2018. szeptember: portré, jegyzet, agrárium, genomika, kémia, tudomány, lézer, innováció, energiagazdálkodás, közlekedés, építés, vízgazdálkodás, zöldkörnyezet, biztonságtechnika, it, ipari automatizálás
2018. szeptember 5.

Szerző:
B. Szabó Edina

Szenzorok, sorompók, őrszemek

Bár az elmúlt hónapokban főként az info­kommunikációs biztonságtechnika, az adatvédelem újdonságairól és a kiberbiztonság­hoz kapcsolódó információkról hallhattunk sokat, ne feledkezzünk meg a fizikailag a biztonságunkat védő, értékeinkre és szeretteinkre vigyázó eszközökről sem.


Ma már a kamerarendszerek, érzékelővel ellátott világítótestek, automatizált sorompók, ajtók, beléptetőrendszerek vagy egy-egy áramkimaradást követően életre kelt riasztók kürtjei megszokott látványt és egy legyintéssel elintézett hangélményt jelentenek. Ha személyes életterünkbe nem is telepítettünk vagyonvédelmi rendszert, annyi biztos, hogy az utcán, a szomszédos épületben, a településünk biztonsági rendszerében mi is bízhatunk. Ezek már mindenképpen jogszabálykövetők, elvárások és célok szerint kezelik az adatokat, vagy éppen fejleszthető – és nem kidobandó – hardverrel és operációs rendszerrel rendelkeznek.

Banai Miklós egy komplex biztonságtechnikai megoldásokat kínáló cég tulajdonos-ügyvezetőjeként nap mint nap találkozik új kihívásokkal, a véghasználói igények pedig egyértelműen növekvő tendenciát mutatnak, már ami a védelmi rendszerek bevezetésének igényét illeti. Tanácsadóként a szakma hazai kivitelezőinek szemüvegén át a technikai és jogszabályi változásokról, fejlesztésekről nyer hiteles képet. A vagyon- és személyvédelmi rendszerek alapvető elemeiről, újdonságokról, tendenciákról beszélgettünk, és kitértünk arra is, hogy mire érdemes figyelni egy biztonságtechnikai kivitelező cég kiválasztásakor.

Mit jelent manapság a biztonságtechnika, egyáltalán érdemes meghatározni a terület kereteit a digitalizáció szempontjából?

– Ma a biztonságtechnika kifejezésen az elektronikai, biztonságtechnikai eszközök alkalmazását értjük, amelyek kompatibilisek vagy azok lehetnek egymással. A biztonságtechnikai eszközparkban termékcsoportonként vagy válfajonként megkülönböztetünk videotechnikai rendszereket vagy védelmi-riasztó rendszereket – ahogyan korábban is neveztük ezeket, amíg nem voltak például „okosak” –, és vannak még a beléptetőrendszerek, valamint az élet- és tulajdonvédelmet leginkább szolgáló tűzjelző és tűzoltó berendezések. Körülbelül ezekből épül fel egy biztonságtechnikai eszközpark, és jelenleg pluszkövetelmény, hogy ezek az eszközök okosan kapcsolódjanak egymáshoz, és így tegyék minél könnyebben kezelhetővé és biztonságossá a mindennapi használatukat. Hiszen ezek az eszközök már nem csak félévente, évente kerülnek kézbe, mint korábban, amikor mondjuk rendszert frissítettünk vagy új eszközt adtunk a rendszerhez, hanem valóban az élet, a felhasználók mindennapjainak részévé váltak.

A cél továbbra is megvédeni az életet, a tulajdont. Miben érhető tetten mégis a változás, a fejlődés? Ilyen változás például a reakcióidő csökkenése vagy az eszközök tudástárának bővülése?

