A személyre szabott orvosláshoz vezet a szegedi NAP-kutatás
„A klinikán folyó kutatás elengedhetetlen a kívánatos színvonalú gyógyításhoz és oktatáshoz. Nem elég csak olvasni a szakirodalmat, tevékeny kutatónak is kell lenni azért, hogy követni tudjuk a legújabb eredményeket” – jelentette ki Vécsei László akadémikus.
Az Európai Agytanácsban a Magyar Agykoalíció képviselője, a Nemzeti Agykutatási Program klinikai paneljében a neurológiai terület reprezentánsa, a Szegedi Tudományegyetem NAP-projektjeinek koordinátora, az SZTE Neurológiai Klinika igazgatója, a gyógyító orvos és elismert egyetemi tanár közvetlenül is részt vesz az idegrendszeri kutatásban. „Fiatal kollégáimnak sokszor elmondom, hogy ők még 40-45 év múlva is orvosok lesznek. Ahhoz, hogy megfeleljenek a mostani és a majdani kor követelményeinek, meg kell szerezniük a PhD-fokozatot, és ezzel a tudományos szemléletet. Az »orvoslás« ugyanis »orvostudományt« jelent. Egy kutatócsoportban dolgozó orvos nemcsak diagnózist ad, hanem képes a betegség biokémiai vagy genetikai magyarázatára is. A kutatással foglalkozó klinikáknak komoly a kisugárzásuk – a publikációk révén a tudományban ugyanúgy, mint a betegellátásban vagy az oktatásban.”
Sok neurológiai kórkép idegszövet-károsodásra vezethető vissza. A neurodegeneráció mechanizmusát és e károsodások kivédhetőségének, a neuroprotekciónak a megismerését célzó szegedi vizsgálatokat is támogatja a Nemzeti Agykutatási Program.
Az idegrendszeri betegségek kialakulásában szerepet játszhat a kinurenin, a triptofán-anyagcserének egy kevésbé ismert, közti terméke. A NAP 2013-ban kezdődött, és 2017-ben lezárult első periódusának gyógyszerkutatási paneljében az SZTE Neurológiai Klinikán vizsgálták a kinureninek hatását a „cognitió”-ra, vagyis a tanulásra, a memóriára. Eredményeik szerint az egyik metabolitnak, vagyis az anyagcserében részt vevő kinurénsavnak – amellett, hogy neuroprotektív molekula – „Janus-arcú” a hatása: kis dózisban facilitál, nagy dózisban gátol. Mindez felvetette annak lehetőségét, hogy a „cognitió”-ban is komoly szerepük lehet a kinurenineknek.
„Izgalmas területté vált a kinurénsav-PACAP-CGRP kapcsolata a migrén kialakulásában. Pécsi farmakológusokkal – Szolcsányi János és Helyes Zsuzsanna professzorokkal, valamint munkatársaikkal – együttműködve korábban igazoltuk, hogy a migrénes roham alatt a PACAP, vagyis az agyalapi mirigy által termelt adenilát-cikláz-aktiváló polipeptid szintje emelkedik. Ez az eredményünk a Cephalalgiában jelent meg, de a Brain és a Nature Reviews of Neurology is értékelte azt. Szoros kapcsolatban vagyunk a Danish Headache Centerrel, ahol Messoud Ashinával a kinurenin humán hatását vizsgálják. Az Uppsalai Egyetemen pedig Jonas Bergquist professzorral hosszú évek együttműködése köt össze bennünket, analitikai vizsgálatokat végeznek számunkra” – utalt a NAP kapcsolatépítő hatására a szegedi akadémikus.
A NAP 1.0 klinikai programjában Vécsei László és munkatársai patokémiai biomarkereket is vizsgáltak sclerosis multiplexben, illetve genetikai analízist végeztek Parkinson-kórban szenvedő pácienseknél.
„A medicina átalakul: a jelenleg alkalmazott »szimptomatikus diagnosztikát« átlépve az »individuális diagnózis« kerül előtérbe. Ez egyúttal a »személyre szabott medicina« felé vezető folyamat fontos lépése is. Például egy sclerosis multiplexben szenvedő beteg állapotának felmérése a jövőben nemcsak a klinikai adatok és az MRI áttekintését jelenti, hanem a patokémiai markerek »ujjlenyomatának«, angolul »fingerprintjének« ismeretét is. Ezért a NAP 2.0 programban tovább folytatjuk a biomarker- és a képalkotó-kutatásainkat – kapcsolta össze a NAP két szakaszát Vécsei professzor. – Sikerült is, például sclerosis multiplexhez kötődő biomarkert találtunk: az oszteopontin molekula korrelál e betegséggel.
A Parkinson-kór és a neurodegeneratív betegségek szegedi kutatói a különleges, az úgynevezett hosszú nem kódoló RNS-ek, illetve az epigenetikai faktorok, vagyis az örökítő anyag működésére ható környezeti tényezők szerepét is vizsgálják a NAP-ban.
Fontos kiemelni azt, hogy a NAP első szakaszában, műszerfejlesztés révén életre hívhattuk a kor színvonalának megfelelő Neurofiziológiai laboratóriumot, ahol a NAP második periódusa alatt tudjuk folytatni vizsgálatainkat. A patobiokémia a molekulákról ad információt, mindezt a képalkotó vizsgálat morfológiailag jeleníti meg, a neurofiziológiai vizsgálat pedig funkcionálisan ad információt a páciensről – vázolta a kutatási irányok összefüggését Vécsei László. – Tehát laboratóriumunk kifejezetten a klinikai kutatást szolgálja.”
Az SZTE Általános Orvostudományi Kar Neurológiai Klinikáján 25 éve egy kutatója volt, most pedig 15 kutató tartozik Vécsei professzor csapatába. „Örülök annak, hogy klinikánk programjaiban a közelmúltban rendezhettük meg a 43. sikeres PhD-védést, 2017-ben közel 1500 összcitációt, vagyis szakirodalmi hivatkozást jelzett a Magyar Tudományos Művek Tára – érzékeltette számokkal is eredményeiket a szegedi professzor. – A kutatás feltételeinek biztosításában komoly szerepet játszik az MTA–SZTE Idegtudományi Kutatócsoport, a NAP és legújabban a GINOP-projekt.”
Vécsei akadémikus kiemelte a Hungtinton-kórhoz, a migrénhez és a gyulladásos kórképekhez kötődő, részben Dékány Imre és Fülöp Ferenc akadémikussal, valamint Toldi József professzorral együttműködésben az SZTE berkeiben születő, az idegrendszert védő gyógyszerjelölt molekulákhoz kötődő szabadalmaikat. A NAP 2.0 szegedi programjából kikerülő kinureninkutatás más szinten, többszereplős GINOP-projektként folytatódik: neurodegeneratív és immunológiai kórképek molekuláris biológiai alapjait keresve végeznek majd terápiás kísérleteket kinureninekkel.•
2018. január