Hegyomlás egy üstökösön
Az ESA 2004-ben azért indította el a szondát, mert az üstökösmagok szinte változatlanul őrzik a Naprendszer mintegy ötmilliárd éves ősi anyagát. Tanulmányozásukkal bepillanthatunk a Naprendszer kialakulásakor végbement fizikai folyamatokba. A Rosetta űrszonda 2014. augusztus elején állt pályára a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstökös magja körül, és közelről vizsgálta a mag felszínét, gáz- és poranyagát, a napszél meg az üstökös kölcsönhatását. 2014. november közepén a Philae leszállóegység landolt az üstökösmag felszínén, és csaknem hatvan órán keresztül végzett méréseket. 2016. szeptember végén aztán az anyaszonda is leszállt az üstökösmag kijelölt területére, és ezzel véget ért az eredményekben gazdag űrprogram.
Az adatokat folyamatosan dolgozzák fel. Így derült ki, hogy 2015. július 10-én a Rosetta navigációs kamerája az üstökösmag Aswan elnevezésű területe fölött egy korábban nem látott porfelhőt, illetve fényes porsugarat figyelt meg, amit egy leomlott szikladarabbal magyaráznak a szakemberek. (A leomlott faldarab mintegy 57 × 81 méter széles és 65 méter magas volt.)
A leomlott fal mérete a Parlamenthez viszonyítvaA szirtfal leomlásáról a Nature Astronomy folyóiratban márciusban megjelent cikkben számoltak be a kutatók – a felvételeket vizsgáló nemzetközi csoport tagja volt Tóth Imre, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet tudományos főmunkatársa is.•
