Sorban álltak tavaly ősszel az érdeklődők Hannoverben, az Agri­technica agrárexpó startuppavilonjában a magyar Fields Fireman standján. Az aratási tarlótüzek „villámgyors” oltására kifejlesztett magyar innovációnak a vártnál is sikeresebb volt a vásári bemutatkozása. „Az egyik érdeklődő szerint ez volt az Agritechnica legjobb innovációja” – mondta büszkén a fejlesztő, Széplaki Tamás. Főleg az uniós német, holland, belga, spanyol, svéd és finn cégek érdeklődtek, de Ukrajnából, Ausztráliából, sőt Brazíliából, Szudánból, Dél-Afrikából is jöttek. „Útban a világhír felé” – a dunántúli startupról a holland, német, svéd, svájci szaklapok is írtak ilyen és hasonló címmel, még az Egyesült Államok vezető szakportálja, az agriculture.com is készített interjút a fejlesztővel.

Jönnek a startupok

A mezei tűzoltó Fieldsfireman termékcsalád azonban csak az egyi­ke a nemzetközi piacon ígéretesen feljövő magyar agrár­in­no­vá­­ciók­nak, amelyekből van utánpótlás. Ezt láttuk a Nemzeti Agrár­gazdasági Kamara (NAK) és a Design Terminal „bootcamp” rendezvényén, amelyen a NAK TechLab inkubációs programba bekapcsolódott startupok a leendő együttműködés reményében találkoztak olyan nagyvállalatokkal, mint az Axiál Kft., a Bona­farm-csoport, a Hiven­tures Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt., a Hung­rana Kft., a KITE Zrt. a Tesco-Global Zrt., a Vodafone Magyarország Zrt. „Azért vagytok itt, hogy jó üzleteket kössetek.” Így buzdította a megjelenteket az egyik kamarai szervező, hogy a friss ötletekből született innovatív megoldások találják meg a helyüket a hazai agrárszektorban. Ezzel versenyképesebbé, fenntarthatóbbá és környezettudatosabbá tegyék a gazdálkodást. Ez ugyanis a NAK TechLab in­kubá­ciós program célja, és a novemberi tréningen látott innovációk alapján jó az irány. A bootcamp végén az a nyolc kiválasztott startup mutatta be a fejlesztését, amely – a kooperáció maga­sabb szintjén – már tesztprojektet indít valamelyik nagyvállalattal.

Közülük az Agrodat, a fejlesztő szerint mint a „növénytermesztő hatodik érzékszerve”, a talaj hőmérsékletét és vízgazdálkodását mérve – a termőhely-diagnosztikával – segít a szőlőtermesztőknek és -feldolgozóknak, hogy időben tudjanak dönteni. A rendszer az adatokból valószínűsíti a fertőzések, a kórokozók várható megjelenését, és előre jelzi, mikor időszerű a megelőző kezelés. Ezzel megalapozottá és hatékonyabbá válik a preventív növényvédelem, amellyel a gazda a szerfelhasználáson is spórol.

Szintén a megelőzést segítve, digitális csapdával is bemutatkozott az egyik startup. A Moly.Net megoldása precíziós permetezési tanácsot ad, amivel jelentősen csökkenthetők a veszteségek. Méri ugyanis, hogy hány moly van a kihelyezett csapdában, hőmérsékletadatokat is gyűjt, ezek alapján előre jelzi, mikor kell permetezni. Ezzel nagyban csökkenti a növényvédő szer kijuttatott mennyiségét. De a csapat új ötletet is kapott, hogy kukorica­molyra is fejlessze a berendezést.

Gabonamintázó és minőségvizsgáló robotdrónt fejleszt az Alz­agro a pontatlan, lassú kézi mintavételezés és a csak kamionban használható mintázó robotkar helyett. A drón fehérjét, sikér- és nedvességtartalmat is vizsgál a spektrométerével. Ehhez automatikusan veszi a gabonából a mintát, a fejlesztői szerint ötször gyorsabban a manuális módszernél, ami 5-10 százalékkal nagyobb profitot hozhat a felhasználónak. Kiszűri ugyanis a hibásan vett mintákat.

