Tóth Gergely

Alapítóként hogyan értékeli a KÖVET eddigi tevékenységét? Mit tart az elmúlt évek legnagyobb eredményének?
– A KÖVET 25 tagvállalat részvételével 1995-ben alakult. Jómagam egyetemistaként, Németországban ismertem meg Georg Winter munkásságát, aki – több mint húsz évvel a szabvány kiadása előtt – a saját középvállalatánál vezetett be egy olyan rendszert, amely tökéletesen megfelelt az ISO 14001 elvárásainak. A modell elterjesztésére alakult meg Hamburgban a B.A.U.M. e.V., amely a magyarországi egyesület létrehozását is inspirálta. Mindezek alapján három eredményt emelnék ki: ha csak a számokat vizsgáljuk, akkor is kijelenthetjük, hogy a KÖVET gyönyörűen fejlődik. Az egyesület, a folyamatos lemorzsolódás és a tagdíjfizetést elsőként megérintő válságsokk ellenére is, ma több mint 110 tagot számlál, szervezetünk egy tucat alkalmazottat foglalkoztat. Költségvetésünk – a kezdeti három-négymillió forintról – nominálisan 100-120 millió forintra emelkedett. Ám az elmúlt években szinte minden tekintetben lelassult a növekedési tendencia, inkább stagnálást mutat. Ez azonban csak látszólag rossz hír, valójában teljesen beleillik a „Valóban Felelős Vállalat” elméletünkbe, amely szerint a szervezeti méretnek optimuma van: az állandó növekedés hajszolása betegség vagy mánia, nem az egészséges fejlődés útja. A második eredmény, hogy a KÖVET, amióta alapítóként már nem vezetem, jobban működik. Tizenkét év főállású „KÖVET-ezés” után fájó szívvel, de (félig) otthagytam az egyesületet, azóta külsős főtitkárként dolgozom. Néhány éve, Bodroghelyi Csaba személyében, kiváló, csapatot építő és vezető ember állt az egyesület élére. Számomra nagy öröm hetente-kéthetente találkozni velük, látni a munkájukat, eredményeiket. A KÖVETet irányítani és abban dolgozni – véleményem szerint – sokkal nehezebb, mint egy hagyományos céges állás, inkább magas fokú művészet, mint „vállalatvezetés”. Félig-meddig távozásom harmadik oka, hogy a KÖVET idén nyár elején, a második alkalommal rendezte meg a CSR Piac kiállítást, a fővárosban, a Millenáris Nagycsarnokban. A kiállítás keretében 40 cég, összesen 65 különböző CSR-intézkedésével és Valóban Felelős Vállalati modelljével, valamint 15 civil szervezet, vállalatoknak szóló programjaival jelent meg. A CSR Piac díjátadó gáláján magas szinten képviseltette magát a kormány, valamint brüsszeli anyaszervezetünk: a CSR Europe is. Sok száz résztvevő, film, díjak, standok, 3D-s fotók, mindez környezetbarát kivitelben.

Milyen tempóban terjed a környezettudatos gazdálkodás a magyarországi kis- és középvállalkozói körben? Milyen vállalatméretnél jellemző a környezettudatos, fenntartható megközelítés?
– A kérdés jogos, de ketté kell választani. Ha a papírformát nézzük, akkor minden felmérés egyértelmű eredménye szerint: minél nagyobb, profibb, nemzetközibb egy vállalat, annál jobban megtaláljuk a környezettudatosság, a „vállalati fenntarthatóság” CSR-intézményeit, intézkedéseit. Kisvállalkozásoknál viszont általában nem is értik ezeket a kifejezéseket. Mélyebbre tekintve, a helyzet pont fordított. Minél nagyobb a cég, annál jobban sérti a mély fenntarthatóság eszméit. Ha környezeti oldalon maradunk, akkor annál többet szállít, annál messzebb van a piacaitól a skálahatékonyság „szent nevében”, annál könnyebben tud nem igazán szükséges termékeket kitalálni és sikeresen piacra dobni, vezetni, élenjárni a mesterséges elavulásban. Ha a fenntarthatóság társadalmi-gazdasági dimenzióját nézzük, akkor is ugyanez a helyzet. A statisztikák puritán nyelve egyet mutat: minél nagyobb egy cég, annál kevesebb dolgozóval „állít elő” annál több pénzt – forgalmat, nyereséget, exportot –, azaz, annál nagyobb a munkahatékonysága. Ez utóbbi szép szó a „főáramú” közgazdász fülének, de ellentétes a fenntarthatóság gazdaságtanával. Persze ezek nagyon általános minták, rengeteg a kivétel. Nem lenne nehéz a például a veszélyes hulladékát a nádasba „suttyintó” vagy minimálbéres-feketemunkás kisvállalkozást említeni, avagy a tényleg mintaszerű „multit”. Ám ha csak a méretet nézzük, E. F. Schumacher közgazdász híressé vált könyvének címe igazabb, mint valaha: A kicsi szép.

Milyen mértékben tekinthető „társadalmi” jelenségnek a fenntartható vállalati gondolkodás és megközelítés? Mennyire igényli azt a társadalom, hogy a gyártók és a szolgáltatók környezettudatosan, illetve fenntartható módon működjenek? Vannak-e olyan kutatási eredmények arról, hogy a fogyasztói döntést befolyásolja-e egy adott vállalat fenntartható működése?
– Verbális szinten csaknem mindenki igényli a fenntartható fejlődést, még az is, aki magát a kifejezést sem ismeri. Egy 2006-ban készült felmérés eredménye szerint a megkérdezett magyar lakosság több mint negyede hallott a fenntartható fejlődésről. Hogy ez mit jelent, azt viszont már csak a pozitív választ adók 12 százaléka tudta megmondani. A gyártók és a szolgáltatók közül már szinte mindenki ismeri a megközelítést, legalábbis a jelszavak szintjén. A kérdés egy elképzelt logikát tükröz: a fogyasztókból először a véleményformálók, majd a kritikus tömeg, végül jóformán mindenki környezettudatossá válik, amire kínálati oldalról a megfelelő válasz a cégek fenntarthatósága, így fenntartható lesz a rendszer. Sajnos azonban ki kell ábrándítanom: számtalan ponton irreális ez a forgatókönyv, erre csak két nemzetközi – de nálunk még fokozottabban érvényes – példát említek. Két nemzetközi sportszergyártó: a Nike és a Rebook közül az egyik felelőtlenségéről, főleg a gyermekmunkáról híresült el, a másik pedig éppen felelős viselkedéséről. Ennek ellenére az utóbbi úgy nyilatkozott, hogy egyetlen sportcipőt sem adtak el amiatt, mert a vevő a márka felelős magatartását értékelve választotta volna a Reebokot. Magyarországon sem vett senki több fénymásolót egy adott márkából, pedig sokáig csak az az egyetlen gyártó rendelkezett környezetbarát termék védjeggyel, amire a cég komoly marketinggel is felhívta a figyelmet. A másik, hogy vannak sokkal közvetlenebb profitnövelő eszközök, mint a vállalati felelősségvállalás. A végső válasz mégis pozitív: a fenntartható fejlődés kezd korszellemmé válni, s aki ehhez nem alkalmazkodik, annak nem lesz helye a változó vagy megváltozott világban. Azt persze nem tudom, hogy elég gyors lesz-e a változás. Egy szép angol mondás szerint: „There is no business to be done on a dead planet…”, vagyis „Egy halott bolygón vége az üzletnek is”. A mi dolgunk nem más, mint hogy a magunk kis hatáskörében a jó irányba próbáljuk elmozdítani a dolgokat.

Melyek a fenntartható gazdálkodás, illetve kommunikációjának a legnagyobb kihívásai 2011-ben? Milyen megközelítésből kíván ezzel foglalkozni a KÖVET az október 20-i konferenciáján?
– A Magyar etimológiai szótár szerint a conferentia latin eredetű szó, a con- (össze) és ferre (visz, hord) szavakból származik. A „fenntarthatóság” szó egy régebbi konferencián született, és azóta is igen sokfélét hordtak össze róla… Persze kérdés, hogy fenntarthatóbb lett-e ettől a világ? Véleményem szerint igen is, meg nem is. Az itthoni szakértők két másik szó betűnyi különbségében látják az előrehaladást. A gazdasági kor szülötte, a jólétet kék madárként kergető ember, ha utol is érte zsákmányát, rájött, hogy a madár helyett ő került kelepcébe. Ma már világhírű pszichológusok és közgazdászok sokasága bizonyítja, hogy a pénz csak igen korlátozott ideig boldogít. Aztán egyre kevésbé, végül boldogságfokozó hatása negatívba fordul. Most a földi boldogság kék madara után kezdenek szaladni, például a Bruttó Nemzeti Boldogság hívei. De a jólét valódi kék madár marad, megmérhetetlen és itt, a Földön utolérhetetlen.

A rendezvényen mi arról szeretnénk valami maradandót „összehordani”, hogy mihez kezdjünk fenntarthatóság terén a „ködszurkálás” helyett. A téma egyik legkiemelkedőbb nemzetközi és legjobb hazai szakértőit, gyakorlati művelőit hívtuk egybe a KÖVET hagyományos, 16., éves konferenciájára. A fő kommunikációs kihívásnak azt gondolom, hogy az embereket újra megtanítsuk nem félni és megbízni egymásban. És hogy szakmai szempontokat is említsek: a leg­nagyobb kihívás szerintem az elméleti közgazdászok előtt áll: meg kell fosztanunk a versenyképesség-hatékonyság-növekedés „szentháromságát” trónjától, és be kell helyettesítenünk a kooperáció-hatásosság-egyensúly hármasával.•