2017. március 8.

Szerző:
Szegedi Imre

Tiszta vizet!

A minap két különösen elszomorító híradás foglalkozott vizeink állapotával. Az egyik: egy kutatás szerint az óceánok mélyén élő felemáslábú rákokban tartósan megmaradó szerves szennyező (elektromos szigetelők és égésgátló) anyagok nyomait mutatták ki. Az ember által előállított anyagok tehát a Föld legeldugottabb pontjait – a csendes-óceáni Mariana- és Kermadec-árkokat – is elérték.

A másik beszámoló az idei World Press Photo Természet egyedi kategória nyertesének képe. Francis Perez spanyol fotóriporter felvételén egy halászhálóba gabalyodott teknős próbál béklyójától szabadulni a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigeteken fekvő Tenerife partjai előtt. Sorolhatnánk a hasonló jelentéseket, amelyek mind azt mutatják, hogy a világ szinte valamennyi állóvize, folyója, tava és óceánja szennyezett.

Éppen huszonöt esztendeje, az 1992-es riói környezetvédelmi konferencián döntötték el a résztvevők, hogy március 22-e minden évben a víz világnapja lesz. Az idei rendezvény mottója a Szennyvizek? Tiszta vizet! lett. Az üzenet egyértelmű: már a mi sorsunk is, de az utánunk következő generációk sorsa egyértelműen azon múlik, hogy miképpen gazdálkodik az emberiség a Föld vízkészleteivel, hogyan óvja és hasznosítja az élet egyik alapvető elemét. A Közel-Kelet és Afrika lakói már most tisztában vannak vele, de a többség még nem tudja, legfeljebb sejti, hogy a közeljövő generációi miért tekintenek kincsként a tiszta vízre. Mert ha nincs tiszta víz, akkor nincs víz. Ha nincs víz, nincs élet. Legfeljebb szennyezett, de az is csupán ideig-óráig.•

 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka