A kapcsolt energiában megvan a kellő rugalmasság

Jóllehet a szabályozási környezet nem segíti a szektorbéli modernizációt, a kapcsolt energiatermelés szerepe kiemelt lehet a jelenkori meglehetősen nehezen kiszámítható energiapiaci környezetben, vélekedik Papp András, a Magyar Kapcsolt Energia Társaság elnöke. A kapcsolt energiatermelésben ugyanis megvan az a rugalmasság, amely elengedhetetlen, hogy az elektromosenergia-termelés szabályozásából jelentős részt vállaljon, ami a megújulók térnyerésével mind fontosabb. A Magyar Kapcsolt Energia Társaság március végén tartja éves konferenciáját, ez alkalomból kérdeztük az elnököt az ágazat aktuális trendjeiről.


Az utóbbi évek meglehetősen hektikus energiapiaci folyamatai változtattak-e a kapcsolt energiatermelés helyzetén, lehetőségein, szerepén?

– Az igazi változás már 2014-15-ben elindult: a kapcsolt energiatermelők immár nem hővezérelten, hanem inkább a villamosenergia-piaci áraktól függően kezdtek működni, azaz a villamosenergia-termelésük válik központi jelentőségűvé, és ezt a kapacitásukat, illetve a rugalmasságukat kihasználva vállalnak egyre fontosabb szerepet a magyarországi villamosenergia-rendszer szabályozásában. Ez a trend itt nálunk a legkiforrottabb, bár más európai országokban is vannak hasonló törekvések. Ha megfigyeljük a magyar villamosenergia-mixet, akkor azt látjuk, hogy 2017 óta – amikor a beépített fotovoltaikus kapacitás kevesebb volt mint 100 ­mega­watt – nagyon sok napenergia-kapacitás épült be a rendszerbe, amely mára bőven meghaladja a 4000 megawattot. Bár nincs tényleges lineáris összefüggés a villamosenergia-rendszer által igényelt szabályozási energia és a megújulók növekedése között, de az igények azért egyértelműen nőnek, és ezen a piacon a kapcsolt termelők nagyon sikeresen tudnak részt venni.

A kapcsolt energiatermelés mely formái számítanak jelenleg a legversenyképesebbnek?

– A jól méretezett kapcsolt energiatermelők az év jelentős részében hőt is termelnek, és a többségük ezt a távhőellátás részére értékesíti. Vagyis ezek az erőművek két terméket állítanak elő: hőt és villamosenergiát egyaránt, így egyszerre van hőár­bevételük és villamosenergia-árbevételük is.

Ezért az erőművek, összhatásfokukat tekintve, a kizárólag villamos energiát termelő erőművekkel szemben versenyképesen tudnak villamos energiát termelni. Egy nyílt ciklusú gázturbinánál, ahol a hulladékhő nem hasznosítható, az összhatásfok 65 százalék körüli. Így a kapcsolt rendszerek egyértelműen versenyképesebb szabályozási energiát képesek termelni. További nemzetgazdasági haszon a kapcsolt termelők fajlagosan kisebb szén-dioxid-kibocsátása, valamint a felhasznált gáz mennyiségének csökkentése, amivel hozzájárulnak a gázfüggőség csökkenéséhez.

Kapcsolt energia és klímaváltozás

Éppen a szén-dioxid-kibocsátás miatt kialakult éghajlatváltozással hozzák összefüggésbe, hogy folyamatosan emelkedik a téli és a nyári átlaghőmérséklet is, vagyis a fűtési időszakban is enyhébb az idő, ami csökkenti a fűtési célú energiafelhasználást. Ez az átalakuló energiaigény milyen hatással van a kapcsolt energiatermelés hatékonyságára és versenyképességére?

