s biztonsági korlát épült.

2. ábra. Szeged, Várkerti szakasz

A Korányi fasoron viszont – átalakított formában – megmaradt a mellvédfal, a védett fasor és a park a szobraival. A fenti új vasbeton szerkezetek felső síkjába simulóan rozsdamentes anyagú acélszerelvények kerültek beépítésre annak érdekében, hogy árvízveszély esetén az alumíniumötvözetű mobil falszerkezet oszlopai hajlításmereven csatlakoztathatók legyenek. A Korányi fasori mellvédre 60 centi­méter, míg a Stefánia park előtti szakaszon 1,20 méter magasságú mobil fal szerelhető, s így biztosított az elöntés elleni védelem az előírt biztonsággal. Helyszínrajzi értelemben a mobil fal tengelyvonala illeszkedik a támfalak vonalvezetéséhez, s a mellvédfalas szakaszok lépcsőlejáratainál is betételemek teszik folytonossá a rendszert. Az oszlopok tengelytávolságai ugyan változnak, de a teljes hosszon négyféle betétgerenda alkalmazásával felépíthető a teljes falrendszer. Ennek logisztikai előnyei vannak.

A mentett oldalon két – egymástól független – szivárgórendszer épült a Belvárosi hídtól északra, illetve délre. Mindkét rendszerben közepes mélységű árokszivárgó épült, geotextíliával védett kavicskitöltéssel, dréncsővel, tisztítóaknákkal, valamint egy-egy átemelő szivattyúteleppel. Az árokszivárgók nyomvonalát a védett fasor, illet­ve a meglévő közművek döntően befolyásolták, de az eddigi tapasztalatok szerint egyetlen fa sem száradt ki a gyökérsérelmek miatt. Az árokszivárgókhoz az újjáépített járdák alatti lemezszivárgók is csatlakoznak szivárgóbordákkal. Így biztosított árvíz idején a mentett oldali talajvízszint „szabályozása”.

A rakparti út mellett 4,50 méter magas monolit vasbeton köpenyfalat kellett építeni egyoldali zsaluzattal, az anyagában vízzáró vasbeton falakkal szemben támasztott műszaki követelmények betartásával. A felülettel szemben alapvető elvárás volt az igényes kialakítás a felületi megjelenésben, egységes színben, a munkahézagok megjelenése nélkül, 1,5 centiméter mélységű függőleges nútokkal. A falfelületen történelmi motívumok vannak, a legexponáltabb szakaszokon pedig Juhász Gyula-versidézet olvasható. A hosszú falszakaszban 25,00 méterenként dilatációk készültek, melyeket rozsdamentes acélszerelvények takarnak. A Stefánia park előtti szakaszon jellemzően 2,00 méter magasságú – ugyancsak 25 centiméter névleges vastagságú – köpenyfal épült a részben visszavésett eredeti mellvédfal víz felőli oldalán, azzal szerkezetileg összeépítve. A műszaki követelmények természetesen azonosak voltak, mint a rakparti út melletti támfalnál. Ezen a szakaszon a korábbi lépcsőket felszámoltuk, s az emelt járdaszintről a hosszú lépcsősorra a 25,00 méterenként megépített kétkarú lépcsőkön lehet lejutni. A lépcsők módosításából adódóan a közvilágítási oszlopokat – a felújítás után – át kellett helyezni. Az új kábelezés a járda alatt helyezkedik el.

A Bertalan hídtól délre eső, 650 méter hosszú partszakaszon vízzáró fal – a pénzügyi lehetőségek korlátai miatt – nem épült, de a jellemzően 30 centiméter magassági hiányt a korábbi mellvédfal felmagasításával felszámoltuk. Ugyancsak 30 centiméterrel magasabbra épült az új járda, s a hullámtérre le­­járó lépcsők kétkarú lépcsőként épültek újjá, s ezzel ez a járdaszakasz teljes szélességben a városlakók rendelkezésére áll. A szivárgóvizeket három különböző ponton csatornába vezettük be. A rakparti út északi és déli végpontjainál mobil falszakaszok szerelhetők árvízveszély esetén, amelyek vízzáróan csatlakoznak a mell­védfalszakaszokhoz.

A kivitelezési munkákat a Szeged SHK 2013 Konzorcium végezte az épít­tetővel – Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzatával – megkötött vál­lalkozói szerződés alapján. A konzor­cium vezetője a Swietelsky Magyarország Kft. volt, tagjai a Kötiviép’B Kft., valamint a HSP Vízépítő Speciál Kft.
A fővállalkozó megbízásából a monolit vasbeton falszerkezeteket az Épszerk Pannónia Invest Kft., a szivárgórendszert az Oktaéder Kft., míg a szivárgó­víz-átemelőket a Mottó Kft. építette.
A Mérnök feladatait a Szegedi Vízi­köz­mű Működtető és Fejlesztő Zrt. látta el. Az újjáépített belvárosi partfalszakasz üzemeltetője továbbra is az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság.

A kiváló minőségben megépített rendszer a Környezetvédelmi és Vízügyi Létesít­mény kategóriában elnyerte az Építő­ipari Mesterdíj Alapítvány 2017. évi Nívódíját.•

 
2018. november – Közlekedésfejlesztési különszám

2018. november – Közlekedésfejlesztési különszám

Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018

Innotéka