2015. július: jegyzet, portré, kiállítás/konferencia, tudomány, innováció, lézer, egyetem, építés, atomenergia, hulladékgazdálkodás, zöldkörnyezet, it

Temetve vagy újrahasznosítva

A Magyar Tudományos Akadémia székházában ismertették júniusban a Kiégett nukleáris üzemanyag és radioaktív hulladékok kezeléséről szóló közös jelentésüket az Európai Bizottság Közös Kutató­központjának (EC-JRC) és az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületének (EASAC) vezető munkatársai.


Az Európai Unió Tanácsának Euroatom irányelve nemzeti programok, valamint szakpolitika kidolgozását írja elő a tagországok számára. A legfrissebb tudományos információkat is tartalmazó EC-JRC–EASAC-jelentés azzal a céllal készült, hogy megismertesse a szakpolitikusokat azokkal a szempontokkal, amelyeket figyelembe kell venniük a kiégett nukleáris üzemanyag és a feldolgozása során keletkező hulladék kezelését szabályozó nemzeti programok kidolgozása során. A nukleáris szakértők által átvizsgált összefoglaló kitér az üzemanyag­ciklusok előnyeinek és hátrányainak bemutatása mellett a döntést befolyásoló olyan jövőbeli tényezőkre is, mint a nemzeti energiapolitika, a technológia érettségi szintje, a fenntarthatóság (források és hulladék), a biztonság, továbbá stratégiai, gazdasági szempontok.

Az üzemanyagciklus lépései

A dokumentum megállapításai között szerepel, hogy mivel ma még egyik üzemanyagciklus sem áll teljes mértékben rendelkezésre, ezért további fejlesztésekre van szükség, valamint a műszaki, gazdasági szempontok mellett figyelembe kell venniük a döntéshozóknak azt is, hogy milyen a politika és a közvélemény hozzáállása a kérdéshez.

Nagyon hosszú ideig tart mindegyik üzemanyagciklus – áll a dokumentumban –, ezért olyan átfogó műszaki megoldásokat érdemes kidolgozni, amelyek a biztonság és a fenntarthatóság mellett a módosítás lehetőségét is magukban foglalják, és nem alkalmazhatók később sem atomfegyverek gyártására. A jövőbeli választási lehetőségek fenntartása érdekében a kutatásnak a nyílt és a zárt üzemanyagciklusok irányában is folytatódnia kell.

A jelentés ismertetésekor elhangzott, hogy a kiégett fűtőelemek a tovább már nem hasznosítható radioaktív hulladékon kívül uránt és plutóniumot is tartalmaznak, emiatt üzemanyagként újra felhasználhatók. Viszont az uránban rejlő potenciális energia maximális kihasználásához gyorsneutronos reaktorokat kellene építeni, ám ezek elterjedésére Európában nem sok esélyt látnak a szakértők 2050 előtt. Aszódi Attila, a paksi atomerőmű kapacitásának fenntartásáért felelős kormánybiztos arról tájékoztatott, hogy az új rektorblokkokban elhasznált első fűtőelemek 2031 és 2036 között kerülnének az átmeneti tárolóba. A jelenlegi tervek szerint a legnagyobb aktivitású hulladékot a Mecsekben, Boda község mellett helyeznék el egy 500-900 méteres mélységben fekvő agyagkőrétegben. Arról pedig, hogy nyílt vagy zárt üzemanyagciklust választ Magyarország, azt mondta, hogy a 2040-es évek legelejéig kell majd eldönteni.

A kiégett fűtőelemekből visszanyert urán újrahasznosítása úgynevezett reprocesszáló (újrafeldolgozó) üzemben történik, ezt nevezik zárt üzemanyagciklusnak. A másik lehetőség, amikor a kiégett üzemanyagot teljes egészében radioaktív hulladékként kezelik, ez az úgynevezett nyílt üzemanyagciklus. A dokumentum a teendőkkel kapcsolatban kifejti: olyan stratégiát kell kidolgozni, amely kellőképpen rugalmas, és képes megfelelni a változásoknak. A nyílt üzemanyagciklus során a kiégett üzemanyagot véglegesen el kell helyezni. A tároló megépítéséről szóló döntéstől a bezárásáig azonban legalább száz év telik el. A teljesen zárt üzemanyagciklushoz néhány száz évre van szükség, mivel ahhoz, hogy e megoldás előnyeit teljesen ki lehessen aknázni, az újrahasznosítást sokszor meg kell ismételni. A rugalmasság fenntartásához kezdettől fogva elegendő tárolókapacitást kell tervezni a kiégett üzemanyag számára, továbbá mélygeológiai tárolót a kiégett üzemanyag, illetve a nagy aktivitású hulladék elhelyezésére. Ezzel egy időben olyan rendszert is ki kell dolgozni, amely a jövőben biztosítja a hulladékkezelés pénzügyi hátterét. Ahhoz pedig, hogy valóban több lehetőség közül lehessen választani, folyamatos, európai szintű, két- és sokoldalú együttműködésekre van szükség a gyorsneutronos reaktorok és üzemanyagciklusaik, valamint a mélygeológiai tárolók tudományos és technológiai fejlesztésében.•

 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018

Innotéka