– Véleményem szerint nem ez befolyásolja a versenyképességet, hiszen a jól méretezett kapcsolt erőműveket a nyári igényekhez igazítják. Ha megnézzük a távhőrendszert ellátó termelők portfólióját, azt látjuk, hogy a kapcsolt berendezések az alapterhelést adják, ami a tipikus rendszerek teljesítményének 5–20 százaléka között van, attól függően, hogy hány olyan fogyasztó van a rendszerben, akiknek nyáron is jelentős a hőigényük. Ha tehát a nyári hőigényre méretezik a kapcsolt rendszereket, akkor nyilván nem az fogja befolyásolni a hatékonyságot, hogy télen mekkora a fűtésigény. Ezek a berendezések télen az aktuális fűtésigénytől függetlenül a teljes kapacitásukat be tudják táplálni a távhőhálózatba, függetlenül attól, hogy éppen milyen meleg van. Vagyis télen nincs ilyen gond. Inkább az jelenthet kihívást, amikor nyáron nagyon gyorsan szükség van néhány megawattnyi többletkapacitásra.

A legtöbb modern kapcsolt rendszerben ma már lehetőség van hőfelhasználás nélküli villamosenergia-termelésre is, ennek érdekében külön alrendszereket, például kényszerhűtőket építenek hozzájuk.

A megújuló energiaforrásoknak milyen szerepük lehet a kapcsolt energiatermelésben?

– Magyarországon van néhány jó példa a megújuló energiahordozók beépítésére a kapcsolt termelésbe. Főként a gőzturbinás kapcsoltenergia-berendezések esetén van lehetőség a megújulók, általában biomassza használatára. A legnagyobb hazai biomassza-tüzelőanyagú kapcsolt erőművek Pécsen, Tatabányán és Ajkán üzemelnek. A biomassza nagy részét ugyanakkor hazánkban még főként kizárólag hőtermelésre használják. Emellett megemlíthet­jük a biogázt, hiszen már mintegy 40 megawatt kapacitású biogázerőmű üzemel az országban, amelyek működése például me­ző­gazdasági alapanyagra, szennyvíziszapra, illetve szervesanyag-tar­talmú hulladékra épül. Ám éppen a felhasznált alapanyagok miatt, ezek az erőművek nem működhetnek a városközpontokban, emiatt távolabb épülnek a távhőellátási körzetektől, így jelentős számban nem tudnak hasznosítható hőenergiát termelni.

A hő- vagy a villamosenergia-igény határozza meg inkább a kapcsolt energiatermelés piacát? Mi várható a jövőben, melyik megközelítés válhat dominánssá?

– A múltban a kapcsolt berendezéseket az adott hőfelhasználó iparvállalat, távhőrendszer folyamatosan fennálló hőigényéhez méretezték, ezért a berendezések éves szinten több mint 8000 órát üzemeltek teljes terhelés mellett. Valóban képesek voltak a teljes hő hasznosítására, illetve megtérülésüket segítette a korábbi magyar kötelező villamosenergia-átvételi rendszer is. Vagyis a kapcsolt energiatermelés hővezérelt volt: a villamosenergia-termelés addicionális előnyt jelentett a cég számára, tehát az erőmű-beruházás megtérülése javult. Ám ahogy a piaci környezet megváltozott, a kötelező villamosenergia-átvétel 2011-ben megszűnt, új távhő-árszabályozási rendszer jelent meg, melynek eredményeként a villamos energia ára visszaesett, és a hő is sokkal kevésbé értékes termékké vált. Emiatt egyre kevesebb berendezés tudott folyamatosan üzemelni, és a kapcsolt termelés hazánkban is visszaesett. A főként távhőtermelő kapcsolt erőművek üzemeltetése ezáltal megváltozott, a berendezések legfőbb értéke a rugalmasságuk lett. Manapság már akkor működnek, amikor a villamosenergia-piac, beleértve természetesen a szabályozási piacot is, árszintje elég magas, hogy megérje üzemeltetni őket, azaz az erőművek már nem hővezérelten, hanem a villamosenergia-piac által vezérelten működnek. Napjainkban általában már csak az iparvállalatok által működtetett kapcsoltenergia-berendezések képesek folyamatosan üzemelni, és itt még mindig a vállalat hőigénye határozza meg az üzemmenetet.