– Azért tudjuk a vagyonvédelmi rendszerünket a mindennapokban használni, legyen szó családi házas, kisvállalati vagy nagyipari alkalmazásról, mert egyszerűen nem tudunk megfeledkezni róluk. Régebben a figyelmetlen felhasználók például nem kapcsolták be a riasztójukat, vagy akár az ajtajukat sem zárták, és sok mindent elfelejtettek. Most a kezükbe kapnak egy olyan távirányítót, amelynek segítségével az okostelefonjuk képernyőjén lekérdezhetik az állapotokat, és különböző akció-reakció eseményeket generálhatnak. Például látják, hogyha hazajön a gyerek, vagy látják, hogy hányan vannak az épületben. Vagyis egy teljes komfortot biztosító eszköz van a kezükben. Ez pedig a reakcióidőket tekintve bizony sokat számít. A kommunikációs eszközeink ezt ugyanúgy megváltoztatták, mint amikor anno előfordulhatott, hogy átmentünk a szomszédhoz, mert szükségünk volt valamire, és nem volt otthon – ma pedig egy pillanat alatt elérhető gyakorlatilag mindenki. Ez a gyorsulás, az utak rövidülése tetten érhető természetesen a vagyonvédelmi rendszerek használatában is.

Régebben figyelmetlen felhasználóként elfelejthettük bekapcsolni a riasztót, bezárni az ajtót. Ma már vagyonvédelmi rendszerünket egyszerűen tudjuk használni, nem tudunk megfeledkezni róluk, hiszen az okostelefonunk képernyőjén távolról lekérdezhetjük az állapotokat. Például láthatjuk, ha hazajön a gyerek, vagy hogy hányan vannak az épületben. Ez a reakcióidőket tekintve sokat számít.
Milyen biztonsági szinteket érdemes megismernünk?

– Szakmai szempontból a legmagasabb biztonsági szint az, amikor nagyon-nagyon sok időbe telik és legalább ilyen nagy erőforrást igényel az, hogy a maghoz, a védendő objektumhoz eljussunk. Ez a külső zóna, azaz már nemcsak az épületet védjük, hanem koncentrikusan az azt körülvevő területet, ezzel már időben is biztonságosabb jelzéseket kapunk, ha a riasztás elindult. Ez gyakorlatilag a tökéletes rendszer, ennél jobbat nem lehet felépíteni. A legalacsonyabb biztonsági szint pedig a másik véglet, amikor csak azt a pici magot – területet, helyiséget vagy tárgyat – védjük, amit mi értékesnek ítélünk. A kettő között nagyon sok lehetőség van.
Természetesen ha valaki eleve biztonságos környezetben él, és rendelkezik egyfajta hatósági preventív védelemmel azáltal, hogy maga a környék biztonságos, és senki nem kockáztatja meg, hogy oda behatoljon, az más eset, viszont ott mások is az értékszintek, amiket védeni kell. Az ilyen területeken jellemzően a kötözéses rablások, illetve a gyerek- és emberrablások fordulnak elő, amit a média – érthető hatósági információkiadás hiánya miatt – ugyan nem kap fel, de azért itthon is előfordul évente néhány. Ezt például a kivitelezők tájékoztatásából tudjuk. Ilyen esetekben kell gondolni például a pánikgombra vagy a telefonos riasztásra, ahogy távoznak az elkövetők – mindig az a céljuk, hogy ellehetetlenítsék az áldozatot, majd utána biztonsággal távozzanak, és ezt nem érdemes akadályozni.

Mennyire kell vagy tudják követni a bűnözői tendenciákat akár földrajzilag, akár technológiában, kivitelezésben, netán van betekintésük rendőrségi statisztikákba?

– Elsősorban a felhasználói igények jelzik a változásokat amellett, hogy a technológiai fejlődés folyamatos. A biztonságtechnika esetében is az a jellemző, amit a krimikben megfigyelhetünk: az eset megtörténik, a nyomozás elindul. Vagyis történnie kell valaminek ahhoz, hogy annak kivédésére a technológia megoldást találjon, hogy az ne fordulhasson elő ismét, vagy minimum kárenyhítéssel forduljon elő. Hatósági számokba természetesen nincs betekintésünk, legalábbis nem mindegyikbe, de folyamatban van egy összefoglaló statisztika elkészítése, amely miután elkészül, segítségünkre lehet az egyes rendszertípusok hatékonyságának növelésében.
Mi alapvetően rendszerszinten gondolkozunk, vagyis rendszerösszetevőket állítunk össze, és tanácsadóként vagy tervezőként veszünk részt a munkában a kivitelezők mellett. Az tapasztalható, hogy egyre szélesebb eszközparkot használnak a kivitelezők, még azok is, akik esetleg régebben nem így tettek. Nyilván ez egyrészt a technológiai követelményeknek, a folyamatos oktatásnak, másrészt a végfelhasználói igényeknek köszönhető, a végeredmény pedig ezek egyvelegéből alakul ki. Már elmondhatjuk azt, hogy mind a rádiós védelem, mind a kültéri és az úgynevezett zavarteli környezetek védelme terén is folyamatos a rendszerkialakítás, és úgy érezzük, hogy egy-két biztonsági szinttel feljebb léptünk. Ezenkívül az egyes eszközök összekapcsolása, integrációja egyértelműen új vonal, egyre többen kapcsolják a különböző kiszolgáló berendezéseiket – például egy garázskaput vagy éppen világításvezérlést – vagyonvédelmi rendszerhez, mert így kézhez kapják azt a szoftvert, amelynek segítségével nemcsak a biztonsági rendszert, hanem a hozzá kapcsolt egységeket is képesek kontrollálni. Ez például egy jól felismerhető, kézzelfogható trend.

