2015. július: jegyzet, portré, kiállítás/konferencia, tudomány, innováció, lézer, egyetem, építés, atomenergia, hulladékgazdálkodás, zöldkörnyezet, it
2015. július 10.

Szerző:
Bencze Áron

Rezgésmentes alapon az ELI-ALPS

A magyar tudomány elmúlt évtizedeinek legjelentősebb beruházása a szegedi ELI-ALPS, amelyhez hasonló, koncentrált feladatokat ellátó kutatóintézetet Magyar­országon korábban nem hoztak létre. A projekt megvalósulásának folyamatáról maga­zinunk éves rendszerességgel beszámol. Az építkezés jelenlegi stádiumáról, a speciális műszaki feltételekről és a lézerberendezések érdekességeiről Lehrner Lóránttal, az ELI-HU Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.


Korábban ezen a területen egy szovjet katonai bázis állt. Milyen munkálatokra volt szükség ahhoz, hogy elkezdődhessen az építkezés?

– Több mint húsz év háborítatlanság után első lépésként például cserjét kellett irtani, nem is keveset, hiszen közben a területet teljesen benőtte a növényzet. És bár hivatalos dokumentumunk volt arról, hogy a terep lőszermentesítése megtörtént, erősen javasolták, hogy mi is tegyük meg. A jó szándékú tanács nem volt alaptalan, még több száz lőszert találtunk. Ezután a nyertes kivitelező konzorcium segítségével jelöltük ki a területet, majd megkezdődhettek a földmunkák. Két hónap után egy százezer éves jégkori bölény csontjaira bukkantak a munkások a technológiai épület földmunkáinál, azonnal értesítették is a Móra Ferenc Múzeum régészeit. Ritka leletről van szó, talán, ha öt hasonló van az országban. A jégbölény a kutatóközpont aulájában kap majd helyet, így a jövő technológiája mellett a múlt egyik maradványa is látható lesz. A földfelszín alatt nyolc és fél méter mélyen talált ősmaradvány miatt nem kellett leállítani az építkezést.

2013 júliusára sikerült hozzájutniuk az építkezéshez szükséges összes engedélyhez. Hátráltatta valami a papírok megszerzését?

– A kezdetektől fogva proaktívan és megfelelő időben tájékoz­tattuk az érintett feleket. Ez a hozzáállás és stratégia eredményesnek bizonyult. A folyamat állandó konzultációt és pontosságot igényel, de a mi esetünkben ez alapvető elvárás, mert nem engedhetjük meg magunknak, hogy bármi miatt csússzon a projekt. Az építési engedélyezési eljárás során 2012. december 18-án kaptuk meg az útépítési engedélyt, két napra rá pedig az épületekre vonatkozó építési engedélyt. A vízjogi létesítési engedélyek megszerzéséhez, a tervekre vonatkozó szakhatósági engedélyek beszerzéséhez szükség volt a vezetékek által érintett ingatlanok szolgalmi jogaival kapcsolatos feladatok tisztázására is. Ennek során több mint száz ingatlantulajdonossal kellett megegyeznünk. Ezt követően 2013 nyarán az Alsó-Tisza-vidéki Környezet­védelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, mint eljáró hatóság, kiadta az ivóvízre, csapadékvízre és szennyvízre vonatkozó vízjogi létesítési engedélyeket.

Korábban sok kritika érte az ELI-t a helyszínválasztás miatt. A kétkedők szerint a rossz minőségű agyagos talaj a legkevésbé sem tűnik alkalmasnak egy ilyen érzékeny és precíz műszert befogadó intézmény számára. Végül milyen megoldásokra volt szükség a süllyedések elkerülésére?

– Építkezés szempontjából valóban nehéz ilyen típusú talajon létrehozni egy ekkora komplexumot, az üzemeltetés szempontjából viszont kedvezőek ezek az adottságok, mert sokkal könnyebben meg lehet oldani a rezgésmentesítést. A rövid és hosszú távú szempontokat kellett egymás mellé helyeznünk, és mi az utóbbi mellett döntöttünk. A megvalósításához Európában is egyedülálló mélyépítési technológiát alkalmaztunk, csak a speciális alapozási munkák több mint kilenc hónapot vettek igénybe. A süllyedést illetően – a követelményeknek megfelelően – a lézernyaláb 100 méterén maximum 50 mikrométer/hét eltérés a megengedett, a rezgéssebességet pedig 6 mikrométer/másodperc értékben korlátozták. Mindkét feltételnek egyszerre kell teljesülnie egy adott kísérleti pillanatban, ellenkező esetben a fénynyaláb eltévesztené a vizsgálat tárgyát képező célt.

