A balmazújvárosi szikes rehabilitációja

A szikes tavak Európában nagyon ritkák, ám kilencven százalékuk Magyar­országon található. Rehabilitációjukra négy-öt helyszínen került sor az elmúlt húsz évben. Ezek egyike a Balmazújváros melletti Nagy-sziken zajlott.


Madártávlatból a balmazújvárosi Nagy-szik

A rehabilitáció célja elsősorban az élőhely helyreállítása, illetve a madarak és a növények életfeltételeinek a javítása volt. Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Ökológiai Kutatóközpont (ELKH ÖK) kutatói a tervezés fázisában kapcsolódtak a munkába, és azt vizsgálták, hogy milyen következményekkel jár a szikes életközösségeire nézve a beavatkozás.

Mederátalakítás után

A rehabilitáció fő lépése volt a két világháború közötti időszakban szikesekbe vájt csator­nák betemetése, hogy megszüntes­sék a csapadékvíz gyors elfolyásának a lehető­sé­gét. A megfelelő vízháztartás biztosítása érdekében a szikes szélén átfutó felszíni vízfolyásból zsilipek segítségével időszakosan vízzel lehet elönteni a területet. A nagy testű vonuló madaraknak szükségük van a szikesekre, ahol megfelelő vízellátás esetén tavasszal és ősszel biztosított a nagy kiterjedésű vízfelület. Azonban a vízellátás forrásaként használt patakban élő makrogerinctelen közösségeket több­féle terhelés is érte a meder átalakítása, a vízvisszatartás, illetve a legeltetés miatt.

Mintavétel

A kutatók által elvégzett vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a vízfolyás ökológiai funkciója nem romlott jelentősen, sőt néhány éven belül visszaállt eredeti állapotába, és a rehabilitáció óta hatalmas madártelepek lakják időszakosan a területet, a növényvilág pedig olyan mozaikos lett, amilyennek egy igazi szikesnek lennie kell. Tehát a beavatkozás visszaadta a terület valódi természeti értékét, amely miatt a magyar szikesek védetté váltak.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021
Címkék

Innotéka