Az autóiparból érkezett GosTech kamerás megfigyelésre, képalkotásra, elemzésre, mesterséges intelligenciára alapozza a megoldásait. A 15 fős csapat olyan automata gyümölcsszedő rendszert fejleszt, amely mesterséges intelligenciával és robottechnikával takarít be. Komoly segítség lehet tehát a szektor legégetőbb problémájára, a munkaerőhiányra. Az emberi szemmel nehezen megkülönböztethető (állapot)változások észlelésével a fejlesztők szerint a növényi betegségek, kórokozók előrejelzésében is nagy lehetőséget látnak. A termény érettségét például automatikusan lehetne monitorozni.

Digitális távfelügyeletet kínál növénytermesztőknek, állattartóknak az Okosfarm projekt. Az azonnali, magas szintű kontrollal mielőbb be tud a gazda avatkozni, ha baj van, mert a kamerarendszer és a saját fejlesztésű szenzor jelzi a változásokat.

Távfelügyeletet kínál sertéstelepekre 0–24 órás kamerás megfigyeléssel a PigBrother csapat. A gazda, akinél kipróbálták, évi 20 ezer hízót „állít elő”, és évi 6-8 millió forintot tud megtakarítani a rendszerrel. A mért adatokat ki is elemzi, ez alapján avatkozhat be a gazda, vagy automatikusan a rendszer. A kamera 0–24 órában figyeli a kutricát, megtalálja és egymástól megkülönbözteti a hízókat az egyes pixeleik alapján. A rendszer a német, holland tőzsdén monitorozza a takarmány beszerzési, illetve a sertéshús eladási árát is, és javaslatokat tud küldeni a gazdának, hogy mikor érdemes ezt vagy azt a takarmánykomponenst beszerezni. A fejlesztők szerint így egyszerűsíti az állattartást, lehetővé válik a megelőző beavatkozás, hogy az egyik állat meg ne fertőzze a másikat.

Távvezérelt LED-es megvilágítást is kínált a Led Lighting Kft. csapata az elavult rendszerek kiváltására, és hogy a gazdának ne kelljen éjjel meg hajnalban le- és felkapcsolni a lámpát. Az elsősorban brojlertelepekhez fejlesztett LED-es rendszer a hagyományos izzókhoz képest 80-90 százalékos megtakarítást, és a brojlercsirkénél többlethozamot is eredményezhet.
A LED-es technika fejlődésével lehetővé vált a fényforrás stroboszkóphatásának csökkentése, akár a teljes megszüntetése, így nem stresszeli az állatokat. A megoldással csökken az állatok stresszterhelése, az állomány kiegyensúlyozottabbá válhat, ami jó hatású az élettani funkciókra, a fejlődésre is.

Szintén mesterséges megvilágítással kiegészített tápoldatos, hidropóniás „kontrollált növénytermesztést” kínált a Growberry alapítója, hogy kihozza a növényekből a maximumot, és több maradjon a gazdák zsebében. Megoldása alternatívát kínál a növénytermesztésben a hagyományos módszerek helyett, ha kiszámíthatóbb hozamra, nagyobb tápértékre, hatóanyag-tartalomra van szükség. A kontrollált növénytermesztéssel ugyanis a mesterséges termőhely minden feltételét: a hőmérsékletet, a tápoldatot, a fény spektrumát is ellenőrizni és irányítani tudják. Úgy építik ki a rendszert, hogy később automatizálni és robotizálni is lehessen, megoldva a munkaerő-problémát is. Az optimális környezetben a beltartalmi értéke­ket is javítani lehet, és akár 30 százalékkal hamarabb lehet megtermelni bizonyos növényeket. A szamócát a fényspektrummal és a tápoldat-összetétellel még arra is „rá tudják venni”, hogy levelek, zöld részek helyett inkább több termést hozzon.

Agráripari forradalom

Nagy szükség is van a hasonló briliáns ötletekből születő használható innovációkra az agrárium globális kihívásait látva. Ahogyan ezzel a „bootcampen” is szembesítették a résztvevőket, eljött az agráripari forradalom ideje. A népességrobbanás és a klímaváltozás következtében világszerte nő az élelmiszerigény. Olyan innovatív megoldásokra van tehát szükség, amelyek hatékonyabbá tehetik a termelést és a felhasználást az egyre szigorúbb környezetvédelmi előírások ellenére.

Magyarországon a mezőgazdaság és az élelmiszeripar nagy általánosságban – még – a legkevésbé digitalizált szektor. Ezért aztán tág tere van az innovációnak, hogy versenyképesebbé, fenntarthatóbbá és környezettudatosabbá tegye az iparágat, gyorsabbá, hatékonyabbá, olcsóbbá a termelést.
A hannoveri expón a magyar Fieldsfireman standján kopog­tató nyugat-európai vagy más kontinensekről érkezett kollégákkal szemben a magyar gazdák – főleg a kisgazdaságok – jellemzően nem az azonnal versenyelőnnyel kecsegtető friss, kockázatos innovációkat választják.

