A talajmegújító mezőgazdaság gondolkodó embert kíván, mert a munka kilencven százaléka abból áll, hogy gondolkodunk, és a csak a fennmaradó tízben dolgozunk – nyilatkozta magazinunknak Kökény Attila, a TMMG technológia egyik ismert hazai képviselője, aki konferenciákon, rendezvényeken meghívott tanácsadóként rendszeresen tart előadásokat a témában. Ismeretterjesztő munkája során járja az országot, találkozik a gazdákkal, hogy megossza velük a szántás nélküli, talajbiológiára épülő TMMG-technológiák alkalmazásában szerzett saját tapasztalatait.

Azt olvastam, hogy ezzel a módszerrel növelni lehet az élet sokféleségét a talajban, a beszivárgó vizet, a talaj szervesanyag-visszatartását, és a tápanyagok keringését, továbbá, hogy képes megszüntetni a talajeróziót, sőt csökkenteni a légkörbe jutó szén-dioxid mennyiségét is azáltal, hogy megköti a szenet a talajban. Mégis hogyan teszi mindezt?

− A talajmegújító mezőgazdaság egy technológiai keretrendszer, ezen belül számos eljárást lehet alkalmazni a talaj termékenységének növelése érdekében, vagy hogy több vizet és szenet kössön meg. Mindezt úgy, hogy közben a lehető legkevesebbet bolygatjuk a talajt. Egyvalami viszont tilos: a szántás. Aki felszántja a földjét, annak számolnia kellene azzal, hogy legalább három-négy évre visszaveti a humuszképződést a talajban.

Hagyományosan szántott föld októberben – betonkeményre száradt hantok.

Miért, mi történik szántáskor a földben?

− A szántás során 30-40 centiméter mélységben átforgatják a tel­jes földszelvényt, ami azt jelenti, hogy míg a felszínen és a közelében található biológiailag legaktívabb réteg 30-40 centi­méter mélyre lekerül a földbe, addig a nyers kőzetlisztet kifordítják a felszínre. Gyakorlatilag a természetes talajfejlődést rombolják szét minden egyes szántással, és lerombolják a talajban legfontosabb gyökérkapcsolatos gombák, a mikorrhizák hálózatát. A mi munkánk legfőbb célja az, hogy minél több gazdát elérjünk és megpróbáljuk meggyőzni őket arról, hogy talajtermékenységet nem lehet fenntartani szántással, mert a forgatásos talajművelés olyan a földben kialakult életközösségek szempontjából, mint egy atomcsapás. Gondoljunk arra, amikor egy földcsuszamlás, hegyomlás vagy egy vulkánkitörés után a felszínre került nyers kőzetet elkezdik benépesíteni a baktériumok, amit azután követnek a gombák, az egysejtűek… Szép lassan elkezd felépülni a talajban a táplálékháló, s ahogy szaporodik a táplálék mennyisége a földben, egyre fejlettebb növények jelennek meg a rendszerben. Ezt hívják szukszessziónak az ökológiában. Így jönnek létre a csodálatosan gazdag gyeptársulások és az erdők. Mi ezt a folyamatot szeretnénk látni a termőföldeken is.

TMMG-tábla októberben – ökológiai gazdagság a szántás szomszédságában.

Egyik online bejegyzésében idézi Edward H. Faulkner 1943-ban megjelent Plowman’s Folly című könyvéből azt a mondatot, ami később új korszakot nyitott a mezőgazdaságban. A szerző a talaj kimerülésének látszólag megoldhatatlan problémájával kapcsolatban ezt írta: „Valójában soha senki nem talált tudományos okot a szántásra.” Ön mikor találkozott először ezzel a filozófiával?

− Nyolc éve, amióta mezőgazdasággal foglalkozom, azonnal a természetes termékenységet felépítő módszerekkel kezdtem el dolgozni. Sohasem szántottam, és mégis egészséges növényeket termesztek. Az egész történet egy rendkívüli módon tönkretett föld megvásárlásával kezdődött, amit senki sem akart megvenni a helybéliek közül, csak én, a kívülről jött. Azon gondolkoztam, hogyan tudnám termékeny talajjá változtatni ezt a területet. Igyekeztem tehát megtalálni azt a rendszert, amelyben a természet is létrehozza a termékeny talajokat. Megnéztem, milyen tulajdonságaik vannak és hogyan alakultak ki a világ legjobb termőtalajai; a fekete mezőségi talajok. Ezt követően megpróbáltam imitálni azt, ahogy a természet kialakította ezeket a talajokat, azóta is erre épül az egész rendszer. Amit a természet több ezer év alatt létrehozott, arra, úgy néz ki, hogy mi is képesek vagyunk, és sokkal rövidebb idő alatt, mert megvannak hozzá a technikai eszközeink. Az első és legfontosabb, hogy megpróbáljunk kiküszöbölni vagy legalább minimalizálni minden zavaró fizikai hatást.

