Az elhangzottak alapján az innovátorok 2013-ig összesen mintegy 200 milliárd forint pályázati forráshoz juthatnak, ha kreativitásukat erre a „tevékenységre” is kiterjesztik.

Színvallásra is kérte a Magyar Innovációs Szövetség (MISZ) elnöksége Fellegi Tamás fejlesztési minisztert, amikor a tárcavezető lehetőséget kapott arra, hogy – a szervezet 2010-es évet záró s egyúttal tisztújító közgyűlésén – kifejtse álláspontját a kormányzat innovációs politikájáról, stratégiájáról, s ne csak helyzetértékelést adjon, hanem tényszerűen arról is beszéljen: mekkora anyagi forrással számolhat az innovációs terület idén és a következő években.

Monszpart Zsolt

A miniszter összefoglalója előtt az alaphangot, illetve mondanivalója keretét Monszpart Zsolt, a MISZ általános szakmai elnökhelyettese azzal adta meg, hogy a kormányzat innovációhoz kapcsolódó tavalyi megnyilvánulásának hatását a mesehős Csipkerózsika álmához hasonlította, ám a „királyfi ébresztő csókja” még várat magára. Ugyanakkor befejezésként megjegyezte: „Tisztában vagyunk azzal, hogy nem mi irányítjuk a szelet, de át tudjuk állítani a vitorlát.”
Előadásában felhívta a figyelmet arra a különbségre, ahogy az Európai Unió és hazánk kezelte 2010-ben az innováció fontosságát. Az EU hitet tett és tesz amellett, hogy a gazdasági növekedés motorja az innováció, ennek nyomán indult el tavaly az Innovatív Unió kezdeményezés, amely része a közösség 2020-ig érvényes – öt pillérből álló – növekedési stratégiájának. Ennek meghatározó eleme az innováció, amelynek azért is kell kitüntetett szerepet adni szinte azonnal, mert igencsak mély az innovációs szakadék, vagyis a kutatás-fejlesztési (k+f) ráfordítások GDP-hez viszonyított aránya. Az EU alig kétszázalékos átlagával szemben az Egyesült Államokban 2,8, Japánban pedig 3,4 százalék a GDP-arányos költés a k+f tevékenységre. Ugyanakkor az EU-n belül is nagy az eltérés, amit fokozhat, hogy a 2020-ig szóló vállalásokban az egyes nemzetek idevágó célkitűzései is jelentősen különböznek: Finnország és Svédország négy-négy százalékot, Franciaország, Németország, Spanyolország és Szlovénia hármat, Magyarország pedig – a 2010-es egyhez képest – 1,8-et szeretne elérni egy évtized múlva. Monszpart szerint az EU és az Egyesült Államok, valamint Japán közötti nagy különbség lehetséges oka az egyetemi képzésre fordított összegek nagyságában keresendő, hiszen ott jóval többet fektet az állam és a magánszféra az oktatásba, különösen az utóbbi területen vannak előnyben a tengerentúlon és a szigetországban.

Ezért is kell az EU-ban – s persze Magyarországon is – olyan, az innovációs tevékenységet erősítő szemléletet kialakítani, amely vezérli a szakpolitikákat, az oktatást-képzést, a munkaerő-piaci politikát. Az innovációs politikát a legfelsőbb szinten kell irányítani és ellenőrizni, ezért is igyekszik az EU – első lépésként – az innovációs Európa-csomaggal felelni a konkurens nagypiacok kihívásaira. Ezzel párhuzamosan radikálisan javítani kell a keretfeltételeket, rövidíteni a piacra jutási ciklusidőket, arra kell összpontosítani, ami jól működik, használni kell a közalapítványokat a magán-k+f élénkítésére. Egyszerűsíteni és karcsúsítani kell az EU-s és a nemzeti kutatási programokat, az adminisztrációt, hogy a tudósok, fejlesztők több időt tölthessenek az érdemi kutatásokkal.

Horváth Dávid az EU fiatal tudósok versenyén

A magyarországi innováció területén ugyan számos pozitív esemény történt, például az, hogy az EU fiatal tudósok versenyének tavalyi döntőjére a 37 országból 85 pályázó között két fiatal magyar egyetemista-kutató: Balassi Márton és Horváth Dávid első díjat nyert az informatikai modellezéssel összefüggő szoftverfejlesztéssel, s ezzel hazánk a harmadik helyen végzett az országok rangsorában. Ugyancsak örvendetes, hogy sikerült a fiatalságot „mozgósítani”, hiszen az idén már többen jelentkeztek a felsőoktatásban a műszaki-természettudományos szakokra.
A pénzhiány azonban alaposan rányomja a bélyegét az itthoni innovációs állapotokra, ami egyértelműen visszavezethető az elmúlt éveket jellemző kormányzati irányítás, finanszírozás hibáira, amelyekkel a szövetség tisztában volt, illetve van, de – a számos esetben megfogalmazott javaslatai ellenére – átütő eredményeket nem tudott elérni. Ettől kellene megóvni már a közeljövőben az innovációs területet, ám egyelőre nincsenek kedvező kilátások, hiszen tavaly összesen úgy 12 milliárd forint pályázati forráskeretet, ebben az évben – eddig – mintegy kilencmilliárdos forráskeret kifizetését nem engedélyezte a korábbi innovációs alapból a kormány. Ebből a kutatók, fejlesztők, innovátorok joggal vonják le azt a következtetést, hogy nem egyértelmű a kormány álláspontja az innováció támogatásában.

Nélkülözhetetlen a magyar kutatás-fejlesztés-innováció támogatási rendszerének teljes megújítása; a folyamatba rendszerszerűen vonják be a szakmai szervezeteket, állította előadása elején Fellegi Tamás miniszter, aki mintegy nyomatékként azt is bejelentette, hogy hamarosan megindítják a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapból (KTIA) a forráshiányra legérzékenyebb kis- és középvállalkozások – összesen 214 – számára a pályázaton elnyert pénzek kifizetését, melynek keretösszege: kétmilliárd forint.

Fellegi Tamás

A miniszter szerint az előző időszak súlyos öröksége egyebek között az, hogy stratégia nélkül és átgondolatlanul alkalmazták a szakpolitikai eszközöket, emiatt az elmúlt években nem valósult meg az innováció következetes kormányzati támogatása. Ismertette azt is, hogy az innovációs alap terhére vállalt 2010. és 2011. évi, összesen mintegy 50 milliárd forint kötelezettség pénzügyi fedezetéből hiányzik 13 milliárd forint. A következő kifizetési kör pedig attól függ, hogyan alakul a további szerződések átvizsgálása és a hiányzó források kigazdálkodása. Azzal a rossz hagyománnyal mindenképpen szakítani akarnak, amely – sok esetben egyéni érdekek előtérbe helyezése miatt – úgy juttatott támogatási forrást bizonyos csoportoknak, hogy a meglévő struktúrába új elemeket mesterségesen beépítve, sőt olykor e nélkül is, „átcsoportosították” a rendelkezésre álló szűkös pénzkeretet, vagyis az osztogatás módszerével éltek.

A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) egyszerre foglalkozott a szakpolitika kidolgozásával, a pályázatkészítéssel és a pályáztatással, ami visszaélésekre adott lehetőséget. Mindezek miatt a rendszer alapos, minden részletre kiterjedő átvilágítására volt szükség, ennek nyomán bebizonyosodott, hogy nem hatékony, nem követhető és nem számon kérhető módon használták fel a rendelkezésre álló forrásokat.
Az átadás-átvétel során szabálytalan támogatási megállapodásokra is bukkantak, például az oltóanyaggyártó Omninvest és a Honvédelmi Minisztérium egyik cége esetében.
Eközben kevés forrás jutott a kis- és középvállalkozásoknak (kkv-knak): a megítélt támogatások 58 százalékát nonprofit szervezetek kapták, a fennmaradó 41 százalék jutott a vállalkozásoknak, egy százalékát pedig magánszemélyek kapták. Bonyolítja a helyzetet, hogy jelentős számú büntetőfeljelentés történt a vizsgált ügyekben.
A mostani kormány szándéka az, hogy az európai uniós és a hazai fejlesztési támogatási forrásokat együttesen kezelő fejlesztéspolitikában megvalósuljon a k+f és innováció kiemelt támogatása, szellemi erőforrásaink gyarapítása, a magyarországi tudásbázis hasznosulásának javítása, a hazai termékek, szolgáltatások hozzáadott értékének növelése érdekében.