Darabos Tamás, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara főigazgatója az Agrárinnovációs Klaszter és a NAK 2019. májusi Élelmiszergazdasági innovációk finanszírozási konferenciáján sommásabban fogalmazott. Itthon nincs, legalábbis messze nem annyi az agrárinnováció, mint amennyire szükség lenne. Szerinte ami nálunk e téren a szektorban lejátszódik, az maximum adaptációnak nevezhető. Olyan technológiákat veszünk át, amiket külföldön vagy más iparágakban már használnak. Erre a legjobb példa szerinte a drónok mezőgazdasági használata. Az oka pedig, amit egy felmérés mutatott meg, hogy a megkérdezett termelők 86 százalékának – ők legalábbis úgy ítélték meg – nem volt szüksége innovációra. Ennek az is lehet a magyarázata, amire egy célirányos felmérés is rávilágított, hogy akiket itthon agrár „mikrovállalkozóknak” nevezünk, zömében őstermelők, köznyelvi fordulattal „Józsi bácsi”, „Mari néni”. Az agrárium szereplőinek 80 százaléka a saját munkaerejével „termeli meg” a megélhetésére valót. Azaz nem tőkés vállalkozóként gondolkodik, tervezi a tevékenységét a főigazgató szerint. Az életkor is korlátozza a szektorban az innovációs hajlandóságot, hiszen a termelők zöme nyugdíjas korú, vagy közel van hozzá. Egyre égetőbbé válik a generációváltás. A mikrovállalkozóktól ezért legfeljebb a már megszületett innovációk „alkalmazását” várhatják el, de az addig vezető út is hosszú és rögös.

Kevés a projekt

A friss ötletek megszületéséhez, az innováció létrehozására azonban megvannak az agráriumban is a tudásközpontok: a kutatóintézetek, egyetemek. Mint láthattuk, mentorprogram, pályázati támogatás, állami kockázatitőke-befektető alap is segíti a startupokat a fejlesztésben, ám az ötlet eljuttatása a végpontig, a termékig így is túl hosszú, sokszor reménytelen folyamat. Holott az érintettek szerint a hazai innovációs közegben a pályázati rendszer forrásaiban és a tőkepiacon ilyen sok pénz még sohasem állt rendelkezésre, mint most a projektek finanszírozására. De hiába van forrás és nagyon sok jó ötlet, mégis meglehetősen kevés a jó projekt. Az agrár-élelmiszeripari cégeknek ugyanis nincs „abszorpciós képességük”, főleg a jó ötletek felkarolására.

Tovább nehezíti a projektek megvalósítását – a sok partneren keresztül vezető folyamat – a „magyar betegség”: az együttműködési készség hiánya. Pedig ahogy azt a konferencián az érintettek is megfogalmazták, szükség lenne 2020 után új EU-s pályázatokat közösen megcélozni, azonban még itthon sem képesek a külön­böző partnerek közös értékek alapján, egymásban bízva együttműködni, valós szakmai kapcsolatot kiépíteni.

„Az innováció pedig olyan tevékenység, amivel nem lehet elbújni a sarokba, és izoláltan, egyedül végezni, ehhez partner, nyitottság, együttműködés kell!” – jelentette ki a vitán Kiss Tamás Attila innovációs szakértő. A piacon hasznosítható ötletekhez tehát az eszközrendszert, a feltételeket – ahogy megfogalmazták – a szakpoliti­kának kell megteremteni az egyetemi, főiskolai hallgatók számára. Azoknak, akiknek a szürkeállományából várják az eredményeket, és akiknek életkori sajátossága az innováció. Az is elhangzott, hogy az agrárstartupok célba juttatásához – külföldi mintára – „innovációs brókerekre” lenne szükség, hogy a kutatóintézetekben létrejött eredményt összekapcsolják az üzleti igénnyel.