Talajvizsgálati eredmények hét év alatt megnövelt humusztartalmú talajról

Ez azt jelenti, hogy nem távolítják el a gyomnövényeket, nem szántanak, nem permeteznek?

− A szántás abszolút kizárt, viszont minden szélsőségesen leromlott állapotú talajnál szükség van például oxigén- vagy nitrogénbevitelre. Ezt a mélyebb talajmunkát azonban általában az első egy-két évben, a talajjavító folyamat elején végezzük, utána már kizárólag csak sekélyen – maximum tíz centiméter mélyen – műveljük a talajt, amennyiben szükség van rá. Szoktunk permetezni, igaz, éjszaka. Ugyanis elég sok biológiai anyaggal dolgozunk a talajmegújító mező­gazdaságban, és az UV fényre, kiszáradásra érzékeny mikrobákat általában folyékony oldatban juttatjuk ki a növényekre, ezért permetezünk naplemente után. Az éjszakai permetezésnek óriási előnyei vannak egyébként a konvencionális gazdálkodásban is: éjjel jobban hasznosulnak az anyagok, ezért kisebb dózisok is elegendőek, így kisebb lesz az ökológiai kár és több pénz marad a pénztárcában.

Ehhez a technológiához különböző speciális eszközöket, gépeket használnak?

− Nincs szükség különleges gépekre, mert egyre több gazdaság rendelkezik például a sekély műveléshez alkalmas tárcsás boronával vagy szántóföldi kultivátorral.

A TMMG keretrendszer fontos eleme a talaj-előkészítő munkákat mellőző direktvetés a mulcsba. Hogy érik el, hogy ne a gyom, hanem a kultúrnövény erősödjön?

− Ennek a rendszernek elengedhetetlen részét képezi a vegyes takarónövények használata, és ahogy már korábban is említettem, rendkívül fontos, hogy minél kevesebbet forgassuk a talajt. Ez azt jelenti, hogy minden körülmények között próbálunk minimalizálni bármiféle fizikai műveletet. Azonban, amikor az ember elkezd dolgozni egy föld­területen, ott általában hihetetlen mennyiségű gyommal találkozik. Arra viszont kevesen gondolnak, hogy a gyomok a természetben szolgáltatásokat nyújtanak, vagyis a megjelenő gyomflóra a terület ökológiai egészségét próbálja meg helyreállítani, valamint gyarapítani a szerves anyag mennyiségét az adott talajban. Minél kizsákmányoltabb egy föld, annál invazívabb gyomok jelennek meg rajta, mert a természet a legerősebb helyreállítókat küldi a rendszerbe. Ha megnézzük, milyen invazív gyomnövények szaporodtak el Magyarországon az elmúlt évtizedekben, egyértelműen kiderül, hogy azok a legtönkretettebb talajok gyomnövényei, amelyek próbálják csökkenteni a tömörödést, továbbá tápanyagokkal és kalciummal gazdagítani a földet. Összességében ezt nevezzük a gyomok ökológiai szolgáltatásainak. Csakhogy, amikor elkezdünk egy területen kultúrnövényeket termeszteni, a gyomokat valahogy el kell tüntetni. Az erre kidolgozott Integrated Pest Management (IPM) több megközelítést is használ. Legegyszerűbb a gyomirtó alkalmazása, ami ugyan nem tilos ebben a rendszerben, de igyekszünk minél kevesebbet használni. Ehelyett inkább a gyorsan növő takarónövé­nyeket hívjuk segítségül, ezek árnyékában a gyom nem kap elég fényt, kimerül, visszahúzódik, míg végül elpusztul.

A takarónövények gyomelnyomó szerepe rendkívül fontos – ez a csattanó maszlag már nem hozott magot a kompetíció, vagyis a versengés miatt.

A takarónövények ezek szerint konkurensként lépnek fel a gyomokkal szemben?

− Azt szeretnénk, hogy a takarónövények lássák el azokat az öko­lógiai szolgáltatásokat, amelyeket egyébként a gyomok végez­nének, vagy próbálunk versenyt létrehozni azáltal, hogy olyan ta­karó­növényeket vetünk, amelyek az adott terület gyomflóráját szorítják vissza.

Itthon a gazdák saját maguknak kísérletezik ki, vagy készen vásárolják a takarónövény-keveréket?

− Itthon is vannak cégek, amelyek árulnak takarónövény-keveré­ket, de mindegyik gazda magának választja ki a tapasztalatai alapján legmegfelelőbbnek ítélt magkeveréket. Arra azonban fel kell hívni a figyelmet, hogy minden egyes gazdaságnak, azon belül minden táblának, vetésforgónak külön élete, különböző igényei vannak.

Hogy történik a direktvetés, és hogyhogy nem alakul ki versengés a növények között?

− A talajmegújító technológiában a két főnövény – ami jellemzően a gabona és a tavaszi kapásnövény – vetése közötti időt próbáljuk meg kitölteni nagy változatosságú takarónövényekkel, amelyek a talaj termékenységének növelésében is szerepet játszanak, hiszen az élő növények a gyökerükkel folyamatosan fontos szerves vegyületeket juttatnak a talajba. Ezeket a magokat vetjük el a gabona aratása után, általában augusztusban, miután elvégeztük − már ha szükséges − a gyomirtást, valamint a tarlókezeléseket, esetleg a talajlazítást, ezt követően ősztől kora tavaszig hagyjuk nőni a takarónövényeket. Némelyek közülük kifagynak télen, a megmaradtakat pedig fizikai vagy kémiai módszerekkel kezeljük, hogy el tudjuk vetni a következő főnövényünket. Ám ősztől tavaszig olyan felszíni takarást biztosítanak ezek a rendszer fontos részeit képező növények, ami alatt sokkal jobb környezetet tudunk létrehozni a talajban: nem fagy meg, nem szárad ki, megőrzi a ruganyosságát és nem forrósodik fel, mivel nincs kitéve intenzív napsütésnek, ami szintén nagyon fontos a talajélet fejlődése szempontjából. A célunk az, hogy növeljük a talaj termékenységét, de közben létrehozunk egy védettebb környezetet is, egy új élőhelyet, amely otthona a hasznos rovaroknak.

Ezek a takarónövényes területek biztosítanak élőhelyet milliónyi rovarparazitának és ragadozó rovarnak.

Tavasszal pedig ebbe a mulcsba vetnek, de hogyan, milyen előkészítő munkálatok után használnak például műtrágyát?

− Tavasszal vagy ledaraboljuk szárzúzóval a megmaradt takaró­növényeket, vagy lehengereljük, és ha ez utóbbit gyomirtás is követi, akkor egyben marad a földön a mulcs. Trágyázásra, tápanyag-utánpótlásra pedig szükség van mindaddig, amíg ki nem alakul a talajban a termékenység.

Ez hány év?

− Erre nem lehet általános választ adni. Van, ahol tíz, van, ahol tizenöt év alatt érünk el abba a fázisba, amikor már nincs szükség külső tápanyag bevitelére, mert olyan termékenység alakult ki a talajban, ami átlag feletti hasznot biztosít a terület tulajdonosának. Talajvizsgálatok alapján állítjuk be a tápanyagbevitel összetételét és mennyiségét, amit aztán folyamatosan csökkentünk. A célunk, hogy eljussunk egy olyan szintre ezzel a technológiával, amikor már csak a direktvetés – amit semmiféle talajművelés nem előz meg – marad a rendszerben. Az összes input a talajban pedig mindössze a takarónövények és a főnövény vetőmagjai lesznek, ám amíg nem jutunk el idáig, legalább a nitrogént és mikroelemeket pótolnunk kell a rendszerben.

Ember által hét év alatt létrehozott humuszos A szint (A szintnek nevezzük a talajréteg felső humuszos részét – a szerk.). Természetes körülmények között több száz vagy ezer évre volna szükség ilyen változásra.

Nyolc éve foglalkozom TMMG-vel, és mind a mai napig nagyon sokat tanulok azoktól, akik évtizedek óta dolgoznak no-till, illetve talajmegújító rendszerekkel. Ez egy folyamatosan finomodó technológia, ami újabb és újabb tapasztalatokkal gazdagodik itthon és külföldön. Gyakorlatilag egy forradalom zajlik a mezőgazdaságban. Először volt a zöld forradalom, a második világháborút követően a rengeteg vegyszerrel, jelentős mennyi­ségű műtrágyázással végzett forgatásos művelés. Ez volt a nagyon intenzív mezőgazdálkodási technológia korszaka 1950 és 1985 között, aminek következtében sikerült tönkretenni a talajok ter­mékenységét. Napjainkra azonban már annyira kimerültek a termőföldjeink, hogy nagyüzemi intenzív termeléssel és még több műtrágya felhasználásával nem lehet magasabb átlagtermést elérni. A statisztikák alapján kijelenthető, hogy ez a gazdál­kodási módszer 2010 körül globálisan elérte a csúcspontját. Ma már valószínűleg csak egy talajra épülő technológiával lehet a termékenységet fenntartani. Ez lesz a barna forradalom, a talajmegújító mezőgazdaság korszaka.

A termékenységet az élő gyökerek és a biológiai tápanyagtárolás biztosítja.

Az intenzív mezőgazdasághoz képest a TMMG-ben mennyivel kisebb a termésátlag?

− Nem tudok pontos adatokat mondani, általában tartjuk a szokásos átlagokat, de jellemzően aszályos években inkább több lett a termés, de van, ahol a saját rekordjaikat is meghaladják. Ez mindenhol a talajtól függ.

A talajpusztulás megakadályozása és a talajban kötött szén mennyiségének növelése létfontosságú a termelés szempontjából. A tudományos életben 2015 óta folyik a vita a párizsi „4 per 1000” kezdeményezésről, amely a tala­jok széntartalmának 4 ezrelékes növeléséről szól. A termelőknek azonban nem kell várniuk a tudományos konszenzusra. Amíg a tudósok azon vitatkoznak, hogy a szénmegkötés lehetséges-e, illetve egyenletes-e az eloszlása, és milyen faktorok befolyásolják, addig mi szép csendben növeljük talajaink széntartal­mát, tesszük a dolgunkat bármilyen támogatás nélkül is. A szénmegkötés mér­téke sok paramétertől függ, de minden egyes ezrelék talajban kötött szén segít a légköri üvegházgáz szintcsökkentésében, azaz civilizációnk túlélésében. A TMMG keretrendszere az egyetlen mezőgazdasági technológia, amely képes jelentős mennyiségű szenet megkötni a talajban és tartósan eltárolni azt.

Ez a keretrendszer egyszerű:

1. Szántás nélküli, okszerű, minimumművelés és direktvetés
2. Mulcshagyó gazdálkodás
3. Nagy változatosságú takarónövények használata
4. Mikrobiológiai oltás kezelt trágyával vagy komposztoldatokkal

Ezeknek a technológiáknak az együttes használata példátlan mértékű szénmegkötést mutat, amely nélkül nem létezik fenntartható termelés. A talajban és felette a biodiverzitást a változatos takarónövények által fenntartott mikro­biális élet teszi lehetővé. (Forrás: Kökény Attila/facebook 2018.11.23.)

A TMMG szimbóluma – a mély talajlakó giliszta és a gyökér harmonikus kapcsolata.

Mivel tudják a gazdákat meggyőzni, hogy áttérjenek a talajmegújító mezőgazdaságra?

− A talajmegújító technológia bizony gondolkodó embert kíván. A munka kilencven százalékát a gondolkodás teszi ki, és csak tízet a fizikai földművelés. Éppen fordítva, mint ahogy az „így szoktuk csinálni” mezőgazdaságban, azaz szöges ellentétben áll a hagyományos földműveléssel. Olyan embert igényel, aki tud döntéseket hozni, mindig alkalmazkodik az adott helyzethez, és a jó döntéseinek köszönhetően megfelelő lépésekkel halad előre. A világ számos országában dolgoznak termelők a TMMG-hez hasonló, valóban fenntartható módszerekkel. Az oly sokat hallott, és célként megfogalmazott fenntartható mezőgazdasági termelésnek pedig csakis a talaj termékenységét javító eljárások lehetnek az alapjai, amelyek általában a humusz mennyiségének extrém növelésével járnak. Sajnos az a tapasztalatom, hogy a termelőket nem lehet meggyőzni arról, hogy váltsanak, és valamilyen másfajta technológiát alkalmazzanak. Számos alkalommal mutattuk be, hogy milyen hozamokkal dolgoznak a talajmegújító termelők, ezek között világrekordnak számító direktvetéssel termesztett kukoricaterméseket, ennek ellenére a gazdák többsége világszerte meg van arról győződve, hogy ez nem lehetséges. Olyan pszichológiai gát van az emberek többségének a fejében, amit elég nehéz áttörni. A legfontosabb azonban az lenne, hogy a vásárlók megismerjék, megértsék és eldöntsék, hogy milyen gazdálkodási rendszert támogatnak: azt, amelyik a talajok tönkretételére épül, miközben hatalmas mennyiségű vegyszert, műtrágyát használ fel és üvegházhatású gázt bocsát ki, vagy egy olyan termelési rendszert támogatnának inkább, amelyik a természettel együttműködve, több ökológiai elemmel és jóval kevesebb vegyszerrel dolgozik, jelentős, pozitív irányú hatást gyakorolva akár a klímaváltozásra is. Éppen ezért egy olyan védjegy létrehozásán gondolkozunk, amellyel egyértelművé tehetnénk a talajmegújító technológiák ökológiai előnyeit a fogyasztók számára.•