Október utolsó hétvégéjére első alkalommal hirdették meg a Nemzetközi Automatizálási Kongresszust, mint a sok éve eredményesen megrendezett DCS Folyamatirányító Rendszerek Találkozók és Gyártásautomatizálási Konferenciák összevont eseményét.

„Az irányítástechnika és automatizálás terén a napjainkban is folyamatosan, szünet nélkül zajló fejlődés során eljutottunk a terepi buszok és az elosztott intelligenciájú rendszerek világába, hogy csak néhány mérföldkövet említsünk a kongresszus kiemelt tématerületeinek bővebb listájából” – olvasható a kongresszus honlapján. Magazinunk pedig nemcsak annak próbált utánajárni, miért volt szükség a két konferencia összevonására, de arra is választ keresett, milyen előrelépési lehetőséget lát maga előtt a szakma.

Igény a szakma részéről

A folyamatirányításhoz kötődő területen a kilencvenes évek közepétől évente rendeznek szakmai konferenciát. Ennek megfelelően a múlt évben került sor a XIX. DCS Folyamatirányító Rendszerek Találkozóra. „Ezeken a konferenciákon az elmúlt években többször felvetődött a gyártók és a felhasználók részéről egyaránt, hogy időszerű lenne egy, az automatizálás területét átfogó kongresszus megrendezése. Az automatizálás másik területét lefedő szakterület képviselői, a gyártásautomatizálási konferencia szervezői is érzékelték ezt az igényt, így a két oldal részéről jelentkező felvetést a megvalósítás követte” – érvelt a változtatás mellett Jónap Károly, a szakmai rendezvény programbizottságának elnöke. A Miskolci Egyetem tudományos főmunkatársa kitért arra is, hogy a szervezők részéről már a kezdetektől fontos szempont volt az is, hogy a kongresszuson a folyamatirányítás, a gyártásautomatizálás és a kapcsolódó számítástechnikai területen dolgozó, kutatással, fejlesztéssel és alkalmazással foglalkozó szakembereknek lehetőséget biztosítsanak a legújabb eredmények bemutatására, a felhasználóknak pedig arra, hogy ezeket megismerjék. Ahogyan a rendezvény küldetésében is megfogalmazták: „a kongresszus teret nyit az automatizálás területén dolgozó, és ezek eredményeit használó szakemberek kapcsolatainak építésére is”. Az esemény szervezői között a Méréstechnikai, Automatizálási és Informatikai Tudományos Egyesület (MATE) mellett a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetét (MTA SZTAKI), a Miskolci Egyetem Alkalmazott Földtudományi Kutatóintézetét (ME AFKI), valamint a Pannon Egyetemet találjuk.

A szervezők alapvetően a két szakterületen dolgozó szakemberek jelentkezését várták, és ennek megfelelően fogalmazták meg az előadásokkal szembeni követelményeket is. „Mivel ez az első ilyen típusú rendezvényünk, lehetőséget biztosítottunk a tudományos igényű és az innovatív alkalmazás specifikus területekről érkező előadásokra a folyamatirányítás, a gyártásautomatizálás és az automatizálást támogató informatikai szegmensekben is” – avatott be a részletekbe Jónap Károly, aki szerint meglepően élénk volt a külföldi érdeklődés az IAC 2014 iránt. Közel hetven előadó jelentkezett, közülük választottak ki ötvenhatot, de ezenkívül öt plenáris előadásra is sor kerül, melyeket természetesen meghívott szakemberek fognak tartani. A külföldi előadók aránya 40 százalék, így október végén többek között orosz, cseh, francia, kínai és portugál szakértők gondolataival is megismerkedhetnek a kongresszus résztvevői.

Színes repertoár

A rendezvény programja már augusztus közepére összeállt: az első napon, a plenáris előadásokon a szakterületet érintő új megközelítésekről, az automatizáláshoz, illetve a kapcsolódó területekhez tartozó stratégiai megfontolásokról tartanak előadásokat a szakterület kiválóságai. A második és harmadik napon pedig nyolc különböző szekcióban folyamatirányítással – biztonsági megoldások, mérés- és szabályozástechnika, szabályozási megoldások, energiaipari automatizálás, a gyártásautomatizálás területével – kapcsolatos felszólalásokra kerül sor.

Jónap Károly bizakodó az IAC szakmai színvonalát illetően, hiszen számos előadásvázlatot elolvasott. Példaként Jörg Bauert, a General Electric Magyarország elnökét említette, aki a kommunikációs hálózatok stratégiai fejlesztésének kérdéseiről tart előadást, valamint ismerteti, hogy a cég kutatási programjának részeként hazánkban több mint 400 mérnök fog fejleszteni egészségügyi platformokat és alkalmazásokat.

A programbizottság a vártnál is nagyobb érdeklődést tapasztal a szenzorok, távadók, terepi eszközök témakörében. Ennek okát Jónap Károly abban látja, hogy ezekre az eszközökre egyre nagyobb feladat hárul az irányítástechnikai intelligencia megvalósításából. A decentralizáció a központosított irányítástechnika után a lokális, önálló intelligenciát is hordozó remote I/O-nál sem állt meg, egyre több intelligens részfunkció (a mérésen, érzékelésen kívül például a kalibráció, a diagnosztika vagy akár a jelfeldolgozás is) áthelyeződik a korábban csak puszta érzékelőkként és végrehajtókként működő terepi végpontokba.

De – mutatott rá egy másik, nagy érdek­lődésre számot tartó témára a Miskolci Egyetem tudományos főmunkatársa – az ipari termelésben és gyártásban a pár évtize­de még csak megfogalmazott célkitűzések (folyamatos rendelkezésre állás, hibamentes, esetleg hibajavító kommunikáció, nagyleállás nélküli folyamatos technológiák és gyártósorok) valósággá váltak.

Ennek köszönhető, hogy a folyamatirányítási szekcióban a biztonsági vezérlés területéről több előadás szól, és ugyanígy a gyártás­automatizálási témakörben több előadás foglalkozik majd a ma már elterjedten használt Industry 4.0 témához kapcsolódó eredményekkel. Jónap Károly azt is megemlítette, hogy az energiaiparhoz kapcsolódva, külön szekcióban az atomenergia felhasználásához tartozó irányítási megoldások témájáról több előadó is megosztja gondolatait a hallgatósággal.

Komplexebb kép

És hogy mennyiben lesz más az IAC 2014, mint elődrendezvényei? A programbizottság elnöke szerint az alapvető különbség abból fakad, hogy nem egy területre koncentrálnak az előadások, hanem az automatizálási témakör teljes területét érintik a kongresszuson. A változás gyakorlati magyarázatát az adja, hogy a folyamatirányítás és a gyártásautomatizálás mind több helyen egyszerre jelenik meg, szorosan összekapcsolódva az informatikai rendszerekkel, ezért mindkét területhez tartozóan bemutatják majd az új gyártmányokat, fejlesztéseket és kutatási eredményeket.

Jónap Károly hozzátette azt is, hogy a két automatizálási terület évenkénti konferenciáit továbbra is megrendezik, de terveik szerint háromévente, kongresszuson fogják össze az eredetileg eltérő, a technika fejlődésének köszönhetően azonban egyre jobban összetartozó területek újdonságait bemutató előadásokat. A programbizottság várakozásai szerint közel 300 résztvevőre számítanak október utolsó hétvégéjén a Hotel Ramadában. Természetesen ebbe beletartoznak a külföldiek is, akik a teljes létszám ötödét tehetik ki.

Új irányok

Jónap Károly szerint nehéz megítélni, hogy melyik időszak volt a szakma fejlődésének szempontjából a leginkább előre mutató. Mint fogalmazott, a múlt század nyolcvanas éveiben a mikroprocesszorok elterjedése alapjaiban határozta meg az irányokat, majd a következő állomás az volt, amikor az informatika berobbant szinte minden területre. A Miskolci Egyetem tudományos főmunkatársa szerint az elmúlt években a matematikai alapon megvalósított, összetett szabályozási megoldások területén tapasztalhatóak említésre méltó előrelépések. Emellett ma már mindinkább elterjed a lokális feladat-végrehajtás is, amihez szinte természetesen párosul a különböző ilyen rendszerek közötti nagysebességű kommunikációs rendszerekkel biztosított kapcsolattartás. „Ahogy az előzőekből már látható, a kommunikáció és az algoritmusokon alapuló, a feladatot önállóan elvégezni képes irányítási rendszerek területén robbanásszerű volt a fejlődés” – mondta Jónap Károly, aki kiemelte, hogy a biztonsági vezérlési és irányítási feladatok területén olyan sok új megoldás született, hogy ha egy ipari létesítményben együtt vizsgálják a két évtizede még nagyon korszerű megoldásokkal a mai rendszereket, még a szakemberek is meglepődnek.

