2014. március: jegyzet, portré, agykutatás, tudomány, nanotechnológia, megújuló energia, atomenergia, innováció, közlekedés, biztonságtechnika, egyetem, ipari automatizálás, paragrafus, zöldkörnyezet, it
2014. március 5.

Szerző:
Szegedi Imre

Szúrós probléma

Az Európai Bizottság tavaly év végén terjesztette elő az úgynevezett idegenhonos özönfajok (inváziós fajok) betelepedésének és elterjedésének megelőzését és féken tartását segítő uniós jogszabály megalkotására irányuló javaslatát.

Ezek a pellengérre állított fajok nem maguktól jöttek – az ember közvetítésével kerültek új vidékekre, természetes ellenségük hiánya és hatékony szaporaságuk miatt gyorsan elözönlik az új területeket, kiszorítják az őshonosakat. Az inváziós állat- és növényfajok súlyos természetvédelmi, egészségügyi és gazdasági problémát okozhatnak, pontosabban okoznak. Uniós szinten az ilyen fajok által pénzben kifejezhető kár évi 12 milliárd euróra tehető. A tervek szerint az Európai Unió számára leginkább veszélyt jelentő idegenhonos özönfajokat egy európai szintű egységes lista tartalmazná, amelyre nagy eséllyel az akác is felkerül.

Na, ezt nem akarjuk, hiszen Magyarország számára kiemelt gazdasági (erdészeti, faipari és méhészeti) jelentősége van az akácnak. Ami valóban nem őshonos, hiszen az 1700-as években került az Alföldre, és valóban agresszív, de szükségünk van rá. Az akácot egy francia kertész honosította meg Európában, 1601-ben, de pár évtizeddel korábban került csak például a kukorica, a burgonya, a napraforgó, a paradicsom, a paprika az öreg kontinensre, az akkoriban felfedezett amerikai kontinensről.

Az akácot lehet utálni agresszív területfoglalása miatt, hogy nagyon nehéz kiirtani, mert egy apró gyökérdarabról is képes újrahajtani, de talán éppen ez az előnye is. A Kárpát-medencében őshonos növények egyre kevésbé viselik el a globális felmelegedéssel járó új körülményeket. Idén például gyakorlatilag elmaradt a tél, a kórokozók nagy-nagy örömére. A melegedő klíma következményeként térségünkben mind gyakrabban jelennek meg eddig ismeretlen élősködők, próbára téve az őshonosakat. Lassan ott tartunk, hogy minden zöldnek örülni kell, legyen az őshonos vagy behurcolt faj. Az akác védelmében mindenképpen el kell mondani, hogy meglehetősen jól viseli a megpróbáltatásokat. Jelenleg az ország erdőterületének 24 százaléka akác, az akácosokban évente mintegy 12,5 ezer tonna akácmézet termelnek, a méz közel 80 százalékát exportáljuk. Leírhatatlan gondot jelentene, ha ki kellene vágni ezeket az erdőket, ha a helyükre más fafajt kellene ültetni. Mégis milyet? Ki mer biztosat mondani az elkövetkező évtizedek klimatikus viszonyairól. Örüljünk annak, ami van. Védjük az őshonost és védjük az inváziósokat, ahogy tudjuk, ha másként nem megy, akkor hungarikummá nyilvánítással.
Tetszik, nem tetszik, számos ok miatt tűrnünk kell az akácot.•

 
Innotéka