Miből állhat össze egy biztonsági rendszer? Milyen elemekre érdemes hangsúlyt fektetni például családi házas vagy ipari környezetben?

– Szinte azonos az eszközpark, annyi kiegészítéssel és különbséggel, hogy az ipari felhasználású részegységek alkalmazása nem feltétlenül észszerű, illetve gazdaságos lakossági környezetben.
A nagy távolságokat vagy területeket védeni képes eszközök, mint a több száz méter távolságot átfogó infrasorompók vagy kerítésvédelmi rendszerek alkalmazásának nincs relevanciája egy családi házas környezetben. Vagy az úgynevezett héjvédelem esetében, ha megnézzük azokat a rezgésérzékelőket, bontásérzékelőket, amelyeket egy érzékeny ipari pontnál alkalmazunk azért, hogy már a lemezeket se bonthassák meg, és ne történjen behatolás, azzal ott már az első héjzónát is biztosítjuk, ez családi házas környezetben erős túlzás lehet. Illetve az eszközök típusa és minősége jelentheti a különbséget. Ezek mellett nyilván alapvető különbség a biztonsági szempontoknak való megfelelés, vagyis ipari esetben az olyan jellegű szerver- és biztonsági kapcsolat kialakítása, amely az adott vállalatnál megkövetelendő, gondolhatunk itt a titkosításra, az alapvető IT-biztonsági követelményekre, amely egy vállalati biztonságtechnika esetében rendelkezésre áll, vagy éppen egy biztonságtechnikai kivitelező cég feladata annak kiépítése is. Ezek a kritériumok kevésbé jellemzőek a családi házas rendszerekre.

Koncentrikus héjvédelem (Forrás: paradox.hu)
Ipari környezetben, vállalati felhasználásban ezeket az adatfeldolgozó, tárolóeszközöket fizikailag a védett területen helyezik el?

– Ez több összetevőtől függ. Mert melyek egy egyszerű riasztórendszer úgynevezett log-adatai? Kilépés, belépés, zónahiba, ilyen-olyan jelek, tesztek, akkumulátor-visszaállás egy elektromos kiesés után – a szoftver ezeket a jeleket fordítja le a felhasználó számára, aki értelmezi azokat, reagál vagy tudomásul vesz, nincs különösebb adattárolás. Egy videós rendszer esetében azonban komoly mennyiségű és jellegű adat érkezik be, így nagy adatmennyiséget kell tárolni. Ez pedig komoly veszélyeket rejt. Alapvetően mindenki maga dönti el, hogy hogyan tárolja az adatait, sőt vállalati szinten például a GDPR egyértelműen szabályozza is mindezt.
Magas biztonságú rendszerek adatfeldolgozó egységei természetesen nincsenek például a felhőben, de már az alacsonyabb szinteken sem ajánlott a felhőmegoldások igénybevétele… Mindenképpen helyszíni telepítést ajánlunk, és az oktatásainkon és szakmai anyagainkban is felhívjuk a figyelmet arra, hogy az adattárolás fizikailag történjen, és ez a fizikai adattárolás is megfelelő módon legyen védve. A fizikai tárolás pedig tökéletesen védhető, nyilván ennek is vannak feltételei, de tökéletes védelmet is ki lehet építeni. Ez a tökéletes védelmi szint azt jelenti, hogy a tárolt adatok értékéhez viszonyítva egyszerűen irreális volna azt a bizonyos központot feltörni, főként, ha egy online hálózattól fizikailag is elzárt adat­tárolóról beszélünk.