Árfluktuáció és árszabályozás

A jelenlegi szabályozási környezet mennyire segíti a kapcsolt energiatermelést?

– Az elmúlt évben a háború hatására a villamos energia és a gázpiac nagyon volatilis, azaz változékony lett: a gáz és a villamos energia ára is jelentősen emelkedett. Ennek hatásait ma már mindenki érzi, és emiatt lett országosan is napi beszédtéma az energetika, amely korábban azért nem volt a közbeszéd tárgya.

A hőtermelési szektor ma rendeletileg szabályozott Magyarországon, a hőárszabályozás pedig nagymértékben befolyásolja azoknak a termelőknek a működését, akik elsősorban távhőrendszereknek adják át a kapcsolt technológiával előállított hőener­giát. Ez mind a termelőknek, mind a fogyasztóknak komoly prob­lémát okozott. A fogyasztókat sújtják a magas árak, a termelők­nek meg a gázbeszerzés lett lényegesen nehezebb. A hő jelenlegi rendeleti szabályozása azért okoz nehézségeket, mert meglehetősen balszerencsés időpontban sikerült meghatározni a gáz- és ez alapján a hőárakat. Számszerűsítve: a rendelet eredményekép­pen sajnos az elmúlt évek átlagához képest nagyon megemelkedtek, egyes esetekben több mint tízszeresükre növekedtek a távhőárak 2022 utolsó negyedévében, a távhőkassza pedig csupán ebben a negyedévben meghaladta a 300 milliárd forintot. Szerencsére ez mostanra, a piaci folyamatok eredményeképpen, körülbelül a felére csökkent. Véleményem szerint, ha rugalmasabb lett volna a szabályozás, esetleg elkerülhettük volna ezeket a problémákat, illetve a költségek jelentős része megtakarítható lett volna. A szabályozási környezet, illetve a hektikus gázárak összességében nem segítették a kapcsolt energiatermelésben megvalósított fejlesztéseket az utóbbi időszakban.

A Magyar Kapcsolt Energia Társaság pontosan a megváltozott körülmények miatt készíttetett egy tanulmányt a KPMG-vel közösen a szektor előtt álló kihívásokról, illetve a benne rejlő lehetőségekről. A tanulmány megállapításairól hamarosan beszámolunk, erről most még nem szeretnék nyilatkozni. A tanulmányban elemezzük a jelenlegi távhőár-szabályozás hatásait, és javaslatokat teszünk a törvényalkotás számára, hogy milyen változtatásokkal segíthetné még jobban a szabályozás az új beruházásokat. Illetve hogyan lehetne csökkenteni a nemzetgazdasági szinten is jelentős távhőköltségeket.

Miként hathatott volna ezekre a problémákra egy kedvezőbb szabályozási környezet? Mennyiben játszott szerepet az árszabályozás a gázár-fluktuációban, vagy ez a nemzetközi gázpiaci oldalon dőlt el alapvetően?

– Úgy gondolom, mindkettő szerepet játszik a kialakult helyzetben. Természetesen

ráadásul a szomszédaink közül is nekünk a legnagyobb a függőségünk a gáztól és egyben az oroszországi gázimporttól. Vagyis a kedvezőtlen európai piaci hatásokat elkerülni sajnos nem tudjuk. Emellett a szabályozás az elmúlt években nem ösztönözte az új beruházásokat, azaz az árszabályozás elismeri a régi, rossz hatásfokú távhőtermelő rendszerek (legyenek akár kazánok, akár kapcsolt berendezések) költségeit. Ezzel együtt nem serkenti az üzemeltetőket, hogy fejlesszék a termelés hatásfokát, hogy az jobban illeszkedjen a legújabb technológiai trendekhez. Ezzel bebetonozza a régi elavult technológiákat. Tehát a szabályozott ár gyakorlatilag indokolatlan költséget idéz elő, mert az elavult, alacsony hatásfokú berendezésekre szabják. Pedig ebben a gázárhelyzetben, ha valaki modernebb berendezést telepített volna (amire tehát nem volt rákényszerítve), akár 20-30 százalékos költségmegtakarítást is elérhetett volna.

