Már az 1949. évi XX. törvény, az Alkotmány 6. §-a kimondta, hogy „Az egész nép vagyonaként az állam és a közületek tulajdona a föld méhének kincsei, az erdők, vizek, a természeti erőforrások.” Az Alkotmány „átdolgozása” után a Ptk. (1991) 172. §-a már azt rögzítette, hogy „ha a törvény eltérően nem rendelkezik, kizárólag az állam tulajdonában vannak: a) a föld méhének kincsei…”.
2011. április 18-án az Országgyűlés által elfogadott Magyarország Alaptörvénye, kimondja:
Nemzeti hitvallás
„Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit.”
Alapvetés
P) cikk „A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.”
Az 2013. február 11-én elfogadott, 2014. március 15-étől hatályba lépő Ptk. 2013. évi V. törvény 5:17 § (2) pontja az alábbiakat tartalmazza: „Az ingatlanon fennálló tulajdonjog a föld méhének kincseire és természeti erőforrásokra nem terjed ki.”
A Föld méhének a kincsei az ásványi nyersanyagok, így a szénhidrogének, a kőszenek, a lignit, az ércek és a nem fémes ásványi nyersanyagok. Ezért ezzel a vagyonnal igen nagy felelősséggel kell „gazdálkodni”.

Igaz-e, hogy országunk ásványi nyersanyagokban szegény ország?

Az alábbiakban kívánom igazolni, hogy hamis az az állítás, hogy ásványi nyersanyagokban szegény ország vagyunk (1–3. táblázat), amint azt a média és a zöldmozgalmak sok esetben nyilatkozzák, és ezzel – sajnos – az állami tulajdon hasznosulását akadályozzák.

A Magyar Bányászati és Földtani Hivatal az ország iparilag kitermelhető készletének nominális értékét 2011-ben 8932 milliárd forintban adta meg az alábbi bontás szerint:

Éves földgázfogyasztásunk számokban
Sajnos a korábbi hibás – az ol­csó földgázra alapozott – gazda­ság­politikai döntések hatására ma hazánk településeinek 96 százalékában van vezetékes földgáz. Az éves földgázfogyasztók száma meghaladja 3,5 milliót.
S most mindenről kicsit részletesebben.

Szénhidrogének

A szénhidrogének magas világpiaci ára miatt egyre több kisebb társaság kezd kutatásba és kitermelésbe, feltárva azokat a készleteket is, amelyek korábban nem voltak gazdaságosan kitermelhetők. Jelenleg 13 társaság foglalkozik hazánkban szénhidrogén-kutatással és -kitermeléssel. A jelenlegi ismert, kitermelhető vagyonunk hosszú ideig hozzá tud járulni az ellátáshoz. Bár a közelmúltban felfedezett új előfordulások általában kis készletű előfordulások, de felfedezésük bizonyítja, hogy a korszerű kutatási módszerek sikeresen alkalmazhatók ezek kutatására is. Sokat javíthat a jelenlegi helyzeten a 2013. második fél évben megjelenő szénhidrogén koncessziós kiírás is.
Hazánk földgázfüggősége igen nagy, a primer energiahordozók fogyasztásának több mint 80 százalékát teszi ki. Komoly gondot okoz(hat), hogy 2015-ben lejár az orosz földgázszerződés, és kétséges, hogy az új szerződés milyen „feltételek” mellett jöhet létre. A közvéleményt és a szakmát kiemelten érdekli, de nem mindig kap pontos tájékoztatást a nem konvencionális gázokról.
A valós helyzet az, hogy paradigmaváltás küszöbén áll a fosszilis energiahordozóknál a földgáz, miután a nem konven­cionális földgáz termelésbe állítása nagy jelentőségű lesz az energiaellátásban.
Az utóbbi években a magas gázár miatt a nem konvencionális gázforrások (palagáz, tömött homokkő, széngáz/coal bed methane, metándús szénbányák, metánhidrát) területén intenzív kutatások folytak és folynak.
„A geológusok szerint világ­szer­­te 142 medencében 688 agyagmező van, ebből jelenleg 32 működik. A Nemzetközi Gázunió (IGU) 2003-as, a VNIIGAZ (Vszeszojuznij Naucsno Iszledovatyelszkij In­szti­tut Prirodnih Gazov) 2007-es és a Geotudományok és Termé­szeti Erőforrások Szövetségi In­­té­­zete (BGR) 2009-es adatai szerint a helyi palagázforrás 456 Tm³, a konven­cionális gázforrás 187 Tm³.” (Reményi Károly: A tűz örök energiaforrás. A szén és a fosszilis tüzelőanyagok a természetben. Akadémiai Kiadó, 2013). (T[tera] = 1012 – a szerk.)
Magyarországon a Falcon Oil & Gas kutatótársaság (három fő projektje: Magyarország [Makó], Ausztrália [Beetaloo], Dél-Afrika [Karoo]) anyavállalata folytat kutatásokat (1. ábra).

1. ábra. Makói-árok, Magyarország

A társaság magyarországi leányvállalata 2012-ben ünnepelte a makói bányatelek megalapításának 5. évfordulóját. A budapesti központban tartott szakmai előadásokat – autóbuszos utazást követően – a makói munka bemutatása követte, melyen e sorok írója is részt vett.

A kutatásról és a jelenlegi helyzetről

A Falcon – Európában úttörőként – 1998-ban kapott hatósági engedélyt nem hagyományos földgáz kutatására Magyar­ország délkeleti térségében, amelyet a geotudomány Makói-árok néven tart számon. Közel 1000 km² korszerű, háromdimenziós szeizmikus kutatás alapján hét kúttal azonosították a gázszaturált szerkezetet. A kutak egyike a hazánkban eddig lefúrt legmélyebb (6085 m), amely egyben európai hőmérséklet- és nyomásrekorder: statikus talphőmérséklete 265 °C, nyomása 1150 bar (a kútfejen 872 bar).
A Pannon-tenger előnyös feltételeket biztosított a szénhidrogén keletkezéséhez, amelyet a gazdag folyóvízi szervesanyag-behordás, majd leülepedés után az uralkodó hőmérséklet és nyomás katalizált. Így a Makói Formációkhoz hasonló anyakőzet-előfordulások léteznek a Békési-, Zalai- és Dráva-medencében, a Derecske-árokban, valamint a Kisalföldön.
A palagáz-kitermelés technológiája egy fél évszázados rétegserkentési eljáráson, a hidromechanikus mikro-repedésrendszert generáló rétegrepesztésen alapszik. Magyarországon több mint 50 éve alkalmazzák, eddig körülbelül 2500 ilyen művelet valósult meg (az USA-ban évente több százezer).
Észak-Amerikában a technológia „gázforradalmat” eredményezett, az USA az első számú gáztermelővé lépett elő, importőrből exportőrré vált, a belföldi gázárak az elmúlt két évben a negyedükre csökkentek. Figyelemre méltó módon a belföldi széntermelés ezt nem sínylette meg, az ország szénexportja jelentősen megnövekedett.
Az eredményes eljárás adaptálását Magyarországon elsőként a Falcon kísérelte meg. A lefúrt kutakban több mint húsz műveletet hajtottak végre, ami tiszta víz és/vagy kitámasztóanyag-tartalmú szerkezeti viszkozitású folyadék beszivattyúzásából, majd visszatermeltetéséből áll. Két kutat képeztek ki termelővé, amelyek hozama még nem alapozza meg a gazdaságosságot. Jelenleg további három lemélyítése folyik. A kulcskérdés, egyben a vállal­kozás kockázata az, hogy az adott földgázforrásból mennyi a kitermel­hető hányad, azaz a kihoza­ta­­li tényező.
A palagáz „híd” lehet a fosszilisből a megújuló energiatermeléshez vezető átmeneti időszak alatt. A kitermelésből származó bányajáradékból a mindenkori kormányzatok pénzalapot különíthetnek el a megújulók kutatására.
A Falcon társaság a földgáz kitermelésére nem alkalmas kútjait geotermális hő hasznosítására alakítja át. Az úgynevezett „száraz”, víz kitermelésével nem járó (HDR, EGR) módszerrel villamos energiát kívánnak termelni. Ehhez az eljáráshoz egyébként az 1970-es évek óta sikerrel alkalmazzák a hidraulikus rétegrepesztést.