A magas biztonságú rendszerek adatfeldolgozó egységei nincsenek felhőben, de már az alacsonyabb szinteken sem ajánlott a felhőmegoldások igénybevétele… Mindenképpen helyszíni telepítés ajánlott, hogy az adattárolás fizikailag történjen, és ez a fizikai adattárolás is megfelelő módon legyen védve.
Mi határozza meg ezeknek a fizikai központoknak a helyi telepítését? Lakossági igény is felmerülhet ezek telepíté­sére?

– Abszolút. Először különítsük el a videotechnikai rendszert és minden mást. Ha a videotechnikai rendszert tekintjük, akkor bizony igen, egy adott, fizikailag a helyszínre telepített tárolón olyan mennyiségű videofelvétel tárolható el otthoni környezetben, vagyonvédelmi rendszerbe integrálva, a megfelelő fizikai paraméterekkel, ami akár sok hónap vagy év anyaga is lehet. Kérdés, hogy szükség van-e erre családi házas környezetben?
Az érzékelőktől bejövő adatokat azonban nem tároljuk, hiszen azokat nem képes más megfejteni, mint a dedikáltan arra fizikailag vagy rádiófrekvenciásan kötött riasztóközpont. Ez a riasztóközpont tárolja lezárt fémdobozban, rejtett helyen a házban az információkat és az adatokat. Itt nem is az a kérdés, hogy helyben mennyi adat képződik, hanem az okostelefonon, amin a felhasználói szoftver fut, ott mennyi adat és információ képződik, és az mennyire van biztonságban. Ezeket az adatokat kizárólag a felhasználó által használt szoftver képes megfejteni.

A felhasználók részt vehetnek valamilyen oktatásban a szoftver használatát vagy a biztonsági szint megőrzéséhez szükséges lépések elsajátítását illetően?

– Természetesen, de ez már a szoftver gyártói oldaláról jelenik meg, és ha egy vagyonvédelmi rendszer kiépítésének részegy­ségeit tekintjük, akkor a felhasználói oktatás már a folyamat legvége. Ugyanis minden a kapcsolatfelvétellel kezdődik, amit igényfelmérés, tervezés követ, azután jönnek az egyeztetések, majd a rendszer kivitelezése és végül az edukáció. Minden egyes rendszernél van egy füzet vagy egy elektronikus dokumentum a kivitelezők kezében, amelynek segítségével lépésről lépésre bemutatják a rendszer kezelését, az épületen belüli kezelőtől kezdve a szoftveren keresztül az egyes végpontokig, feltéve, ha a felhasználó jelzi ez irányú igényét.

Melyek ezek a végpontok?

– Ha koncentrikus körökben haladok kívülről befelé, a terület határaitól a frekventáltan védett épület felé, akkor első körben ez lehet egy infra- vagy radarsorompó-rendszer. Ezek azok az infrasorompók, amelyeket például motoros tolókapuk esetében is észlelhetünk, ezeknek köszönhetjük, hogy a hatósugarukba lépve egyszer csak leáll a kapu mozgása, vagy éppen nem csukódik ránk. Ezeknek a pici infrasorompóknak a professzionális kiértékelő processzorral ellátott változatai kerülnek a védendő terület határaira. Radarsorompót családi házas környezetben kevésbé alkalmaznak. Ezután eljutunk magához az épülethez, ahol lehetnek kamerák, melyek modern változatai rendkívül részletgazdag, 5-8 mega­pixel felbontású képet továbbítanak, és képesek kiértékelhető képet adni még a legsötétebb környezetben is. Majd közelítünk az épülethez, ahol falsíkérzékelők vannak. Ezek olyan új eszközök, amelyekkel egész nagy falsíkfelület egyben lefedhető, mintegy mozgásérzékelőkként – amelyek ugye valójában hőt, hőváltozást érzékelnek –, ezért az azon a falfelületen lévő nyílászárókat nem kell egyenként nyitásérzékelővel ellátni. És már meg is érkeztünk a nyílászárókhoz telepíthető nyitásérzékelőkhöz, a beltérben pedig ismét a mozgásérzékelők várnak, amelyeknek számos típusuk és változatuk van, a különböző céloknak és környezeti jellemzőknek megfelelően.

Nem vezethet ennyi eszköz telepítése némi paranoiához?

