A Cross-border network for know­ledge transfer and inno­vative develop­ment in wastewater treat­ment című határon át­nyúló projekt részeként a víz-, a szennyvíztisztítás, valamint a környezet­gazdálkodás területén dolgozik együtt a szegedi és az új­vidéki egyetem – az elnyert támogatás 166 710 euró. A projekt lehetőséget nyújt arra, hogy a Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Karán folytatott szennyvíztisztítási kutatáshoz a meglévőknél korszerűbb gépeket és laboratóriumi berendezéseket szerezzenek be.

A magyar fél programvezetőjétől, Hodúr Cecíliától, a Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Kar általános dékánhelyettesétől tudjuk, hogy a határ menti pályázatok rendszerében ez már a második, amelyet a Mérnöki Kar elnyert. Az Újvidéki Egyetem Technológiai Karával közös mostani pályázatuk a kapcsolatépítést és az oktatást segíti. (Az uniós támogatású programban a szegedi félre eső költség önrészét a magyar állam biztosítja, míg az újvidéki partner maga teremti elő a szükséges forrást helyi cégektől, vállalkozásoktól.) „A két intézmény évek óta együttműködik kisebb-nagyobb programokban – a közös munkának köszönhetően számos publikáció született –, jól ismerjük egymást, ennek köszönhetően könnyen indult és könnyedén működtethető ez a program is” – tájékoztatta magazinunkat a szegedi professzornő.

A waterfriend néven is futó közös munka három célt szolgál. Az egyik az ismeretek átadása. A szegedi mérnöki kar környezetmérnöki és biomérnöki laborjában található műszereket a víz- és szennyvíztisztításban széles körben használják. E műszerek kezelésére született egy angol nyelvű szakmai anyag, egy praktikum, amelynek segítségével az újvidéki egyetem munkatársai és hallgatói ötnapos elméleti és gyakorlati képzésben ismerkedtek a műszerparkkal. Az itt szerzett ismereteket hasznosítják az általuk beszerzett műszer használatakor, ami nemcsak az egyetemi hallgatók, hanem az ipari szakemberek számára is elérhető. Másik cél, hogy a környezetgazdasági tudáscserén kívül más területeken is szorosabb kapcsolat alakuljon ki. Ezt szolgálja, hogy a két egyetemről húsz-húsz fős hallgatói csoport ismerkedik a másik intézménnyel. Márciusban a szegediek, májusban az új­vidékiek kelnek majd útra, hogy tudományos előadásokat tartsanak, sportversenyeken vegyenek részt. A kapcsolatépítés harmadik szintje a kutatási együttműködések erősítése, ami egyébként elkerülhetetlen, ha egyetemi szakemberek kerülnek kapcsolatba. Közös gondolkodás, közösen kutatható témák ki­választása is cél lehet.

A szegediek vajdasági tanulmányútjának része volt a zentai cukorgyár megtekintése, ami élelmiszer-ipari és környezetgazdasági szempontból egyaránt hasznos tapasztalatokkal szolgált. A cukorgyárból származó szennyvízmintát a szegediek és az újvidékiek saját eszközeikkel tisztították, kezelték – a szegediek vibrációs membránszűrést és ózonkezelést, míg az újvidékiek hagyományos eljárást alkalmaztak. A vizsgálati eredményeket összehasonlítják és publikálják.

Hodúr Cecília szerint azért is hasznos az ilyen projekttípus, mert viszonylag nagy teret enged a saját tervezésnek – hogy mit és mire akarunk költeni –, de természetesen a pénzfelhasználásnak ez esetben is szigorú feltételei vannak.

A tavaly márciusban indult és idén júniusig futó 16 hónapos program még véget sem ért, de a résztvevők már azon gondolkodnak, hogy miként folytatódhatna az együttműködés. A „vízbarátok” abban bíznak, hogy az eredményes munkát követően a továbbiakban több közös kutatási projektet is megvalósíthatnak. (A két egyetem nagy lehetőséget lát a Horizon 2020 uniós programban.) Terveik között szerepel, hogy a következő ilyen típusú pályázatban a kapcsolatépítés, az oktatás támogatása mellett kutatási célok támogatására is pályáznak.•