A Balaton algavilága
A felszíni vizekben az algaszaporodást leggyakrabban a foszfor- és a nitrogénkínálat szabályozza. A nitrogén hiányát a mérsékelt és a meleg égövön tenyésző nitrogénkötő kékalgák képesek kompenzálni, ezért egyetlen tápelem, a foszfor az, amelynek túlkínálata nemkívánatos algásodáshoz vezethet.
Téli mintavétel és helyszíni mérés a befagyott BalatononA Balaton algásodását csökkenteni kell, ha meg akarjuk tartani idegenforgalmi vonzerejét. A tó foszforterhelését csökkentő nagyberuházásoknak ez volt a céljuk. A tó partján keletkező szennyvizek túlnyomó részét még megtisztítva sem engedik a tóba, egy körcsatornarendszer elvezeti azt a Balaton vízgyűjtőjéről. A tó vízgyűjtő területén minden jelentős szennyvíztisztítót elláttak foszforleválasztó technológiai egységgel. Így történt ez Zalaegerszegen is, a Balaton korábbi fő foszforterhelőjénél. A Nyugati-övcsatorna vízgyűjtőjén létesült Marcali-víztározó és a Kis-Balaton tározórendszer is azzal a céllal létesült, hogy a tó vizének külső foszforterhelését csökkentse. A Balaton foszforterhelésének csökkentéséhez hozzájárult még a rendszerváltást követő műtrágya-felhasználás visszaszorulása, valamint a foszfátmentes mosószerek elterjedése.
A balatoni fecskemoszat, a nyári Balaton legjellemzőbb algája, állománya a tó vízminőségének romlása, túlzott algásodása idején nagyon lecsökkent, egyes területeken eltűnt. Az utóbbi
másfél évtizedben a vízminőség javulásával állománya regenerálódott.
Mindezek együttesen látványos változást hoztak elsősorban a Keszthelyi-medencében, ahol az algásodás jelentős mértékben csökkent. Ez nemzetközi viszonylatban is környezetvédelmi sikertörténet, amely alapvetően az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézetben folytatott algaökológiai, foszforforgalmi kutatásokon alapult. Az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézetben nemcsak egyszerűen regisztráljuk az algák mennyiségének és az algaegyüttesek faji összetételének tér- és időbeli változásait, hanem kísérletes úton meghatározzuk legfontosabb anyagcsere-jellemzőiket is. Fotoszintézisük intenzitását már a múlt század hatvanas éveinek elején elkezdték mérni radioaktív (sugárzó) szénizotóppal. Ezek a mérések azóta is folytatódnak, és eredményeik kirajzolják a tó algásodásának (eutrofizáció), valamint a vízminőség javulásának (oligotrofizáció) időbeli alakulását.
Ez a szubtrópusi eredetű fonalas kékalga szaporodott el óriási tömegben a múlt század nyolcvanas éveiben a tóban, és károsította a vízminőséget
A Balaton algakutatása – elsősorban technikai okok miatt – a tó jéggel fedett időszakára nem terjedt ki, csak az utóbbi időben kezdtük el tanulmányozni rendszeres mintavételekkel a tó téli algaéletét, beleértve a legkisebb algákat is. Kutatásaink eredményei rávilágítottak arra, hogy a téli nem valami nyugvó periódus, holt szezon a Balaton életében. Megtudtuk, hogy a jéggel fedett időszakban parányi, eddig nem ismert zöldalgák szaporodnak el a tó egész területén. Azonosításuk a kis méret és egyszerű sejtfelépítés miatt a mikroszkópi képük alapján nem lehetséges, molekuláris genetikai módszerekkel napjainkban folyik ezen újonnan felfedezett algáknak a vizsgálata, rendszertani helyének meghatározása. Az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársai ma nemzetközileg is vezető szerepet játszanak ezen az új kutatási területen. Megállapítottuk azt is, hogy ezek a téli algák olajban különösen gazdagok, ami komoly potenciált jelent jövőbeli biotechnológiai felhasználásukat illetően.•
A bakteriális méretű algák fluoreszcens mikroszkópban sárgán vagy vörösen világítanak, nemcsak a világóceánokban, hanem a Balatonban is tömegesen fordulnak elő