Szénbányászat

Az 1980-as évek hibás gazdaságpolitikája (például: a belföldi szén ára 1974-ben a világpiaci ár 21 százaléka, 1979-ben 37,7 százaléka, 1985-ben 45 százaléka) miatt 1992-ben megkezdődött a nyolc szénbányavállalat felszámolása. Integrációra került sor, ennek során több társaság – amelyek nem kerültek az integrációba – pár év múlva befejezte a termelést. A privatizált szénbányák tulajdonosai, Mátra és Oroszlány kivételével, bezárták a bányáikat. Ezenkívül négy-öt kicsi, úgynevezett „bicskabánya” üzemel, döntően Borsodban.
Az ország egyetlen feketeszén-medencéjében (Mecsek), 2000-ben az utolsó mélyművelésű szénbánya is befejezte a termelést.
Már a termelés befejezése előtt az alábbi szöveg volt olvasható a Magyar Geológiai Szolgálat (a mai Magyar Bányászati és Földtani Hivatal jogelődje) „Magyarország ásványi nyersanyagvagyona 1998” összeállításában: „A mecseki medencében kiemelkedő jelentőségű az a tény, hogy a széntelepek jelentős mennyiségű (földtanilag 50 m³/t-ra prognosztizált) szénhez kötött metángázt is tartalmaznak, a kitermelhető CH₄ mennyisége 120 milliárd köbméter” (14. o.).
Jelenleg a Wildhorse UCG Kft. a 306,71 km² kiterjedésű és hét blokkból álló, kutatási joggal lefedett területén 485 archív kutatófúrás található. A CSA Global (Ausztrália) által elvégzett vizsgálat 1–1,25 milliárd tonna 18,8–29,3 GJ/t fűtőértékű kőszén jelenlétét feltételezi. A társaság által eddig mélyített igazoló fúrásokból következtetett (Inferred) ismeretességű készlete Váralján 184,5 megatonna, Pécsett 117,8 megatonna, Komlón 81 megatonna. A kft. célja az úgynevezett felszín alatti szénelgázosítási (UCG) technológia megvalósítása.
A korábbi barnakőszén-medencékben (Borsod, Dorog, Nógrád, Veszprém, Tatabánya) mára megszűnt a bányászat, kizárólag az oroszlányi medencében, az MVM Zrt. érdekeltségi körébe tartozó Vértesi Erőmű Zrt. Márkus-hegyi bányájában folyik a termelés.
A Vértesi Erőmű Zrt. Márkus-hegyi bányája az egyetlen hazai, tiszta állami tulajdonú mélyművelésű barnakőszénbánya, amely minden környezetvédelmi engedéllyel rendelkezik.
A bánya 1981-ben kezdte meg a termelést, az induló létszám 780 fő volt 1,1 millió tonna szénter­melés mellett. Az 1990-es évek derekán a mintegy 1600 fős létszámú üzem évente 1,8 millió ton­na szenet termelt energetikai és kommunális célra. A közelmúlt erős visszafejlesztései követ­kez­tében 2012-ben a létszám mindössze 650 fő volt, 0,87 millió tonna széntermelés mellett. A bánya a jelenlegi ismeretek, tervek szerint 2014-ben befejezi a széntermelést.
Sajnos ez a bezárás olyan körülmények között történik meg, amikor még 8 millió tonna megkutatott ásványvagyon van, amit gazdaságosan lehetne kitermelni újabb kutatások nélkül. E tanulmány szerzője bízik abban, hogy miután a barnakőszénre az országnak szüksége van, a jelenleg ismert döntés kedvező irányban fog módosulni, mert nem szabad, hogy elvesszen egy szakmai kultúra, növekedjen a munkanélküliség, és hogy az állam jelentős bevételtől essen el.
Külön tanulmányt érdemel a lignitbányászat. Jelenleg a többségi külföldi tulajdonban lévő Mátrai Erőmű Zrt. bükkábrányi és visontai bányáiban folyik a termelés.
Sajnos a lignitbányászati fejlesztés számos esetben elmaradt, ezekről csak röviden.