Ennek eléréséhez a közel 25 ezer négyzetméteres szintterületű épületegyüttes úgynevezett lézercsarnokának alapozásához 342 be­toncölöpöt fúrtunk a talajba (az öt épület alá összesen 819 cölöpöt fúrtak le, ezek teljes hossza 14,4 kilométer). A jelenlegi térszín alá épült 4 darab, egyenként 45 méter mélységű cölöp átmérője 1,8 méter, ezeket a talajviszonyoknak megfelelően Európában először, egyedülálló bentonitos paplantechnológia használatával sikerült megépíteni. A lézerberendezések biztonságos használatához 5500 négyzetméteren rezgésmentes alapot építettek parafa és rugó technológia alkalmazásával, a közepes és magas sugárvédettségű kísérleti területek köré pedig 1 és 2 méter vastagságú betonfalakat húznak fel.

Speciális építési elemek
  • Az épületek stabilitását biztosítandó, a talajmechanikai tulajdonságoknak megfelelően 819 cölöpöt fúrtak le;
  • a legmélyebb cölöpök csúcsa 45 méter mélyen van, egyenként 1,8 méter átmérőjűek, és Európában először alkalmazott bentonitos paplanborítással készültek;
  • speciális vakpincét alakítottak ki a cölöpökre nehezedő súly csökkentése érdekében;
  • 133 000 m3 talajt termeltek ki (vakpince, záportározó tó);
  • 5500 m2-es rezgésmentes alapot alakítanak ki a lézeres technológia stabilitása érdekében;
  • az egy-, illetve két méter vastag vasbeton sugárvédelmi fallal és födémmel biztosított kísérleti területek (MTA, HTA) „ház a házban” technológiával épültek;
  • a tisztaterek alapterülete összesen 8000 m2 (ISO 7, ISO 8);
  • az épületben ±0,5 °C-os a hőmérséklet-stabilitás.
A központ Európában eddig nem alkalmazott technológiával épül fel. Mekkora összegből gazdálkodhatnak?

– Az építkezés első fázisában 30 milliárd forint körüli támogatási összeggel gazdálkodhatott a nonprofit kft., április közepén aztán az is kiderült, hogy a beruházás második fázisára mintegy 40 milliárd forintos kerettel számolhatunk a Gazdaságfejlesztési- és Innovációs Operatív Program keretében.

A csúcstechnológiát képviselő kutatási berendezések elhelyezésére szánt épületrészek tervezésekor milyen speciális műszaki feltételeknek kellett megfelelni? És mely épületek készülnek el még idén?

– A megépítendő épületek nemcsak a lézerberendezéseknek, a másodlagos sugárforrásoknak, valamint cél- és kísérleti területeknek, a lézeres előkészítő és egyéb speciális laboratóriumoknak, továbbá az elektromos, mechanikai és optikai műhelyeknek adnak majd helyet, hanem elegendő területet biztosítanak a mintegy 150 kutató és adminisztrációs tevékenységet folytató személy számára kialakítandó irodáknak, a szemináriumi és tárgyalótermeknek, könyvtárnak és a szociális helyiségeknek is. 2015. december 31-éig az A épületnek, azaz a lézeres technológiai épületnek és az azt kiszolgáló B épület bizonyos részeinek kell elkészülniük. Elsősorban a rezgésvédelem, a termikus stabilitás, a relatív páratartalom, a tisztaterek és a sugár­védelem tekintetében kell rendkívül szigorú előírásoknak megfelelniük. Már mind az öt épület szerkezete áll, megtörtént a tetőszigetelés, továbbá az A épület homlokzati paneleinek felszerelése. Jelenleg a belső munkálatok zajlanak, s a nyár folyamán a közepes és magas sugárvédelmet igénylő kísérleti területek egy, illetve két méter vastag vasbeton falú és födémű bunkereinek betonozására is sor kerül.

A betervezett új, nagyon rövid impulzus időtartamú lézertech­nológia használata megköveteli az épület süllyedéséből, de legfőképpen a rezgésekből származó mozgások minimalizálását. Miképpen tudták megoldani, hogy a természeti hatások ne okozzanak rezgéseket a kísérleti térben?