Inkább a járt utat

A már felsorolt sajátosságai miatt a hazai gazdálkodó lassabban áll át egy évtizedek alatt megszokott rutinszerű működésről valami innovatívra. „Inkább a már rendszerben működő megoldásokat kívánnak” – mondta a konferencián a Bonitás Befektetési Alap­kezelő Zrt.-t képviselő Kiss Gábor.
Így a hazai gazdák versenyképessége nagyrészt azon múlik, hogy melyik – máshol bevált – technológiai, műszaki és genetikai „újdonságot” veszik át. Például a növénytermesztésben a precíziós gazdálkodás több elemét. Ezekből is a kisebbek inkább azt, amire, például gépberuházásra, hűtőtárolóra, lehetőleg van uniós pályázat: támogatás. Nem is meglepő, hiszen a precíziós gazdálkodásra, (termő)helyspecifikus művelésre alkalmas nagytraktor, kombájn, önjáró hidas permetezőgép 120-180 millió forintos beruházás, sőt több is a kapcsolódó szerszámokkal, eszközparkkal.

Félig precíziósan

A precíziós géprendszerek horribilis beruházási igénye miatt a hazai kisgazdaságokban – tisztelet a kivételnek – inkább csak a korábbi csúcstechnikát vagy annak egy-egy elemét használják. A növénytermesztésben például a műholdas helymeghatározással vezérelt „robotkormányt”. Csak nagyobb „foltokban” művelik precíziósan a területeiket. Az átlag családi gazdaságban a legfrissebb innovációkhoz képest sokéves a lemaradás, növekszik a költség, és fokozódik a versenyhátrány. Egyebek között ez is a magyarázata annak, hogy a megkérdezett gazdák zöme szerint uniós támogatások nélkül nem tud nyereségesen termelni.

Fejben dől el

Jóllehet a nyereséges termeléshez szükséges innovációk már rendelkezésre állnak itthon is, már „csak” a fogadókészséggel és a tudással van baj. Erről Gyuricza Csaba, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) főigazgatója a német top agrar magazin magyar kiadásában beszélt. A főigazgató szerint ugyanis az a traktoros, aki a földeken jelenleg végzi a munkát, ha a digitális technikát a napi gyakorlatban kellene alkalmaznia, feltehetően nem tudná. Nincsenek meg hozzá az informatikai, felhasználói ismeretei sem. E csúcstechnológiák alkalmazásához egészen más szintű és képzettségű munkaerőre van szükség. Van jó néhány gazdaság − bár messze nem annyi, mint kellene −, ahol évtizedes tapasztalattal rendelkeznek a precíziós gazdálkodást illetően. Ezekben a főigazgató szerint megnőtt a felsőfokú képzettségűek aránya, hiszen ez már nem csak fizikai munka. A feladatok többsége szellemi tevékenységet is jelent a mezőgazdaságban is. A kérdés az, hogy az oktatás, képzés hogyan tud ehhez alkalmazkodni. A szakember szerint agrártudás nélkül nem lehet már versenyképesen termelni, különösen precíziósan gazdálkodni, mert az adatokat értelmezni kell. A precíziós gazdálkodás már nem is csak a gépesítésben, a gépkísérletekben lehetőség, hanem a gyümölcstermesztésben ugyanúgy jelen van, mint a szántó­földi zöldségtermesztésben, állattenyésztésben. Arra is van lehetőség, hogy az állatokat az informatikai rendszerek segítségével egyedenként etessék. Ezt a tudást rakja össze a NAIK a gyakorlatban is hasznosítható rendszerré.

Robotizációs kényszer

Gyuricza Csaba szerint képzett munkaerő híján a mezőgazda­sági csúcsinnováció, a robotizálás itthon nemcsak realitás, hanem kényszer is. Az európai, észak-amerikai országokhoz képest jelentős a lemaradásunk e téren. Ha lépést akarunk tartani a világtendenciákkal, dupla sebességgel kell haladnunk, nincs más választásunk. Mivel tudományos, szakmai, technológiai, innovációs szinten már jelen van, minden lehetőség adott a gyakorlati bevezetésére is.

Az alkalmazásában a NAIK is igyekszik a gazdálkodóknak segíteni. Előrébb jár például a növényvédő szerek drónos kijuttatásának kutatásában, hogy a hatékonysága, területteljesítménye legalább közelítse a légi kijuttatásét, miközben a költsége a töredéke a helikopteres permetezésnek. Például mezei aszat fertő­zése esetén a tábla teljes permetezése helyett foltszerű kezeléssel akár 90 százalékkal is csökkenthető a kijuttatandó gyomirtó szer mennyisége. Százhektáros területre vetítve − csak a növényvédőszer-használaton − egy-másfél millió forintot is megtakaríthatnak a gazdálkodók a precíziós-drónos növényvédőszer-kijuttatással. A gazdálkodónak nem is kell megvennie a drónt, a beavatkozást ugyanis szolgáltatásként is igénybe veheti.