Első történés
Az Országos Tervhivatal 0094/­I/­1974. sz. előterjesztése, az Országos Tervhivatal 00162/I/1974. előterjesztése, továbbá a Gazdasági Bizottság 1975. május 13-ai ülése egyértelműen a bükkábrányi beruházást tartotta elsődlegesnek. A Minisztertanács 1976. június 14-ei ülésének jegyzőkönyve váratlanul azt tartalmazta, hogy négy új (dunántúli) bányaüzem létesítése előzze meg a bükkábrányi hőerőmű és külfejtés megvalósítását. Ezt az Állami Tervbizottság 5071/1976. sz. határozatában jóváhagyta.

Második történés
1995-ben a kormányzat felmondta az RWE energetikaipari vállalattal megkötött privatizációs szerződést, az állam akkor 30 millió dollárt bukott, de a kár sokkal jelentősebb, mert ha megépül egy 2 × 400 MW-os erőmű, akkor az kiváltott volna évi egymilliárd köbméter földgázt.

Harmadik történés
2006. november 16-án a BDSZ kihelyezett ülésén a Mátrai Erőmű Zrt. igazgatóságának elnökhelyettese, Marcus Kosma bejelentette, hogy 700–800 millió eurós beruházással egy új, 400 MW-os erőművet építenek a peremfeltételek teljesülése esetén. Sajnos a peremfeltételek, a szén-dioxid-kvóta miatt, nem teljesültek.

Negyedik történés
2010. október 28-án az MVM Zrt. és az RWE – mint tulajdonosok – bejelentették, hogy a 300 milliárd forint költséggel járó kapacitásbővítő beruházást nem indítják el, miután mérlegelték a gazdasági megtérülést és a környezetvédelmi szempontokat. A döntéshozóknak pedig tudniuk kellett volna, vagy most kellene tudniuk, hogy egy 1000 MW-os lignitbázisra épülő erőmű lignitigénye 50 évre csak 400 millió tonna (érdemes megnézni, hogy ennek hányszorosa szerepel a 2. táblázatban).
A szén tömeges alkalmazása elsősorban a villamosenergia-termelésben ismert. Ma újra elterjedőben van a szén vegyipari nyersanyagként való hasznosítása is. A szénből minden olyan termék előállítható, ami a szénhidrogénekből, tehát a villamos energián kívül mesterséges gáz, műanyagok, műtrágyák stb. Hazánkban is van már erre példa, ugyanis a 100 százalékos magyar tulajdonban lévő Duszén Kft. (Dudar) a kibányászott barnakőszén (Dudarit) magas huminsavtartalmát hasz­nosítva már többféle terméket gyárt. Termékeik között a leg­is­mer­tebbek a talajjavítók, környe­zetbarát műtrágyák, takarmányadalékok. Évi 3000 tonna termelésük felét exportálják (Olaszországba, Szlovákiába, Csehországba, Egyiptomba).
Talán kevésbé ismert, hogy az EU 27 országából alakult Európai Akadémiák Tudományos Testülete (EASAC, alelnöke Pálinkás József, az MTA elnöke) energetikai munkacsoportja az „Áttörések a szénalapú energiagazdálkodásban” című témát dolgozza fel, amelyben hazánkat Soós Tibor kémikus (MTA KK Biomolekuláris Kémiai Intézet) képviseli.
S talán a legfrissebb hír: a Ja­pán Energiagazdasági Intézet (IEEJ) a szigetország energetikai kormányzati szervezeteinek támogatásával egy lehetséges magyarországi tiszta szén projektről megvalósíthatósági tanulmányt készít a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és az IEEJ együttműködés keretében (MTI, Gazdasági Rádió, 2013. június 21.).

Uránbányászat

A hazai urántermelést 1997-ben abbahagyták, de azt nem az ásványkincs hiányával, hanem az alacsony világpiaci árakkal és a magas termelési költségekkel indokolták. A több mint 40 évig folytatott ércbányászat 16,4 millió tonna ércet termelt ki, amelyből közel 21 ezer tonna fémuránt vontak ki.
A hivatalos nyilvántartás sze­­rint az uránbánya különbö­ző fokon ismert visszamaradt föld­tani ércvagyona 26,8 millió ton­na érc, közel 31,4 ezer tonna fém­urántartalommal.
Most az ausztrál Wildhorse Energy Ltd. folytat kutatásokat, az általa közzétett adatok szerint a Cserkút és Pécs megnevezésű (Magyarürög) területek együttes „Inferred” ismeretességű földtani vagyona 48,3 millió tonna érc (29,6 ezer tonna fémurán). A kapcsolódó, de kevésbé megkutatott, úgynevezett feltárási célterületeken további mintegy 21,1-34,6 ezer tonna fémuránt tartalmazó, reménybeli földtani vagyon valószínűsíthető.
Összességében a rendelkezésre álló, elsősorban külszíni fúrási adatokból becsült készletadatok alapján feltételezhető, hogy a mecseki lelőhelyen a még rendelkezésre álló ércvagyonból legalább a korábban kitermelt, vagy annál is több urán fém hozható a felszínre. A kutatási adatok alapján becsült készletek ismeretességét részletes kutatással kell tovább növelni.
Az energetikai ásványi nyersanyagok fejezetei után egy idevágó zárógondolat: a Visegrádi Négyek 2012. október 4-ei konferenciáján Frank Umbach az EUCERS társigazgatója kiemelte, hogy az EU összes energiaigénye szerint az importfüggősége az olaj és a földgáz tekintetében a 2005-ös 52 százalékról 67 százalékra növekszik, és a „legtöbbször bizonytalan politikai hátterű külső szolgáltatók és növekvő energiaimport-függőségünk okán egyre sebezhetőbbé válunk, a helyi források felértékelődnek”.
A meg nem újuló természeti erőforrásokról szinte havonta számos szakmai írás jelenik meg (a közelmúltban például az Innotéka 2013. áprilisi számában „Megújuló energiatermelés – megújuló problémák” címmel), így azokkal most, részben a terjedelmi korlát miatt, nem kívánok foglalkozni, de figyelembe kell venni, hogy arányuk a villamosenergia-termelésben 2020-ban legfeljebb 14,6 százalék lesz. De talán érdekes bemutatni, hogyan alakult a megújulók felhasználása (2., 3. ábra).

S talán azt is, hogy a 2011. szeptember 14–16-án Siófokon megtartott Első Közép- és Kelet-európai Nemzetközi Olaj- és Gázipari Konferencián – melyen 12 országból 132 külföldi és 307 hazai szakember vett részt – az Nemzeti Fejlesztési Minisztérium által megtartott előadásban a többi között az alábbiak is elhangzottak (BKL Kőolaj és Földgáz, 2001/7. sz. 1–5. o.):

• „A megújuló energiaforrások drágák, és bővítésük a mindenkori pénzügyi lehetőségektől függ.”
• „Várhatóan »zöld áramot« kell majd importálnunk, ha tartani kívánjuk a nemzetközi előírásokat ebben a témakörben”.

Mi a valóság a nem energetikai ásványi nyersanyagok területén?

Ércbányászat

Sajnos a 2012-ben még a 4. táblázatban szereplő bauxittermelésről napjainkban már nem tudunk beszélni, ugyanis bauxitbányászatunk 2013. április 14-én befejeződött, amikor is az utolsó csille elhagyta a halimbai mélyművelésű bauxitbányát.

Nem fémes ásványi nyersanyagok

Az 5. táblázat mutatja, hogy ezen a területen kiemelkedő mennyiségű megkutatott ásványi nyersanyaggal rendelkezünk.

Ezeknek az anyagoknak a termelését a 6. táblázat mutatja be.

Bányajáradék
A közvéleménynek arról sincs tudomása, hogy a kitermelt ásványi nyersanyagok után – a kitermelt mennyiség alapján – a bányavál­lalkozók bányajáradékot fizetnek az állami költségvetésbe: 2010-ben 108,7, 2011-ben 112,9, 2012-ben pedig 98,7 milliárd forintot.