A legkorszerűbb ipari irányítási rendszerek kezelését ma már természetesen felsőfokú végzettségű szakemberek végzik. Az egyre nagyobb tudást igénylő rendszerek biztonságos és magabiztos kezelését csak jól felkészült szakemberek tudják ellátni, ezért elengedhetetlenül fontos a folyamatos oktatás és továbbképzés. Ennek kapcsán a Miskolci Egyetem tudományos főmunkatársától azt is megkérdeztük, hogy a hazai oktatás mennyire képes felvenni a versenyt a kor kihívásaival. Jónap Károly meglehetősen borús képet festett az elmúlt időszak tapasztalatairól. Elmondta, hogy a hazai oktatás általános színvonala folyamatosan romlik, és ez alól a felsőoktatás sem kivétel. Véleménye szerint az egyetemre kerülő fiatalok felkészültsége rendkívül hiányos, és sok esetben az egyetemi évek alatt sem lehet pótolni ezt a lemaradást. „A magyar felsőoktatás emiatt is rendkívül nehezen képes megfelelni a legkorszerűbb elvárásoknak, ezért szükséges lenne az egyetem elvégzését követő, szinten tartó képzés” – magyarázta Jónap Károly, aki azt reméli, hogy az új felsőoktatási stratégia megvalósulása esetén dinamikusabb és nemzetközi szinten is elismertebb szakemberképzés valósul meg itthon. Ezzel kapcsolatban Arató Péter, a rendezvény programbizottságának tagja, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem oktatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a hazai felsőoktatás elsősorban azért van kényszerhelyzetben, mert a felvétel jelenlegi rendszerei és a bejövő hallgatók alapkészségei (olvasás, számolás, gondolkodás) sem megfelelőek. Mint hangsúlyozta, ez természetesen az egyes felsőoktatási szakterületeket különbözőképpen érinti, így rendkívül összetett kérdés.

Kitörési pontok

Nem sokkal derűsebb a kép az ipari szektorban sem. Jónap Károly szerint a hazai gyártás visszaszorulása erősen érezteti a hatását az iparban. A komoly, nagy értéket teremtő tevékenységet végző cégek között meglehetősen kis számban vannak hazai vállalkozások, és ezekben a cégekben ugyan még folyik kutatás és fejlesztés, ám számuk rendkívül csekély. A külföldi, elsősorban multinacionális cégek viszont a kutatást többnyire az anyacégeknél végzik, és Magyarországra már a kész eredmények kerülnek. Pozitív ellenpéldák természetesen akadnak. A Knorr-Bremse Kutatási és Fejlesztési Központ másfél évtizede biztos bázisa a járműipari kutatás-fejlesztésnek.

A hazai kutatóintézetek közül kiemelkedik az MTA SZTAKI, ahol még napjainkban is jelentős az alapkutatási tevékenység, az egyetemeken folyó kutatás azonban, sajnos, számottevő mértékben visszaesett az elmúlt évtizedben, ezért inkább csak egy-egy adott feladat megoldására vállalkoznak ezeken a helyeken. Jónap Károly véleménye szerint a hazai ipar a korszerű irányítási rendszerek esetében komoly felvevőspiacot jelenthetne, csakhogy a cégek kizárólag az alaposan kipróbált és jó referenciákkal rendelkező megoldásokat támogatják a kapacitásproblémákkal küzdő hazai kutatóintézetekkel szemben. Arató Péter ugyanakkor megjegyezte: a hazai ipari igény elmaradása miatti csökkenést a legtöbb szakterületi felsőoktatási intézményben valamennyire ellensúlyozzák az EU-s egyéb pályázati kutatások.

Jónap Károly mindezek ellenére derűlátó, mert szerinte a magas tudást igénylő megoldások mindig keresettek lesznek. Úgy véli, ezen a területen nagy lehetőségek vannak, talán ezért lenne érdemes még többet áldozni rá. „Sokat jelentene, ha feléledne például a hazai élelmiszeripar és feldolgozóipar, mert az viszonylag rövid időn belül kézzelfogható igényeket teremtene a piacon” – hangsúlyozta. A tudományos főmunkatárs kitért arra is, hogy a nagy világprogramokhoz (életminőséget javító informatikai megoldások, megújuló energiákhoz kapcsolódó programok stb.) kapcsolódásunk mértéke az ország nagyságához mérten elfogadható. Sok olyan kezdeményezésből (például nagysebességű vonatok) mégis kimaradunk, ahol igen komoly automatizálási megoldásokra lenne szükség, egyelőre azonban még csak nem is látszik a megvalósulás lehetősége. Jónap Károly végül arra hívta fel a figyelmet, hogy bár értelemszerűen nem az automatizálás lesz a fenti folyamatok kezdeményezője, de új, korszerű mechanikai, vegyipari, petrolkémiai, gyógyszeripari, élelmiszer-ipari technológiákat tartalmazó beruházások esetén igen nagyléptékű fejlődést lehetne elérni az automatizálás területén.•