Strapabíróbb genetika

A globális felmelegedéssel járó gyakoribb időjárási szélsőségeket, aszályokat, hőstresszt, agresszívebb járványokat elviselő strapabíróbb genetika is kell a növénytermesztésben és az istállókban. A gyors fajta-előállítás forradalmát hozta pár éve a genomszerkesztés technológiai innovációja. Ezzel a módszerrel – akár külső gének bevitele nélkül – a természetes spontán mutációt másoló irányított pontmutációval, „precíziós nemesítéssel” hoznak létre célirányosan új fajtákat. Ezen a területen a hazai kutatók is élen járnak. A 100 legértékesebb magyar innováció című kiadványba is bekerült Kacskovics Imre, az ELTE Immunológiai Tanszék egyetemi tanára és kollégái által kifejlesztett új eljárás, amely genetikailag módosított egerekben és nyulakban növeli az ellenanyag-termelést, ezzel gyorsabban és gazdaságosabban állítanak elő ellenanyagokat. Ezzel a szabadalommal – egyes szakmai vélemények szerint – olyan, eddig gyógyíthatatlan állatbetegségekre is megoldást találhatnak, mint az immár globális járványt okozó afrikai sertéspestis.

Más agrárinnovációt is létrehoztak gödöllői kutatók a genomszerkesztés legnépszerűbb módszerével, az CRISPR-rel, az óriás­nyulat, amelynek fejlődési erélye és a hústermelése jóval megha­ladja a jelenlegi fajtákat, ám itthon,  a jogi korlátok miatt, mégsem tenyészthetik élelmezési célra. Az Európai Bíróság korábbi határo­zata ugyanis az irányított pontmutációval (mutagenezissel, genom­szerkesztéssel) létrehozott új élő szervezeteket is génmódosított­nak minősítette. A döntés értelmében ezekre a szervezetekre, faj­tákra is vonatkoznak az unió – GMO-rendeletében rögzített – intéz­kedései, korlátozásai. Magyarország Alaptörvénye pedig tiltja a genetikailag módosított fajták élelmezési célú termelését.

Holott az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséért is egyre nagyobb a politikai, társadalmi nyomás a termelőkön, főleg a metánt kibocsátó állattartás miatt. Pedig a természetes körforgáshoz, ráadásul úgy, hogy a szektor meg tudjon felelni az egyre nagyobb globális élelmiszerigényeknek, szükség van a kimerülő termőtalajok regenerálásához a szerves anyagra, az istállótrágyára is. Ám ahhoz, hogy a trágyatermelés, -kezelés és -felhasználás fenntarthatóbb legyen, új innovációkra van szükség. Azért is, mert – amint ezt a hannoveri Agritechnica expón is láthattuk – a növénytermesztés energiaellátása egyre nagyobb mértékben a szektorban megtermelődő biomasszára fog épülni. A szakmai várakozások szerint a mezőgazdasági gépeket még középtávon sem a napelemek termelte áram, hanem bio- vagy földgázzal üzemelő dugattyús motor hajtja majd gázolaj helyett a fejlett „agrárállamokban”, és itthon is.

Barna erőforrás

Van nyomósabb ok is: 2050-re a Föld népessége elérheti a 9-10 milliárd főt, miközben az eltartóképessége vészesen romlik. A meg­oldáshoz nemcsak a biogáztermelés kapcsán kell új erőforrásként tekinteni a veszélyesnek ítélt „melléktermékekre”, mert – akárcsak a genomszerkesztést – a trágya innovatív hasznosítását is akadályozza a jogi korlátozás. Gödöllői kutatók ugyanis az uniós boom előtt álló rovaripar számára az itthon is nagy tömegben termelődő baromfitrágyából, azt feldolgozva, a biztonsági előírásoknál lényegesen szigorúbb feltételeknek megfelelő technológiai fejlesztéssel akarnak innovatív rovartakarmányt előállítani. Ám ez az élelmiszerbiztonsági kockázat, a szalmonellafertőzés veszélye miatt az EU-ban – még – tilos, ahogyan a még nagyobb tömegben termelődő másik „veszélyes hulladékból” – jövőbeni erőforrásból – a kommunális szennyvízből is az. Pedig ha 2050-re valóban 9-10 milliárd embert kell jóllakatni, bizonyosan nagyobb teret kell majd engedni az innovációnak.•