– Egyrészt nem szükséges mindent felhalmozva rendszert építeni, ezt a kivitelezők remekül kezelik. Másrészt mindezt mindenki úgy éli meg, ahhoz képest dönt, hogy milyen környezetben él, milyen behatások érik – ha egy sötét városrészben élünk, és éjszaka gyalog megyünk haza, ott szaporázzuk a lépteinket, figyelünk az értékeinkre, de ha mondjuk egy központi, világos, biztonságosnak tartott környéken vagyunk, ott biztosan nyugodtabban megyünk. Ugyanígy, ha egy olyan lakóparkban élünk, aminek a lakásaiba már többször betörtek, ott arra fókuszálunk, hogy a mi rendszereink hatékonyak legyenek. Igen, nyilván az ijedség az elsődleges impulzus, az elsődleges motiváló erő, amikor valaki elszánja magát biztonsági rendszer kiépíttetésére, de az elmúlt másfél-két év­tizedben már nagyon sok új és régebbi épületet felszereltek valamilyen alapvető rendszerrel, nem csupán a technológiai fejlődés, hanem a folyamatosan érezhető biztonságtechnikai elvárások és az újabb előírások miatt. Országszerte sok kivitelező dolgozik, és egyre elterjedtebbek a komplex rendszerek. Felhasználóként pedig mindenki úgy alkalmazza ezeket, ahogyan éppen a lakókörnyezete vagy a személyes motivációja kívánja.

Hogyan válhat kivitelezővé egy vállalkozó a biztonsági rendszerek területén?

– A villamosmérnök-képzésben szakirány néhány felsőoktatási intézményben a biztonságtechnikai mérnöki képzés. Elektronikus vagyonvédelmi rendszerszerelői képesítés OKJ-s tanfolyam elvégzésével szerezhető. A tevékenység hatósági engedélyhez kötött, aminek meglétét adott kivitelező esetében megtaláljuk az interneten. Ezenkívül fontos az egyes rendszertípusoknak megfelelő specializáció, amelyhez a szükséges tudást jellemzően már a piacon szívják magukba a kivitelezők, azaz elmennek a nagy nemzetközi vállalatokhoz, a gyártókhoz, és megtanulják az egyes rendszerek csínját-bínját.

Hol áll a magyar biztonságtechnika a nemzetközi piacon, jók vagyunk biztonsági tervezésben? Haladunk a korral?

– Még akár öt évvel ezelőtt is az lett volna erre a válaszom, hogy sajnos nem – most viszont egy erőteljes tendencia azt mutatja, hogy egyre kiforrottabb a szakmai bázis, és sok cég maradt talpon a 2008-as recessziót követően is. Biztonságra mindig szükség volt, és ez a réteg, a biztonságra törekvő, igényét tekintve nem változik soha. Természetesen mindig van hova fejlődni, jellemző például az utóképzés hiányossága, főként a túlhajszoltság miatt, amit a mostani építőipari helyzet generál, vagyis a szakemberek be vannak táblázva hónapokra előre, így pedig nehéz magukat képezni. De a törekvés erős, és időről időre sort is kerítenek ilyesmire, így bátran merem mondani, hogy kifejezetten jó a helyzet.

A legfőbb szempont a kivitelező személye, a hozzánk való viszonyulása, erre kell figyelni az első találkozás alkalmával, mert bármennyire is neves vagy nagy múltú egy cég, a bizalom elengedhetetlen.
Ezek szerint tudunk válogatni a cégek között. Mit javasol, ezt hogyan tegyük?

– Nem szeretném azt mondani, hogy minél nagyobb vagy történelmi egy cég, annál jobb… Úgy tapasztalom, hogy országszerte a kisebb cégek is magas szinten szolgálnak ki igényeket, még akkor is, ha esetleg technológiai hátrányuk van. Mivel a legfőbb szempont a kivitelező személye, a hozzánk való viszonyulása, erre kell figyelni az első találkozás alkalmával. És bármennyire is neves vagy nagy múltú egy cég, ha az az ember, aki ott szerel, nem szimpatikus, ha nem érezzük biztonságban magunkat attól, amit ő mond, vagy ahogyan mondja, akkor inkább keressünk másikat. Ez egy bizalmi szakma, hallgassunk a benyomásainkra bátran.•

 
Innotéka