– A telek közepén található technológiai épület elhelyezése tudatos volt: így óvható meg a legjobban a közelebbi és a távolabbi környezetének terheitől (rezgések, akusztikai hatások, víz, meteorológiai terhek). A rezgés kiszűrése miatt a 74 × 74 méter alapterületű belső alaplemezhez semmilyen gépészet nem csatlakozhat. Még egy egyszerű csap sincs az épületben az alaplemezhez rögzítve, mert az is rezgéseket kelthetne, ezért minden föntről, a rezgésmentesített alaplemeztől elkülönítetten, a külső tartószerkezetről fog belógni a kísérleti térbe. A tervezők számoltak az épület egyenlőtlen süllyedésével is, ezért vakpincerendszert terveztek a rezgésvédelmet biztosító parafa réteg alá. A változó, 3–8 méter közötti belmagasságú, méhsejt alakú falakkal merevített vakpince, a kísérleti tér különböző terhelési viszonyait követve, egyenletesen osztja el a feszültséget az alatta lévő talajon. A vakpincét körülvevő résfallal a talajvizet és az annak ingadozásából eredő mozgásokat zárják ki. Mindezen túl szükséges a tápegységek – például a vákuumpumpák vagy légkondicionálás – okozta akusztikus rezgések gyakorlatilag teljes kiküszöbölése is.

Ezzel párhuzamosan a technológiai épületen kívülre, a B épületbe került minden – a kísérleteket zavaró – mechanikai vagy dinamikus terhelést jelentő kiszolgáló gépészeti eszköz is. A személy- és anyagforgalom ugyancsak a B épületen keresztül lesz lehetséges, ugyanakkor eseti beszállításra is lesz mód néhány ipari kapun keresztül. A „ház a házban” elv alapján a külső héjon belül a kísérleti rendszerek funkciókapcsolata alapján csoportosítottuk a különböző technológiai, gépészeti igényű tereket.

Milyen lépésekre volt szükség a tisztaterek eléréséhez?

– A kialakított tartószerkezeti rendszer lehetőséget biztosít a tech­nológia – üzemelés során esetlegesen felmerülő – átrendezésére is, kivéve a sugárvédelmi igényű célterületeket, melyeknek vastag betonfalai és födémei nem mobil kialakításúak. A kísérletekhez szükséges technológiai terek mindegyike optikai tisztatér igényű, ezért oda önálló köpenyváltó zsilipeken keresztül juthatunk be. A zsilipek egyben az optikai tisztatérbe lépéshez szükséges légzsilipkamraként is funkcionálnak, reteszelt ajtókkal, melyek kizárják az egyszerre kinyitást, és a belépés előtt biztosítják a belépés irányába eső helyiséggel azonos tisztasági fokú légállapotot.

A B épület magában foglal minden olyan funkciót, ami sem az úgynevezett fogadó- és irodaépületben, sem a lézercsarnokban nem helyezhető el. A földszint lézercsarnok felé eső részén egy blokkban csoportosítottuk azokat a funkciókat, amelyeknél indokolt volt a nagyméretű álmennyezeti tér kialakítása. A hosszanti közlekedő két oldalán olyan dupla falszerkezetet terveztünk, amely a szükséges helyeken nagyméretű vertikális strangok (fővezetékek) kialakítását biztosítja. Ez a struktúra nagyarányú flexibilitást biztosít a helyiségcsoportok technológiai és gépészeti ellátásánál. A térbeli elrendezés pedig elősegíti, hogy az A épülethez szorosan kapcsolódó funkciókat ellátó helyiségek (előkészítő labor, optikai műhelyek) minél közelebb legyenek a célterületekhez, amelyek így a lehető legközelebb kerülhetnek egymáshoz.

Épületkomplexum
Az épületkomplexum tervezésekor az építészek figyelembe vették a kutatási technológia speciális elvárásait és a szükséges funkciók maximális kiszolgálását. Ennek megfelelően a funkcionális tagolás alapvetően az elfogadott rendezési elvek szerint történt.
A épület – a lézeres technológia helyiségcsoportjai (lézercsarnokok és kísérleti területek), összesen nettó 6209 m2;
B épület – a kiegészítő tudományos-műszaki területek he­lyi­ségcsoportjai (laborok, előkészítő műhelyek, kutatók irodái, az A épületet kiszolgáló gépészeti helyiségek), összesen nettó 7936 m2;
C épület – a tudásközpontként is szolgáló, irodai és kutató funkciókat tartalmazó fogadóépület (recepció, konferenciaterem, könyvtár, szemináriumtermek, menedzsmentirodák, étterem), összesen nettó 7391 m2;
D épület – a komplexum kiszolgálását, karbantartását és fenntartását biztosító multifunkcionális csarnok, összesen nettó 2926 m2;
E épület – portaépület;
Az összes nettó szintterület 24 462 m2;
A legnagyobb építménymagasság 20 m.
Ugyancsak kritikus kérdés a termikus stabilitás és relatív páratartalom megtartása. E téren milyen szempontokat vettek figyelembe?

– A munkaterületek hőmérsékletének a nemzetközi lézeres nagyberendezések esetében bevált módon a 18–22 Celsius-fokos tartományba kell majd esnie. Az üzemelés alatt meghatározott hőmérsékletet minden, egymással optikai kapcsolatban lévő laboratóriumban azonosan, 21 fokra kell beállítani. Az egyes helyiségeken belül a kialakult hőmérséklet-eloszlást pedig ±0,5 °C-on belül kell tartani. Ezzel kapcsolatban fontos kiemelni, hogy ez a stabilitási érték nem azt jelenti, hogy a hőmérsékletnek az adott teljes laborhelyiségen vagy lézeres csarnokon belül ebben a minimális tartományban kell maradnia, hanem azt, hogy a kialakult stacionárius hőmérséklet-eloszlásnak nem szabad változnia. A relatív páratartalomnak – szintén a bevett gyakorlat és tapasztalat szerint – alacsonynak kell maradnia, azaz a 30–40 százalék tartományba kell esnie.

A szempontok közül a sugárvédelemről még nem ejtettünk szót…

– Az ELI-ALPS sugárvédelmében a lézer-anyag kölcsönhatás során keletkező sugárzások elleni védelmet a sugárzás fajtájának és energiájának megfelelő árnyékolóanyagok (nehézbeton, mobil téglafal, néhány méter vastagságú betonfal a bunkerek körül, réteges szerkezetű nyalábcsapda) alkalmazásával, illetve megfelelő protokollok kialakításával valósítjuk meg. A berendezések, kísérleti területek többségében viszont olyan sugárzás keletkezik majd csak, amely speciális sugárvédelmi megoldások alkalmazását nem indokolja.
Megfelelő szabályzatok kialakításával, megfelelő lézerbiztonsági eszközök megválasztásával és alkalmazásával a lézerfény egészségre ártalmas hatásai is kiküszöbölhetőek majd.

A kivitelezővel kötött szerződésben szerepel-e olyan kitétel, hogy a határidők be nem tartása esetén kötbért kell fizetniük?

– Szigorú feltételek vannak, nemcsak a kivitelezőkkel, de a technológiáért felelős cégekkel kötött szerződésekben is. Ugyanakkor minden egyes szankció alkalmazása előtt, például kötbérezés esetében is a projekt szempontját, azaz előrehaladását kell figyelembe venni.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) egyes tanszékei az épületkomplexum szakértői, akik független statikai, valamint tervellenőri feladatokat láttak el. Milyen eredménnyel?

– Egyes vélemények szerint a tervellenőrzés feleslegesen kidobott pénz, pedig ha az esetleges hibákat idejében veszik észre a szakemberek, akkor az a költségoldalon számottevő megtakarítást eredményezhet. Az eredeti tervek magas szintű kidolgozásának köszönhetően radikális változtatásokra nem volt szükség, ugyanakkor a BME professzorai és kutatói számos érdemi észrevételt és kiegészítést tettek a tervek jóváhagyása előtt.

A lézerberendezések közül kiemelt figyelem övezi az extrém intenzitású „High Field Petawatt” elnevezésű lézert. Mit lehet tudni erről a berendezésről?

– A 2016-tól Szegeden működésbe lépő ELI-ALPS lézerberendezések a tudományok széles spektrumában alkalmazhatóak lesznek. Az ELI-HU Nonprofit Kft. négy céggel, illetve kutatóintézeteket is magába foglaló konzorciummal kötött eddig szerződést. A „High Field Petawatt” lézerrendszer kivitelezését hivatalos, nyílt, tárgyalásos közbeszerzésen nyerte el a francia Amplitude Technologies SA., amely korábban számos híres kutatóintézetbe szállított nagy teljesítményű eszközöket, és emellett kutatási részlegei működnek egyebek között Párizsban és az amerikai San Joséban is. Az extrém intenzitású „High Field Petawatt” a szegedi kutatóközpont legnagyobb csúcsteljesítményű lézerberendezése lesz, egyedülálló lehetőséget teremtve a külföldi és a hazai kutatók számára.

Mi alapján dőlt el, hogy külföldi partnereket választanak?

– Magyarországon a lézeres kutatás magas színvonalon folyik, ugyanakkor a gyártók között nem találtunk megfelelő, lézergyártással foglalkozó hazai vállalkozást. Természetesen határozott szándékunk a hazai kis- és középvállalkozások bevonása, így más területeken, például a lézerdiagnosztika és vákuummechanikai elemek terén számítunk az együttműködésükre.

Milyen lépéseket tettek eddig a jól képzett munkaerő biztosítása érdekében?

– A pályázat elnyerésekor már tisztában voltam azzal, hogy ez a kérdés lesz az egyik legkritikusabb, hiszen a tudomány egyik szűk szegmensére koncentráló kutatóintézetnek a legjobb technológusokra, mérnökökre és fizikusokra lesz szüksége. Az intézetet közel 250 szakember működteti majd, több mint felének a kutatási feltételek zökkenőmentes biztosítása lesz a feladata. Kétféleképpen alakítjuk ki tudományos munkaerőbázisunkat. Egyrészt nemzetközileg elismert tudósok között igyekszünk a számunkra legmegfelelőbb szakembereket megtalálni. Ez meglehetősen költséges, illetve a terület specifikációi miatt igen nagy kihívás. A másik mód pedig, ami hosszabb távon sokkal eredményesebb, hogy megteremtjük azokat a feltételeket, amelyekkel saját magunk járulhatunk hozzá jövőbeli szakembereink kiképzéséhez. Mindezért az ELI-HU Nonprofit Kft. már 2013-ban csereprogramokat hozott létre, illetve tavaly óta több együttműködési megállapodást is kötött hazai és külföldi egyetemekkel és kutatóintézetekkel. Az ELI fiatal kutatói a közös kutatási-képzési programok segítségével így szerzik meg, illetve mélyítik tovább kutatás-fejlesztési ismereteiket. Természetesen célunk a külföldön dolgozó neves magyar kutatók hazacsábítása is: egy külföldön dolgozó magyar szakember személyében sikerült például megtalálnunk az intézmény tudományos főmérnökét. A hazai és külföldi felső­oktatási intézményekkel kialakított kapcsolatok ellenére jelenleg is keresünk junior kutatókat, szakképzett villamos- és gépészmérnö­köket, illetve két új osztályvezetőt is.

Több egyetemmel és kutatóintézettel működnek együtt, szorosabb kapcsolatot ápolnak a Szegedi Tudományegyetemmel (SZTE) is. Milyen területeken tudnak együttműködni Szeged felsőoktatási intézményével?

– Az SZTE falai között folyó kutatások több területen is egybevágnak az ELI-ben tervezett kísérletekkel: ultrarövid lézerimpulzusok, attoszekundumos jelek keltése, anyagtudomány, lézerrel segített orvostudományi alkalmazások, kémiai és alkalmazott matematikai kutatások, informatikai technológiák. Az ELI-ALPS kutatóközpont és a szegedi egyetem munkatársai folyamatosan együttműködnek tudományos kutatásokban, közösen szerveznek képzéseket és tudományos programokat. Véleményem szerint a szegedi universitas szakmai sokszínűsége hozzájárul ahhoz, hogy az ELI lézerfizikai központ kutatásai áttörést hozzanak több tudományterületen is. Megemlítendő a kapcsolatunk a Szegedi Biológiai Kutatóközponttal is, amely a biológiai és biofizikai kutatások szempontjából jelenthet biztos bázist.

Melyek lesznek az ELI-ALPS főbb kutatási és alkalmazási területei?

– Az ELI-ALPS által biztosított extrém-ultraibolya és röntgenforrások segítségével a kémiai reakciók végbemeneteléért felelős vegy­értékelektronok tanulmányozása révén új kutatási lehetőségek nyílnak majd az atomokon és molekulákon belüli folyamatok nagy időfelbontású vizsgálata területén. Fényforrásaink egyedülálló jellemzői közül számos kihasználható ezekben az új vizsgálatokban, mint például a fényimpulzusok elektromos terének attoszekundumos időskálán való szabályozhatósága, az infravöröstől a röntgensugárzásig terjedő széles spektrális tartományban való elérhetősége, valamint az adott impulzusidők melletti lehető legnagyobb ismétlési frekvencia.
A nagy fotonenergiájú, nagy fényerejű extrém-ultraibolya és röntgenforrások alkalmazásával az atomtörzs elektronjainak nagy időfelbontású vizsgálata is megvalósíthatóvá válik. Az ELI-ALPS fényforrásainak egyedülálló kombinációjával lehetőség nyílik majd az atomtörzsi elektronok dinamikájának attoszekundumos léptékű követésére.

Az atomok, molekulák, kristályok és nanostruktúrák egyaránt atommagokból és elektronokból épülnek fel. E részecskék térbeli elrendeződése határozza meg az anyag szerkezetét és alapvető tulaj­donságait. Ha a rendszert gerjesztik, akkor a reakció jellege és le­folyása időben és térben leképezhető lesz.
A nagy intenzitású lézerimpulzusok (TW, PW) anyaggal való kölcsönhatása jellemzően atomi léptékű (femtoszekundumos, attoszekundumos) időskálán megy végbe. E folyamatok vizsgálatához nagy intenzitású lézerimpulzusokra és ezekhez szinkronizált attoszekundumos próbaimpulzusokra van szükség. Pontosan ezt a kombinációt valósítja majd meg a szegedi ELI-ALPS létesítmény, amely lehetővé teszi például a lézeres részecskegyorsítás vagy a nemlineáris kvantum-elektrodinamika tanulmányozását is.
A lehetséges alkalmazási területek között szerepel egyebek között az orvosbiológia, a kémia, az éghajlattan, az energetika, az anyag­tudományi fejlesztések, a félvezetők, az optoelektronika és még számos terület.

A hírek szerint az ELI-ALPS köré egy inkubátorház is épül majd, hogy még több befektetőt vonzzanak ide. Hol tart az ötlet megvalósítása?

– Noha eredetileg tőlünk származik az ötlet, az inkubátorház a szegedi egyetem és a helyi önkormányzat beruházása lesz, és a telephelyünkön kívül, de közvetlen közelünkben épül majd meg. A helyszín nagy előnye, hogy a kutatóközpont körül még több mint 70 hektár terület áll rendelkezésre, ahol a többi között kisebb startup vállalkozások, tőkeerős, nagyobb nemzetközi cégek, tudományos intézetek, kutatás-fejlesztéssel foglalkozó vállalatok, valamint az ELI-hez kapcsolódó egyetemi részlegek telepedhetnek meg a jövőben. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják: fontos, hogy már az első vállalkozásokat is kész infrastruktúra fogadja. Az önkormányzat mintegy 1,5 milliárd forintból építi ki a lézerközpont külső kiszolgáló infrastruktúráját, egyebek között az egykori szovjet laktanyát és a várost összekapcsoló út- és kerékpárút-hálózatot.

Az elmúlt hónapokban több, úgynevezett információs napot is tartottak Európában és Magyarországon. Milyen eredménnyel?

– A brüsszeli, berlini, londoni és párizsi workshopok tapasztalatai szerint óriási érdeklődés övezi a szegedi kutatóközpontot, így a világszínvonalú cégek megszólítása bár nem egyszerű, mégsem tartozik a lehetetlen feladatok közé. A júniusi szegedi információs napra pedig közel száz hazai és külföldi résztvevő látogatott el hozzánk számos országból, köztük Angliából, Franciaországból, Olaszországból és Csehországból.

A cseh és a román projekthez képest hol tart a szegedi építkezés?

– Annak ellenére, hogy a másik két ország másfél évvel korábban kezdte a projekt megvalósítását, mára sikerült behoznunk a lemaradásunkat. A jelenlegi helyzet szerint a három kutatóközpontban körülbelül egy időben kezdődhet meg a tudományos munka.•

 
Innotéka