Ez a szabályozási, illetve árképzési környezet ténylegesen is tetten érhető a szektorbeli fejlesztések, beruházások intenzitásában? Érezhetően lelassult a modernizáció?

– Igen, egyértelműen. Például a távhőtermelés korszerűsítésére ha­talmas forrást jelentett volna a KEHOP (Környezeti és Energia­hatékonysági Operatív Program – a szerk.), hiszen több mint 40 milliárd forintos nagyságrendű fejlesztési célú támogatás állt rendelkezésre a távhőtermelés forrásoldali fejlesztésére az alapban, amire pályázni lehetett. Részben a hőárszabályozási problémák miatt a lehetséges fejlesztések talán 10 százaléka valósulhatott meg, vagy még annyi sem. Tehát például ezt a megújuló energiahordozók hasznosítására irányuló fejlesztési forrást a távhőszakma képtelen volt akárcsak kis részben is felhasználni. Ennek oka egyebek között az volt, hogy nem értettek egyet a felek abban, hogy mindezt beruházásoldalon vagy hőároldalon kell-e támogatni. Még azok közül a projektek közül is csak nagyon kevés valósult meg, amelyek elnyerték a támogatást, de aztán különféle adminisztrációs, elszámolási, illetve árszabályozási nehézségek miatt a reménybeli beruházók mégsem jutottak hozzá a fejlesztési forrásokhoz.

De hogy valami jó hírt is mondjak, a kapcsolt termelési oldalon az az örömteli trend látszik, hogy tagvállalataink közül nagyon sokaknak sikerült meghosszabbítaniuk a mostanában lejáró hosszú távú, 15-20 éves távhőszolgáltatási szerződéseiket. A villamosenergia-szabályozási piac kiszélesedése, illetve az igények növekedése miatt azok a kapcsolt termelők, akik a piacra alapozva lépést tartottak a korral, folyamatosan fejlesztették a berendezéseiket, felújították őket, esetleg még bővítették is a kapacitásukat. Függetlenül a jogszabályi háttértől, ezek a termelők – a kapcsolt termelés másik piacára, a villamosenergia-termelésre alapozva – képesek voltak megvalósítani a szükséges felújításokat, nagyjavításokat, és elindultak a bővítések is.

Milyen hosszú ezeknek a kapcsolt energiatermelő berendezéseknek az élettartama? Vagyis mikor kell mindenképpen cserélni őket?

– Ez technológiafüggő, de nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy nagyjából 15 év az eszmei élettartamuk. Vagyis ezután olyan mértékű nagyjavításon kell átesniük (már ha erre az üzemeltetőnek van forrása), hogy adott esetben jobban megéri már egy sokkal jobb hatásfokú új berendezést telepíteni a helyükre. A kis gázmotorokkal működő berendezéseknél ez egyszerűen annyit jelent, hogy kiveszik a régi blokkot, beteszik a helyére az újat, és megy tovább a termelés. A komplexebb rendszereknél, például a gázturbináknál ez a folyamat nem ilyen egyszerű, de a nagyjavítás után a berendezés „lelke” teljesen megújul.

Kapcsolt jövő

Hogyan látja a kapcsolt energiatermelés jövőjét? Mit vár és mit remél a szektorra ható körülményektől?

– A kapcsolt energiatermelésnek a magyar villamosenergia-termelésben elfoglalt részarányában 2015-16 körül volt egy komoly mélypont, amikor a 20 százalékos csúcsról, mintegy 10 százalékra esett vissza a kapcsolt termelés részaránya. Ám azóta a csökkenő trend megfordult.

Természetesen jobb szabályozási környezet esetén még lenne hová fejlődni. A teljes villamosenergia-piachoz hasonlóan a kapcsolt termelés szektorában is jelentős átalakulás zajlik. Az Európai Unió tagállamai közül egyre többen csatlakoznak a közös európai piachoz. Így már Magyarországon is lehetőség van arra, hogy Európából bárhonnan beszerezzünk különböző villamosenergia-termékeket.