A rendszert – a fejlesztéspolitika egészéhez hasonlóan – ezen a területen is hatékonnyá, ésszerűvé alakítják át, az a továbbiakban egységes szabályozási környezetben, a nemzeti és az EU ide vonatkozó stratégiájához illeszkedve működik majd. Az immár világos feladat- és felelősségi struktúra létrehozásával a megújult intézményrendszerben fokozott figyelmet fordíthatnak a korrupció kiküszöbölésére is.

Fellegi Tamás kiemelte: a források elosztásának és felhasználásának valamennyi szintjén jelentős változtatásokat hajtanak végre, ennek eredményeként ez év június 30-áig kialakítják az új k+f+i egycsatornás finanszírozási rendszert.
Az idén megvalósulhat az innovációs járulék szabályozási rendszerének átalakítása is, a hosszú távú tervek között pedig az szerepel, hogy a k+f-re és az innovációra fordított teljes összeg a bruttó hazai termék jelenlegi kevesebb mint egy százalékáról 2020-ra csaknem a kétszeresére: 1,8 százalékra emelkedjen.
Bár – pénzügyi kényszerpályaként – a zárolások és a támogatási források szűkössége a KTIA-t is érinti, a sürgősséggel átvizsgált kifizetési igényeket rangsorolták, s ennek alapján döntöttek arról, hogy – az innovációval foglalkozó, pályázatnyertes – kkv-k számára megindítják az elsőkörű kifizetéseket. Ugyanakkor a miniszter hangsúlyozta, hogy a szakmai szervezeteket rendszerszerűen vonják be az új k+f+i pályázati rendszer bevezetésébe, a kialakult problémák megoldásába, a kifizetések tervezésébe és ütemezésébe.

A kissé távolabbi finanszírozási rendszer kapcsán pedig a miniszter arról beszélt, hogy a megújult, egységes fejlesztéspolitikában a KTIA és az európai uniós forráskihelyezések egymást erősítik majd az Új Széchenyi Tervhez (ÚSZT) is kapcsolódóan. Az ÚSZT pályázataiban ugyanis – az eddig bejelentett, összesen mintegy 1100 milliárdból – az idén 72 milliárd forintot meghaladó keretösszeg áll rendelkezésre a tudomány-innováció kitörési pontra, 2013-ig pedig összesen mintegy 200 milliárddal számolhatnak az e területen tevékenykedő vállalkozások, innovációs csoportok, munkaközösségek. A nemzeti programok között két, nemzetközi jelentőségű fejlesztés: a Talentis program és a szegedi ELI-projekt révén jut kitüntetett szerephez a tudásgazdaság egy-egy területe.

A kormány egyértelműen elkötelezett, és úgy véli, hogy a gazdaság és a társadalom fejlődése az innováción áll vagy bukik, a versenyképesség növelését és a munkahelyteremtést szolgálja, a hozzá kapcsolódó programnak is ezt kell szolgálnia, hangsúlyozta Fellegi Tamás, s hozzátette, hogy a kormány a szellemi erőforrások növelésére, a magyar tudásbázis hasznosulásának javítására, a hazai termékek, szolgáltatások hozzáadott értékének emelésére törekszik az innováció támogatásának új rendszerében.•

Szabó Gábor

A közgyűlést Pakucs János, a szervezet alapító elnöke vezette, az alapszabály módosítása után – titkos szavazással – négy évre ismét Szabó Gábort, a Szegedi Tudományegyetem rektorát választották elnöknek, az általános elnökhelyettes pedig Greiner István, a Richter Gedeon Nyrt. kutatási igazgatóhelyettese lett. További hat alelnököt, hat elnökségi, 30 választmányi tagot és háromtagú felügyelőbizottságot is választottak.
A közgyűlésen Szabó Gábor elnök megemlékezett a húszéves Magyar Innovációs Szövetség eddigi munkájáról, az eredményekről, amelyekről a szövetség egy reprezentatív, képekkel illusztrált könyvet is kiadott. A kötet üzenete is az, hogy Magyarországon − a nehézségek ellenére − sikeres innovációs tevékenységet folytatnak az arra elkötelezettek.