Közeleg a következő szoláris minimum?
A tudósok által nagy minimumnak nevezett időszak alatt csökken a Nap mágnesessége, ritkán keletkeznek napfoltok, és kevesebb ultraibolya sugárzás érkezik bolygónk felszínére. A tudósok úgy vélik, hogy a szabálytalan időközönként bekövetkező esemény a Nap mágneses mezőjével kapcsolatos véletlenszerű ingadozások miatt indult el. A Nap az évszázad közepére kevesebb sugárzást bocsáthat ki, s bár ez segíthet lelassítani, de nem akadályozza meg az ember által okozott éghajlatváltozás tendenciáját.
Dan Lubin fizikus kutatócsoportjával elsőként készített becslést az UV sugárzás csökkenésének mértékéről. A Nap 11 éves ciklusa alatt a napfoltaktivitás következtében nő és csökken az ultraibolya sugárzás. A kutatók becslése szerint az ultraibolya sugárzás további 7 százalékkal csökken a ciklus legalacsonyabb pontján. Erről szóló tanulmányuk az Astrophysical Journal Letters folyóiratban jelent meg a közelmúltban. „Most van egy viszonyítási alapunk, amely által jobb éghajlati modellszimulációkat tudunk elvégezni, így pontosabb képet alkothatunk arról, hogyan befolyásolja az éghajlatváltozást az UV sugárzás csökkenése” − mondta Lubin, aki munkacsoportjával a Nemzetközi Ultraibolya Explorer szatellit misszió közel húsz év alatt összegyűjtött adatait használta. A Naphoz hasonló csillagok sugárzását hasonlították össze, és azonosították azokat, amelyeken minimumot tapasztaltak. Tanulmányuk fő következtetése az, hogy a következő nagy szoláris minimum lelassíthatja, de nem állíthatja le a globális felmelegedést.•