Valószínűleg 2024 második felében ez az európai piac már a szabályozási kapacitásokra és energiára is ki fog terjedni. Vagyis a magyar termelők is ki fognak lépni a szabályozási energia európai piacára. Itt azonban versenyhátrányba kerülhetnek azokkal a külföldi termelőkkel szemben, akik működési támogatáshoz jutnak a saját országukban. Tehát előfordulhat az a helyzet, hogy a magyar termelő, akit terhel az energetikai szektorra kivetett különadó, a szabályozási energiát terhelő különadó és a szabályozott hőpiac is, miközben támogatásban nem részesül, az európai piacon nem lesz sikeres. Ezt a jogszabályalkotás szintjén is kezelni kell majd valamilyen módon, különben a jelentős versenyhátrány miatt ezen a piacon egyszerűen nem fogunk tudni megjelenni.

Hosszú távon várható-e a kapcsolt energiatermelés részarányának jelentős növekedése a teljes energiatermelésben, vagy a fosszilis alapú energiát – benne a kapcsolt termeléssel – teljesen leváltják a megújulók a jövőben?

– Ezt legfőképpen az adott ország földrajzi és energetikai lehetőségei fogják meghatározni. Norvégiában, ahol az adottságaik miatt nagyon sok és szabályozásra kiválóan használható vízi erőmű van, szinte már ma sincs szükség a fosszilis energiára. Svájcban most építettek egy nagy, nagyságrendileg ezer megawatt teljesítményű szivattyús-tározós vízi erőművet, amely szintén remekül alkalmas a szabályozásra, így ők is könnyebben kezelhetik a megújulók miatt szükséges szabályozásienergia-igényüket fosszilis energia nélkül, ezért sokkal könnyebben kivezethetik a fosszilis energiaforrásokat. Magyarországon is régóta gondolkodnak ilyen szivattyús-tározós erőműben, de ez sajnos nem valósult meg. A vízenergia-kapacitásunk is eléggé korlátozott, és nem is lehet igazán arra számítani, hogy a vízi energia hasznosításában számottevő kapacitásnövekedés következzen be. A vízi erőmű nagyon drága, és az engedélyeztetése sem egyszerű – emlékezzünk csak Bős–Nagymarosra. Tehát valószínűleg nálunk nem épül majd új vízi erőmű. Márpedig a vízi energia lenne az egyetlen megújuló – a biomasszán kívül –, amelyre a rugalmas villamosenergia-termelést lehetne alapozni. Az sem látszik, hogy az akkumulátoros elektromosenergia-tárolás technológiájában olyan változás következne be hamarosan, ami megoldást jelentene az időjárásfüggő kapacitások hosszú távú tárolására, vagyis nem tudjuk akár fél évre is elraktározni a napenergiával megtermelt energiát. Amíg tehát ez a helyzet alapvetően nem változik meg, addig itthon jelentős szerepe marad a gáznak és ezáltal a kapcsolt termelőknek.

A Magyar Kapcsolt Energia Társaság március 29. és 31. között tartja éves konferenciáját Balatonalmádiban. Mik lesznek a konferencia fő témái?

– Két témára fogunk fókuszálni. Egyrészt arra, hogy a kapcsolt termelés miként segítheti az ellátásbiztonságot. Ezt nyilvánvalóan az teszi aktuálissá, hogy tavaly ősszel még nem lehettünk biztosak abban, hogy lesz-e elég gázunk a téli fűtésre, és milyen áron. A másik téma is összefügg ezzel: megvizsgáljuk majd a távhőtermelés és távhőár-szabályozás problémáit. Ez immár a Magyar Kapcsolt Energia Társaság 26. konferenciája, és reményeink szerint, a korábbi rendezvényeinkhez hasonlóan, ez is sikeres lesz.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka