2016. január–február: egyetem, portré, jegyzet, nanotechnológia, tudomány, agykutatás, hálózatkutatás, logisztika, innováció, anyagtudomány, kiállítás/konferencia, neutronkutatás, megújuló energia, fenntarthatóság, zöldkörnyezet, startup, it
2016. január 29.

Szerző:
Bencze Áron

Új versenypályázati portfólió

A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) több mint egy esztendeje hivatalban lévő elnöke úgy véli, még legalább három-négy év kell ahhoz, hogy a versenyképes és fenntartható kutatásfinanszírozási rendszer megvalósításához szükséges szemléletváltást a pályázók széles köre is elfogadja. Pálinkás József véleménye szerint az NKFIH-nak a kutatás, a fejlesztés és az innováció, továbbá a köz­finanszírozás szempontrendszerét egyaránt integrálni képes, ügyszerető tudományos adminisztráció területén kell előrelépnie.


Pálinkás József, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnöke
Közel egy évvel az NKFIH megalakulása után mennyire lehetnek elégedettek? Ott tartanak, ahol eredetileg tervezték?

– Tanáremberként saját teljesítményünket a 2015-ös évre négyesre értékelem, miután jelenleg hozzávetőlegesen ott tartunk, ahol szeretnénk. A munka jelentős részét az intézmény szervezeti kereteinek és működési mechanizmusainak kialakítására és a komplex pályázati portfólió kialakítására vonatkozóan elvégeztük ugyan, azonban a következő időszak is tartogat még számunkra komoly kihívásokat.

Milyen szervezeti átalakításra volt szükség a Hivatal létrehozá­sához?

– Egy ilyen méretű és összetettségű államigazgatási szervezet létrehozásához első lépésként egy jól működő struktúrát kellett kitalálni, ami rengeteg adminisztrációval is járt. A működési keretekhez 49 szabályzatot kellett megalkotni, eljárásrendeket kialakítani, ráadásul a humánerőforrás tekintetében is akadtak feladataink, miután az elődszervezetekhez képest megváltozott közfeladatok ellátásához új szakembereket is be kellett vonnunk a hivatal munkájába. Mint ismeretes, az NKFI Hivatal átvette az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) Iroda és a Nemzeti Innovációs Hivatal (NIH) feladatait, továbbá kezeli a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapot is. A Hivatal tavalyi költségvetése 6,9 milliárd forint volt, amelynek egy részét a nemzetközi tudományos szervezetekben való részvétel kötelezettségei, egyebek közt a tagdíjak és a 78 milliárd forint költségvetésű NKFI Alap kezelésével kapcsolatos költségek tették ki. A gyakorlatban mindez azt jelenti: finanszírozó intézményi státuszunk mellett kormányszervként feladatunk a hazai KFI képviselete a nemzetközi KFI szervezetekben.

Az előző struktúra 2000 feldolgozatlan pályázati elszámolásával hogy állnak?

– Ezt az örökséget munkatársaink fokozott tempójának köszönhetően jórészt sikerült ledolgozni, az év végére lényegében az összes rajtunk múló elszámolásra pontot tettünk. Megfordult a kocka, többségében már mi keressük a szerződéses partnereket, hogy mielőbb lezárhassuk az elszámolásokat, és nem ők várnak a Hivatalra. Természetesen az indulás óta beérkezett további több száz pályázattal is számolnunk kell, úgy látom, ezeket megfelelő ütemezésben sikerül feldolgoznunk. Az új pályázati felhívásokhoz terveink szerint már egy ütemtervet is szeretnénk illeszteni, és a pályázók számára is láthatóvá tenni a honlapunkon, és megújítjuk az ügyfélszolgálati rendszert is.

Találkoztak eredetileg támogatott, de mégis vállalhatatlan pályázatokkal?

– Ezres nagyságrendű pályázatok esetén természetesen mindig akad egy-egy gyengébben sikerült anyag. Egy újságírói háttérbeszélgetésben említettem és képekkel illusztráltam például a „Napenergiával működő kukaprés közösségi, valamint lakossági felhasználású prototípusainak kifejlesztése” című pályázatot, amelyet elrettentő példaként azóta is sok helyen idéztek újságíró kollégái. Az ötletet eredetileg korábban 27,2 millió forinttal támogatták, ám az ellenőrzés során a berendezés több fontosabb elemét – meghajtómotor, hidraulikai rendszer, napelemes töltők, akkumulátorok – a pályázók mégsem tudták felmutatni, és a próbaüzemről készült jegyzőkönyvek valóságtartalmát a vizsgálat megállapítani sem tudta, mivel a bemutatott eszközök állapota üzemelésre alkalmatlan volt, így végül elálltunk a támogatási szerződéstől.

A kirívó eseteket leszámítva általánosságban milyen tapasztalatokat vontak le a 2007–2013-as ciklus eredményeiből?

– A fejlesztések az elmúlt években koordinálatlanok voltak, nem volt összhang a társadalompolitikai és a gazdasági érdekek, illetve a kutatás-fejlesztési politika céljai között. Emellett nagyon sok K+F pályázat nem érte el a célját, mert megfelelő ötlet hiányában elsősorban az általános infrastruktúra fejlesztését támogatták, mindehhez gyakran olyan projektek kaptak támogatást, amelyek valójában semmiben sem jelentettek újdonságot, és nem volt piaci hasznosulásuk sem.

Mennyiben volt más a szemlélet az új pályázati portfólió kidolgozásakor?

– A megújított versenypályázati rendszerben olyan kezdeményezések és ötletek nyerhetnek támogatást, melyek újdonságot tartalmaznak, és kézzelfogható gazdasági-társadalmi hasznuk is lesz, azaz kutatás-fejlesztési szempontból versenyképes projektek támogatása a cél. Nem a pénzkihelyezés, hanem a célszerűség és a hatékonyság kerül a középpontba. Éppen ezért fel kellett építeni azt a teljes kutatási, fejlesztési és innovációs területet átfogó pályázati portfóliót, amelyben mindenki megtalálhatja a számára megfelelő pályázatot, úgy a fejlesztési célok, mint a források nagyságrendje szempontjából. A szemléletváltás nemcsak ebben mutatkozik meg, szeretnénk azt is elérni, hogy a felfedező kutatásokra ne úgy tekintsenek, mint egy elefántcsonttoronyban zajló műveletre.

Korábban úgy fogalmazott, sokan egyszerűen elérhető forrásként tekintettek a K+F+I pályázatokra. Mit tapasztalnak: az új rendszer elvárásainak mennyiben tudnak megfelelni a pályázók?

– Felemás a helyzet. A pályázók részben már kezdik elhinni, hogy valóban új idők járnak, azonban a beérkezett pályázatokon a régebbi szemlélet „pénzre pályázunk, és nem kiváló ötlet megvalósítására” még erősen érződik. Három értékelés tavaly már lezajlott, és ezek alapján az a benyomásom, hogy sajnos sokan továbbra is azt hiszik: pénzre pályáznak. A hitvallásom szerint azért nyújtson be valaki pályázatot, mert létre akar hozni valamit. Ne pedig azért, hogy pénzt szerezzen. Sokszor nemcsak az nem derül ki egy pályázati anyagból, hogy konkrétan mit akarnak megvalósítani, de még az sem, hogy nagyjából milyen eredményeket várnak tőle. Ebben a tekintetben óriási a lemaradásunk az Egyesült Államokhoz vagy Németországhoz képest. A versenypályázati rendszerünket is versenyképessé kell tenni, nem csak a gazdaságot. Meglátásom szerint három-négy évre van még szükség ahhoz, hogy a pályázók szemlélete is megváltozzon. Tovább nehezíti a helyzetet egyes pályázatírók tevékenysége, akik azt sugallják, hogy képesek a döntéshozatalt befolyásolni. Sok ilyen pletyka visszajutott hozzám, hogy X pályázatíró cég azzal üzérkedik, ők a nyertes pályázatírók. Ezúton is üzenem: a pályázatok értékelőire csak a kiválósági szempont lehet befolyással.

A K+F+I pályázatok szakvéleményezésében jelenleg hány szakértő vesz részt? És miben más most a munkájuk, mint korábban?

– Az új pályázati rendszer szigorú, szakmai alapú bírálatát az is erősíteni fogja, hogy a döntéseket névvel kell vállalniuk a szak­értőknek az adott bizottságokban. Mindez a gyakorlatban azt eredményezi, hogy akár évekkel később is vissza lehet keresni, hogy kik hozták a döntéseket. Az uniós pályázatokhoz kapcsolódó támogatói döntést a nemzetgazdasági minisztériumhoz tartozó Irányító Hatóság hozza meg. Bizonyos GINOP és VEKOP (Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program, illetve Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program – a szerk.) pályázatok esetében, a KFI célú források nem csak szabályszerű, de célszerű, koordinált, átlátható felhasználásának ösztönzésére a támogatás iránti kérelmek beadásához – az Irányító Hatóság előírása alapján – az NKFI Hivatal kutatási, fejlesztési és innovációs szempontú támogató szakpolitikai véleménye is szükséges. A hazai forrásból, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott programok esetében pedig az NKFI Hivatal illetékes szakértői bizottságai döntenek a benyújtott pályázatokról.
Az NKFIH adatbázisába újonnan is regisztrált körülbelül 800 szakértő, de az OTKA bírálati rendszerében több mint kilencezer magyar és több ezer külföldi szakértő közül választhatunk. Egy biztos, kapacitásproblémáink ezen a területen nem lesznek.

A jelenlegi pályázati portfólióban mekkora KFI keretösszegre lehet pályázni?

– Az évtized végéig uniós és nemzeti forrásokból összesen mintegy 1200 milliárd forint fordítható majd kutatás-fejlesztés és innováció támogatására. Az előttünk álló hét év sorsdöntő. 2020 után ilyen nagyságú európai forrás egészen biztosan nem fog rendelkezésre állni. A források egyrészt a GINOP, másrészt a közép-magyarországi régióban a VEKOP részeként, továbbá a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból érhetők majd el. A GINOP és a VEKOP éves fejlesztési keretében megjelenő pályázatok általában három évre szólnak, így az adott évi kifizetés általában ennek a megjelölt keretnek a harmadát jelenti. A kizárólag a konvergencia régiónak szóló GINOP 2015-re tervezett keretében összesen 257,5 milliárd forintnyi a pályázati keret, míg a központi régiónak szóló VEKOP-pályázatokban további 13 milliárd forint van. Az alapkutatásoktól az innováció támogatásáig minden területen az Innovációs Alap további 27,1 milliárd forintos kerettel hirdet meg programokat. 2015-ben az Alapból szeptember végéig az előző év azonos időszakához viszonyítva már tízmilliárd forinttal többet, 34 milliárdot fizettek ki.

Pálinkás József Lovász Lászlóval, az MTA elnökével az NKFI Hivatal World Science Forum
keretében tavaly novemberben megrendezett Smart Hungary elnevezésű rendezvényén
Milyen pályázatokat emelne ki az említett pályázati portfólióból?

– A Hivatal 2015-ben sokféle pályázati felhívás meghirdetésében közreműködött. Ezek között a felfedező kutatást támogató kutatási témapályázatok mellett, az innovatív vállalkozások prototípus- és technológiafejlesztéseinek támogatására, az újító ötletek szellemi tulajdonvédelmének biztosítására, valamint a hazai vállalkozások, kutatóhelyek és felsőoktatási intézmények közötti dinamikus együttműködés erősítésére is elérhetőek források. Az utóbbi területhez kapcsolódóan kiemelendő a december végén megjelent Felsőoktatási és Ipari Együttműködési Központok (FIEK) kialakítását ösztönző pályázat (GINOP-2.3.4.), melynek keretösszege 25 milliárd forint. Ez országosan mindössze néhány együttműködés támogatását célozza, és elsősorban azok a pályázók esélyesek, akik néhány nagyvállalatot, illetve azok menedzsmentszemléletét is be tudják vonni az innovációs projektek végrehajtásába, így nyugat-európai mintára vállalati-ipari kutatóhálózatok tudnak kiépülni. A nyertes projektekkel a cél az, hogy a nagyvállalatokat is ösztönözzék arra, hogy további K+F kapacitásokat hozzanak Magyarországra.

A korábbi Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok pályázatai miképp változnak?

– A jogelőd szervezet által közzétett, és 2014. december 14. és 2015. február 5. között benyújtott kutatási témapályázatok támogatási igénye tavaly 15 százalékkal emelkedett 2014-hez viszonyítva.
A döntést előkészítő szakmai testületek javaslata alapján végül a beérkezett igények 26 százalékát, 222 kutatási témapályázatot, 101 posztdoktori pályázatot, 16 nemzetközi együttműködésben végzett kutatási pályázatot, valamint 16 publikációs pályázatot támogattunk összesen közel nyolcmilliárd forinttal. A kutatói témapályázatoknak nevezett pályázati rendszerben a régészettől a zenetudományig, a mikrobiológiától a részecskefizikáig terjed a támogatottak köre. Óriási szükség van a kutatói kezdeményezésű pályázatokra, ezt a pályázati rendszert nemcsak megtartani, hanem erősíteni is szükséges. Az idei döntésekhez kapcsolódó tényleges kifizetés 1,5 milliárd forint volt.

Mire számíthatnak a startupok a jövőben? Milyen kedvezményekkel, könnyítésekkel próbálják segíteni a kezdő vállalkozásokat?

– A tapasztalatok azt mutatták, hogy az eddigi pályázati modell kevésbé bizonyult működőképesnek, ennek ellenére a már kihirdetett nyertesekkel megkötöttük a szerződéseket. Az új pályázati program kereteit a kevéssé sikeres pályázatok tanulságaira és a hazai startup közösséggel folytatott konzultációkra építve alakítottuk ki. A most kidolgozott konstrukció a jövőben a startup ökoszisztéma egészét kívánja ösztönözni, az innovatív ötletek hatékony kiválasztására és továbbfejlesztésére sarkallni. Az innovatív terméket, technológiát, szolgáltatást fejlesztő fiatal vállalkozásoknak szakértő inkubátorok biztosítják a növekedési esélyeket már a fejlődés kezdeti szakaszától. A konvergencia régiók ma még kevésbé erős startup ökoszisztémájának kiépülését hivatott elősegíteni a GINOP uniós forrásaiból származó mintegy ötmilliárd forintos keretösszeg. Uniós források már nem használhatók fel a Közép-Magyarország régióban, ahol a már meglévő startup ökoszisztéma infrastruktúrájának erősítésére, dinamizálására az NKFI Alapból nyújtott 1,5 milliárd forintos hazai forrás szolgál majd.
Egy másik újítás az úgynevezett innovációs voucher, melynek segítségével a kezdő vállalkozások kutatás-fejlesztési szolgáltatásokat vásárolhatnak.

A központi és a konvergencia régió támogatása közötti különbség ismeretében felkészültek a kiskapukat kihasználó pályázókra?

– Egészen biztosan lesznek kreatív kísérletek, sőt azt sem lehet kizárni, hogy ezek közül egyik-másik jobb konstrukció meg is valósul. Ugyanakkor, ha egy projekt tényleges megvalósítása a konvergencia régióban zajlik, az még nem zárja ki azt, hogy olyan kollégákat is foglalkoztassanak, akik nem ott élnek. Azt viszont egészen biztosan ki fogjuk zárni, ha egyesek csak azért hoznak létre egy fióktelepet, hogy forrásokhoz jussanak, miközben a megvalósítás a központi régióban zajlik. Az ilyen finanszírozási visszaéléseket biztosan ki fogjuk szűrni, mert nem akarjuk kockáztatni a rendelkezésre álló uniós pénzeket. Éppen ezért megfelelő forrásokkal támogatjuk, hogy a központi régióbeli intézmények valódi intézményeket hozzanak létre a konvergencia régióban, igaz, ezt nehezítheti, hogy Magyarországon még magas bérezési ajánlatok mellett is erősen korlátozott a munkaerő mobilitása.

Fővédnöke volt a Get in the Ring elnevezésű versenysorozatnak, és emellett évek óta figyelemmel kíséri a startupok fejlődését. Hogy látja, mennyire vállalkozó kedvűek a magyar fiatalok?

– Az az igazság, hogy ezt az attitűdöt tanulni kell. A vállalkozó kedv és a vállalkozóvá válás mint karrierlehetőség sokkal kevésbé tapasztalható a magyarok fiatalokban, mint például Izraelben vagy éppen az USA-ban. Ezért is fontos, hogy minél több startupokat célzó programot indítsunk és versenyeket támogassunk.

Az elnök nyitóelőadása a Get in the Ring startup versenyen

Több száz ötletnek kell esélyt adni ugyanis, hogy néhányból közülük átütő siker lehessen, és ehhez elsősorban a hazai startup közösség létszámát és hatékonyságát kell növelni, illetve megerősíteni. A tapasztalat azt mutatja, hogy a folyamatos technológiai fejlődés egyre több munkahelyet szüntet meg. Azokat a feladatokat, amelyeket húsz évvel ezelőtt még technikusok vagy üzemmérnökök oldottak meg, ma már robotok végzik el. Ha egy ország fel tud készülni arra, hogy nagy számban legyenek olyan szolgáltatást vagy termékeket előállító vállalkozásai, amelyek rugalmasan tudnak alkalmazkodni a változásokhoz, akkor kevésbé lesz kiszolgáltatva azoknak a gazdasági mozgásoknak, amelyek válság idején egy-egy iparágat is képesek akár magukkal rántani.

Dél-Koreában, az OECD miniszteri értekezletén tett javaslata nyomán terv készül a közpénzből finanszírozott tudományos folyóiratok cikkeinek ingyenesen hozzáférhetővé tételére. Miért érezte ezt fontosnak, és hogy kell ezt elképzelni a gyakorlatban?

– Éppen ma délelőtt egyeztettem a holland oktatási államtitkárral, aki lelkes támogatója annak az ötletnek, amely szerint a közpénzből finanszírozott kutatási eredmények minden európai állampolgár számára elérhetővé váljanak, méghozzá azonnal. A 21. században az információhoz való hozzájutás elengedhetetlen, és miután eleve komoly pénzeket áldoz az állam a folyóiratok előfizetésére, érdemes lenne megteremteni annak a lehetőségét, hogy ez mindenki számára elérhető legyen. Javaslatom szerint ez a folyamat szakaszosan, négy év alatt valósítható meg, és az OECD egyfajta katalizátorszerepet játszhat abban, hogy a tagországok összehangolt jogalkotási és finanszírozási lépései révén a modell továbbterjedjen, és idővel a nemzetközi kutatási infrastruktúra szerves részévé váljon. Ez a lépés nagy segítség lehetne egyebek között az innovatív kis- és középvállalkozások számára is, amelyek jelenleg óriási hátránnyal indulnak a tudományos újdonságok alkalmazásában.

Kiotóban, a Tudomány és technológia a társadalomban című konferencián tavaly októberben tartott előadásában az innovációt nevezte meg a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklésének egyik mozgatórugójaként. Milyen összefüggésekre mutatott rá?

– Az ma már mindenki számára egyértelmű, hogy az utolsó két évszázad tudományos eredményei hatalmas lökést adtak a fejlődésnek, ugyanakkor ezzel párhuzamosan hozzájárultak a társadalmi egyenlőtlenségekhez és környezetünk veszélyeztetéséhez is. Ezek az egyenlőtlenségek azonban mára a fejlődés gátjaivá váltak, ezért a politikai és a gazdasági döntéshozók felelőssége, hogy ez a helyzet megváltozzon. Míg az innováció eddig elsősorban a népesség kiváltságos, jólétben élő részének gazdagodását és kényelmét szolgálta, ezentúl véleményem szerint jóval több erőfeszítést kell tennünk a szélesebb rétegek alapvető igényeinek kielégítésére. Az öregedő társadalmakban kiemelten kell kezelni az új, innovatív beteg- és egészségügyi ellátást, a fejlődő társadalmakban pedig az inkluzív innovációnak a vízellátás, az áramszolgáltatás és az alapvető gyógyszerellátás megoldásában kell nagyobb szerepet kapnia. Ezt a folyamatot abban az esetben is támogatnunk kell, ha átmenetileg a kiváltságosok extraprofitját is érinti. Ez sokaktól szemléletváltást igényel, a többi között a médiában is, ahol jelenleg egy legújabb típusú okostelefon piaci bevezetése lényegesen nagyobb nyilvánosságot kap, mint egy elmaradott afrikai térség ivóvízzel való ellátása.

Az Európai Unió legnagyobb kutatási infrastruktúra beruházása, az Európai Neutronkutató Központ (European Spallation Source; ESS) magyar beszállítóinak ügyét Ön karolta fel korábban. Mennyire követi az ezzel kapcsolatos fejleményeket?

– A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal felelős a projekt magyarországi finanszírozásáért, ezért természetesen naprakészen követem az eseményeket. Múlt év végén írtam alá azt a megállapodást az ESS-szel, amelynek értelmében hazánk félmilliárd forinttal járul hozzá a komplexum létrehozásához. Az összeg 30 százalékát készpénzben fizetjük, a fennmaradó több mint kétharmadát pedig beszállítói hozzájárulással egyenlítjük ki, azaz olyan termékeket szállítunk Svédországba, amelyeket Magyarországon állítottak elő.

Az Európai Neutronkutató Központ a svédországi Lundban

Biztató, hogy a Neutronkutató Központ visszajelzése alapján idén jóval félmilliárd forint felett lesz a megrendelés. Szeretnénk ezt a modellt más esetekben is alkalmazni, ugyanakkor azt is látni kell, hogy az ország tudományos kapacitásához képest rendkívül komoly tagdíjú projektekben való részvételt szigorúan át kell gondolni. Tavaly októberben adott szabad utat a kormány az Európai Űrügynökséghez (ESA) való csatlakozásunkhoz, ami mérföldkőnek számít a hazai űrszakma életében. Ez a lépés évtizedekre meghatározza majd a magyar űrkutatás és űripar fejlődésének irányát és tempóját. Az, hogy Magyarország az Európai Űrügynökség 22. teljes jogú tagállamává vált, 3,5 milliárd forint tagdíj befizetésével jár. Jelenleg az a feladat, hogy minél nagyobb volumenű megrendeléseket kapjanak a magyar beszállítók.

Az interjú elején négyesre értékelte tavalyi tevékenységüket. Ez azért némi hiányérzetre utal. Véleménye szerint miben kellene előrelépni az NKFIH-nak a jövőben?

– Több olyan, komplex látásmódú munkatársra van szükség, aki érti és ismeri egy kutatás-fejlesztés folyamatát, ugyanakkor a finanszírozó intézmény mechanizmusaival is tisztában van. Ez a többféle szempontot integrálni képes szemléletmód elősegítheti, hogy egyensúlyt teremtsünk a bürokratikus eljárások és a „lezser pulóveres” kutatói-fejlesztői hozzáállás között.•

 
Innotéka