A Nemzeti Energiastratégia kritikai értékelése

A hazai bányászati, de bizonyára az energetikai szakemberek is örömmel olvasták az Országgyűlés által 2011. október 14-én elfogadott Nemzeti Energiastratégia első oldalain az alábbiakat: „Egy nemzetállam energia szempontjából biztonságos, amennyiben az energiahordozók és -szolgáltatók olyan mértékben állnak rendelkezésre, hogy
a) a nemzet túlélése,
b) a jólét védelme,
c) az ellátásból és használatból eredő kockázatok minimalizálása biztosítható legyen.
Ha egy mondatban akarnánk összefoglalni az Energiastratégia üzenetét, akkor célunk a függetlenedés az energiafüggőségtől.”
S akkor jön a meglepetés, amikor a 4. ábra éppen az ellenkezőjét tartalmazza.

A 4. ábrában szereplő atom-szén-zöld javaslatot fogadták el, ahol érdekes, hogy a korábban bejelentett „szinten tartás” a szénnél bár 14-ről 5 százalékra változik, mégis ugyanazt jelenti (az összeállítók egy új matematikai számítást vezettek be, tizennégy ugyanannyi, mint öt). Igaz, a többi négy változatban a szén nem is szerepel (no comment!).
Szakmai hozzá nem értésre vall az elfogadott anyagban szereplő kitétel, hogy „…a hazai szén- és lignitvagyon (10,5 milliárd tonna) – a jelenlegi kitermelési kapacitás és infrastruktúra megőrzésével – a hazai energetikai stratégiai tartalékát képezi”. Nem tudják, hogy a bányászat nem egy „rángatható” iparág, a kapacitások kihasználása a gazdaságosság egyik alapvető feltétele. Felesleges több kritikai észrevételt tenni, mert ezek is elegendőek ahhoz, hogy az el­fogadott határozatban szereplő kétévenkénti felülvizsgálat megtörténjen. Remélem, hogy a törvényhozók ismerik a matematikát, és idén elvégeztetik a felülvizsgálatot.

Javaslatok

1. Át kell írni az elfogadott országgyűlési határozat adta lehetőség szerint (kétévenkénti felülvizsgálat) a Nemzeti Energiastratégia című országgyűlési anyagot, mert az nem az energiafüggőség csökkentése, hanem éppen ellenkezőleg, a növelése irányában hat (a jelenlegi 79 százalék 93 százalékra módosulhat).
2. A hazai szén- és lignitvagyon ismeretében nem a földgázimportot kell favorizálni.
3. Akik kétségbe vonják az atomerőmű szükségességét, azoknak bizonyára nincs fogalmuk arról, hogy mi történne, ha Paks régi blokkjainak üzemidejét nem hosszabbítanánk meg, mert nincs válasz arra, hogy mihez kezdenénk a leállított erőművel, az import növekedésével, a villamos energia árának elszabadulásával.
4. Az Energia Világtanács, a World Energy Council által készített felmérés szerint hazánk a tizedik legbiztosabb energiaellátású ország, de ez nem jelenti azt, hogy az ellátás biztonsága nem lenne kiemelt feladat, és ezt a hazai termelés tudja a legjobban biztosítani.
5. A közvéleményt is gazdasági számításokkal alátámasztott mutatókkal kell tájékoztatni az ásványi nyersanyagok hasznosítási lehetőségeiről.
6. Indokolt lenne egy „Nemzeti Ásványi Nyersanyag Ügynökség” felállítása.
7. A gazdaságpolitikai döntéshozóknak tanulmányozniuk kellene a KSH-kiadványokat, például a 7. táblázatot.

8. Fontos a megújuló természeti erőforrásokkal foglalkozni, de csak a „súlyuknak” megfelelően. A környezetvédelem ne írja felül a gazdaságpolitikát, mert csak a gazdaság tudja megteremteni a forrásokat a környezetvédelemhez!
9. Be kell mutatni, hogy mit jelent a nemzetgazdaság és a fogyasztók költségei szempontjából a „zöld áram” részarányának megsokszorozása.•